Korábban írtam, igyekszem aktuális témákról írni, elsősorban olyanokról, amiket a saját bőrömön is érzek, ezáltal sokunk is, mert ugye mi vagyunk a "nép fiai", azaz a többség. Előrebocsátom, nem politizálok, távol áll tőlem, nem értek hozzá.
Amiről most írok, már néhány hónapja nyomja a lelkem, gondolkodtam, kiírjam-e magamból, mert amolyan sz@r téma, lehet, hogy nincs is igazam,De mégis .megemlítem.
Havonta egyszer nagyvásárlást csinálok a közeli bevásárlóközpontban. Ilyenkor az élelmiszerektől kezdve a mosóporig mindent megveszek, amire egy hónapban szükségem van, addig, amíg ezt megtehetem. Most hallottam, magas az infláció, amit hallás nélkül is észrevettem, mert mindig többet fizetek ugyanazokért, mint az előző hónapban. A drágulásra mindig van ok.
Ami most kiverte nálam a biztosítékot, az nem más, mint a WC papír.
Eddig mindig a legegyszerűbb fajtát vásároltam, az egyrétegű, nyoltekercses csomagolásút, ami kb.200 Ft volt. Nem kell nekem két-háromrétegű, amig trónolok, unalmamban elhajtogattam, lett belőle négy réteg.Szóval a boltban nyúlok a szokásos helyre a papírért,-ott állt mindig halomban-de mit ad Isten, eltűnt, nincs, helyette csodás csomagulású, két-háromrétegű, 16 tekercses csomagokat találtam, ezer forinttól ezerhatszáz, vagy még több áron.Aranylemezből vannak ezek? Némelyiknek illata is volt.Elgondolkodtam: egy nagyobb családnak vajon hány ilyet kell venni egy hónapban, már ahol van mit enni és van minek kijönni? Én kérem vissza a régi WC papíromat, mindenféle illat és díszítés nélkül, egyrétegűen, a régi áron. No, jó, lehet kicsit drágábban, mert elvégre infláció van...a lényeg, hogy a célnak mgfelelő legyen és legalább ötödével kevesebbe kerüljön a mostaninál, mert én igénytelen vagyok, vállalom..
/BI/
2018. augusztus 9., csütörtök
2018. augusztus 8., szerda
Tüzes nyár
Még lomha sötétben is perzsel a nyár,
lehúzott redőny résén bekúszott egy sugár.
Nem vágyom se fényedre, se tüzedre,
menj innen messze, a pokol tüzébe,
(úgyis onnan jöttél, nem égi fény vagy)
égetsz, perzselsz, lelkemben hamut hagysz,
tüzes nyiladdal áttöröd bőrömet,
Ámort játszol, de csak égeted szívemet...
Én már vágyón csak az én nyaramat várom,
amikor a levelek sárgulni kezdenek a fákon,
s reggelente friss levegőn kávém iszom
a harmatos zöldben
megbékélve az élettel, mert tudom
sorsom ott van a kezedben...
/BI/
Kép: saját
lehúzott redőny résén bekúszott egy sugár.
Nem vágyom se fényedre, se tüzedre,
menj innen messze, a pokol tüzébe,
(úgyis onnan jöttél, nem égi fény vagy)
égetsz, perzselsz, lelkemben hamut hagysz,
tüzes nyiladdal áttöröd bőrömet,
Ámort játszol, de csak égeted szívemet...
Én már vágyón csak az én nyaramat várom,
amikor a levelek sárgulni kezdenek a fákon,
s reggelente friss levegőn kávém iszom
a harmatos zöldben
megbékélve az élettel, mert tudom
sorsom ott van a kezedben...
/BI/
Kép: saját
2018. augusztus 6., hétfő
Napi egyperces- A kézimunka
Sose tagadtam, hogy nagy bagós vagyok, nem mondom meg, hány éve cigarettázom, mert még kederül...és én beborulok. Tény, hogy húszéves korom óta.
Ma már-az ára miatt-kifejezetten luxus hóbortnak számít a bagózás, aki műveli, az nagyon jól tudja.Így az ember mindent elkövet, hogy csökkentse a dohányzásra fordított összeget-no, és a lelkiismeretét.Nekem az a szokásom, hogy úgy irányítom a napi teendőimet, hogy a 18 órás Híradóra elkészüljek, ilyenkor aztán elfekszem a sarokgarnitúrán és hogy ne unatkozzak, hozzákezdek a dugdosáshoz, azaz a töltögetéshez. No, nem bolti dohányból, mert azon sokat nem spórólnék, de sikerült felfedeznem "dugi-dohányt", ami olcsóbb jóval a boltinál, de a minősége?!Arról jobb nem beszélni.Próbálom lazán töltögetni, de a fejem így is belapul, mire elszívok egyet. Aztán a hamu véletlenül sem a hamutartóban landol, hanem rá, ide a garnitúrára. Végül a kellemetlenséget úgy oldottam meg, hogy vettem egy szép anyagot ágytakarónak, azzal burkoltam be a garnitúrát. Sajnos ez ilyen dzsörzé szerű anyagból van, amin a leesett hamu apró lyukakat képzett. Idővel aztán már kezdett a szitára hasonlítani. Csinálnom kell vele valamit!
Mindig szerettem kézimunkázni, így azt találtam ki, hogy a lyukakat körbehímzem virágokkal. Egész jól néz ki...
A minap eljött egy barátnőm, természetesen hellyel kínáltam a garnitúrára. Mielőtt leült, csodálkozva nézte a "művemet", majd álmélkodva megszólalt.
-Te Ica, ez a takró nagyon drága lehetett, tiszta kézimunka az egész!
Magamban jót mosolyogtam, de nem árultam el a titkomat.
-Tudod, hogy van, a kézimunkát meg kell fizetni-mondtamI
/BI/
Ma már-az ára miatt-kifejezetten luxus hóbortnak számít a bagózás, aki műveli, az nagyon jól tudja.Így az ember mindent elkövet, hogy csökkentse a dohányzásra fordított összeget-no, és a lelkiismeretét.Nekem az a szokásom, hogy úgy irányítom a napi teendőimet, hogy a 18 órás Híradóra elkészüljek, ilyenkor aztán elfekszem a sarokgarnitúrán és hogy ne unatkozzak, hozzákezdek a dugdosáshoz, azaz a töltögetéshez. No, nem bolti dohányból, mert azon sokat nem spórólnék, de sikerült felfedeznem "dugi-dohányt", ami olcsóbb jóval a boltinál, de a minősége?!Arról jobb nem beszélni.Próbálom lazán töltögetni, de a fejem így is belapul, mire elszívok egyet. Aztán a hamu véletlenül sem a hamutartóban landol, hanem rá, ide a garnitúrára. Végül a kellemetlenséget úgy oldottam meg, hogy vettem egy szép anyagot ágytakarónak, azzal burkoltam be a garnitúrát. Sajnos ez ilyen dzsörzé szerű anyagból van, amin a leesett hamu apró lyukakat képzett. Idővel aztán már kezdett a szitára hasonlítani. Csinálnom kell vele valamit!
Mindig szerettem kézimunkázni, így azt találtam ki, hogy a lyukakat körbehímzem virágokkal. Egész jól néz ki...
A minap eljött egy barátnőm, természetesen hellyel kínáltam a garnitúrára. Mielőtt leült, csodálkozva nézte a "művemet", majd álmélkodva megszólalt.
-Te Ica, ez a takró nagyon drága lehetett, tiszta kézimunka az egész!
Magamban jót mosolyogtam, de nem árultam el a titkomat.
-Tudod, hogy van, a kézimunkát meg kell fizetni-mondtamI
/BI/
2018. augusztus 5., vasárnap
A rekordom
Olyan változatos az életem! Egyik munka követi a másikat, igazán nem panaszkodhatok. Persze, ebben a melegben csak módjával!
Tegnap késő délután- miután mára megfőztem az ebédet-leszedtem a körtét. Ennyi sok körtém még sose lett ezen az öreg fán. Viháncolt még egy kicsit, mielőtt összel majd jól megkurtítom, adok még neki néhány évet...Leszedtem hat ládával, még nem teljesen sárgán, hogy legyen ideje beérni. Egy nagy vödörrel, a gyönyörű szőlőfürtökkel a tetején át is tettem a szomszédnőmnek, merő jószívűségből, nem azért, hogy csak én kinlódjak az eltevéssel...( :))
Az érettebb
szemek közül jónéhány a földre esett, gondoltam, majd csinálok ma valami sütit, este készítettem belőle friss dzsemet. Mégis, mára meggondoltam, mert a sütőből kiáramló 200 fok valahogy éppen nem hiányzott.
Milyen jó, hogy így döntöttem, mert legalább megdöntöttem a saját rekordomat! Ugyanis palacsintát sütöttem, eddig a sütési idő lerövidítése érdekében, két palacsintasütővel végeztem e munkát, most előszedtem a harmadikat is. Csupa öröm volt, képzeljétek, néhány perc alatt vagy húsz palacsintát megsütöttem, igaz, ugráltam egy kicsit, viszont jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy hajlott korom ellenére még lehetne helyem a Balaton parti strandok büféiben, tán még fizetnének is érte...
Este majd locsolok, kókadt növényeimet és a kutyát-halottnak a puszi, mert a füvem már kiszáradt! De nem baj, jön még kutyára dér-no, nem most, de kivárjuk!
Jó lubickolást kívánok a Pestieknek a szökőkutakban, nekünk falusiaknak megteszi a locsolóslag végére barkácsolt zuhanyrózsa is!
Szép vasárnapot!
/BI/
Tegnap késő délután- miután mára megfőztem az ebédet-leszedtem a körtét. Ennyi sok körtém még sose lett ezen az öreg fán. Viháncolt még egy kicsit, mielőtt összel majd jól megkurtítom, adok még neki néhány évet...Leszedtem hat ládával, még nem teljesen sárgán, hogy legyen ideje beérni. Egy nagy vödörrel, a gyönyörű szőlőfürtökkel a tetején át is tettem a szomszédnőmnek, merő jószívűségből, nem azért, hogy csak én kinlódjak az eltevéssel...( :))
Az érettebb
Milyen jó, hogy így döntöttem, mert legalább megdöntöttem a saját rekordomat! Ugyanis palacsintát sütöttem, eddig a sütési idő lerövidítése érdekében, két palacsintasütővel végeztem e munkát, most előszedtem a harmadikat is. Csupa öröm volt, képzeljétek, néhány perc alatt vagy húsz palacsintát megsütöttem, igaz, ugráltam egy kicsit, viszont jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy hajlott korom ellenére még lehetne helyem a Balaton parti strandok büféiben, tán még fizetnének is érte...
Este majd locsolok, kókadt növényeimet és a kutyát-halottnak a puszi, mert a füvem már kiszáradt! De nem baj, jön még kutyára dér-no, nem most, de kivárjuk!
Jó lubickolást kívánok a Pestieknek a szökőkutakban, nekünk falusiaknak megteszi a locsolóslag végére barkácsolt zuhanyrózsa is!
Szép vasárnapot!
/BI/
2018. augusztus 3., péntek
A híd
Ó, hányszor készültem menni hozzád
át a hídon, melyet Isten kezében tart
kezdetektől, a szívedig vezet tovább,
de nem lehet, messze a túlsó part!
Oly végtelen két kéz között a betonút,
nem lelek rád, lassan a por beborít,
az évszakok sorakoznak, az idő fut,
s mire elérnélek, a kéz ökölbe szorít...
/BI/
Kép: Net- Vietnám, Golden Bridge
2018. augusztus 2., csütörtök
Forró napok
Próbálok mindig aktuális lenni. Ebből kifolyólag már unalomig ismeritek erről a nyárról szóló néhánysoros írásaimat. Dehát nyár van, forróság, fülledtség, lassan kibírhatatlanság. És én aktuális vagyok, miről is írhatnék...
A verejtékes, nem alvós éjszaka után arra gondoltam, ma megemberelem magam és kezdek folyékony állapotú magammal valamit. Mert az mégse járja, hogy itt tespedek és lesem, mikor mozdul meg a függöny. Volt, ahol már esett néhány csepp eső, sőt rövidke nyári zivatar is volt, de itt?
Nehéz most gondolkodni, különösen arról, mit főzzek ebédre. Leves mindenképpen kell, mert már nem bírom a sok vizet vedelni, nem ártana némi változatosság. Oda is tettem a "valamit visz a víz" levesemet, mert ebben víz is van, meg valami is! A "valamit" a kertből hoztam be, néhány szem krumplit, zöldséget, hagymát. Remek lett a levesem, tettem még bele egy kis vegetát, majd metélttésztát. A második fogás a tegnapi melegfronti hülyeségem miatt már készen volt.
Tegnap ugyanis nagyon megkívántam-ne nevess- a spenótot. Ahogyan anyám készítette, tejes zsemlével dúsítva. El is készítettem, de csináltam még mellé krumlipürét pörkölttel, aztán jóízűen megebédeltem. A végén jöttem rá, hogy a spenótom valahogy kimaradt. Hiába, meleg van...
De nem baj, mára jó lesz...
Valahogy frissiteni kellene a lakást. Ilyenkor mindig, mindenhol felmosok. Most is ezt teszem, már majdnem végeztem, de elfáradtam, így leültem a kanapé szélére pihenni felmosónyéllel a kezemben, közben hallgatom Cziffra György zongorajátékát.Micsoda virtuóz volt! Még most sem tudom miért, de kiszökött a könny a szememből...Az érzéseket a hőség sem öli ki az emberből...
/BI/
https://youtu.be/3L0Rncqx1yQ
A verejtékes, nem alvós éjszaka után arra gondoltam, ma megemberelem magam és kezdek folyékony állapotú magammal valamit. Mert az mégse járja, hogy itt tespedek és lesem, mikor mozdul meg a függöny. Volt, ahol már esett néhány csepp eső, sőt rövidke nyári zivatar is volt, de itt?
Nehéz most gondolkodni, különösen arról, mit főzzek ebédre. Leves mindenképpen kell, mert már nem bírom a sok vizet vedelni, nem ártana némi változatosság. Oda is tettem a "valamit visz a víz" levesemet, mert ebben víz is van, meg valami is! A "valamit" a kertből hoztam be, néhány szem krumplit, zöldséget, hagymát. Remek lett a levesem, tettem még bele egy kis vegetát, majd metélttésztát. A második fogás a tegnapi melegfronti hülyeségem miatt már készen volt.
Tegnap ugyanis nagyon megkívántam-ne nevess- a spenótot. Ahogyan anyám készítette, tejes zsemlével dúsítva. El is készítettem, de csináltam még mellé krumlipürét pörkölttel, aztán jóízűen megebédeltem. A végén jöttem rá, hogy a spenótom valahogy kimaradt. Hiába, meleg van...
De nem baj, mára jó lesz...
Valahogy frissiteni kellene a lakást. Ilyenkor mindig, mindenhol felmosok. Most is ezt teszem, már majdnem végeztem, de elfáradtam, így leültem a kanapé szélére pihenni felmosónyéllel a kezemben, közben hallgatom Cziffra György zongorajátékát.Micsoda virtuóz volt! Még most sem tudom miért, de kiszökött a könny a szememből...Az érzéseket a hőség sem öli ki az emberből...
/BI/
https://youtu.be/3L0Rncqx1yQ
2018. augusztus 1., szerda
Gömbike
Vígasztalhatatlan
vagyok! Most hívtam fel a fiamat, születésnapja lévén és a menyem
zokogva vette fel a kagylót, Gömbike, a kutyájuk éppen akkor távozott az
örök vadászmezőkre.Gömbike 3-4 évvel fiatalabb volt az én kutyámnál,
aki most 15 éves és naponta reszketek, mert éppen olyanok ők, mint az
emberek.Látom, hogy koruk mellett mennyire megviseli őket ez a szörnyű,
fülledt hőség.Szenvednek, mint mi. Gömbike eddig bírta.Isten veled,
kutyus, légy boldog odaát! Úgy érzem, nemsoká Roxy is melletted lesz....
Talán nem is kellett volna most ezt leírnom, de kijött belőlem, mint a könnyek a szememből..
Talán nem is kellett volna most ezt leírnom, de kijött belőlem, mint a könnyek a szememből..
2018. július 31., kedd
Hőség és fagyhalál
Ti még bírjátok? Én valamit félreérthettem, mert reggeltől reménykedtem némi nedvességben, rövidke zivatar formájában..Dehát lehet, hogy félrehallottam az időjós előrelátását, amin már nem is csodálkozom.
De mindennek van másik oldala is, állítólag a korai szőlőket egy héten belül lehet szüretelni.Nekem is van néhány fürt, az idén egyáltalán nem permeteztem, még lemosót sem, mégis gyönyörű lett.Szóval valamit valamiért, a természet nem csapott be...
Aztán épp' most mondják, végre kiderült, hány ember fagyott meg 16-ban az utcán, ill. a saját otthonukban télen. Feltétlenül élnem kell még legalább két évig, mert akkor biztos megtudom, hogy most, e ménkű kánikulában hányan kaptak hőgutát.Mert előbb-utább minden kiderül, a sánta kutya nélkül is. Csak ki kell várni...
/BI/
Képek: Saját
2018. július 25., szerda
Neked, ember /játékhoz/
/ Futürion versforma /
Amíg a gondolat éles, mint a penge,
koncentrálva szépre, ok van reményre,
jövő
béke.
Szitakötő repdes, virágról virágra,
vonzza őt az illat, a szinek világa,
napfény,
kék ég.
Tücsökciripelés legyen a hangzavar,
nem jajszó , ordítás, mit a "vihar" kavar
széllel
bélelt.
Művész-et cetera, tegyél érte gyorsan,
még van lehetőség, de alkalom illan,
locsogsz
topogsz.
Fekete fellegek, olvadó jéghegyek,
világégés, halál, vigyázat, emberek!
hőség
bőség.
De ha odafigyelsz, az égbolt kiderül,
szitakötő repdes, tücsök hegedül
neked
ember.
/BI/
Kép: Net
Amíg a gondolat éles, mint a penge,
koncentrálva szépre, ok van reményre,
jövő
béke.
Szitakötő repdes, virágról virágra,
vonzza őt az illat, a szinek világa,
napfény,
kék ég.
Tücsökciripelés legyen a hangzavar,
nem jajszó , ordítás, mit a "vihar" kavar
széllel
bélelt.
Művész-et cetera, tegyél érte gyorsan,
még van lehetőség, de alkalom illan,
locsogsz
topogsz.
Fekete fellegek, olvadó jéghegyek,
világégés, halál, vigyázat, emberek!
hőség
bőség.
De ha odafigyelsz, az égbolt kiderül,
szitakötő repdes, tücsök hegedül
neked
ember.
/BI/
Kép: Net
2018. július 23., hétfő
KI-be kapcsolás
Gondolom, többen vannak olyanok, akiknek úgynevezett kényszercselekedeteik vannak. Gondolok itt arra, hogy az illető távozni készül hazulról, de ötször visszamegy megnézni, bezárta-e az ajtót, vagy elzárta-e a gázt, eloltotta-e a villanyt, stb. Szerencsére én nem szenvedek ilyesmiben, de elárulom, nekem is van egy hobbim, ami engem bosszant a legjobban.
Nagyon fülledtek a nappalok és éjszakák ezen a nyáron, sokszor szinte levegőt sem kapok, különösen, ha a besötétített szobába kényszerülök a tűző sugarak elől. A levegőt egyedül az alsó régióból felhozott álló ventilátorom mozgatja meg némileg, ami teljesen zajtalanul forogva keveri a levegőt reggetől estig.
Éjfél felé, mikor lefeküdni készülök, még néhány percet elmélázok itt a gép előtt, közben reflexszerűen kikapcsolom a ventilátort. Aztán jóízűen durmolok vagy két órát, majd hirtelen felriadok, jeszusom, a ventilátort nem kapcsoltam ki, még zárlat lehet és fújhatom a füstöt. Kótyagosan odakúszom a ventilátorhoz, kikapcsolom, majd ismét lefekszem, közben mindig elhatározom, hogy holnap be sem fogom kapcsolni, mert lám, most is milyen kellemes hűvös van.Egészen reggelig, mert akkor jövök rá, hogy az éjjel nem ki, hanem bekapcsoltam a ventilátort...
/BI/
Nagyon fülledtek a nappalok és éjszakák ezen a nyáron, sokszor szinte levegőt sem kapok, különösen, ha a besötétített szobába kényszerülök a tűző sugarak elől. A levegőt egyedül az alsó régióból felhozott álló ventilátorom mozgatja meg némileg, ami teljesen zajtalanul forogva keveri a levegőt reggetől estig.
Éjfél felé, mikor lefeküdni készülök, még néhány percet elmélázok itt a gép előtt, közben reflexszerűen kikapcsolom a ventilátort. Aztán jóízűen durmolok vagy két órát, majd hirtelen felriadok, jeszusom, a ventilátort nem kapcsoltam ki, még zárlat lehet és fújhatom a füstöt. Kótyagosan odakúszom a ventilátorhoz, kikapcsolom, majd ismét lefekszem, közben mindig elhatározom, hogy holnap be sem fogom kapcsolni, mert lám, most is milyen kellemes hűvös van.Egészen reggelig, mert akkor jövök rá, hogy az éjjel nem ki, hanem bekapcsoltam a ventilátort...
/BI/
2018. július 21., szombat
Gyümölcstelen napok /játékra/
Megadott szavak: lámpafény, konyhakés, kontraszt, libidó, gyümölcstelen
"S azok a téli éjszakák!
kapu alatt vacog a vágy:
egy konyhazug, egy szalmazsák-
ha ennyi lenne a világ..."
/Zelk Zoltán: Sirály/
Eta minden nap főzött magának. Ez neki már olyan volt, mint egy szertartás. Mikor még együtt volt a család, munka után a koraesti órákra tevődött ez a tevékenység frissen főzött vacsoraként gyerekei és férje számára. Boldog volt, mikor látta arcukon a megelégedettség örömteli kifejezését.
Mióta nyugdíjas lett és egyedűl maradt, a "szertartása" az ebéd készítés idejére tevődött át. Most is az életlen konyhakéssel(mert az mindig életlen volt) aprította a hagymát, mára hagymás zsíroskrumplit tervezett rántottpárizsival, uborkasalátával.
Szája szegletében halvány mosoly játszadozott. Neki a napi monotonság nem kényszer volt, egyfajta szabadságként élte meg az egyedüllét óráit, napjait, éveit. Hosszú volt az út idáig és még most is becsülte az időt. Szinte sajnálta azokat az idősebb, a társasház árnyékában ücsörgő embereket, akik dologidőben csak panaszkodtak, bajaikat sorolták, szemüket törölgették és pletykáltak. Ők még nem tudják, milyen rövid az élet és ebből a "rövidségből"mennyi időt elvesztegetnek?
Délután olvasgatott, tévézett, majd megsétálttta a kutyáját és este-különösen a nyári évszakban-kitára az ablakokat, kikönyökölt, lenézett a csendes utcára, ahol már imbolygott a lámpafény, éles kontrasztot képezve a sötétedő éggel és az egyik toronyház mögött kukucskáló Holddal. Fel-fel tűnt egy-egy összekapaszkodó pár, távolabb, a járdán. Fiatalok!
Újra mosolygott, arra gondolt, hogy valamikor, a gyerekek lefekvése után néha a férjével rövid sétát tettek ők is ugyanígy a ház előtt. A friss levegőn szemükben ott bújkált a szeretet melege, ilyenkor férje megsímogatta a haját és átölelte a vállát.
Ma már gyümölcstelen a libidó, de nem búslakodott ezen, bár jó lett volna együtt megöregedni. De neki ez a sors jutott és ő ezt megnyugvással elfogadta...
Elrévedezett, mikor hirtelen felberregett a telefon. -"Mama"-és az unokája csak csicsergett, csicsergett vidám gyerekhangján...
/BI/
Kép: net
"S azok a téli éjszakák!
kapu alatt vacog a vágy:
egy konyhazug, egy szalmazsák-
ha ennyi lenne a világ..."
/Zelk Zoltán: Sirály/
Eta minden nap főzött magának. Ez neki már olyan volt, mint egy szertartás. Mikor még együtt volt a család, munka után a koraesti órákra tevődött ez a tevékenység frissen főzött vacsoraként gyerekei és férje számára. Boldog volt, mikor látta arcukon a megelégedettség örömteli kifejezését.
Mióta nyugdíjas lett és egyedűl maradt, a "szertartása" az ebéd készítés idejére tevődött át. Most is az életlen konyhakéssel(mert az mindig életlen volt) aprította a hagymát, mára hagymás zsíroskrumplit tervezett rántottpárizsival, uborkasalátával.
Szája szegletében halvány mosoly játszadozott. Neki a napi monotonság nem kényszer volt, egyfajta szabadságként élte meg az egyedüllét óráit, napjait, éveit. Hosszú volt az út idáig és még most is becsülte az időt. Szinte sajnálta azokat az idősebb, a társasház árnyékában ücsörgő embereket, akik dologidőben csak panaszkodtak, bajaikat sorolták, szemüket törölgették és pletykáltak. Ők még nem tudják, milyen rövid az élet és ebből a "rövidségből"mennyi időt elvesztegetnek?
Délután olvasgatott, tévézett, majd megsétálttta a kutyáját és este-különösen a nyári évszakban-kitára az ablakokat, kikönyökölt, lenézett a csendes utcára, ahol már imbolygott a lámpafény, éles kontrasztot képezve a sötétedő éggel és az egyik toronyház mögött kukucskáló Holddal. Fel-fel tűnt egy-egy összekapaszkodó pár, távolabb, a járdán. Fiatalok!
Újra mosolygott, arra gondolt, hogy valamikor, a gyerekek lefekvése után néha a férjével rövid sétát tettek ők is ugyanígy a ház előtt. A friss levegőn szemükben ott bújkált a szeretet melege, ilyenkor férje megsímogatta a haját és átölelte a vállát.
Ma már gyümölcstelen a libidó, de nem búslakodott ezen, bár jó lett volna együtt megöregedni. De neki ez a sors jutott és ő ezt megnyugvással elfogadta...
Elrévedezett, mikor hirtelen felberregett a telefon. -"Mama"-és az unokája csak csicsergett, csicsergett vidám gyerekhangján...
/BI/
Kép: net
2018. július 19., csütörtök
Érthetetlenség, Gyakorlás, Haiku
Érthetetlenség
Az én igazságom az-az enyém.
A te igazságod az-a tiéd.
És az ő igazsága?
Az ott van a ti igazságotok között,
mert mindenkinek meg van a maga igazsága...
De akkor hol van az az egy?
Az EGY igazság?
/BI/
Az én igazságom az-az enyém.
A te igazságod az-a tiéd.
És az ő igazsága?
Az ott van a ti igazságotok között,
mert mindenkinek meg van a maga igazsága...
De akkor hol van az az egy?
Az EGY igazság?
/BI/
Naponta próbálom gyakorolni....
" Ha az ember egyszer abbahagyja a búslakodást amiatt, ami már megtörtént és nem szorong többé amiatt, ami talán sose történik meg, akkor képes tökéletesen belehelyezkedni a jelen pillanatba. Akkor kezdi el élvezni az élet örömét."
... Továbbiak
Haiku
a sötétben félsz
mert nagyon világosak
a félelmeid
/BI/
Dicsekedés
Csak
dicsekedni akarok...Igaz, ez két éve volt, azóta sokkal "bölcstelenebb"
lettem. Mert két év nekem már nagy idő, és mint tegnap említettem, a
sok bölcsesség már nem fért a fejembe, testem más részeire
rakódott...Nem mintha vesztettem volna valamit...
Zuhé
Zuhé
Az úgy vót, hogy tegnap a nagy fülledtség miatt csak úgy, magamban imádkoztam egy kis esőért. De az éjjel nem esett, reggel korán már hőt sugárzott a nap, így bekarikáztam a központi boltba, mert már kenyerem sem volt.Sajnos itt, a szomszéd utcában megszünt a kisbolt, mert nem volt kifizetődő, aminek következtében teljesen letargiába zuhantam, mert mi lesz velünk, idősekkel a későbbiek folyamán? Én most még -ha nehezen is, elballagok, vagy bebiciklizek, vagy kocsikázok a központba, míg bírok...De utána? Szóval tervezem a "jövőmet"...Kezdem átérezni, mit élhetnek át azok a falusiak, ahol még bolt sincs. Sok itt az idős ember.
Szóval megjártam a boltot, utána főztem, majd most gondoltam-fűrészelni jaj de jó-kimentem és a tegnap leaprított ágakat fel akartam fűrészelni.Alig értem ki a kertbe, nagy dörgés, villámlás, majd akkora zuhé keletkezett, hogy alig tudtam berohanni a házba. A gravitációt megcáfolva vízszintesen esett...Mert ha Isten ad, akkor két kézzel ad...De
legalább megkímélt a mai locsolástól..
/BI/
Kép. Net
Az úgy vót, hogy tegnap a nagy fülledtség miatt csak úgy, magamban imádkoztam egy kis esőért. De az éjjel nem esett, reggel korán már hőt sugárzott a nap, így bekarikáztam a központi boltba, mert már kenyerem sem volt.Sajnos itt, a szomszéd utcában megszünt a kisbolt, mert nem volt kifizetődő, aminek következtében teljesen letargiába zuhantam, mert mi lesz velünk, idősekkel a későbbiek folyamán? Én most még -ha nehezen is, elballagok, vagy bebiciklizek, vagy kocsikázok a központba, míg bírok...De utána? Szóval tervezem a "jövőmet"...Kezdem átérezni, mit élhetnek át azok a falusiak, ahol még bolt sincs. Sok itt az idős ember.
Szóval megjártam a boltot, utána főztem, majd most gondoltam-fűrészelni jaj de jó-kimentem és a tegnap leaprított ágakat fel akartam fűrészelni.Alig értem ki a kertbe, nagy dörgés, villámlás, majd akkora zuhé keletkezett, hogy alig tudtam berohanni a házba. A gravitációt megcáfolva vízszintesen esett...Mert ha Isten ad, akkor két kézzel ad...De
legalább megkímélt a mai locsolástól..
/BI/
Kép. Net
Mert mindennek oka van
Mert mindennek oka van...
" Ahogyan öregszünk,általában úgy növekszik a testsúlyunk is.Ez azért történik,mert hihetetlen mennyiségű információt gyüjtünk össze a fejünkben.És természetesen egyszer eljutunk arra a pontra,amikor ez a sok információ már nem fér bele a fejünkbe.Ekkor kezdjük el az információkat a teljes testünkben gyűjtögetni.
Na,ezek után minden világos,ugye?"
Én nem vagyok túlsúlyos!!!
" Ahogyan öregszünk,általában úgy növekszik a testsúlyunk is.Ez azért történik,mert hihetetlen mennyiségű információt gyüjtünk össze a fejünkben.És természetesen egyszer eljutunk arra a pontra,amikor ez a sok információ már nem fér bele a fejünkbe.Ekkor kezdjük el az információkat a teljes testünkben gyűjtögetni.
Na,ezek után minden világos,ugye?"
Én nem vagyok túlsúlyos!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)