Szabó Lőrinc: Nyitott szemmel

 Azt hiszem, kicsit fáradt vagyok, nincs túl jó hangulatom. Erre ráakadtam erre a versre:



 NYITOTT SZEMMEL


(Szabó Lőrinc)

Nem az, hogy nincs sehol egy angyal,
hogy mást vártam, az volt a nagy baj,
az, hogy csalódni lehetett
s megútálni az életet.
Mindegy, miatta vagy miattam,
nyakig az undorba ragadtam
s tisztálkodtam s elment vele
ifjúságom nagyobb fele.
Volt néhány perc, s a többit,
a többit, a többit, -
- mit kerteljek? - a többit
megette a fene.
Nyakig az undorba ragadtam,
a pénz beszélt, én meg ugattam,
aztán megúntam esztelen
siránkozni az életen
s elvonultam s békét találtam
a magam önkormányzatában,
ahol angyalnak nincs helye,
de az ördög sem fekete.
Van néhány perc, a többit,
a többit, a többit, -
barátaim, a többit
eheti a fene.
Mit hiszek, mi lesz, mi lehet még?
Hiszem a bestia szerencsét,
hiszem, hogy egyszer meghalok
és hiszem, hogy elrothadok;
ilyesmiket hiszek, de nékem
talán már erre sincs szükségem:
nyitott szemmel nézek bele
a rettenetes semmibe.
Lesz egy-két perc, a többit,
a többit, a többit, -
- úgye fiúk? - a többit
egye meg a fene!
 47Gyula Bango, Gabriella Bom és további 45 ember

Emlék Anyámról

Már nyílni készülnek a rózsák,
Anyák napjára illatukat ontják,
a pünkösdi rózsa is pompázik...

Lenge szellő rázza a borostyánleveleket,
Anyám, mintha te integetnél könnyes szemmel,
mint mindig, valahányszor búcsúztam tőletek.
Gyakran elém villan egy felejthetetlen kép,
-mint zabolátlan kiscsikók a réten szaladtunk,
szedtük a sok pipacsot, te a fű közt feküdtél,
s mi rád szórtuk a vörös szirmokat,
két szemeden búzavirág kéklett....
Anyánk tündér volt, nevetve átölelt minket,
s az aranysugarak fénylő tüzében
feloldódott a sok könny, lemondás, bánat,
csak szorosan ölelt és szeretett bennünket.

Ilyen voltál, Anyám, pipacs színű szivemmel
hálával telten gondolok rád,
ki kezünket soha el nem eresztette,
légy áldott odafenn, a mennyekbe'!

Tekintetemmel végigsimogatom
a borostyán rezgő leveleit...
/BI/
Kép: Net

NÉGYSOROSAK

Ami fáj

Volt egy cérnaszál,
ami összekötött veled,
de elszakadt.
-Kötél lehetett volna!-

Az ige

Hallgattam, amit mondtál,
mint igét a templomban,
de túl nagy volt a harangzúgás,
a végét nem hallottam..

Köd

Hogyan látom én?
Te jöttél felém...
s félúton, valahol a ködben
elvesztél az  útvesztőben.
/BI/

Telihold

Este felnéztem az égre,
fényözönben született a Hold,
köldökzsinórján lógott...
Furcsa volt. Egy gömb lett belőle.
/BI/
kép: saját

23Antal Szabadvári, Olga Szász és további 21 ember

Hát ilyen nincs!... Ide a rozsdás bökőt, hogy én ezt a férfit már láttam valahol?...

"A nő hullafáradtan ért haza péntek este a munkából. Egy gyors zuhany után vacsorához készült. Fogott egy serpenyőt, bele egy kevés olajat, majd tojást ütött bele. Mellé tett még két füstölt virslit és amíg sültek reszelt egy kevés sajtot is, hogy majd a végén rászórja. A tálcára kikészítette az evőeszközöket, zöldhagymát és egy sajtoskiflit.
Az egésszel az ágyra telepedett a könnyű hálóingében és bekapcsolta a laptopot. Észrevette, hogy egy ismeretlen, magát üzletembernek kiadó férfi ismerősnek jelölte a facebook-on. Rákattintott az adatlapjára és kikerekedett szemekkel kezdte bámulni..."

Ámult, bámult! Ó, de sok este ámult ezen a furcsaságon, ugyanis csak esténként ért rá ámuldozni, a mindennapok munkálatai akkor engedtek neki idő arra, hogy böngészgessen a laptopon, törölje a közösségi oldaláról a naponta szinte hadseregnyi, távoli országokban szolgáló(és mind özvegy!) katona jelölését, miközben eltöprengett azon, honnan kellene őket ismernie. Csak nem toborzó lett az oldala?
De félretéve eme furcsaságot-rólam van szó- én elhatároztam, hogy nem engedek a csábításnak és arra gondoltam, nem is írok erre a játékra, ugyanis ez nem játék! A magam részéről a számítógépet a legnagyobb találmányok között tartom számon, de mint minden nagyszerű dolognak, ennek is vannak árny-oldalai. A világ itt hever a lábaim előtt, ill. a monitoron, rengeteget tanultam ebből a szerkenygyűből, sok ismerősre, barátra tettem szert, némelyikükkel személyesen is találkoztam...
De egy dolgot soha ne felejtsünk el, ahogy a közmondás mondja: nem mind arany, ami fénylik! Az arcnélküliség sokakat felbátorít arra, hogy nem a valós személyiségüket "adják", más bőrébe bújva szerepeljenek, más szavaival "ékeskedjenek". Tehát rendkívül oda kell figyeni, óvatosnak kell lenni.Mert még így is előfordulhat, hogy "ide a rozsdás bökőt, én ezt a férfit már láttam valahol"...
Ez vonatkozik az itt kialakult barátságokra is. Én tisztelem a barátságot, az ember nem csalódhat mindenkiben és ha arra érdemesnek tartja a másikat, bizalommal forduljon hozzá. De egy ilyen kapcsolat kialakulása véleményem szerint már magánjellegű kérdés. Én soha el nem árulnám a barátomat, semmilyen vonatkozásban-még egy "játék" keretén belül sem fedném fel valós személyét..Találkoztam itt, a Magazinban olyan személyekkel, akik a nagy o-line szerelem elmúltával kígyót, békát kiabáltak egymásra,itt közölt cikkekben...Kérdem én, kire tartozik ez?
Egy idézet a barátságról:
"A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik, amelyeket nem lehet szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember aki, ha tudja, hogy fájni fog akkor is megmondja az igazat. Akkor is, ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója. Kimondja. Megvárja, amíg darabjaimra hullok. Aztán újra összerak. Aki ha sírok addig marad velem, amíg nem nevetek a saját magam szerencsétlenségén. A legszebb a barátságban pont az a dolog, ami leírhatatlan... Az, hogy van köztetek egy olyan kapocs, amit semmi sem szakíthat meg. Sem az idő. Sem a halál. Az, hogy érzed, hogy veled van akkor is, ha kilométerek választanak el titeket... "
- Erről van szó! Azaz nem lenne fair dolog, ha a másra nem tartozó érzéseket világgá kürtölném. Ez természetesen ugyan így vonatkozik a másik félre is.Tehát olyan barátot válasszunk, akiben 100%-ig megbízunk.Ha valahol mégis kilóg a "lóláb", vonjuk le a konzekvenciát, tévedtünk, mindenkivel megtörténhet, -szép csndesen fejezzük be.

Nekem ez jutott eszembe erről a játékról, lehet, hogy nem értetek vele egyet, de én így érzem...

Bartha Ilona
Kép: Net

Levél barátnőmnek

Szia Icám! Gyönyörű a kerted! Én is ültetni készülök. Olyan szép idő van. Okos telefonod megvan már? Jól vagy? Nem dolgoztad túl magad? Kutyaddal is minden rendben. Olyan jókat nevetek! Bármennyire is óvatoskodtam, csak megszagolt az asztal alól! Szép napot! Puszi


Szia, Gabikám!
Remélem, nem baj, hogy itt válaszolok leveledre, nagyon örülök, hogy írtál és megtudom köszönni azt a nagy fáradtságot és kedvességet, hogy meglátogattál.Szinte minden nap gondolok Rád, épp' ma mondtam Andrásnak, hogy ha Roxy már nem lesz, ha hasoncsúszva is, de egyszer elmegyek. Különben hogyan viszonozhatnám azt a sok szépet(és finomat), amikkel elhalmoztál.Persze, nem csak ezért...A testvéredre is gondoltam, sajnos a nevét elfelejtettem, pedig kutatni szerettem volna utána.Ma is volt a Keresem a családom műsor...
Itt már napok óta nyár van, a kertben foglalatoskodom, gyönyörűek voltak a virágzó bokrok, fák, ültettem is néhány dolgot, a zöldborsó már szép nagy, csak sajnos szárazság van.

Most, a kerti munkák miatt még nem foglalkoztam a telefonnal, talán majd nyáron.Látom, hívtál a Messengerre, de ahhoz is tök hülye vagyok.

Roxy úgy van, mint én, ha nekem fáj valamim, akkor neki is adok gyógyszert, mert temészetesen akkor ő is beteg...Remélem, a nyarat még túléli. Nekem igazi társ, olykor meg is billentem, mert örökké ott fújtat, ahol én vagyok, lépni sem tudok miatta. De nem tudom, mi lesz velem, ha eltávozik.

Bárcsak közelebb lennél, olyan jó beszélgetni olyan emberrel, aki igazán ismer, nyiltan, őszintén. Mert ilyen kevés van, az egy kezem is sok a megszámolásához. Ezért vigyázz nagyon magadra, Gabikám, csak azt tudom mondani, senkiben nem lehet 100%ig megbízni, bár Te még fiatal vagy, de a csalódás minden korban csalódás, minél idősebb valaki, annál nehezebb túltenni magunkat rajta.Szívből kívánom Neked, sose legyen részed benne, de jórészt rajtunk áll!

Túl se hajszold magad, mert később jössz rá, azt sem fizeti meg senki.

De nem féltelek, mindig okos barátnőm voltál!

Sok szeretettel puszillak: Ica.

 

Ui. Sajnos a nálam készített képeket nem kaptam meg..

Egy idézet és a többi

Megint kedvenc írómtól idézek: "Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz."
Ismeritek a Száz év magányt? Igen, ő írta, Gabriel Grazia Marquez ..
Én ez idézet szerint próbálok élni, több-kevesebb sikerrel, de lehetőleg mindig őszintén. Mert az út utolsó szakaszában koptatva a köveket már megengedhetem magamnak. Legyünk őszinték, az első szakasz általában a repdeső, boldog fiatalságé, a középső szakasz a boldogulni akarásé, a munkáé, a családé, tele kompromisszumokkal..
Tehát nekem már nincs mitől tartanom, a terveim napokra vannak beosztva és örülök, ha egyre fogyatkozó erőmmel ezeket megtudom valósítani. Semmi keserűség, szomorúság nincs bennem e miatt, hiszen ez az élet rendje, örülök, hogy eljutottam idáig.
Mindezt csak ez az idézet hozta ki belőlem, nem is tudom, miért írtam le.
A napi beszámolómat azzal kezdeném, hogy a délelőttöm főzögetéssel telt el, holnapra is, mert reggel kimegyek az itteni vásárra, így holnap a főzés miatt nem kell kapkodnom. Az ebéd: sajtgombócleves és eperpudinggal töltött palacsinta.Eddig még egyiket sem csináltam, a leves rajta van az oldalamon, ajánlom mindenkinek, finom.A palacsinta is jó lett, be is burkoltam egy párat,de aztán rugdosott a lelkiismeret, ezért gyorsan nekiestem a fűvágásnak, hogy némileg ledolgozzam. Mert ugye, a kalóriák nagyon ragaszkodóak, különösen ott szeretnek megkapaszkodni, ahol a legkevésbé kellene...
De csak félig sikerült teljesítenem, az erő, az erő hiánya-mint említettem-az én szakaszom legfőbb jellemzője. De nem baj, talán holnap délután folytathatom...:-)

Kép: net

Szép estét!

Fekete Edit -2018 április-versválogatás

♥ Itt a Flash-változat! Olvassátok szeretettel! ♥

Flash-version

Fekete Edit versesoldala 2018 április-versválogatás.

gyusziapu.deviantart.com

Nem szépítés

Nem szépítés
Haiku

a kor nem számít
ha a lélek fiatal
-szemtelen ráncok
/BI/

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

49Olga Szász, Oláhné Fodor Zita és további 47 ember

04.22.

LUNA ÉS FORTUNA

Egyszer holdtölte volt
a domdtetőn kutya csaholt,
balsorsát tán' megszánja Luna,
üvőltve égig sírt a hangja.
És én kinek sikoltsam sorsomat?
Fotuna nálam sem kopogtat!
Oly sokat hívtam, vártam,
de csak magamra számíthattam...
Kocogtam utamon, bukdácsoltam,
de a vermekből mindig kimásztam.
Esténként tágranyílt szemmel
bámultam a Holdat,
ne verj, ne bánts,
szórj rám sugarakat!
De ma már nem imádkozom hozzád , 
tudom, mindenki maga irányítja sorsát,
mert ritka, hogy a szerencsét hozó Fortuna,
-mint meglepetés-vendég, önszántából jön,
nekünk kell egyengetni útját,
s egyszercsak beköszön...

Bartha Ilona
Kép: Net

https://youtu.be/c2C_hignWjE
 gyusziapu.deviantart.com

Carmina Tecno remix Mozart

Bartha Ilona: LUNA ÉS FORTUNA

gyusziapu.deviantart.com

TAVASZ

TAVASZ
Tavasz,- virágok,
feltörő új hullámok,
bús-boldog álmok..

Bartha Ilona
Képek: saját
Nekem ma nyíltak ki a tulipánok...

Tetszik

HozzászólásMegosztás

38Gabriella Bom, Vadócz Józsefné Hegedűs Hajnalka és további 36 ember

Fűvágás

2018. április 17.
Vissza a naplóhoz

Tegnap meleg volt, de borongós az idő, pont kedvező alkalom a fűvágásra. Látszik, hogy nekibuzdult a természet, egy hét alatt ugyancsak megnyurgult a fű..Nálam a fűvágás mindig amolyan lelki-gyakorlat is, ne nevessetek! Ilyenkor teljesen"kikapcsolok", nem rágódom azon, hogy főznöm kellene valamit, ott a sok vasalnivaló, írnom is illenék már, vagy hogy milyen bolond ez a világ, nem nézem a TV-ben a sok rémséget és a neten sem meredezik a hajam a sok hiábavaló hőzöngésen, acsarkodáson, aminek jó lenne, ha már vége lenne...
Helyettük élvezem a frissen vágott fű illatát, ha elfáradok, leülök és elszívok egy cigarettát, nézegetem a virágzó fákat és bokrokat, arra gondolok, hogy délután meglocsolom a már szépen kikelt zöldborsót, salátát és a kibúvó zöldségeket. Egyszóval e női kezeknek nem éppen könnyű munka nekem kész pihenés...
Két óra alatt így elmélázva végeztem az utcával, udvarral és kerttel. A "gyakorlatot" -ha ilyen marad az idő-egy hét múlva megismétlem...
A bejegyzést írta: Ilona

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

42Olga Szász, Gabriella Bom és további 40 ember

Hogy mik vannak

2018. április 18.
Vissza a naplóhoz

Tegnap a fűvágás után még maradt annyi erőm, hogy szépen kiflancoltam a kocsit. Jóformán egész télen nem furikáztam, gondoltam, ha ilyen szép marad az idő, jó lesz már kimozdulni egy kicsit.
Este aztán nézem a TV-t, mit látok, a gyönyörű napfényes időben mindenki a viharvert kocsiját pucolgatja, sárga sarat törölgetve. Mint kiderült, szaharai homokot hozott a szél, ami a nedves levegővel melegen egyesülve csorgó sárként ellepett mindent.
Én boldogan mosolyogtam, hogy végre valami furcsa csoda elkerült, meg olyan hihetetlennek tűnt az egész. A Szahara itt?
Reggel aztán, mikor félkótyagosan kimentem a kávémat szűrcsölgetni a nagy szélben, boldogságom egy pillanat alatt elúszott. Nekem nyitott garázsom van és az én szépen kipucolt kocsim tiszta sáros, poros volt, mint este a filmben.Elegem van Afrikából!
A bejegyzést írta: Ilona
Kép: Net

Tetszik

HozzászólásMegosztás

24Vadócz Józsefné Hegedűs Hajnalka, Bíró Antalné Marton Veronika és további 22 ember

Muskátlik és egyebek

2018. április 20.
Vissza a naplóhoz

Megjöttem! Mára beütemeztem a virágládákba a muskátlik beszerzését. Télen ugyanis a futómuskátlik tönkrementek, hiába őriztem őket.
Az indulásom kicsit körülményes volt, ugyanis megint nyakig poros volt a tegnap kisuvickolt kocsim, de szerintem már csak a jó öreg magyar porral teritődött. El is gondolkodtam! Szerintem fogalmunk sincs, mi port szívunk mi be naponta a szennyes levegőből, a bagózásom eltörpül e mellett.Pedig egyebet sem hallok, szokjunk le róla, mert tönkreteszi a tüdőnket! No, de hogyan szokjak le a levegővételről??
Már megint elkalandoztam, pedig csak azt akartam írni, hogy sikerült a muskátlikat, petúniákat beszereznem, azt már nem is érdemes megemlíteni, hogy aranyáron, dehát csak egyszer kell megvenni egy évben.Hiába, a szépért áldozni kell!
Aztán bevásároltam a SPAR-ban, az volt legközelebb, de így is vagy harminc méterre sikerült leparkolnom. De nem baj, addig, míg a kocsihoz kicipeltem az 50 kilót, rájöttem, nem kell nekem semmiről leszokni, amíg ezt bírom...
A bejegyzést írta: Ilona

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

16István Pap, Olga Szász és további 14 ember

A félkilós kenyér története /játékra/

"A kenyereskocsi menetrendszerűen minden hajnalban, nyitás előtt fél órával, ötkor leteszi az élelmiszerbolt ajtaja elé az illatos, frissen kisült kenyerekkel és péksüteményekkel teli rekeszeket.
Hevesen dobogó szívvel és reszkető térdekkel állt a szőke kisfiú a bolt mögötti sarkon, kezében a lopott félkilós kenyérrel.
A fejében vadul cikáztak a gondolatok, hogy visszamenjen és visszategye mielőtt kinyit a bolt, vagy inkább hazaszaladjon az éhező kishúgához, mielőtt az anyjuk felébred a szokásos reggeli másnapos kábulatból..."

Az öregasszony korán kelt, elfogytak a gyógyszerei és elhatározta, ma elmegy a gyógyszertárba. A patika a falu másik végén volt, jó messze, ami bizony egy fájóslábú idős hölgynek nagy kihívás, úgy gondolta, meg-meg állva, jóval korábban elindul, közben majd gyönyörködik az utcasor házai mögötti kertekben nyíló virágokban, nem űzi senki, nyitásra odaér.
Lassan bandukolva ért a falu boltja elé, érezte a friss kenyér illatát, még a szemét is lehúnyta, nagyokat szippantott a kenyérillatos levegőből.
Mikor kinyitotta a szemét, megdöbbent. Egy szöszke kisfiú riadt szemeibe pillantott, aki a bolt sarkában, kezében egy félkilós kenyérrel sután álldogált. Nyilvánvaló volt, hogy a gyerek "eltulajdonította" a kenyeret. Az asszony ismerte a gyerek családját, akik nehéz helyzetben életek, a férj két gyerekkel magára hagyta a feleségét, aki ezt nem tudta feldolgozni és bánatát időnként olcsó borba fojtotta.
Mikor a gyerek mellé ért, felrémlett előtte saját története.
Apró lányka volt még-olyan korú lehetett, mint most ez a szöszi kisfiú. Az anyja a bátyjával együtt elküldte a boltba, a legszükségesebb dolgok megvásárlására. Nehéz idők voltak, de ami kellett, az kellett, mégha kicentizve is. Míg a bátyja vásárolt, a kislány nem bírt ellenállni a kenyeres-rekeszből mosolygó kifliknek és egyet kivéve a ruhája alá rejtette. Amolyan gyerekes csínynek gondolta tettét, hiszen nagyon szigorúan voltak nevelve, a "lopás" szó soha elő nem fordult a családban.
Mikor hazaértek, a gyerek rögtön el is dicsekedett szerzeményével az anyjának, no, de amit kapott érte, azt egy életre megjegyezte. A vége az lett, hogy az anyja a kifli árával együtt azonnal visszaküldte a boltba, ahol a boltos néninek el kellett mesélnie, hogy mit tett. Az eladó elmosolyodott és egy barackot nyomott a fejére.

-Gyere csak, kifiam-mondta az öregaszony a szöszinek.-Tudod ugye, hogy mit tettél?
A gyerek sírásra görbült szájjal bólintott.
Az asszony kivett táskájából egy papízsebkendőt, rátette a kenyéhalom tetejére.
-Ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet, mert ez lopás!
A gyerek megszeppenve bólintott, az asszony kivette a pénztárcájából a kenyér árát és a papírzsebkendőre helyezte.
-Most menj szépen haza és ha anyád felébredt, mesélj el neki mindent!
A kisfiúnak nem kellett kétszer mondani, hóna alatt a félkiló kenyérrel elszaladt.

Késő délután-az asszony éppen TV-t nézett, mikor csengettek.
A kapu előtt a kisfiú állt az anyjával...

Bartha Ilona

Bartalis János: De különben csend van

"...írt Bartalis a korábbi időben egy verset, melyben megírta, hogy milyen csendes egy falusi reggel. Idézni nem tudnám most a verset, de szabad fordításban valahogy így hangzik:
- A kakasok egymás hegyén-hátán szünet nélkül szólnak. De különben csend van.
- A kutyákat, mint az ébresztőórát, úgy felhúzta a természet, hogy szünet nélkül torkuk szakadtából ugatnak. De különben csend van.
- A bivalyok, az ökrök és a tehenek, ki-ki a maga istenadta hangján, a kivonuló csordában színültig bőgi tele a világot. De különben csend van.
- A férfiak káromkodnak, az asszonyok visítoznak, a gyermekek hegyesen sírnak, a malacok visonganak, a disznók röf-röf röfögnek. De különben csend van.
Hát nagyjából ilyenforma volt a Bartalis verse."
(Tamási Áron)
A vers:
Bartalis János: De különben csend van
Te, bolondos fiúcska, miért nem alszol? Te?...
Mindenki oly édesen pihen.
Csak te zavartad meg reggeli álmod.
Te, bolondos fiúcska, hát mit akarsz?
Élvezni a reggelt?... Eredj aludni,
nincs még semmi látni való, minden aluszik még.
Csak egy csodálatos szekér indult el,
derékig tűzben a hegy tetején -
De különben csend van, nyugalom van még.
Csak az a különös szekér - én nem tudom,
de mintha csupa virágon menne és olyan
valami mozgásféle is támadna nyomában.
De különben csend van.
Csak a bokrok népesültek be és a levelek széle
fénylett meg.
Na, meg aztán - én ugyan nem értem, de mintha
mámoros versenybe kezdenének a madarak,
vagy minden madár 19 féle nyelven szólalna meg.
De különben csend van. Nagy nyugalom.
Csak az a babonás rigó a vízpartján - én nem tudhatom,
de mintha egy kicsit megrészegült volna a napsugártól.
De különben csend van. Határozottan csend van.
Csak egy-egy éberszemű gazda kocog el
csengős lovával a kerted alatt.
Csak egy-egy csapat virágárus-lány siet ki
kosarával a piacra -
De különben csend van s minden aluszik még,
Csak valami vadboroszlán-féle erős illat kapott
lábra, mert a reggeli szél üde ajakával csókdosta
s az bódítgatja az emberek fejét és - én föl nem foghatom,
de mintha megindulnának a fák, mint virágos karok
a dal szárnyán.
Levegőben, vízen, úton, mindenütt csak kacagó
virág-máglyák gyúlnának.
Harangok kondulnak meg és harsonák szólalnak meg
minden dobásnyira.
Az embereknek ezek hallatára, mintha kiszállna
az erő inaikból, mert megbűvölten,
mozdulatlan állnak - én nem tudom, de mintha
térdre roskadnának -
De különben csend van. Határozottan csend van.
Csak a hattyúk kezdtek valami furcsa játékba
a tavon és a vízi madaraknak mehetett fejükbe az illat,
mert olyan bizsegő és izgatott a daluk.
És - én föl nem érhetem ésszel, de mintha
meglopták volna a természet minden színét,
olyan pazar-csillogó a tolluk.
De különben csend van. Határozottan csend van.
Csak úgy tesz minden, mintha élne.
Csak úgy tesz minden, mintha szállna,
szállva-szállna, szállna.
Csak úgy tesz minden, mintha örökre magába
akarna bolondítani.
Én nem tudom miféle időszak van, de mintha
minden vágyna, szólna, várva-vágyna, vágyna.
Én nem tudom miféle időszak van -
Csak olyan szép minden,
olyan végtelenül elragadó és olyan mámoros -
De különben csend van. Határozottan csend van.
És te bolondos fiúcska még sem akarsz aludni.
Pedig ezeket leszámítva - hidd el, hogy
Csend van. Határozottan csend van.
Kép: Net

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

37Rajtad kívül Olga Szász, Gabriella Bom és további 34 ember