Szia, Gabikám!
Remélem, nem baj, hogy itt válaszolok leveledre, nagyon örülök, hogy írtál és megtudom köszönni azt a nagy fáradtságot és kedvességet, hogy meglátogattál.Szinte minden nap gondolok Rád, épp' ma mondtam Andrásnak, hogy ha Roxy már nem lesz, ha hasoncsúszva is, de egyszer elmegyek. Különben hogyan viszonozhatnám azt a sok szépet(és finomat), amikkel elhalmoztál.Persze, nem csak ezért...A testvéredre is gondoltam, sajnos a nevét elfelejtettem, pedig kutatni szerettem volna utána.Ma is volt a Keresem a családom műsor...
Itt már napok óta nyár van, a kertben foglalatoskodom, gyönyörűek voltak a virágzó bokrok, fák, ültettem is néhány dolgot, a zöldborsó már szép nagy, csak sajnos szárazság van.
Most, a kerti munkák miatt még nem foglalkoztam a telefonnal, talán majd nyáron.Látom, hívtál a Messengerre, de ahhoz is tök hülye vagyok.
Roxy úgy van, mint én, ha nekem fáj valamim, akkor neki is adok gyógyszert, mert temészetesen akkor ő is beteg...Remélem, a nyarat még túléli. Nekem igazi társ, olykor meg is billentem, mert örökké ott fújtat, ahol én vagyok, lépni sem tudok miatta. De nem tudom, mi lesz velem, ha eltávozik.
Bárcsak közelebb lennél, olyan jó beszélgetni olyan emberrel, aki igazán ismer, nyiltan, őszintén. Mert ilyen kevés van, az egy kezem is sok a megszámolásához. Ezért vigyázz nagyon magadra, Gabikám, csak azt tudom mondani, senkiben nem lehet 100%ig megbízni, bár Te még fiatal vagy, de a csalódás minden korban csalódás, minél idősebb valaki, annál nehezebb túltenni magunkat rajta.Szívből kívánom Neked, sose legyen részed benne, de jórészt rajtunk áll!
De nem féltelek, mindig okos barátnőm voltál!
Túl se hajszold magad, mert később jössz rá, azt sem fizeti meg senki.
Sok szeretettel puszillak: Ica.
Ui. Sajnos a nálam készített képeket nem kaptam meg..
