2018. január 25., csütörtök

A Léghajó játék értékelése



Salláné Gyöngyi választása, Szinyei Merse Pál festménye, melyen a festőművész az élet szépségét, a boldog, napfényes létet örökítette meg.
Címe: Léghajó


Számomra ez a léghajó a szabadságot jelképezi. De örömmel olvastam, szinte mindnyájatoknak szimbólizál valamit, nem csak egy repülő eszközt jelent. Nagyon szép versek születtek, öröm volt olvasni, társulni a gondolataitokkal.
A játékra 14 vers érkezett, beérkezési sorrendben az alábbiak:

1. Birta Angéla Angi: A magosban - Nagyon tetszett a versed. A két utolsó sorban minden benne van:

"Lelkem lufballon, mindent megcsodál
ott is életet lát, hol minden sívár!"
Érzékeny lelked bízik a képzelet erejében, nyitottságod az új felfedezések iránt, mégis úgy érzed, az egyetlen biztos pont a föld a talpad alatt. Ezzel én is így vagyok.( utazni-rövid "u")

2. Ildikó Lukácsné Alföldi: Léghajó

"Gondolataink szerte foszló
álmaink olyan mint a Léghajó"   Szép versedben a léghajó álmaidat, vágyaidat testesíti meg. Igen, addig élünk, amíg vannak álmaink...


3.Orosz Piroska: Repülni vágytam - A Tőled megszokott, dallamos versedben képzeletbeli utazást tettél a léghajóvlal. Szép vers!

4.Eleonora Kertészné Rotter: Békés táj - Nórika, Te-mint a címben is utaltál rá-rövid, de ütős versedben a felhők felett jártál, a béke és a színek káprázatos világában.Sokan vágyunk ide.

"Föld vonzalmából kikerültem végre,
Ég felé lebegtet, ringat léghajóm,"  Nagyon szép vers, remek rímeléssel.


5. Márta Bosnyákné Harpauer: Léghajóval -

"Már tudom, mit fogok tenni.

Egy léghajót fogok bérelni,
Felszállok a magasba a madarakhoz,
Onnan nézem, milyen aprók vagytok." -Milyen jó a magasban! Kidobálod a gondokat, felhők szélén ülve lóbálod a lábadat! Megragadott a versed, az elképzelésed közelíti az enyémet, a szabadság érzetét adja. Szép vers, hibátlan rímeléssel,Márti!


6. Zsuzsa Kalocsa: Gyerekkori álom-Ritmikus vers, van benne élet...
"Emlékeim közt felejthetetlen
élmény,
a magasság átélése -
leírhatatlan szépség.
Mint a szerelem –
kimondhatatlan érzés,
a legszebb, mely életünk
végéig kísér."         A vers soraiból kicseng a gyerekkori álom-utazás, mely  a legszebb érzésben, a szerelemben teljesedik ki.Nagyon tetszett.


7. Albert Ferenc Gufi: Szállni fellegek között -Csodásat írtál, Gufi! Nyomonkövetve a festő ecsetét, vadludak között szárnyaltál a kék égen.
"Habár, a fénylő napkorong
a horizonton már túljár;
festőn színez láthatárt,
s fellegek fennkölt magasán
türkizben fürdet eget,
pasztellkék ecsetje nyomán."-Csak felsőfokon tudok beszélni versedről!


8. Joli Szep. Léghajó - Jolika, szép verset olvastam Tőled. A légi utazás kellemes szépségét ecsetelted, kicsit összehasonlítva  a lenti "rendetlenséggel". Gratulálok, tetszett!
"Igazi szabadságot adó érzés
néztem ott fent,hogy zavartalan a rend
nem úgy mint a földön lent."


9.István Rostás: Léghajó 157 -  Kedves István, meglepett ez a versed. Olvasás közben jöttem rá, talán egy teletrichont akártál írni, de ott a mondatok végén lévő betűk összeolvasásából kellene kiadódni a "léghajó" szónak. Akrostichon sem lehet, mert ott pedig a kezdőbetűkből. Előfordulhat, hogy az én ismereteim hiányosak, légyszíves, akkor majd közöld, de ilyen módon, ahogy Te írtad, még ilyen tipusú verset nem olvastam.A vers szép lenne, de a kiemelt betűk megtörik a sorokat.

10. Edit Szabó: Föld felett - Könnyed, szép rímelésű vers a szabadságról, amit a repülés ad.Ez a négy sor mindent elmond:
"Felfedezem országomat,
megtekintem a lakókat,
messzire körbe nézek,
láthatom az életet."-szép!


11.Margit Szabó Kila:Szállj, álomgömb - Lenyügöző vers, tökéletes rímeléssel, gondolatokkal, nagyon tetszik!

"Vágyakozom rég a magas felhőkbe,

madárként szabadon szállni az egekbe.
Szállj álomgömb! Röpülj a végtelenbe!
Látni szeretném a Földet kicsibe!
Léghajóban lebeg testünk, a lelkünk.
Átölel bennünket édes szerelmünk.
Boldogság tüze éget, ha rám nézel!
Látni a tengert! Fölötte érkezel.
Ragyog a szem fent a csillagok láttán.
Szívünk reszket az ég szép káprázatán.
Fellegben örülünk a paradicsomnak,
kacagás-muzsika elvarázsolnak.
Édenbe érkezünk,románcunk lángol.
Repdesünk örömbe a boldogságtól.
Holnap majd visszatérünk a földünkre.
Égi utunk, szívünkbe marad örökre."


12. Mátyás Rita: Álomutazás - Azt tudom írni, amit  az  előző versről. Versednek dallama van, szinte elénekeled, mit látsz alant..Tökéletes, szép rímek..Csak négy sor:

 "csodaszép álom, fonta körbe testem,
köszönöm Istenem, ezt átélhettem.
Felhők közt repültem, egy léghajóval,
alattunk a táj,ezerféle jóval."


13.Biró Antalné Veronika: Szinyei Merse Pál.Léghajó -Aranyos vers, könnyed, elragadó. Tetszett!

"Kis unokám egyik este

Rajzával szállt egy felhőre.
Ott volt a felhő eleje,
Lógatta lábát a semmibe."


14. Istvánné Keresztes : Léghajó -Egy madár szemszögével, a szeretet érzésével csodálod a világot. Szép vers.
"Kék Ég tengerén
A léghajóból szétnézve
Picike kis madár Pintyőke
Madártávlatból dúdolva
Szíve dallamával szárnyalva
Érzése Felemelő
Az Anyaföldet csodálja"



Kedveseim, nagyon szép verseket írtatok és én most itt rágom a körmöm, nem akarok "légbőlkapott "szavakat ejteni, de nagyon nehéz most valamiféle sorrendet felállítani. De dönteni kell, ennek alapján, megosztva, sorrend szerint:
I. helyezettek: Birta Angéla, Angi, Orosz Piroska,Eleonora Kertészné Rotter,Márta Bosnyákné Harpauer,Zsuzsa Kalocsa, Albert Ferenc Gufi, Joli Szép,Edit Szabó, Margit Szabó Kila, Mátyás Rita
II. helyezettek: Ildikó Lukácsné Alföldi, István Rostás,Bíró Antalné Veronika, Istvánné Keresztes
Őszinte szívvel gratulálok Mindnyájatoknak, ismételve: nagyon szép versek születtek!
Szeretettel: Bartha Ilona

2018. január 24., szerda

A VADÁSZAT /játékra/

Repül a hinta, hasítja a léget,
ahogyan vadlibák éke az eget,
előre-hátra, fel-és le, s nevetés
úgy csobog fentről, mint a vízesés.

A parkban, fa alatt egy férfi ácsorog,
remegő szája szélén nyál csorog.

Két szőke copf viháncol a vállán,
a kislány elbújt egy bokor alján,
kicsit távolabb az anyuka egy nővel beszélget,
úgy belefeleledkeznek, szinte megáll az élet...

A parkban, fa alatt egy férfi ácsorog,
kabátját széttárja s kéjesen vigyorog.

Halk sikoly hallik, majd nyögdécsel a csönd,
prédáját húzza a vadász árnyas fák mögött,
nem hallatszik más, csak vidám csicsergés,
rúgott labdától pattog a játszótér kerítés...

Parkban, a fa alatt nem ácsorog senki,
áldozatát a férfi karjaiban kocsijához viszi.

Vigyázat anyukák! Nagy az Isten állatkertje
-emberekkel tele-
szemetekkel mindig találkozzon
gyermeketek szeme!

/BI/
kép: net

2018. január 22., hétfő

Erőtlenül

Kályhám duruzsoló melegében
nézem az áttetsző üvegen át a lángokat,
egymásba fonódva tüzes táncot járnak,
majd lánglelkük füstként felszáll a kéményben.

Valahol messze jár már a képzeletem,
el,-valahová elvágyok innen,
nem tudom hová, csak elsuhannék csendben,
képzelődöm, hol lelném meg helyem.

Most itt heverészek háborítatlanul,
írhatnék valami szépet a havas télről,
de mire elkezdeném,  hólé csorog a fenyőről,
s a fantázia haldokolva belémfúl...

/BI/
Kép: net

2018. január 21., vasárnap

Hóesés

Gyorsan megörökítettem ezt a hóesést, mert kezdem megtanulni a jövőbelátást! Annyit már tudok, hogy hol van már a hosszútávra tervezgetés ideje? Szemem előtt minden nap csak a jövő apró, tört arabjai jelennek meg, de azok is sokatmondóak! Azoknak, akik hisznek benne...
/BI/

2018. január 20., szombat

Bartha Ilona versalbuma PDF -ben! (nyomtatható, olvasható!) Fogadjátok Szeretettel! ♥ Ilona-Flash album.pdf PDF

Bartha Ilona versalbuma PDF -ben! (nyomtatható, olvasható!) Fogadjátok Szeretettel!
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm, köszönöm, Gyula

Az élet

Elkéstem, sajnos lemaradtam Sándor játékáról, de azért felteszem, mert foglalkoztatott a gondolat...

szerelemszálakból vágyakkal összekötött
csóva tüzében jöttünk a világra,
felnőttünk, s élünk a nagy világmezőn,
hajladozva jobbra-balra, előre-hátra,
kitéve süvöltő szelek kénye-kedvének,
magokat szórunk, melyek idővel beérnek...
s kit a villámcsapása nem döngöl a földbe,
learatja a kaszás, s köt egy nyaláb kévébe...
lélekladikkal evezünk egy soha nem látott
másik világba,
megpihenünk olykor egy-egy pandal áramába',
gyékényszőnyegen nesztelen lépkedve
elérkezünk a távoli égi mennyországba,
vagy a pokolba....ki tudja?
hozzám nem jött se ördög, se angyalka ...

a szétszórt magokból majd termés lesz
és az örök körforgásban
ők is bejárják majd ezt az utat
- idő fogságában...

/BI/
Kép:net


2018. január 12., péntek

Rainer Maria Rilke:SZERELMES DAL

Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.


De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal.
Kosztolányi Dezső fordítása

2018. január 10., szerda

Értékelés, Szép Jolika választása, Nógrádi Katalin: Téli magyar táj képéhez írt versekről.

A képen egy magas hóval borított falusi utca látható, hideg, téli időben, az ereszekről jégcsapok lógnak, füstölögnek a kémények.
A kép középpontjában egy feketekabátos, fejkendős idős nő próbálna menni az úton, láthatóan bokáig süppedve a hóban. Vajon mire gondol?
Előttem felrémlett gyerekkorom, amikor még a tél tél volt s mi kint szánkóztunk estig, amíg ránk nem fagyott a ruha.
De emlékszem egy olyan télre is, ami az igazi, kemény arcát mutatta.Egyszer lassan araszolva a nagy hóban autóztam a Rezi felé menő úton munkából jövet, mikor hirtelen egy hatalmas hófúvás kerekedett és rámszakadt a hóvihar. Elakadtam, szinte semmit nem láttam, kiszálltam a járműből és gyalog vágtam neki a még néhányszáz méternek, hazáig. Ott és akkor éreztem életemben először halálfélelmet. Megdermedve, nyakig hóval borítottan értem el a kaput, rátámaszkodtam és sírtam volna, de az arcomat sem éreztem.
Elnézést, hogy kéretlenül kitártam az érzéseimet, de a kép láttán nekem ez jutott eszembe, de mindez nem erről a képről szól..

De nézzük a verseket:

1. Margit Szabó Kila: Táli magyar vidék-Szép téli képek, tetszik a rímelése és gondolatilag is egyezik az általam írottakkal...
 "Ha a szél tombol, sípol, hóbuckákat alkot.
Utazni nehéz, az út síkos, nem ajánlott.
Öregnek bot kell! Nélküle ne menj, elcsúszol!"


2.Orosz Piroska: Téli magyar táj-Nagyon jó leírása és érzékeltetése a képen látottaknak. Köszönöm inspiráló versedet!
"Jégcsap lóg az ereszalján, hegyes mint a tüske
Megmutatja a magyar tél, van neki ereje.
Öregnéne bandukol a kijárt földúton,
A botjára támaszkodik, messze még az otthon."


3.János Horváth
: hópihék násza- János ez a vers a Te zenélő lelkedből jött, a képen nem látni násztáncot járó hópihéket, de elképzeljük...Ettől függetlenül szép téli vers...

4.Zsuzsa Kalocsa: Téli esték- Sajnálom, de a versedet nem értékelhetem a hosszúsága miatt, nem felel meg a kiírásnak.

5.Éva Hirth: A téli táj szépsége
 "Hófehér subán jár táncot a szél,
fehérbe öltöztek a fák,bokrok,
a zúzmara nehézkesen lehull,
csillognak az ereszen a jégcsapok"

Könnyed, szép vers, jó rímeléssel és még egy jótanáccsal is, érdemes megfogadni..
"Hosszú síkos út vezet a templomhoz,
cipőmre egy szakadt zoknit húztam,
így majd nem kell félnem,hogy elesek,
a távolban ,már a harangok zúgnak."


6. Ágnes Tihanyiné Tamás: Téli varázs- Saját érzéseid keveredtek a tél szineivel, valójában a vers nem a képről szól. Ha tehetek  egy észrevételt: a harmadik versszak mindkét sorában szerepel a "takarta" ige, az egyik helyett írhatnál fedte, vagy valami mást, hiszen bőven van választék gyünyörű nyelvünkben...
"Tompa hófelhő takarta a napot,
terhét leszórva takarta előlem a holnapot.


7.Joli Szép: Téli magyar vidék- Gyerekkori emlékekre utalva írtad téli versedet. Igen, mások voltak azok az idők még télen is.
"Nem voltak hótakarítók, maguk az emberek
taposták ki, a hófedte ösvényet."


8. Ildikó Lukácsné Alföldi: Téli magyar vidék- Nem értékelhető a versed a hosszúsága miatt, nem felel meg a kiírásban foglaltaknak.

9.Birta Angéla Angi: Öreganyó temetőbe ballag- Megható verset írtál a hóban temetőbe(?) csoszogó öreganyóról, miért is ne mehetett volna oda? Ami érdekes, itt nálam a kert tele van madárral, de télen egy sem énekel. Mindig tanul az ember...
"Némán csiszeg csoszog a cipellő,
kankosbót a támasz, reszkető kéz.
Minden gondolat Kedvesen merengő,
mikor még az élet tejföl volt, méz!"

Angika, a rövid -és hosszú magánhangzókkal gondjaid vannak, kérlek nézz utána a Googlén, érdemes..(Nem csodálkozom rajta, valószínű úgy írod, ahogyan Nálatok mondják.Pl. "kankosbót"-a bot rövid magánhangzó, a  kutat szintén...Megkérdezném még: a Kedvesen  miért nagybetűvel kezdődik? ) 

10.Edit Szabó: Faluban a tél ereje-Tökéletes vers a képről...Minden benne van, a táj, az öreg néne, jó a vers rímelése...
"Haza várja a lakóját,
falu szélén a kicsiny ház,
öreg mama út közepén,
bottal segítve a léptén.

Szikrázik a fehér acél,
napsugára aranyat ér,
eresz szélén a jégcsapok,
tél ereje holnapot hoz."


11.Márta Bosnyákné Harpauer: Azok a téli telek- Amire a vers címében is utaltál, a régi-gyerekkorodra visszanyúlóan írtál a télről, annak szépségéről.A végén említetted meg emlékeid között a szomszéd nénit, talán azonosítható lehetne a képi nénivel.Szép téli vers...
"De azért segíteni is mindig készen áll,
A szomszéd néninek ki bottal ját,
Keresi hol van még szűz hó, mi nem csúszik,
Elveszi szatyrát és helyette viszi."


12. Olga Kristóf:Téli magyer vidék- Szépet írtál a vidéki télről, nagyon tetszik   részben hasonulva  a képen látottakkal...

13.Eleonóra Kertészné Rotter:Téli magyar vidék -a versben elsősorban szociális érzékenységed érezhető az idős emberekkel kapcsolatban, az, hogy hogyan élik meg a vidéki telet. Nagyon szépek a rímek, jó vers.
 
"Nagy itt az egymásrautaltság:
Elhúzott innen az ifjúság!
Tél haván vagy nyár vizén,
Elkel az önzetlen segítség
A házukba rekedt nenéknek."


A játékot Gyöngyi Salláné kedves szavai zárták
"Delet ütött már az óra, öreg néne hazaballag, kályhájába befűt, hosszú úton elfáradt, ideje megpihenni. Kívánjunk neki nyugodt délutánt."
Úgy legyen! 

A verseket az alábbiak szerint értékeltem:

1.Helyezettek megosztva: Margit szabó Kila, Orosz Piroska, Edit Szabó,Olga Kristóf, Eleonóra Kertészné Rotter
2.Helyezettek megosztva: János Horváth, Éva Hirth, Ágnes Tihaniné Tamás, Joli Szép, Birta Angéla Angi, Márta Bosnyákné Harpauer

Sajnálom, hogy két versíró társunkat nem értékelhettem, felhívom a figyelmet a kiírás pontos betartására.Továbbá megemlíteném, hogy itt-ott találhatók helyesírási hibák és elütések. Kérem, hogy a versek feltevése előtt nézzétek át azokat.

Szeretettel gratulálok a helyezetteknek és mindenkinek, aki résztvett a játékban!

Bartha Ilona

Tehetetlenség


"Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. Gondol és vigyáz rá. Akit nagyon szeret. Gondolataival. Érzéseivel. Szívével. A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel."
(Csitáry-Hock Tamás)



 tehetetlenség

lassan megszelidül várakozásom
helyét a vágyakozás méla búja tölti be
s mindkettő belezúdul a meredekpartú folyóba
tehetetlenül hömpölyög, keringve az árban...
ennyi volt hát? -még el semkezdődött s már vége
bizalomért ne menj az üzletbe
ott nem kapható,-mondhatnám, de minek...
résnyire nyitott ajtón nem férek be
én kitártam kapumat szívembe'
meredten néztem, amint egy varjú szemez velem
-okos madár, nem károg, de csőrében tartja
a lelkemből kitépett reményvirágot,
végre megszólal: kár, kár,
elrepült, nem is látom már
majd holnap, mégis várok még
összeszorul a torkom....sírhatnék...

/BI/
Kép: Net

2018. január 9., kedd

Lélekdícsérő, XII. szonett


/Aranycsillag Irodalmi és MűvészetiCsoport
3.szonettkoszorúból/


A lélek nem más, mint Isten szikrája,
lángolva élni, Isten kegyelméből,

földi létben szeretve lenni szívből,
nem belefúlni reménység árjába.

Legyen minden nap lelkünkben szeretet,
s este, ha kinyitom ablakomat,
az égi sötétben látom az arcodat,
lélektükrömben illatok közt lebeg.

Minden gondolatod, kis mozdulatod
tükör- mutatja belső világodat,
a hitedet, mely szerelmed nektárja.

Ne hullócsillag legyen szerelmünk,
mennyei húrokon pendüljön lelkünk.
Testünket égi fénye dajkálja.

Bartha Ilona
Kép: saját