Ilona októberi emlékei
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
2017. november 9., csütörtök
2017. november 8., szerda
Egy képet láttam
Láttam egy festményt
és a szívem úgy átmelegedett,
mert felidézte a virágos nyári meleget.
Falusi ház hosszú tornácának oszlopain
piros muskátlik kapaszkodtak,
s mint a lámpionok az éjszakában
a napsugárban úgy ragyogtak!
Mögötte a kerti virágok illata
betódult a nyitott ablakokon,
talán a "tiszta szobában" megpihent
a falusi régi bútorokon...
Képzeletben nagyanyám arcán
elsimultnak láttam a ráncokat,
amint mosolyogva öntözte a virágokat.
Vajon hány ilyen szépséges tornác létezik még?
Reménykedem,
nem a képzelet irányította a festő kezét...
Bartha Ilona
Kép:/G.TÓT/ Tóth Gábor festőművész alkotása
2017. november 5., vasárnap
Mit gondol a gyermek
/Kicsit megkésve Sándor gondolatával játszottam, de most tudtam beszélni az "illetékessel"...
Az én gondoltom: a gyermek az mindig gyermek és adja Isten, maradjon is az minden körülmények között.
Őszi szünidő van, ilyenkor benépesül az utca,
a kapum előtt játszik a sok unoka,
kutyák ugatnak, a "nagyok"(6,7, 8 évesek)
ugratják a biciklit,
menekülnek ilyenkor a madarak, de a macskák is...
A rangidős Misi(ő sincs még tízéves)
kiadja az ukázt: utánnam, legények!
S mint mesékben a táltosok, nekilódulnak a bicajok,
nincs előttük akadály , sem ember, sem állat,
sem árok, bokor vagy fa,
s megérkeznek a célba, néha hason csúszva.
-Gyerekem, olyanok vagytok, mint a világháború-
rovom meg, lesz majd otthon ború!
Világháború?-néz rám csodálkozva,
-a nagyi még nem mesélt róla!
Közelebb hajolt, majd úgy suttogta halk hangon:
-de én tudom, milyen volt, mert láttam a youtube-on!
Fegyverek ropogtak, aknák robbantak,
harcoltak a katonák és sokan meghaltak...
De itt nincs háború, béke van és az is lesz,
nem lesz majd sok ember, gyermek,
ki a háborúban elvesz'
S már rohant is tovább,hirtelen,
néztem, amint tovaszáguld az úttesten..
Bartha Ilona
Az én gondoltom: a gyermek az mindig gyermek és adja Isten, maradjon is az minden körülmények között.
Őszi szünidő van, ilyenkor benépesül az utca,
a kapum előtt játszik a sok unoka,
kutyák ugatnak, a "nagyok"(6,7, 8 évesek)
ugratják a biciklit,
menekülnek ilyenkor a madarak, de a macskák is...
A rangidős Misi(ő sincs még tízéves)
kiadja az ukázt: utánnam, legények!
S mint mesékben a táltosok, nekilódulnak a bicajok,
nincs előttük akadály , sem ember, sem állat,
sem árok, bokor vagy fa,
s megérkeznek a célba, néha hason csúszva.
-Gyerekem, olyanok vagytok, mint a világháború-
rovom meg, lesz majd otthon ború!
Világháború?-néz rám csodálkozva,
-a nagyi még nem mesélt róla!
Közelebb hajolt, majd úgy suttogta halk hangon:
-de én tudom, milyen volt, mert láttam a youtube-on!
Fegyverek ropogtak, aknák robbantak,
harcoltak a katonák és sokan meghaltak...
De itt nincs háború, béke van és az is lesz,
nem lesz majd sok ember, gyermek,
ki a háborúban elvesz'
S már rohant is tovább,hirtelen,
néztem, amint tovaszáguld az úttesten..
Bartha Ilona
2017. november 1., szerda
Kései délután
Nekem az a szokásom, hogy amikor végzek a munkáimmal,-nem nagy dolgok ezek, amolyan mindennapi tevékenységek, plusz, ha szebb idő van, a kertben matatás,-akkor pihenésképpen, jóleső érzéssel lekuporodom az ülőgarnitúrára és bekapcsolom a TV-t és a számítógépet. Általában ez már a késő délutáni órákban történik. Valójában soha nem érzem magam egyedül, nagyon szeretem ezeket az órákat, körül vagyok véve a TV által hangfoszlányokkal, ha érdekel valami, oda-oda nézek, meghallgatom. Tegnap is így tettem, gazdagodtam egy tanulsággal és elgondolkodtam rajta.
A történet a következő volt: Egy szegény erdélyi családot ismerhettem meg, akik önellátóak voltak, gazdálkodtak, állatokat tartottak, hogy a mindennapi betevőjük meglegyen, télen-nyáron keményen dolgoztak, erős hittel, akarattal. A ház, amiben éltek, a berendezése olyan volt, mintha száz évet visszamentünk volna az időben.
Történt, hogy a mezőről hazafelé tartva a a szekér elé fogott lovak valamitől megbokrosdtak. A férj, aki egy középkorú, nem túl erős fizikumú ember volt, leugrott valahogy a kocsiról, megragadta a gyeplőt és elkapva az egyik ló nyakát, rácsimpszkodva megállította azt a hatalmas állatot.Mint mesélte, úgy érezte, hogy akkor, ott az Isten neki olyan óriási erőt adott, hogy erre képes volt.
Mikor ezt a kis történetet elmondta a riporternek, kint álltak a porta előtt, fagyos, hideg idő volt, az asszonyka
ott állt mellette , pufajkáját huzogatta össze a mellén, hogy minél kevesebb hideg érje a testét.De a szeme csillogott, amint a férjére nézett és hirtelen mosolyogva megszólalt: "ha az ember hisz valamiben, akkor a határ a csillagos ég!"
Ezen a mondaton gondolkodtam el.Naponta ontják a példabeszédeket a politikusoktól kezdve a jó beszélőkkel ellátott személyek különösebb hatás nélkül és ime, egy egyszerű kis asszonyka egyetlen szűk kis mondtával mekkora igazságot mondott. Kinek-kinek érdemes ezen elmerengeni..
Bartha Ilona
Kép: net
A történet a következő volt: Egy szegény erdélyi családot ismerhettem meg, akik önellátóak voltak, gazdálkodtak, állatokat tartottak, hogy a mindennapi betevőjük meglegyen, télen-nyáron keményen dolgoztak, erős hittel, akarattal. A ház, amiben éltek, a berendezése olyan volt, mintha száz évet visszamentünk volna az időben.
Történt, hogy a mezőről hazafelé tartva a a szekér elé fogott lovak valamitől megbokrosdtak. A férj, aki egy középkorú, nem túl erős fizikumú ember volt, leugrott valahogy a kocsiról, megragadta a gyeplőt és elkapva az egyik ló nyakát, rácsimpszkodva megállította azt a hatalmas állatot.Mint mesélte, úgy érezte, hogy akkor, ott az Isten neki olyan óriási erőt adott, hogy erre képes volt.
Mikor ezt a kis történetet elmondta a riporternek, kint álltak a porta előtt, fagyos, hideg idő volt, az asszonyka
Ezen a mondaton gondolkodtam el.Naponta ontják a példabeszédeket a politikusoktól kezdve a jó beszélőkkel ellátott személyek különösebb hatás nélkül és ime, egy egyszerű kis asszonyka egyetlen szűk kis mondtával mekkora igazságot mondott. Kinek-kinek érdemes ezen elmerengeni..
Bartha Ilona
Kép: net
2017. október 30., hétfő
Szeretteim sírjánál
Sírotoknál imádkozom értetek,
nem tudom, csak hiszem,
hogy a heves szél repíti felétek
mormolásom, fel az égig,
ott vagytok,-értitek?
Ha igen, szeretteim, ti is mondjatok
értem néhány jó szót az Úrnak,
mert én még itt maradtam közülünk utolsónak...
Kérjétek meg, fogadjon engem egyszer szeretettel,
-bizonyítottam életemmel-s ne engedje,
hogy e bűnös világból az ördög vigyen el.
Való igaz, én sem vagyok különb, mint más,
-esendő ember-
ajkamon a szó e kesernyés élettől néha eltorzul,
nem egyeztethetően a hittel, tudom,
de legalább bevallom...
Ó, drága Anyám, látod, konok lányod
most is csak magára gondol,
de ne hidd, évtizedek óta mindig
velem vagytok, jöttök a nappal, holdsugárral,
langyos szellővel, krizantém illatával,
lelketek itt lebeg e kis mécses lángjában,
legyen békétek, nyugalmatok
fenn, a mennyországban
Bartha Ilona
nem tudom, csak hiszem,
hogy a heves szél repíti felétek
mormolásom, fel az égig,
ott vagytok,-értitek?
Ha igen, szeretteim, ti is mondjatok
értem néhány jó szót az Úrnak,
mert én még itt maradtam közülünk utolsónak...
Kérjétek meg, fogadjon engem egyszer szeretettel,
-bizonyítottam életemmel-s ne engedje,
hogy e bűnös világból az ördög vigyen el.
Való igaz, én sem vagyok különb, mint más,
-esendő ember-
ajkamon a szó e kesernyés élettől néha eltorzul,
nem egyeztethetően a hittel, tudom,
de legalább bevallom...
Ó, drága Anyám, látod, konok lányod
most is csak magára gondol,
de ne hidd, évtizedek óta mindig
velem vagytok, jöttök a nappal, holdsugárral,
langyos szellővel, krizantém illatával,
lelketek itt lebeg e kis mécses lángjában,
legyen békétek, nyugalmatok
fenn, a mennyországban
Bartha Ilona
2017. október 28., szombat
Az egyenes út
Én az egyenes utat szeretem. Azon a legkönnyebb közlekedni.Persze előfordul, hogy az út szélén akadályok vannak, azokat komótosan kikerülöm. De Sors úr nem nagyon törődik az én "egyenesemmel",váratlan kanyarokkal, mondhatnám beláthatatlan kanyarokkal görbíti az egyenest.Mit lehet ilyenkor tenni?
Lehúzódok, megállok egy pillanatra,gondolkodom, figyelem a szembejövő forgalmat, majd ha "tiszta" a látóhatár, szépen kiegyenesítem a kanyarokat.
Milyen egyszerűnek tűnik...Pedig nem az!
Bartha Ilona
Kép: net
Lehúzódok, megállok egy pillanatra,gondolkodom, figyelem a szembejövő forgalmat, majd ha "tiszta" a látóhatár, szépen kiegyenesítem a kanyarokat.
Milyen egyszerűnek tűnik...Pedig nem az!
Bartha Ilona
Kép: net
2017. október 26., csütörtök
LÁNY A FŰBEN /Zsuzsa játékára,Szinyei Merse Pál: Pacsirta képe alapján/
Szonett
Pőre testeden napfény hancúrozik,
a mező illatleplet terít reád,
pacsirta énekli a tavasz dalát,
meztelenséged bárányfelhők lesik.
Magad vagy a szabadság aranyszobra,
ifjú szépséged nem törte még vihar,
bár fenn az irigy ég felhőkkel takar,
mögöttük zeng a pacsirta vágy-dala.
Szinyeit is megszállta az ihlet,
látva szépséged, megfestett egy képet,
lassu szélben szálló pacsirta dala...
Mi lehetne szebb, mint ifjú női test,
s a lágy természet, melyet egy művész fest,
ember és természet harmóniája...
Bartha Ilona
Kép: net
Pőre testeden napfény hancúrozik,
a mező illatleplet terít reád,
pacsirta énekli a tavasz dalát,
meztelenséged bárányfelhők lesik.
Magad vagy a szabadság aranyszobra,
ifjú szépséged nem törte még vihar,
bár fenn az irigy ég felhőkkel takar,
mögöttük zeng a pacsirta vágy-dala.
Szinyeit is megszállta az ihlet,
látva szépséged, megfestett egy képet,
lassu szélben szálló pacsirta dala...
Mi lehetne szebb, mint ifjú női test,
s a lágy természet, melyet egy művész fest,
ember és természet harmóniája...
Bartha Ilona
Kép: net
2017. október 24., kedd
Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül
“Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Kép: saját
2017. okt.19.
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Kép: saját
2017. okt.19.
Tiborné Éva Kovács Mindenben
igaz a versed ! Mindíg másra vágyunk mint ami van! Pedig a mindennapok
szépségét is észre kellene vennünk és megbecsülni, mert az ÉLET egy
pillanat csupán !!
Kezelés
Bartha Ilona Igen..
:)
:)A VÁGY
Tanka
óh. a vágy hangja
sekély vízben szirének
búgó dallama,
tér,-időtlen merengés
érző szív homályában.
lehetsz fiatal,
vagy jóval azon túl is,
-a vágy nem kérdez-
izzó szenvedélyt hevít,
vagy bús gondolat marad
Bartha Ilona
Kép: Net
vagy jóval azon túl is,
-a vágy nem kérdez-
izzó szenvedélyt hevít,
vagy bús gondolat marad
Bartha Ilona
Kép: Net
Hozzászólások
💕2017.10.22.
Gyula Gulyás megosztott egy hivatkozást a Fekete Edit versei csoportban.
♥ Fogadjátok Szeretettel ! Szép Napot Mindenkinek! ♥
2017. október 21., szombat
TÉLRE VÁRAKOZÁS
Várom, mikor esik le az első hó,
mert a tél hó nélkül nem tél,
a fehérségben olyan, mintha újjászületnél,
s felsíró hangod sikítana: élek, halihó!
Igy lenne rendjén, de én nem szeretem a telet,
mert hó helyett csak fehér hajam hull,
az élettől gyötört test érzi: rövidesen bealkonyul,
s elfeledem a latyakba csorgott örömperceket...
Nekem nem az ősz jelenti az elmúlást,
új bor ízében fürdik a fürtös nyár,
zamatos gyümölcsökkel teli a fonott kosár,
nem hidegrázós hajnal szökteti az álmodást...
Ó, tél, várj még, ne siess oly nagyon,
de ha jössz,ne csak fagyos szeled süvítsen,
s jeges ágról éhes cinke figyeljen,
hanem ablakra szőtt fehér csipke diszítse
ünnepi várakozásom...
Bartha Ilona
Kép: net
22 V Pócsay Rozika, János Kakas és további 20 ember
mert a tél hó nélkül nem tél,
a fehérségben olyan, mintha újjászületnél,
s felsíró hangod sikítana: élek, halihó!
Igy lenne rendjén, de én nem szeretem a telet,
mert hó helyett csak fehér hajam hull,
az élettől gyötört test érzi: rövidesen bealkonyul,
s elfeledem a latyakba csorgott örömperceket...
Nekem nem az ősz jelenti az elmúlást,
új bor ízében fürdik a fürtös nyár,
zamatos gyümölcsökkel teli a fonott kosár,
nem hidegrázós hajnal szökteti az álmodást...
Ó, tél, várj még, ne siess oly nagyon,
de ha jössz,ne csak fagyos szeled süvítsen,
s jeges ágról éhes cinke figyeljen,
hanem ablakra szőtt fehér csipke diszítse
ünnepi várakozásom...
Bartha Ilona
Kép: net
2017. október 19., csütörtök
A patkány/ játékra
Csak egy jó szó s már érzem, nem vagyok szürke, semmi,
dohos pince sarkában megbúvó patkány,
lehetnék én is egy falábú, kedves kislány,
de ez oly szép,-még álmomban sem merem elképzelni...
Azt mondják, az álomban minden lehetek,
ám ez csak önámítás, mert ha felébredek,
e silány, mocskos élet még keservesebb.
Pedig oly sok színű a szivárvány...
Kislány a szögesdrót mögött
Szögesdrótba kapaszkodik anyja karjában egy kislány,
jó lenne ottlenni, a drót túloldalán,-vágyik otthona után,
de nem emlékszik, hol van, csak azt tudja,
valahol várja szeretett macija.
Durva őrök csizmája tapossa a népeket,
kis testében bizsereg a félelem,
azt gondolja, mindenhol így van ez...
Honnan is tudhatná szegény,
miért okád bűzös füstöt
ez ocsmány lágerben a kémény?
S mi, felnőtt, értő emberek is csak kérdezzük,
miért, miért, te érted ezt?
Bartha Ilona
dohos pince sarkában megbúvó patkány,
lehetnék én is egy falábú, kedves kislány,
de ez oly szép,-még álmomban sem merem elképzelni...
Azt mondják, az álomban minden lehetek,
ám ez csak önámítás, mert ha felébredek,
e silány, mocskos élet még keservesebb.
Pedig oly sok színű a szivárvány...
Kislány a szögesdrót mögött
Szögesdrótba kapaszkodik anyja karjában egy kislány,
jó lenne ottlenni, a drót túloldalán,-vágyik otthona után,
de nem emlékszik, hol van, csak azt tudja,
valahol várja szeretett macija.
Durva őrök csizmája tapossa a népeket,
kis testében bizsereg a félelem,
azt gondolja, mindenhol így van ez...
Honnan is tudhatná szegény,
miért okád bűzös füstöt
ez ocsmány lágerben a kémény?
S mi, felnőtt, értő emberek is csak kérdezzük,
miért, miért, te érted ezt?
Bartha Ilona
2017. október 18., szerda
ŐSZUTÓ
Elmúlás
Az elmúlás csak egy rossz álom,
lehullt levelek haldokolnak az avaron,
összeseperjük őket, meggyújtjuk,
lángolva égnek, füstjük üzenet az égnek.
A hortenzia
A hortenziám rózsaszínű ifjúsága a nyáré,
mint derűs, mustkorú embernek a kék égbolt,
s im, az ősz vörös bársonyba öltöztette,
őszkirálynő a trónon, fejét felvetette,
szines tincseit enyészet havában
a déli nap fényével koronázta...
Bartha Ilona
Kép: saját
Az elmúlás csak egy rossz álom,
lehullt levelek haldokolnak az avaron,
összeseperjük őket, meggyújtjuk,
lángolva égnek, füstjük üzenet az égnek.
A hortenzia
A hortenziám rózsaszínű ifjúsága a nyáré,
mint derűs, mustkorú embernek a kék égbolt,
s im, az ősz vörös bársonyba öltöztette,
őszkirálynő a trónon, fejét felvetette,
szines tincseit enyészet havában
a déli nap fényével koronázta...
Bartha Ilona
Kép: saját
2017. október 12., csütörtök
ANYÁM RÓZSA VOLT /játékra/
Te is nyiló rózsa voltál, anyám,
rózstestedből születtünk mi bibók, gyerekek,
tüskéiddel védted létünk, illatod volt a szeretet,
homlokodról csorgott a veríték, mint rózsáról a harmatgyöngyök,
az élet meggyötört, s egy őszi napon testedet fedték földrögök.
Szírmaid az enyészetté lettek, de vörös rózsavéred
a bimbókban csörgedez...
Az idő sodrában ők is kinyíltak, éltek,
fényben és árnyékban, mint a rózskertek,
s az őszi temetőben most egy közülük hullat érted könnyeket...
Bartha Ilona
rózstestedből születtünk mi bibók, gyerekek,
tüskéiddel védted létünk, illatod volt a szeretet,
homlokodról csorgott a veríték, mint rózsáról a harmatgyöngyök,
az élet meggyötört, s egy őszi napon testedet fedték földrögök.
Szírmaid az enyészetté lettek, de vörös rózsavéred
a bimbókban csörgedez...
Az idő sodrában ők is kinyíltak, éltek,
fényben és árnyékban, mint a rózskertek,
s az őszi temetőben most egy közülük hullat érted könnyeket...
Bartha Ilona
2017. október 9., hétfő
Esti haiku
Napi számadás
az este lélek- leltár
egész napunkról
az este lélek- leltár
egész napunkról
Bartha Ilona: Esti Haiku
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)