Álom

28 Olga Szasz Szasz, Földi Dóra és további 26 ember
Minden éjjel kezdet és vég
mint az élet
misztikum
álmodsz, talán jót és szépet
s mikor felébredsz
elröppen az álom, véget ér
a folytatásra vár egy újabb éj,
mint utad végén valahol
máshol, egy más dimenzióban
az égben, vagy a pokolban.
Ki tudja, nem töprengek már ezen,
az álmokat várom, lesem,
talán e kérdésre egyszer
a választ is meglelem..

Bartha Ilona
Kép: Google

VÁLOGATÁS BARTHA ILONA VERSEIBŐL - Ilona-Flash album

Válogatás Bartha Ilona verseiből...♥

Ilona-Flash album

Válogatás Bartha Ilona verseiből...

gyusziapu.deviantart.com

2017.09.20.
 Forgassátok Szeretettel! 😎♥

Flash-album

Fekete Edit-Szeptemberi válogatás          Nyúúl Bendegúztól

gyusziapu.deviantart.com

 

Neked

Barátnőm, mi történt?
Reggel elsőként láttam meg
szomorú arcodat
s kinyújtott karodat,
melybe cseppenként csorgott
az éltető nedv...
Ne csináld már!
S ezt nem viccesen mondom,
eltöltött az aggodalom,
elment a hangom.
A szögedi tóban kellene most fürdened,
s én nézném örömtől ragyogó szemed,
amint-mint szertelen kamaszlány
az illemnek fittyethánysz,
csapkodod a vizet,
a kutya a parton ténfereg,
menne feléd, de az a fránya víz...
repes a hangod, amint fürdeni hívsz.
Gyógyulj hát meg hamar,
az ősz már a küszöbön kapar,
legyen szép emléked ez a forró nyár,
van, ki szeretettel visszavár.

A madarak ma nem csiviteltek a fenyőfán...

Bartha Ilona
Kép: saját

ABLAKPUCOLÁS

Drága férfitársaim, ezúton szeretném közhírré tenni, hogy az ablakpucolás igenis férfimunka. Mégpedig a keményebb fajtából.
Ma ugyanis az enyhülés tiszteletére nekiálltam a régen került szobaablakok pucolásának. Érdekes, mindig ilyenkor csodállom meg, milyen nagyok ezek az ablakok, lesötétített szobában nem feltűnő. Megállapítom továbbá, hogy ez a munka nem nekem való, ezt már anno szegény férjem is tudta

(ilyenkor mindig visszagondolok a régi szép emlékekre)-tehát, ha nem is ő esett neki az ablakoknak, de legalább fogadott valakit, aki helyettem ügyködött.Oh, de ennek már majd harminc éve, sajnos, azóta a nyakam szakadt e kemény férfimunka, dehát így hozta a sors. Mire végzek, úgy elfáradok, hogy már gyönyörködni sincs benne kedvem. Ezért hát arra kérlek benneteket, kedves férfiak, ne hagyjátok szenvedni asszonyaitokat, fogjátok meg ti a viledát, változott a világ, jól látni-tiszta ablakon át!

Antológiához bemutatkozás / Jubileumi könyv /

 Bemutatkozás:

Nem rövid életem folyamán sok helyen éltem. Miskolcon születtem, itt érettségiztem, jártam a Műszaki Egyetemre, majd Pestre kerültem, Keszthelyre mentem férjhez, itt egy építőipari vállalatnál dolgoztam mint építőipari árszakértő, majd ügyvezető igazgatóként innen mentem nyugdíjba.
Férjem halála után, már mint nyugdíjas visszatértem a gyökerekhez és Sajószögeden telepedtem le, most is itt élek. 
Mindig szerettem a természetet, a kertészkedést, belső békét, nyugalmat adott és az internettel kitágult a világ, ekkor kezdtem el verseket, prózákat írni hat éve, a blogomban "tárolom" az írásaimat. Különböző iroidalmi csoportokban, online-magazinokban plublikálok, az ezek által szervezett pályázatokon is eredményesen résztvettem.Bár volt felkérésem könyvkiadásra, koromra való tekintettel ebben már nem gondolkodom, néhány antológiában jelentek meg verseim.
Egyedül élek, itt, a lakóhelyemen talán nem is tudják, hogy írok, nekem az írás önkifejezés, időm tartalmas kitöltése, mellyel magamnak és talán másoknak is örömet okozok.

AMIKOR ZENÉL

Amikor zenél a hegy és a tó
S a hegedű húrja vízválasztó
Aranyfák ringanak, lombjaik susognak,
A hegyek ekhóként búgják a hangokat,
Faágak lágyan pengetik a húrokat,
Szirének táncolnak a víz alatt.
Távoli harangszó töri meg a csendet,
Valahol fenn egy angyal integet..

A lélek is tiszta, mint a fehér hó,
Amikor zenél a hegy és a tó..

BÉKEKÖTÉS

Nem szabad a régi sebeket
újra-és újra feltépni!
Mi értelme van cipelni
hátadon a kérges terheket?
Ha megszakadsz is,vissza az időben
már semmin nem változtathatsz,
s a tehetetlenség dühével
mardosod-már hiába-önmagad...
Nincs ember, kit elkerült volna néhány
vérző sebet ejtő mérgező nyílvessző,
mely úgy roncsolja a szívet,
mint friss hajtást a jégeső.
Életem folyamán oly sokszor vert a sors,
sok fájdalom, keserv éget, mint a bors.
Akaratlanul halmoztam a hibákat,
de ok nélkül mások is rámkiabáltak...
S most? Nem gyűlölök senkit,
kik  vétettek ellenem,
a tanulópénzt jócskán megfizettem.
Hőstelen ős lettem, békét kötöttem magammal,
az utódok ne vigyék az én termem magukkal...

B Ilona Tóthné

Mennék már

Mennék már feléd
hívnak az útmeti jegenyék
koronájuk felér a felhőkig
de még árnyékukat taposom
a poros úton, Istenem, meddig?
Vágyam ott kókadozik
a tikkadt virágok között
utilapú levele láthatatlanná teszi
csak én tudom, hogy ott van
senki észre nem veszi...
Mennék már feléd enyhe szél-lebegéssel
hagynám e zavaros vízű világot
hol fulladozom zizzenő nyárfa-rezgésével.
Egyre szűkebb a hely itt nekem
hold hűvös, fénylő udvarába vágyom
s nem kötne gúzsba a lenti félelem.

Mennék már feléd, de még szorít az idő,
talán tompítja vágyam egy frissitő eső...

Bartha Ilona
Kép. Google

A BÜKKBEN

Úgy vágyom fel, a hegyekbe,
de jó lenne most a Bükkbe'!
Mert a lombok árnyat adnak,
átszűrik a sugarakat...
Egy rőtszőrű őz a fa mögött
lesi,-ni-ni, ki jön ott?
A távolban egy madárka
hangja rikolt a világba,
lépteim reccsenő neszét
magába zárja az avar,
nem űz el innen engem
sem zápor, sem zivatar.
Létem csodája vagy természet,
-bár természeted szeszélyes,
hol tüzet okádsz, halálost,
hol hűsen ölelsz, mint most.
Minden évben megtérek hozzád,
ha lelkem pihenni vágy,
megyek, mint hívők a templomba,
kapaszkodom a sziklákba,
hegyed alján bükkfák között
bújócskázik a múlt idő,
felettem egy szirti sas száll,
csőrében prédaként a jövő...

Bartha Ilona
Kép: saját

Fülledtség

Fülleddt, forró nyári napok,
vérszívó esti rovarok,
felfordult a világ,tűzcsóvák,
-araszolgatok, mint a rák..
Ily

en jó dolgom még sose volt,
egész nap fekszem, mint a holt,
plafont bámulok sötétben,
egy pók a hálóját szövi éppen.
Olyan a lakás, mint egy katlan,
ventillátor búg szakadatlan,
szemem vibrál, csorog a homlokom,
oh, mily jó lenne most északon,
egy-egy olvadó jégdarab rám esne,
a felmelegedés nekem jót tenne...
Hahó! Mennydörgés, jön a vihar!
-de csak illuzió, ördögkacaj...
Forró falak közt tovább fekszem,
s ringatom magam reménységben,
talán majd holnap lesz enyhülés,
kiszabadít börtönömből egy lehülés.

A kókadó virágok felemelik fejüket,
Uram, egy csendes esővel
áldj meg bennünket!

Bartha Ilona
Kép: Google

ARY szonettkoszorújához (pályázat) Lélekdícsérő

/Javított/

XII. szonett-jelige: szeretet

A lélek nem más, mint Isten szikrája,

izzón élni Isten kegyelméből,

földi létben szeretve lenni szívből,

nem sodródni reménység árjában.

Legyen minden nap lelkünkben szeretet,

s este, ha kinyitom ablakomat,

az égi sötétben látom arcodat,

vörös rózsák illata közt lebeg.

Minden gondolatod, kis rezzenésed

tükör- megmutatja belső éned,
a hitedet, mely szerelmed nektárja.

Ne hullócsillag legyen szerelmünk,

mennyei húrokon pendüljön lelkünk.

Testünket égi fénye dajkálja.

Bartha Ilona

Kedves BARÁTAIM!

Nagyon meleg van, engem kicsit lehangol, fáradékonnyá, némileg ingerültté tesz ez a hőség.Gondolom, nem csak én vagyok így ezzel.
Most, hogy sütögetem az ebédre a rántotthúst és közben törölgetem a homlokomról a verítéket, furcsa gondolataim támadtak. Nehéz az élet manapság, az embert itt-ott atrocitások érik és legyünk őszinték, kimondva vagy kimondatlanul mi sem kíméljük egymást minden esetben.Ezért arra gondoltam, szerezzünk egymásnak egy szép napot! Igazán nem kerül semmibe, oly sokszor érzem azt, hogy még egy jó szó is képes széppé varárzsolni a napomat. Lehet, hogy nem mindenki örül az ötletemnek, nem játékról van szó, nem kötelező résztvenni benne.
Tehát arra gondoltam, válasszatok magatoknak a barátaitok, ismerőseitek közül két embert, akik közel állnak hozzátok valamilyen okból és írjatok róluk néhány szép szót. Ki ne örülne ennek? Bár nem könnyű, mert például nekem kevés lenne a tíz ujjam is, ha hirtelen kapásból választanom kellene, mert majdmindenkiben találok szeretnivaló tulajdonságot.
Az én egyik választottam  ERZSÉBET PÁDÁR.

Erzsikém, nagyon szeretem az odafigyelésed, érzem a szereteted, bár még ,találkoztunk személyesen. Sok mindenben azonosak a meglátásaink, egyszerű vagy.

őszinte vagy, Te is szereted a kertészkedést és mindenkihez van egy jó szavad, egy mosolygó lájkod. Maradj meg mindig ilyennek! Puszillak!

A másik választottam bizonyára csodálkozni fog, hogy Őt jelöltem, hiszen e röpke időre, míg be tudok lépni, sokszor csak annyira futja, hogy egy szivet hagyok a versei alatt. Régen ismerem már, de szintén nem találkoztunk még, lelkileg nagyon közel van hozzám, a versei újra-és újra elvarázsolnak.Egyszerűen nem tudom, hogy lehet valakiben ennyi szép és ami fontos, ki is tudja fejezni, életet lehel minden gondolatba.Nekem Ő a VARÁZSLÓ! És a példaképem!
Ő ETELA DVORÁK! Szeretettel ölellek, Etkám!

NAPJAINK /Játékra /

Idősebb hölgy lassítva a lámpáknál
egyenletesen haladt, majd a pirosnál
megállt, nem vette észre, hogy mögötte
egy száguldó férfi kezével az agyára mutatva hörgött,
"az anyád"-kiabált, majd ő is megállt és kiszállt,
a nyitott ablakon benyúlva a hölgyet
pofon ütötte...

Az utca túloldalán egy embercsoport,
fejük felett plakát, szídja a kormányt,
-lopnak, csalnak, becsapnak, rajtad gazdagodnak-
szavaikkal ütik, vágják a hőségfalat,
pedig röpködnek a milliárdok
oda-ide...

Valahol Európában egy bomba robbant,
por, jajveszékelés, sírás,-sok ember meghalt...
A morajló tengeren zsúfolásig telt hajó ring,
majd oldalára dőlve lassan alámerül,
s a habzó tenger "megássa" a hullámsírt.
Szöges drótkerítésen ruhafoszlányok lengenek,
a karítés tövében menekültek fekszenek.
Egy magyar London utcáin hátizsákjában
vállán cipeli reménységét...

Viharok, árvizek, omló hegyoldalak,
olvadó jéghegyek, a jegesmedvék kihalnak,
hőhullámok, utakra roggyant fák,
-már ami megmaradt, hisz' az erdő javát kivágták.
Oh, természet, hát te is visszavágsz?
Füstöt, kormot okádsz,
elveszed tőlünk világunkat, a csodát?
Ember, vigyázz!

Bartha Ilona
Kép: Google

Nem úgy van az / Kiskapu-nagykapu /

Legjobb tudásom alapján-a fizikai törvények szerint-melegben az anyagok kitágulnak, hidegben összezsugorodnak.
Persze, az én legjobb tudásom nem jelent semmit, lehet, hogy amikor erről tanultunk, éppen hiányoztam, mert a miskolci Béke moziban egy jó film ment, már nem emlékszem.
Most nem másról van szó, mint a vaskapumról.A kapum ugyanis ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Makacskodik. Pedig eleve egy rossz konstrukció, amit úgy kellett volna megcsinálni, hogy a kiskapu mellé egy acéloszlopot betonozni, ahhoz csatlakozott volna zárral a kiskapu. De nem, nálam a kiskapu a több, mint 2 méter széles nagykapuhoz csatlakozik. Ennek az a következménye, ha kiállok a kocsival, mindkét kaput ki kell nyitni.De még rosszabb a helyzet, ha ki akarok menni, vagy hozzám jön valaki és csak a kiskaput nyitnám. Így, feltételes módban. Mert se télen, se nyáron nem tudom kinyitni.Nem értem, miért van ez így, mert a régi tulajdonos, aki ezt a kaput csinálta, az utca főokosa volt, nála jobban senki nem tudott semmit.Lehet, hogy ő is hiányzott a fizika óráról, csak ügyesen titkolta. De halottakról jót, vagy halkan...
Na már most...Télen az én vaskapum kitágul és olyan szorosan simul a nagykapuhoz, mint egy hőszerelmes a párjához.Se ki, se be. Istenem, csak 2-3 mm-t engedne a szorításból, minden rendben lenne! De nem, ha kimegyek,ki kell nyitnom a nagykaput, mi által a kutya szeme rögtön felcsillan a szabadulás reményében, majd követi a hörgés, mert szabad kezemmel megfogom a nyakörvét, oda a reménység. Ha, ha, miért legyen neki jobb, mint nekem?
Most a forró napokban már éppen egy kapu-doki után akartam nézni, lent matattam a nagykapunál, mikor megtörtént a csoda.A kiskapu magától kinyilt! A szám is tátva maradt! Nem kellett kirángatnom a nagykapu szorításából, magától elengedte. Nem kitágult, hanem összeszűkült, pont arra a néhány milliméterre, ami ehhez kellett. Ezt tette a forróság. Hurrá, megtaláltam a kiskaput!-Vagy mégsem? Mert akkor a lábam mitől dagadt meg??
Bartha Ilona
Kép:saját

Trombitafolyondár

Narancs-vörös harsonák 
fújják az élet dalát,
kivágtam és etiportam,
de alulmaradtam a harcban,
felkúszott a magasba,
rátelepedett az ablakra,
s ha a szellő  meglibbenti,
az üveget megzörrenti,
reggelente beköszön,
dúl benne az életösztön.

Kinyílt a trombitavirág...

Bartha Ilona

ILONA FLASC ALBUM- Gyusziapu

Köszönöm, Gyula! <3

Ilona-Flash album

Válogatás Bartha Ilona verseiből...

gyusziapu.deviantart.com

Nem csak emlék

Nagyon szerettem öreg nagyapámat,
e szófukar, halkszavú embert,
szeme úgy villogott, mint éjjel a szentjánosbogár,
életet jelentett neki a végtelen határ,
s én láttam kezét, mikor a magokat vetette.

Szünidőben felkapaszkodtam a szekérre,
ültem mellette büszkén a bakon,
nevetett a szeme, bajszát olykor megpödörte,
így zötykölődtünk ki a földekre, át Gyarmaton,
s én követtem mindenhová, mint hűséges kiskutya.

Karácsony előtt egy hideg téli éjszaka
dideregve, mély álmomból felébredtem,
valaki állt az ágyam mellett, arcomat simogatta,
fekete kalapjában nagyapám hajolt fölém a sötétben.
Oh, papi, hát eljöttél? S én úgy örültem...

Másnap kérdeztem anyámtól, hol van a papa?
Ő értetlenül, csodálkozva rámnézett.
-Miért itt keresed, hiszen nem ez az otthona?
Elmeséltem, mi történ az éjjel,
-álmodtál lányom,az álom olykor megviccel...

Nem álmodtam,kérges kezét ma is érzem arcomon,
mosolygott s úgy suttogta:"jó legyél, kislányom".
Aznap kaptuk a hírt, az éjjel meghalt nagyapám,
tőlem elbúcsúzott, egy életen át kísért intő szava.
Talán a fényes útról letért egy pillanatra...

Bartha Ilona
Kép: Google