Az úrinő

Két évvel ezelőtti naplóbejegyzésem óta semmi nem változott, ha most a karomra nézek, ugyanazt látom...:)
Az úrinő
2015. június 16.

Ma találkoztam egy ismerőssel. Pechemre lenge, ujjatlan blúz volt rajtam, mert élvezni akartam a szellőt és azt, hogy végre kapok levegőt.
Ijedten rámnézett és megkérdezte, mitől van összekermolva a karom? A fenébe, elfelejtettem magam álcázni.
Tudod,-mondtam,-én olyan szerencsés vagyok, hogy nálam minden egy helyen van. Van itt favágó, asztalos, kertész, festő, villanyszerelő, takarító, vízszerelő, szakács... És ez mind én vagyok. Tegnap kivágtam egy elszáradt fenyőt, az karmolászott össze. De az aktuális munkák a kezemen, karomon mindig felfedezhetők. Igy van ez, kedves barátom. A látszat néha csal.
Azért megvígasztal, hogy kiöltözve, szerényen kisminkelve még egy picurka úrinő is maradt bennem..Igaz, azzal nem megyek sokra..:-)))
Kiegészítésként egy Wass Albert idézet:
"Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz
belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd
alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul
másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni
ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen
ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit
fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával,
cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a
víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és
annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme
benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat,
amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg
örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van
napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg
örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből
csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem
győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.
S mert élsz: gazdag lehetsz." (Wass Albert - Te és a világ) *

2 éve

Szeretem az otthonomat-Utolsó

Szeretem az otthonomat, biztonságban érzem magam.Nehezen mozdulok már ki, de vannak elkerülhetetlen dolgok, melyeket időnként el kell intézni. Ilyenkor furcsa gondolataim vannak, különösen egy idő óta, mióta jobban érzem a "kor" terheit. Írtam is már erről, természetesen mindenki másként dolgozza fel a "menés" gondolatát, én már régen ily módon:
Utolsó..
Ha ez ember a döcögő, pöfékelő vonat utolsó kocsijában ül már, minden megváltozik.Bárhova utazol, bárhova mégy az utad mintha az utolsó volna.
Szelid mosollyal az ajkadon búcsút intesz a háznak, kertnek, arra gondolva,sosem látod viszont,talán sosem térsz vissza, őrizze meg mosolyodat.
Minden nap megiszod az utolsó kávét ,elszivod hozzá az utolsó cigarettát,
lehet, hogy holnap már nem lesz rá alkalom.
Közeli barátaidat, családtagjaidat gondolatban átöleled, mintha búcsúznál.Felnézel az égre, vakitó fényt és derűs nyugalmat találsz, kinyitod az ablakod és mélyen beszivod a tavaszi, nyári virágillatot.
Mindig úgy érzed, ez az utolsó óra.Most is ezt érzem, mikor elmegyek itthonról.
Búcsúzol,-pedig még élsz..

Bartha Ilona
Kép: Net

Tetszik

39 Angéla Drobinoha, Ilona Tasi és további 37 ember

AZT HITTEM

Azt hittem, már nem érhet
csalódás az életben,
tébláboltam tűzön-vizen,
szolgáltam és nem henyéltem.

Atz hittem, már sokat tudok,
mint a bölcsek és a nagyok,
de jaj, ki gondolta volna,
értetlen leszek vén koromra.

Mert nem tudom, hogy' lehet az,
ki nem dolgozik, mégis gazdag,
míg más bérét kaparja fiókjába'
de szálka megy csak az ujjába,.

Azt hittem, a barátság örök ,
nem tépi szét sem angyal, sem ördög,
bár egyik sem lészen a politika,
az biz' a barátságot elszakítja.

Azt hittem én, lesz sok időm,
ha egyszer eljön a "pihenőm",
de csak a hidegrázás ért el,
bírkózni kell az új trendekkel.

Azt hittem én....sorolhatnám,
hogy békés sziget az én hazám,
naív vagyok, nem szépítem
de amit látok, már azt sem hiszem.

Bartha Ilona

NEM SIETTETEM

Mint egy kis hógolyó, amit leguríranak a lejtőn,
leérve megdagad, magával ragadva a tapadó havat,
úgy gurulnak előttem az órák, napok,
magába szívta a napot, avart, fagyot.
S most, e nyár eleji hőség az erőmet fogyasztja,
száradó rózsám is csak at illatát ontja...
Mint a kiszáradt rét, úgy várom a felfrissülést,
valami változást, valami mást,
ami kizökkent a monoton életsinekről,
a levertségből, egyhangúságból. Egy új állomást...
Nem siettetem az időt, rohan az magától is,
megtanultam már, nincs olyan, hogy- máris..
Türelemmel várok, nekem már csak ez van,
nincs miért sietnem, elfogadtam.
Mi mást is tehetnék? Igen, tenni, tenni kéne még,
talán megtalálnám az élet értelmét.
De .miért is keresem, hiszen magammal nem vihetem,
odaát pedig mások lesznek a törvények,
bár lett légyen valaki a pokolban vagy a mennyben,
nem tért vissza, hogy elmondja, milyen az élet lent vagy fenn.
Nem siettetem...

Bartha Ilona
Kép: saját

2017. Pünkösd

június 4., 20:50 ·

Szeretettel kívánok mindenkinek kellemes Pünkösdöt ma készült fotóimmal, kicsit tikkadt rózsáimról. Nagy a hőség..

76 Istvànné Balatoni, Csepella Vera és további 74 ember

6 megosztás

Erika napi játékára/ három vers: szél, szerelem, patak/

Megadott szavak:mocskos, sodró, vipera, keszkenő, kaláris

Májusi vihar
Szél

Vihar üvőlt, szél süvőlt,
belekapaszkodik a fákba, s rázza, rázza,
a dühöngő eső utcák mocskos szemetét hurcolássza,
sodró lendülettel hömpölyög a házak közt,
vipera mérge a viharba költözött...
Keszkenőmet a szél lecibálta rólam,
kalárisomból a gyöngyök szerte-szét gurulnak.
Április, te lennél szeszélyes?
Nézdd, a május megirigyelt téged!

Szerelem

Szerelem, szerelem, te vagy a legszebb az életben,
mocskos napokon gyertyafény, remény,
sodró vágyak hullámok tetején,
kaláris igazgyöngyei a lélekben.
Őrzöm, védem, fedem keszkenőmmel,
mérget lövellő vipera sem pusztíthat el...

Patak

Ahogyan a hömpölygő folyó patakká szelidül,
bennem is a sok mocskos emlék leülepedik itt belül,
nem pusztít már szívem berkeiben a vipera mérge,
az idő keszkenőjének szőtt szálai
hínárként úsznak a mederben.
Patak partján ülve kalárisom áttetsző gyöngyei
ékkőként ragyognak a tiszta vízben,
mint kék vérem cseppjei valaha őseim testében.

Bartha Ilona

Madárfészek

kertem sarkában van egy ecetfa,
a szomszédokhoz áthajlott az ága,
nem lesz ez így jól s levágtam a zöldeket,
akkor vettem észre közepén egy madárfészket,
benne sok apró tojás bújt el,
s én lestem, madár mama hol figyel...
oh, de fájt, hogy ily figyelmetlen voltam,
egy picinyke család életét feldultam,
az idő hőségre váltott, a fészek felett nincs levél,
mely árnyékot adna, vajon a madár-magzat él?
néhány napig ott ténferegtem a fa körül,
a szomszédos fenyőfán egy rigó dalol, fütyül,
aztán rászántam magam, remegő kézzel a fészekbe nyultam,
ujjaimmal fűszálakat, leveleket tapogattam,
a madárka,-mint anya a még meg sem született gyermekét,
így óvta, védte tojásait, takarva azokat, elűzve nap hevét...

Bartha Ilona

Mai kálváriám 2.

/válasz Cathynak/

Mára eljutottam arra a megállapításomra, -pedig még épp' hogy csak betettük lábunkat a gépkorszakba,-hogy mi emberek csak egy szám vagyunk az Univerzumban. Akinek pedig valamilyen okból hibás a száma, még az sem, azaz egy nagy nulla.
Az első részben megírtam a Dominó adategyeztetéssel kapcsolatos problémámat és nagy reményekkel hívtam fel a Telecom által megadott telefonszámot.Természetesen többször végighallgattam az idegnyugtató zenét, továbbá, hogy az egyes számok melyik részleget kapcsolják, majd kétpercenként bemondták, hogy még kétpercet várnom kell. A többszörös két perc után ismét elsírtam a bánatomat, újbóli adatfelvétel, sokadszori próbálkozás, majd a kijelentés, miszerint az adataim valami miatt nem stimmelnek,amit eddig is tudtam.Aztán ő is adott egy telefonszámot.
Itt egy nagyon kedves, udvarias, tettrekész fiatalemberrel beszéltem, aki annyit kiderített, hogy a személyi igazolványommal lehet valami gond, a régi személyikkel sajnos előfordul, hogy "érvénytelen". Mondtam neki, hogy én ezt a személyit használom már 25 éve boldog-boldogtalan ügyeimmel kapcsolatban, másom nincs, ezt már örök időre kaptam, tekintettel a koromra.Azt javasolta, menjek el személyesen a városba az okmányirodába és ott egyeztessem az adataimat.
Itt tartottam, mikor azt mondtam magamban, hogy eldobom a telefonomat az ötezer forinttal együtt, mert ez még mindig kevesebbe kerül, mint egy temetés.
 Lerogytam a gép mellé, magambaroskadtan tűnődtem.Nem szabad feladni!-zakatolt bennem. Még egyszer megpróbálom az interes adategyeztetést. Persze nem sikerült.
De van nekem jogosítványszámom is, ami szintén most fog lejárni kétéves lévén, mi lenne, ha azt írnám be, veszteni nem vesztek. Meresztem a szemeimet és azt hittem, elájulok! A gép visszajelzett, hogy sikeres adategyeztetés!(Azért nyugodt akkor leszek, ha visszaigazolják)
Mindezt csak okulásul írtam le és azért,-gondolom, nem egyedül vagyok az országban, akinek régi, korlátlan ideid tartó személyigazolványa van,-hogy jó lesz, ha mobil vásárlás alkalmával egyúttal megszerzi a jogosítványt, érvényesíti az útlevelét! Mert sose lehet semmit előre tudni...

Bartha Ilona

Nem írok

Nem írok már szép szonettet,
rég elkerült a szerelem, szeretet,
áradozhatnék, mily szép volt,
de csak csontrágás, múlt sikolt...

Nem írok már ódát, oda lett,
régen meghalt már a hőstett,
új eszméi vannak a kornak,
félistenek uralkodnak.

Nem írok haikut, rengát és tankát,
velem a természet is kibabrált,
mily csodásak voltak a cseresznyefák,
jég elverte, látom kárát...

Nem írok limericket sem,
dicsőségben nem verhetem mellem,
de írok majd egy szomorú szonett-koszorút,
s kivetem magamból a sok keserves bút...

Bartha Ilona
Kép: Google

Mai kálváriám 1.

2017. május 30.
Hogy a bánatos ég rugná meg azokat, akik mindig kitalálnak valami népkeserítőt! Már elnézést kérek a kifakadásért, de megértitek, ha leírom a mai napi kálváriámat.
Tegnap hozták a nyudíjat, ilyenkor másnap megejtem a nagybevásárlást, feladom a csekkeket, tankolok stb. egyszóval a kenyér és tej kivételével beszerzem az egy hónapra való adagot, mivel nekem már rendkívül fárasztó az állandó jövés-menés.
Tehát reggel, mivel akkor még elviselhető volt az idő, elmentem Tiszaújvárosba.
De nem csak ezekért autókáztam a városba, hanem sürgős feladatom volt a Domino adategyeztetéssel. Itthon már egy hete kinlódtam vele, mert azt írták, hogy az interen is el lehet intézni, de én nem mentem vele semmire, mindig visszadobta a gép, mint egy rossz jelszót. Szóval gondoltam, bemegyek a T Mobilba, ott egy-kettőre elintézik. Leparkoltam, majd keresni kezdtem a jelzett társaságot, amit kb. egy kilóméterre meg is találtam és majdnem hasoncsúszva bekúsztam, alig álltam a lábamon. Rengetegen voltak, hosszú sor állt, de úgy egy óra múlva rámkerült a sor. A kis hölgy kérte a mobil-számomat, mondom 06 30..de tovább nem is engedte folytatni, azt mondja, ez nem a 30-as üzlet, az két házzal odébb van. Újra nyakambaszedtem sántikáló lábaimat, tényleg volt ott egy alig észrevehető ajtó, ahová belépve sorszámot kellett húznom. Mikor végre én következtem, elővéve a személyit, telefont, az ügyintéző egy kis idő után közölte, hogy itt nem tudja az adategyeztetést elvégezni, adott egy telefonszámot, hogy azt hívjam fel, hátha találnak valami megoldást. Magyarul, ugyan ott voltam ahol elidultam. Milyen érdekes, amikor a dogok kerülők után visszakerülnek az origóhoz.
Sajnos ma már nincs energiám arra, hogy felhívjam ezt a számot, talán majd holnap. Csupán idegesít az egész, mert a kis buta mobilomon ötezer forint körüli összeg van és egyenlőre úgy néz ki, hogy csak volt, mert a telefonnal együtt elnyeli a nagy gépezet. Hja, modern világban élünk...:(

Ilona
Kép: Net

Mai kálváriám

Hogy a bánatos ég rugná meg azokat, akik mindig kitalálnak valami népkeserítőt! Már elnézést kérek a kifakadásért, de megértitek, ha leírom a mai napi kálváriámat. Tegnap hozták a ...

felesegek.hu

APÁMRÓL

/Töredék/

Anyámról sokat írtam már, de apám megközelíthetetlensége az oka talán, hogy őt kevesebbet említettem. Magának való, elmélkedő ember volt, aki munkája végeztével bevonult a szobájába, ott olvasott, fordított, írogatott vagy jobb esetben hegedült. Ilyenkor-gyerekként-úgy éreztem, mintha nem is közöttünk élt volna, hiába zsibongott, hancúrozott körülötte a három gyerek és szegény, dolgos anyám, akinek a háztartás összes terhe, a velünk való foglalkozás minden idejét, erejét lekötötte, mindez felelősségteljes munkája mellett.
Amire emlékszem, apámnak velünk kaocsolatban a legnagyobb terve az volt, hogy tökéltesen megtanít bennünket angolul.
Sajnos ez az elképzelése nem sikerült. A bátyám még úgy-ahogy valamennyire elsajátította e nyelvet, aminek a későbbiek folyamán nagy hasznát vette, hiszen élete java részét Angliában töltötte. Én és a húgom viszont menekültünk az angol órák elől, mert mint eleven,állandóan mozgásban lévő gyerekek, nem bírtuk elviselni, hogy minden egyes szót tízszer el kellett mondanunk, míg a tökéletes kiejtést el nem értük.Ma már sajnálom, hogy ilyen könnyen feladtuk apám nagy bánatára.
Drága jó apám, mint tisztviselő egész életét az íróasztal mellett töltötte, ezért néha otthon, feledve a monoton munkát, időnként rájött a kreativítás, bizton állíthatom, komoly találmányai voltak, főleg ami a dohányzással kapcsolatos volt. Nagyapámék megtermelték a dohányt, apám feltalálta az otthoni asztali dohányvágót, hozzá a dohánytöltőt, amiket akkoriban még nem lehetett kapni.
De készített ő egy olyan csodálatos gitárt is, John Lennon is megirigyelte volna, mikor játszott rajta.Egyébként máig nem értem, miért nem hegedűt gyártott..A Boci, boci tarkáig én is eljutottam, de komponáltam is zenét, bőszen vertem a gitárt, ha a szüleim nem voltak otthon...
Apám nagyon szeretett festeni is, mármint bútorokat, ajtókat, ablakokat. Itt kell megemlítenem, hogy volt egy hatodik családtagunk is, a Mici cica. Micike az udvarral bíró családiház ellenére is benti cica volt, aki,-mikor rájött a szükség, az ablakpárkányra ugrott és mint egy kutyus kikérezkedett, majd  mikor végzett, nedves orrocskáját az üveghez nyomva bekopogott, jelezve, hogy elvégezte a dolgát és már bejönne.
Nálunk a kredenc és az ablak között volt a konyhaasztal. Micikének az volt a szokása, hogy a kredenc tetejére ugrott, majd átrepült az asztal felett és az ablakpárkányon landolt. Sajnos apám e tényt elfelejtette,mikor a nagyszülőktől örökölt antik keredencet és egyúttal a konyhaablakot festette. Mikor elkészült a mázolással, Micike ugrásra készen volt, természetesen a kis tappancsai mind a kredencen, mind az ablakpárkányon nyomot hagytak. Apám maximalista lévén legalább tízszer lefestette mindkettőt, végül már olyan vastag volt rajtuk a festék, hogy-mint a szalonna bőrét késsel le lehetett vágni.
Pihenésképpen apám esténként sakkozott. Maga a sakk egy összecsukható ki fadoboz volt kis lyukakkal, ahová a bábuk lépegettek.
Egyik este apám teljesen a gondolataiba merülve vívta a csatát önmagával, se látott, se hallott, természetesen Micike segélyóbégatását sem hallotta, akinek hasmenése lehetett, mert sürgősen ki akart menni.Apám éppen a paraszttal lépett, mikor Micike már nem bírta tovább és a sakktábla kellős közepébe eresztette a híg végterméket.
Szegény apám egy hónapig kaparta a sakkon a lyukakat, közben fertőtlenítette, de azért nem haragudott Micikére, aki elég szép kort megélt, sőt a Gyuri nevű kölyke is, de az már más történet...
Igy zajlott apámmal az élet, nem is tudom, miért jutott ez most eszembe.

Bartha Ilona

Arany középút

Hálás vagyok, mert már hetek óta nem éreztem magam ilyen nyugodtnak, békésnek, mint  ma. A tegnapi felhőszakadás nem tett kárt a kertben, kifejezetten felfrissültek a növények, kicsit bogarásztam kint, kinyílt a zsálya és olyan csodálatos az illata, keveredett a mellette kinyílt rózsák illatával. Ilyenkor szeretem a legjobban a kertet és arra gondolok, milyen kár, hogy azok, akik panelben vagy társasházakban laknak, nem érzik, nem látják ezt.Ezt onnan tudom, hogy én is hasonló körülmények között éltem sokáig.Igaz, ők meg azt nem tudják, miért is írtam azt, hogy ma ilyen békés vagyok. Ugyanis egy családiházban  mindig van valami javítani való, mindig elromlik valami és ezek a javítása, szakemberek keresése stb. idegpróbáló feladat. Itt ugyanis én vagyok a "közös képviselő", ha sikerül megoldani a dolgokat, akkor jó, ha nem, akkor marad az idegeskedés.Az elmúlt napok fáradalmain tanulva most jutottam el oda, hogy lejjebb adjam és kezdek kilábolni a "maximalista" betegségből. Mert szerintem ez egy betegség, hosszú éveken keresztül szenvedtem tőle. Mi a bánatos rozmaringnak kell nekem örökké arra törekedni, hogy a legjobbat hozzam ki magamból? Legjobb az arany középút, nem véletlenül arany az.
Itt vannak például a politikusok, akik állítólag értünk dolgoznak,vitatkoznak, marják egymást, gazdagodnak.Nem  hiszek abban, hogy boldogbbak mint én a kis maximalizmusommal, vagy most már azzal sem.Ugyanis nem elég azt a sok akármit megszerezni, azt meg is kell tudni tartani, ami egy örökös odafigyelés a pénzügyekre, a konkurenciára, az ellenszurkolókra.Kinek hiányzik ez? Ugyanakkor én leülök a kert sarkában egy padra, onnan látom, hogy a vaskapum alsó részén az acéllemez kezd lyukadozni, hogy az ereszcsatornámon mindenhol folyik a víz, csak a folyókában nem, hogy a kőburkolat a sok esőtől kicsit megsüllyedt és még be a lakásba nem is látok.Szóval bolgogan ücsörgök a kispadon a levetkőzött maximalizmusommal és azt mondom, nem baj, majd apránként mindent szépen megcsinálok. Közben sajnálom a politikusokat..
Hálás vagyok, hogy megérhettem ezt a kort, a nyugdíjas éveket és reggelente nem kell munkába vágtatnom álmosan, hanem itt kortyolhatom a kávémat a friss levegőn.Aztán szájam íze szerint  az itthon található nem túl választékos alapanyagokból elkészítem az ebédem, majd nyomozni kezdek egy lakatos után, aki a kapumat megcsinálja...

Bartha Ilona
Kép: saját

51Szabo Imrene, Piroska Stefánné és 49 további ember

14 hozzászólás7 megosztás /2019.05.25./

Az idő sodrában

/Zsuzsa játékára/

Tik-tak, tik-tak, születésed óta az óra
monoton ketyeg neked s a kis kéknelelejcs
évente új tavasznak ígéretét hozza...
Fiatalságod mámorában, szelek sodrában
az élet tüzes zenéjére reppent a szoknyád,
mára emlék lett, az idő selyemszálakkal
gúzsba kötötte tested-lelked visszavonhatatlanul,
mikor az óra utolsót üt, a kötelék-csak akkor-lehull...

Bartha Ilona

Képek a változásokról

Oh, anyám- nevetett a barátnőm egy délután,
s egy fekte-fehér fotót nyújtott felém,
nézd, ketten vagyunk rajta, te meg én...
Emlékszel még? Oly régen volt-válaszoltam kurtán.

Mennyit változott a világ néhány tíz év alatt!
Nem kell már bélyeget nyaldosni küldött levelemre,
csak ülni a gép előtt és várni egy e-mailre,
miközben űrrakéták robbanása töri át a hang-falat.

Változtam én is a  sebesen száguldó évekkel,
sorsom stációi új feladatokat, élményeket hoztak,
külsőleg megtörtek, tükörbe nézve látom a ráncokat,
de érzem, a tág idő itt belül csatát vesztett ifjú énemmel.

Szeretnék ősszel lehulló vadszőlőlevél lenni,
amint vérszínűre szineződve adja át magát az elmúlásnak,
törékeny létünk hiába állna ellen a változásnak,
van egy határ, mikor az ember már nem képes létezni...

Bartha Ilona
Kép: Google

Négysoros versek

Gondolkodom

Gondolkodom, tehát vagyok,
Azt csinálom, mint a nagyok,
De a gondolkodás oly kimeritő.
Jót tenne most egy heverő..


A munka

Teszem a dolgom reggeltől estig,
hogy értelmét lássam az életnek,
esténként összetörve, fáradtan pihenek,
jobb lenne értelmetlenül élni, mégis...

A fenyő

Az út szélén óriási fenyő, dús lombokkal,
ágak között napfény játszik új hajtásokkal,
hangtalan lépkedek, rám is vetül nap,
de nekem csak lábnyomom és árnyékom marad

.

Bartha Ilona
Kép: net