Fagyott

2016. november 15.

Vissza a naplóhoz

Itt a tél! Az éjjel fagyott, a madarak vize bejegesedett! Ma kiöntöm a hordókból a mostanáig tartogatott "finom" esővizet.Milyen jó lenne ez nyári locsoláskor...
Kis ügyi voltam, reggel korábban keltem és már megfőztem az ebédet: zöldborsólevest, sült savanyúkáposztát nokedlival összekeverve, csempésztem bele egy kis kolbászt is. Délután pedig megsütöm a szokásos rágnivalómat, sajtos kockát, vagy rudat, mert már elfogyott.

Szép napot kívánok mindenkinek! :-)

A bejegyzést írta: Ilona

 12 Ibolya Fejes, Istvan Ozvegy és további 10 ember

DÉRBŐL SZŐTTEK

Dérből szőttek
fehér csipkeruhát
az éltető nap sugarai,
fátyolt terítenek ágak közt,
köd uszálya az ősz mögött..
Tollborzoló madárkák
fázva várják a hóbundát,
kiváncsi varjak serege
kórusban zengi már:
fehér lesz a határ,
Kár,kár,kár..

Bartha Ilona
Kép: Net

Na, ha majd itt tartunk

Na, majd ha itt tartunk mi is...akkor lesznek gondok!)
Mikor először olvastam, elmosolyodtam, aztán elgondolkodtam és nagyon szomorúnak találtam...
Három idõs nõvér él együtt a házban, egyik 92, a másik 94 és a legidõsebb 96 éves.
Egyik este a 96 éves az emeleti fürdõszobában fürdéshez készülõdik, teleereszti a kádat vízzel. Ahogy az egyik lábát beleteszi a kádba, megáll, gondolkodik, majd lekiabál a húgainak:
- Most nem tudom, hogy kilépek a kádból vagy belépek a kádba?!!
A 94 éves válaszol:
- Én azt innen nem tudhatom, mindjárt megyek és megnézlek! – ezzel elindul a lépcsõn felfelé, de félúton megáll, gondolkodóba esik és õ is elkezd kiabálni:
- Most én felfele megyek vagy lefele?
A 92 éves a konyhaasztalnál ül, teázik és hallgatja a nõvéreit. Rosszallóan ingatja a fejét s közben megjegyzi, hogy ‘remélem, én sose leszek ilyen feledékeny’ s hogy nyomatékot is adjon a dolognak, lekopogja háromszor alulról felfelé az asztal lapján.
Aztán felkiabál:
- Mindjárt felmegyek és segítek rajtatok, csak elõbb kinézek az ajtón, hogy ki kopogott!
/Net/

Tetszik

HozzászólásMegosztom

67 Gabriella Kamarás, Kata Burcsa és további 65 ember

Kell az erő

van-e még erőd
megtartani a kezedre szállt lepkét,
s gyógyítani széttört lelkeden a hasadást,
komor éj után nézni a hajnalhasadást,
s legyűrni fojtó lázad parázsló hevét?
mert néha olyan gyenge az ember,
hogy egy lepke, vagy hópihe is teher...
kell az erő,
hiszen minden hajnalban új nap fakad,
szembe kell nézni s tépni a pókhálókat,
összetört szívedből kivetni minden rosszat,
s szeretet-hegekkel összeforrasztani a jókat,
majd továbbadni, szórni mások elé,
mint a szirmokat,
adni, sugározni,
meglátod, százszorosan visszakapod,
így lesz békés minden álmod,
a reggelt angyalok hozzád eléd,
s lelkeddel megsimogatod
az elrebbenő lepkét..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztom

20 Lengyel Katinka, Ildikó Czink és további 18 ember

Várakozó álláspont

.2016.11,09.

Öt éve írtam...Azóta néhány versem "megszületett"...Csak előbújt valami..:)
Várakozó állásponton vagyok..

Az élet mindig tartogat meglepetéseket.
Egy régi ismerősömről,barátomról, volt osztálytársamról most tudtam meg,milyen gyönyörűen farag.Ő orvos,velem egykorú lévén már szintén nyugdijas Azt eddig is tudtam,hogy nagyszerűen fényképez,karácsonyi meglepetésként pedig "ennivaló",aranyos mézes-figurákat sütöget a családnak és bizton állithatom,egy hivatásos mézeskalács készitő sem alkot különbet.Ennyi sok-sok év elteltével örömmel vettem tudomást a művészi fokon végzett faragási tevékenységéről..
Azóta csak álmélkodom és várakozó állásponton vagyok.Olyan sok minden lakozik az emberben,amit az idő kihoz belőlünk..Lehet,hogy nem is tudtunk róla,hogy van bennünk valami.De az idő mindent bebizonyit..Vajon belőletek kandikált-e ki rejtett tartalék?
Mit tagadjam,mióta Gyuri faragását megtudtam, figyelem magamat.Számba vettem,mi az,amit hobbi szinten tudok,illetve tudtam,-de erről majd később.Szóval rajzolni,kézimunkázni mindig nagyon szerettem,sőt újabban főzni is.De a főzéshez úgy érzem,nincs meg a kellő alázatom,mert ha valami nem úgy sikerül,ahogy a nagy könyvben meg van irva,-kivágom,mint a macskát..E téren tehát még van tennivalóm. Ráadásul azt is észrevettem-amit nagyon szégyellek-,hogy mióta "gépezek",időnként a helyeírásommal is baj van.
Mindezek ellenére reménykedem.Talán még van egy kis időm,hátha bennem is..De az idő csak telik és csak nem akar előbújni semmi..Egyszer,talán, mégis valami..Addig sem esem kétségbe! Bőven van miben gyönyörködnöm,hallgatnom,olvasnom.
B Ilona Tóthné

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztom

22 Piroska Erika Polyák, Nagy Ildiko és további 20 ember

AZ ÉN ÉLETEM

Az én életem már csak ilyen,
Forró nyár után az ősz libben
De az idő azt is tovább hajtja
Jön majd a tél, a fehér árva.

Tavasz lesz-e, még nem tudom,
Ha igen, fogom a kalapom,
Teli tüdőből szivom majd a levegőt
S bejárom az erdőt, a réteket, mezőt.

Élek a változó évszakokban,
Néha fényben, néha árnyékban,
Járom az utam, végét még nem látom,
Sirok és nevetek e furcsa világon..

 B Ilona Tóthné
 

 

 

 

 

2016.11. 12.

Köszönöm! :)

B Ilona Tóthné: Az én életem

Az én életem már csak ilyen, / Forró nyár után az ősz libben, / De az idő azt is továbbhajtja, / Jön majd a tél, a fehér árva.

poet.hu

 

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

Hozzászólás

Megosztom

31 Gani Zsuzsa, Istvan Ozvegy és további 29 ember

Hozzászólások

Erzsike Soósné

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · Tegnap, 12:11

Etela Dvorák <3

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · Tegnap, 12:49

Márta Bosnyákné Harpauer Gratulálok.

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · Tegnap, 15:29

Erzsébet Pádár NAGYON TETSZIK! :)

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · Tegnap, 15:41

Mari Szabo · Sági Erzsébet és további 3 személy ismerőse

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · Tegnap, 19:21

Erzsébet Ecsedi Szép,gratulálok!

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · Tegnap, 19:43

Katalin Rencsisovszky Szeretettel gratulálok, Ica ! <3

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · Tegnap, 22:11

Istvan Ozvegy Gratulálok!

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 1 órája

Válasz írása...

Bartha Ilona Köszönöm szépen mindenkinek! :)

Tetszik · Válasz · épp most

VÁGYAKOZÁS

Keresem minden nap
újra-és újra,
homályos ködben,
világi szürkeségben.
Régen nem látom már
a nap mosolyát,
a hold is elbújik,
felhők takarják,
sötét az éjjel, nappal,
mint itt belül a lélek,
s kint a letaposott levelek.
Bárcsak leülnél mellém,
egyetlen hosszú percre,
s kezemet fogva
nevetnél szemembe.
Vágyom már régóta,
mikor illan el e zűrös világ
minden nyűge,
s boldogság költözik
nyugtalan szívembe,
elégedettség,
jóleső  érzet,
hogy érezzem, bennem
most a béke
boldogságot virágzik...

Bartha Ilona
Kép:net

Az út

Gyula Gulyás‎ – Szókincstanya

november 2., 17:43 ·

<3 Szép Estét! Ilona szép,szomorú versével! <3
<3 B Ilona Tóthné : Az út

ahol az ég és föld összeér
nincs más, csak a végtelen tér
olyan, mint álom-ébredés
határán, mikor a tudat ébred
s a kelő nap rádréved
vagy élet-halál mesgyéjén
kapaszkodsz a lét tüdején
felhők tornyosulnak az égen
tükröződnek a sima jégen
s mintha a felhőkön járnál
nem a jégen csúsznál, másznál
sikamlós ez a sivár út
ahol magányosan futsz
néha elesel és felkelsz, de
utadon tovább menetelsz
a te utadon,-mely egyre fogy
egyedüli társad az árnyékod
s mikor fáradt utazóként
a végponthoz érkezel
sem az út, sem a világ
többé már nem érdekel

talán valahol kezdődik
az élet előről
üzend majd meg
odafentről

Cross the Road

B Ilona Tóthné: Az út

gyusziapu.deviantart.com

Óraátállítás

2016. november 4.

Vissza a naplóhoz

Ti már megszoktátok az óraátállítást? Engem nagyon nagy csalódás ért! Eleinte örültem neki, mert mint rossz alvó és mihaszna nyugdíjas rögtön arra gondoltam, hogy végre reggel egy órával tovább alhatok. Amikor reggel már kezd világosodni, no és olyan jól átmelegszem, akkor tudok igazán szundítani. Sajnos ebből csak álom lett, mert a kutyám ragaszkodik az eredeti állapothoz és hajnali hétkor rákezdi a siránkozást, majd-ha nem reagálok rá, nyomatékul hozzákezd rajtam ugrálni. Ő ugyanis nyolckor szokott kikéreszkedni pisilni, igen ám, de most akkor még hét óra volt. Elszállt minden illuzióm, feltápászkodtam és kiengedtem. De ez nem volt elég, bejőve elkezdte követelni a reggelit! Ez már sok volt, mert tudom, hogy újra ki kell engednem nagydolgozni.
Szóval azóta minden nap oda van az egy órám és most arra az elhatározásra jutottam, hogy követelni fogom az óra átállításból adódó megtakarítás szerény személyemre eső részét. Mert az idő pénz ugyebár, de én ebből még évek óta nem láttam egy garast sem...
Sajnos, a kutyám is egyre öregszik és nem hajlandó megérteni, hogy milyen jó nekünk ez az egy óra, korábban sötétedik, így hamarabb ki tudunk menni az utcára "esti-sétára", mert csak a sötétség leple alatt lehet megúszni a többi kutya csaholását...
Tehát kérni fogom a csalódásom, fáradtságom árát. Csak tudnám, kitől?Ügyvédhez nem szeretnék fordulni, az alábbiak miatt:
"Ügyfél kérdezi az ügyvédtől:
- Mennyi tiszteletdíjat kér jogi tanácsokért?
- 20.000 forintba kerül három válasz.
- Nem túl drága ez egy kicsit?
- De igen. És mi a harmadik kérdése?"

A bejegyzést írta: Ilona

UTOLSÓ A SOBAN

Dübörög bennem a bizonytalanság,
kétségek és lelket maró kérdés,
miért én vagyok az utolsó a sorban?
Kegy ez, vagy büntetés? Választ ki ad?
Előttem az ősök vonulnak az égi sorban,
a nagy családból már csak én élek
egyedül a földi porban,
mögöttem a fiatalság, a sarjak sora,
legyen bár életük örömteli vagy mostoha,.
kérdéseikre választ már csak én adhatok,
de előttem is oly sok még a múltidejű titok...
Nem jó utolsónak lenni, nagy a teher!
De fentről már csak visszainthetek...
most rajtatok a sor, gyerekek,
kérdezzetek, kérdezzetek!
Ma még itt ballagok e sáros úton,
bár sok kérdésre a választ én sem tudom,
dübörög bennem is a bizonytalanság,
mégis,- hogy megértsétek, kik vagytok,
válaszra nincs már más,
csak én, a gyökerekből egy hajtás,
utolsó a sorban..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

r

29 Gyula Halyas, Éva Jakab és további 27 ember

E-BOOK- Gondolatszikrák

Gyula Gulyás‎ – Szókincstanya

E-Book

Gondolatszikrák

gyusziapu.deviantart.com

Turza Sándor: A tánc örök

Borzalom kísér utamon,
unalom strázsál a falakon,
Lopott kavics híján mállik az útalap,
törődött diák, semmivé tett tanerő,
mocsok, fertő.
Szitkokat szór a száj,
de nem mozdul a kéz, a láb,
csodára vár.
Sarkon áll egy hitet kolduló alak,
ő ad hitet, tollat ragad,
Tolla nyomán lángol a vakolat,
fénye utat mutat a pokolkapunak.
Elégedetten lép be
a földön megperzselt lélek ,
itt, vagy ott, ugyanúgy élek,
de már nem félek.
Égek.
Fekete angyalok táncukat járják,
ölbe kapják a költőt, az árvát,
A fertő csókjával borítják
a lélek arcát,
Ki így, ki úgy vívja harcát,
hajszolt lesz, ki nem bírja a hajszát.
A hajsza végtelen, szent a küzdelem,
omlik a pokol, hullik a mennyek vára,
az ember a földön örök táncát járja.
- Turza Sándor -
2015.11.24.

LEPELLEL TAKARVA

Fehér lepellel letakart teste
itt van előttem minden este..

Látta már, a károgó madár
ott gubbaszt s figyel az ágynál,
s ő reszkető kezekkel csak írt,
maradni akart még, de nem sirt,
"tolla nyomán lángol a vakolat,
fénye utat mutat a pokolkapunak",
lázrózsák arcán virítanak,
beterítik, mint őszi eget
a vonuló madarak...
Bárcsak hazamehetnék még,
de ajkán a szó elvész.
Kapaszkodik a mázsás tollba, írása kúsza,
s virradóra kézenfogta Hádész.
De az égi rendőr,-ismerve életét
a Mennyország felé irányította léptét...

A teleírt gyűrött papírdarab
családi ereklye lett,
s égő mécses lángjában itt lebeg
hazavágyó lelked...

Az idézet Turza Sándor: A tánc örök című verséből való.

B Ilona Tóthné
Kép: saját

B Ilona Tóthné megosztott egy hivatkozást

 

Szokások rabja

2016. október 25.

Vissza a naplóhoz

Hja, a szokások néha változnak, kénytelen leszek figyelembevenni. Ma ugyanis már 9.45-re kimentem az utcára, mert 10 órakor szokták a kenyeret hozni. Nehogy lemaradjak, mert már reggel a kutyának sem jutott májaskenyér. Nem ácsorogtam ott egyedül, a szomszédnőm is megjelent, ilyenkor jól kibeszélgetjük magunkat, hiszen -tekintettel az időjárásra, hátul a kerti beszélgetések elmaradtak. Én nagyon szeretem ezeket a diszkurzusokat, de most egy kicsit hosszúra nyúlt, a kenyereskocsi meg sehol. Végül bejöttem, gondoltam, amig felöltözöm és kipingálom magam, hogy elmenjek a boltba, addig elkészül az én kenyerem is. Nekiálltam kenyeret sütni. Így legalább néhány lángost is készítek, már régen ettem.
Közben telefonált a szomszédnőm, hogy ma már 9 óra előtt itt volt a kocsi.Nahát!...:-)

A bejegyzést írta: Ilona

október 25., 11:31 ·

Szokások rabja

Hja, a szokások néha változnak, kénytelen leszek figyelembevenni. Ma ugyanis már 9.45-re kimentem az utcára, mert 10 órakor szokták a kenyeret hozni. Nehogy lemaradjak, mert már ...

felesegek.hu|Forrás: Proconer Informatika Bt.

Tetszik

HozzászólásMegosztom

10 Zoltánné Várady, Gabriella Kerekné és további 8 ember

Hozzászólások

Vali Karvász Jól sikerült a lángosod!

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · október 25., 11:48

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

Gabriella Kerekné

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · október 26., 7:27

B Ilona Tóthné Köszönöm! :)

Tetszik · Válasz · október 26., 13:29

Én és a konyhaművészet

Biz' Isten, kezdem magam szégyellni! Vannak olyan műsorok, amelyeket már meg sem merek nézni, mert lépten-nyomon rávilágítanak gyarlóságaimra.
Egyik ilyen műsor a Konyhafőnök. Mivel nagyon szeretek főzni, több részt is megnéztem belőle, gondoltam, tanulni sosem szégyen, talán ragad még rám valami újdonság. De lelkesedésem egyre inkább lanyhult. Ennek oka nem más, mint a versenyzők által feltálalt ételek.Csodálatosan néztek ki, művészi elrendezésben, az a kis valamik, amik a tányérokon voltak.
Csak én vagyok ilyen megátalkodott? Sosem voltam nagyétkű, de azok az adagok ott a tányérokon igenis zavartak. Miniatűr képek, amelyeket nagyítóval kell nézni.
Elképzeltem, hogy anno, amikor szegény férjem hazajön munkából-agrárember lévén szerette a földet túrni szabadidejében-szóval hazajön a szőlőkapálásból ebédelni és én meleg szeretettel eléteszek két kanál levest, meg valami kis micsodát, de azt mutatósan, ahogy illik, Rögtön mondta volna, hogy vigyem át a szomszéd Marinak, mert ő művész-lélek, neki elég lenne, de ő nem tányért akar enni, hanem ebédet. Pedig ő is elég káka-bélű volt.Abba már bele sem merek gondolni, mit szólna egy ilyen ebédhez egy útépítő vagy acélmunkás...
Minden elismerésem a konyhaművészeké. Mert ez is a művészetek egyik ága. Ebből kifolyólag dupla elismerésem azoknak az asszonyoknak, akik naponta főznek a családnak. Először is, már az is művészet, hogy megtudják venni az ebédrevalót, másodszor, azt finoman és izlésesen elkészíteni és kitálalni úgy, hogy jóllakjon a család. Mert kinek telik manapság arra, hogy elmenjen egy étterembe és amolyan,-a versenyzők által feltálalt apró finomságot drága pénzen a szemével elfogyassza? Egy vékonyka szelet húst, alatta egy kanál valamilyen szósszal, a tányér szélén három szem ribizli-bogyóval? Nem mondom, jól néz ki, de miközben az ember szeme hízik, a gyomra változatlanul korog.
Tudom, a konyhaművészethez is kell tehetség, fantázia, gyakorlat. De én, esendő ember hajlandó vagyok minderről lemondani egy nagytányér marhapörkölttért galuskával és uborkasalátával...

B Ilona Tóthné

9 Márta Bosnyákné Harpauer, Magdolna Barkó Péterné és további 7 ember