DÉJA VU

Egy késő nyári reggelen
mentem a nedves úttesten,
az ősz már harmatot prüszkölt,
dió hullt a fáról szemközt.

Nem jártam még itt sohasem,
adtál egy címet, keresem,
üres volt az utca, a tér,
az eső csendesen szemerkélt.

Hirtelen elkapott egy furcsa
megmagyarázhatatlan érzés,
az emlékezet oly kurta,
gondoltam, talán tévedés.

De a ház, ahol megálltam
oly ismerős, én itt jártam!
Álom kísértene éberen?
Az udvar, a kút él bennem...

Tétován kopogok a kapun,
-itthon vagy, kedves?-kiáltom,
levelek rezzentek a fákon,
elhúzott függöny az ablakon..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

18 Kővári Bohóczky Gábor, Gyöngyi N Fehér és további 16 ember

Virágaim

Virágaim:

+2

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

Hozzászólás

Megosztom

60 Judit Kapczár, Ildiko Tokos Trinfa és további 58 ember

Hozzászólások

További 9 hozzászólás

KILINCSRE TETTED A KEZED

23 Erna Szakáll, Gyula Halyas és további 21 ember

Toporogsz még az ajtó előtt,
kilincsre tetted a kezed,
odabent vár valaki, tudod,
jól gondold meg, belépsz-e,
mert ha majd távozol, szíved
egy kis darabja itt marad,
s tört szívvel élni nehéz lesz,
megváltozik majd egész léted...
Még nem nyomtad le a kilincset,
van visszaút, megfordulhatsz,
de a kétely benned marad,
mi lett volna, ha ...S a választ
már nem tudhatod meg soha,
elszállt az idő egy pillanata..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

23 Erna Szakáll, Gyula Halyas és további 21 ember/ 2016.09.

Nyaram legszebb pillanata

Mezei zsálya illatú volt a nyaram,
befészkelte magát a rózsabokor alá,
s a fülledt hőségben ontotta az erős illatot,
csábított lepkét, méhet és dongót.
Kertem sziklái alatt békák hűsöltek,
lesték, mikor nyitom meg a kerti csapot.
Forró volt a nyár, szinte égetett a nap,
aztán a kiszáradt földre felhő szakadt.

Sötét szobában leverten feküdtem,
elméláztam a régi, vad nyarakon,
amikor illatos bokrok rejtekében
a fiatalság tombolt oly hevesen...
Egy tikkadt nyári délután a tóparton
sétáltam én és a kutyám s nevettem,
mikor ruhástól a tó hűs vizébe ugrottál,
s mint egy gyermek, pajkosan kacagtál...

B Ilona Tóthné

Rossz nap

2016. augusztus 31.

Vissza a naplóhoz

Vannak jó napok és rossz napok. Nekem ma éppen rossz volt, ugyanis arra ébredtem, hogy borzasztóan fáj a gyomrom és hányingerem van. Aztán megkezdődött az ingajárat...Nem értettem, mitől lett hasmenésem, nem is emlékszem rá, utoljára mikor volt, hiszen mindig kényes voltam arra, mit eszem.Átgondoltam, de semmi rendkivüliről nem tudok beszámolni.Aztán üresjáratban éppen telefonált a szomszédnőm és tőle tudtam meg, hogy ez valami járvány.Hogyan kaptam el, mikor csak a postán voltam?
Ma nem is ettem mást, mint egy kis főttkrumplit. Remélem, 1-2 nap után már jobb lesz. Ha valaki hasonló cipőben jár, igyon sok vizet, nehogy kiszáradjon...

A bejegyzést írta: Ilona

Kép: Net

Arany igazságok gyűjteménye

> > **Szerelmi matematika*
> > okos férfi + okos nő = szerelem
> > okos férfi + buta nő = viszony
> > buta férfi + okos nő = házasság
> > buta férfi + buta nő = terhesség

>
> > **Munkahelyi matematika*
> > okos főnök + okos beosztott = haszon
> > okos főnök + buta beosztott = termelés
> > buta főnök + okos beosztott = előléptetés
> > buta főnök + buta beosztott = túlóra
>
>
> > Vásárlási matematika*
> > A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.
> > A nő bármit megvesz, ami fél áron van.
>
>
> > Általános összefüggések és statisztikák*
>
> > A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
> > A férfit addig nem aggasztja a jövő, amíg meg nem nősül.
> >
> > Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
> > Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.
> >
> > Ha boldog akarsz lenni egy férfival, nagyon meg kell értened és egy
> > kicsit szeretned.
> > Ha boldog akarsz lenni egy nővel, nagyon kell szeretned, és ne is
> > próbáld megérteni.
> >
> > A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.
> >
> > A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról; fölösleges két
> > embernek észben tartania ugyanazt.
> >
> > A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
> > A nő külseje éjszaka romlik.
> >
> > A nő a házasság elején azt reméli, hogy a férfi meg fog változni, de
téved.
> > A férfi a házasság elején azt reméli, hogy a nő nem fog megváltozni, de
> > téved.
> >
> > Minden vitában a nőé az utolsó szó.
> > Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete.*
> >
>
> > *Európai tudósok folytattak kutatásokat az alkoholnak az egészségre
> > gyakorolt hatásairól, és egyértelműen megállapították az alábbiakat:*
> >
> >
> > *Vodka + jég = károsítja a vesét.*
> >
> > *Rum + jég = károsítja a májat.*
> >
> > *Whisky + jég = károsítja a szívet.*
> >
> > *Gin + jég = károsítja az agyat.*
> >
> > *Ki hitte volna, hogy az aqurva JÉG tesz tönkre bennünket !?
/Net/

Tetszik

HozzászólásMegosztom

19Kisné Gyöngyi, Ágnes Darabné és további 17 ember

Ősz

Ősz
Csendesen szemerkél,
néha lehull egy-egy levél,
van a fán még ezer is tán',
szúnyókálnak faág ágyán..
-Könnyezel? Óh, ne tedd!
Nem az elmúlás még ez!
Csak a szele megérintett,
őszi szellő játszik veled..
Nézd csak, amint a vadrózsa
csipke-szeme rád kacsint,
s a fel-fel bukó nap
mosollyal visszaint,
rezgő nyárfa alatt
pajkos szél nyalja arcodat.

Az egynyáriak kókadtan hajolnak
szirom-méhükben gyűjtik a magokat.
Szőlő sorok között serény embersereg
az ünnepi vígságot most szedi meg,
s a fák, bokrok ezer színben pompáznak,
mielőtt lombjukat átadják az elmúlásnak.
Őszi eső mossa le
fatestüket,
s tavasszal tisztán, ragyogva
újraszületnek..
B Ilona Tóthné

B Ilona Tóthné

4 hozzászólás

8 megosztás

9Zoltánné Várady, Orsi Bártfai és további 7 ember/ 2014 . aug. 29.

Tetszik

HozzászólásMegosztom

15Ágnes Darabné, Magdolna Barkó Péterné és további 13 ember/ 2016. aug.29

Hamisság

Tanka

szakadt láncomról
egy hamis gyöngy elgurult
károgó varjú
felkapta és elrepült
azt hitte tán, igazgyöngy

Haikuk

Versírás

verseket írok
mérges az asztalfiók
egyre nehezebb

Vihar

égzengéskor a
félelmek előjönnek-
tehetetlenség

B ilona Tóthné
Kép: Net

Csak egy kicsit futtatom az eszemet..

2016. augusztus 23.

Vissza a naplóhoz

Kicsit letargikus voltam az utóbbi napokban, talán a kutyus körüli bonyodalmak tettek azzá, no, meg ez a hol esik, hol nem állapot, most éppen esik. Nem jó ez sehogy..Nagy hőségben a fejemből csorog, esőben meg a fejemre csorog. De, hogy utólérjem magam, este azt mondtam , elég ebből a sajnálkozásból, szedd össze magad (régen volt) lányom, ez így nem mehet tovább..Nagyon hatásos volt, ma majdnem 10-ig aludtam.
Persze, ehhez az is hozzájárult, hogy ki voltam fáradva. Mitől? Tegnapi rosszkedvemet szegény mandulafán töltöttem ki, nekiestem és kivágtam. Nem volt könnyű, mert hatalmasra terebélyesedett, főleg a szomszéd felé és a keserű mandulák ott potyogtak le. A szomszéd nem örült neki, mert igen, keserű volt...sokat találgatni nem kell, kinek köszönhetem eme csoda-fát. Hát a sógornak. Két éve ő lepett meg egy vékonyka ágacskával, hogy milyen finom mandula terem majd ezen, én, balfácán még hálálkodtam is, pedig sejthettem volna a következményeket. Ugyanis egyszer már beoltott egy őszibarackfát mandulával, azóta se barack, se mendula nincs rajta. Hiába, keserű az élet..
Mindegy, lényeg, hogy ma jobb kedvem van, bár kicsit pislákol, ha a sok kivágott gallyra gondolok. De a kutya legalább jobban van.
Aztán reggel kimentem a kertbe és újra sírhatnékom támadt. A sok gyönyörű körte a földön..Istenem, hogy örülne ennek az, akinek nincs. Mint én a szilvának. Szóval elláttam egy-két szomszédot, aztán eszembeötlött, mi lenne, ha főznék egy kis dzsemet ,hozzá meg az ötperces fánkot. Neki is álltam, igaz, hogy 10 perc volt, de az eredmény fenomenális. Erről jut eszembe, félfüllel hallom itt a TV-ben, hogy németek, mindenkinek legyen otthon legalább tíz napra tartalékolt élelme! Talán az Angéla mondta, de nem vagyok benne biztos, mert a konyhából nem láttam. Mi fene, már megint jön a világvége? Nem, csak a migránsok. Akárki is mondta, az nem ismeri a magyarokat. Mi nem szeretünk éhenhalni, mindent, csak ezt nem..

A bejegyzést írta: Ilona

Búcsú

Menj el, ne nézz vissza , ne lásd könnyeimet,
nem sírok, csak szemem kicsit homályos lett,
tudtam, eljön a perc, oly közel a határ,
elmégy és én többé nem foglak látni már.

Ne lásd könnyeimet, vállam rázkódik csak,
belül bánat sikolt, elfogytak a szavak,
várhattunk volna még, de minden hiába,
imbolygó alakod elvész a homályba'.

Vállam rázkódik csak, ordítanom kéne,
oly sokat gyötrődtünk, nem mentünk semmire,
jobb-e más országban, én már ezt nem hiszem,
egyedül maradok, oda a reményem.

Ordítanom kéne, rázni az öklömet,
kiadni a bennem feszülő keservet,
köd szitálja rám a tehetetlenséget,
ülök a padon és a semmibe nézek.

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Csalódás után

mi lenne velem, ha egyszer
azt mondanád hirtelen
menj tovább
egyedül...
legbelül
véreznék, mert elhittem neked,
hogy én vagyok a mindened,
már tudom
képmutatás,
ámítás
lovagolt a szavak hátán,
s annyira fájt a butaságom,,
posványba merült hitem, mert
hittem....
tévedtem,
de egyszer minden véget ér,
mára hulló csillag lettél,
valahol hamuvá égtél,
hagytam...
beláttam,
jobb ez így, mint élni hamisságban,
új reményem lett: bízni a mában,
az óra tovább ketyeg...

ma templom hűvösében hallgatom az igét...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Várnai Zseni: Szolgálj szívem

Csak kitartás! - bíztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon nagyon  fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudom, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam, eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott  elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyul,
arcom hegy- völgye lágyan kisimul,
csak este ha ágyba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kitartás, - kipp-kopp... pontosan,
holnap sikerül megint biztosan,
a félúton, szívem jaj meg ne állj
kipp- kopp... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odjut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg- megállok s felfohászkodom;
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!

szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, meg egy erős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!

/netről véve/

ÉLETEM MEGFEJTHETETLEN REJTÉLYEI

Ma esősen kezdődött a reggel.A "trónom", azaz a sámlim(van, aki sámedlinek nevezi) elázott az éjjel a kertben, így most állva szürcsölgetem a feketetém. Ülve kényelmesebb lenne, dehát ez van. Ilyenkor mindig olyan dolgok jutnak az eszembe, amik néha keserítik az életemet.
Itt vannak például a rejtélyeim. Szerinten minden embernek vannak meghatározhatatlan esetei, az lehet a különbség, hogy az enyémek elég kellemetlenek.
De kezdjük előről.
Misztikus számom az 1, azaz egy.
1. Mosogatás.
Nem folyó csapnál mosogatok, hanem vizet eresztek a mosogatóba, majd suvickolás után átöblítem az edényeket.
Mikor mindent elmosogattam, kezdeném leereszteni a vizet és hirtelen belémnyilal, hogy egy valaminek még kell lennie a mosogatóban. És tényleg, egy kiskanál még ott fürdik a mosogató alján.

2. Kutyakaja
A kutyának van egy külön vágódeszkája, amin a reggeli májaskenyerét az elektromos késsel apró kockákra vagdosom, szépen, mondhatnám művészi elrendezésben szétterítem a deszkán a felaprózott kenyeret, hogy soknak lássék és lehetőleg a májas fele legyen felül., majd leteszem nyelvet lógató szája elé, no, nem a földre, hanem a szőnyegre, mert csak onnan hajlandó megenni. Ahogy tenném le, egy kocka mindig leesik, csodálkoznék, ha nem így volna.
De ugyanez történik, ha krumplit hámozok vagy zöldséget pucolok. A felesleget az asztal széléhez illesztett konyhalapátra "seprem", miáltal egy héj  vagy zöld rész richtig a konyhakőre kerül. Ezért külön le kell hajolnom.
Számtalan hasonló esetem van még, példul, ha gazolok a kertben, vagy gallyakat aprítok, mikor végzek, marékrafogom az egészet és beteszem a zöldzsákba.De egy zöldecskéért még vissza kell mennem, mert az kiesett a cipelő markomból.

3. Miért pont a fagyasztó legalján van az, amit ki szeretnék venni?
4. Hova tettem azt a valamit, amit nagyon megjegyeztem, hogy hova teszek, mert nagyon fontos?
5. Miért mindig akkor történik valami, amikor nagyon sietek?
6. A sógor miért percre pontosan este hatkor telefonál, mikor már ötvenszer megmondtam, ebben az időpontban az istenkének sem vagyok itthon, mert akkor kezdődik az egyetlen TV műsorom, amit nézek, azaz a Hiradó...

Mintha már kezdene világosodni kicsit, jobb kedvre derültem, örömömre a fagyasztóból nem kell kivennem semmit, mert ma friss alapanyagokból készítem az ebédet.
A rejtélyeket pedig majd ráérő időmben megoldom, ha addig élek is...

B Ilona Tóthné
kép: Net
2016.10.23. Feleségek.hu vezércikk.

Úton, haza felé tartva

(Töredék a gyermekkoromból)

Haza felé tartottunk, suhantunk a főút tükrén,
a gyerek bóbiskolt a kocsi hátsó ülésén,
kétoldalt naraforgók kókadoztak a melegben,
magaba mélyedten, bágyadtan az utat figyeltem.

-Mama, mesélj-riasztott fel hirtelen a gyerek,
milyen volt régen a ti szünidőtök? Figyelek!
-Tudod, mi nyaranta a nagyszülőknél voltunk,
s míg a papa a földeken szántott, a réten játszottunk..

Lassan poroszkál a lovasszekér a mezei úton-kezdtem,
s látom, unokám szeme örömmel megrebben,
-szemben már a lenyugvó nap aludni készül,
tikkadtak az útszéli virágok, már a tücsök sem hegedül.

A bakon öregapám ül, kérges kezében a gyeplő,
szikár alakján az utolsó sugár is megtör,
hátra-hátra néz s mi vidáman kapaszkodtunk a szekérbe,
nagyanyánk vár, tejespuliszka készül estére...

Friss kenyér illata lengte be a levegőt,
a mama már holnapra megsütötte a betevőt,
vacsora után még kergetőztünk az udvaron,
a papa pipára gyújtva merengett a holnapon.

Közben megérkeztünk, s a gyerek a lépcsőfordulóban
kezével ostorsuhintást utánozva kacagva visszaintett,
a nagypapi varázsló volt, mint Harry Potter, -elmélkedett.
Meghatódtam, szemem valamiért nedves lett...

B Ilona Tóthné
Kép: net

MARGARÉTÁK KÖZÖTT

(Egy kép margójára barátnőmnek, Valinak)

Azúrkék égen ontja sugarát a nap,
az enyhe szél margaréták illatát sodorja,
s te úgy állsz ott köztük, mint az istennő, Flóra...
Szinte hallom, mikor néhány bárányfelhő
egy sugárba kapaszkodva kíváncsian kérdi:
ki ez a nő?-Mivel válasz nem kapnak,
az ég kékjében továbbúsznak.
De én tudom, ki vagy-a barátnőm, már oly régen,
s most itt mosolyogsz a margarétákkal teli réten,
valahol, valamelyik országban éppen,
mert mindig hajtott a vágy, megismerni másokat,
én is így voltam,de az élet néha gátat szab...
Emlékszel, mikor mind együtt ültünk a diófa alatt?
Hol van már az a nyár, de az emléke megmaradt.

Most egyedül állsz a fehér szirmú margaréták között,
mint a virágok istennője, Flóra, de halvány mosolyod mögött
ott bujkál a féltve őrzött szabadság pillanata,
amely mulandó életünknek értelmet ad még,-ma..

B Ilona Tóthné