2016. április 7., csütörtök

Küdj nekem egy dalt és Sándor Turza: Egy dal annak...

Kocsis Erika:

"NEKEM MA A LEGJOBBAN TETSZETT VERS"-et Ilona hozta el. Tudom, hogy admin, de ez ma engem nem tartott vissza. grin hangulatjel
B Ilona Tóthné
Küldj nekem egy dalt

Küldj nekem egy dalt,
ne kelljen kérni,
itt bent a zene kihajt,
nem kell a szó, nem kell beszélni.
Szív ablakán csend függönye meglebben,
a hang csendesen csordogál az erekben,
majd vágtat, mint a szilaj csikó,
eltölt, beterít, mint a pelyhes hó.
S a pünkösdi rózsa rózsaszín álmai
hegedű húrjain vibrálnak köröttem,
táncol a gondolat, búbánat mögöttem.
Küldj nekem egy dalt,
mert itt bent a zene kihajt,
minden felhő hagy nevessen,
érzem, elmúlt már minden,
de egy titok maradt még bennem...
B Ilona Tóthné
,... Továbbiak
B Ilona Tóthné: Küldj nekem egy dalt
gyusziapu.deviantart.com

B Ilona Tóthné Köszönöm szépen, Erika, megtiszteltél! Nagy ölelés! heart hangulatjel
Sándor Turza
Sándor Turza Gratulálok Ilona. Köszönöm szépen Erika. Igen drága, holnap küldök egy dalt. smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné heart hangulatjel
B Ilona Tóthné
Válasz írása...
Erzsébet Ecsedi
Erzsébet Ecsedi Gratulálok,nekem is tetszik!
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm, Erzsébet! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
Válasz írása...
Melinda Melánia Biro
Melinda Melánia Biro Nagyon szep heart hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm, Mel! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
Válasz írása...
Ibolya Kaszt
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné

Válasz írása...

Istvan Ozvegy
Istvan Ozvegy Gratulálok!
Gabriella Kerekné
Gabriella Kerekné Szeretettel gratulálok Kedves Ilona szép versedhez! heart hangulatjel Era heart hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm, Gabi! heart hangulatjel
B Ilona Tóthné

Válasz írása...
Katalin Rencsisovszky
Katalin Rencsisovszky Szeretettel gratulálok, gyönyörű versedhez ! heart hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm,Katalin! smile hangulatjel heart hangulatjel
B Ilona Tóthné

Válasz írása...

Kovács L. István
Kovács L. István Gyönyörű vers, Gratulálok Ilona! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm, István! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné

Válasz írása...

Vercsek Györgyi
Vercsek Györgyi Gratulálok Ilona! heart hangulatjel
Gyöngyi N Fehér
Gyöngyi N Fehér Szeretettel gratulálok!:) heart hangulatjel
Bartók Anikó
Bartók Anikó Szívből gratulálok!
Jutka Andrásné Zvolenszki
Jutka Andrásné Zvolenszki Gratulálok megérdemelten nyerted Icukám!
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Köszönöm Györgyi, Gyöngyi, Anikó, Jutkám és Minenkinek! smile hangulatjel
 
 
Sándor Turza
Egy dal annak.

Aki keresi és nem találja
Annak, akinek tiszta hang a vágya
Akinek könnycsepp a barackfa
lehulló virága
Kinek öröm a munka, boldogság
a tél halála
Ki engem hall a hegedű szavában.
Egy dal annak, akinek a szíve
ki van tárva
Kinek lelkében ott él ég, élete románca
Annak, ki útját bölcsen járja
Nem vágyik a csillagok nyomába
Nem kér és nem sír kegyelmet a szája.
Annak, aki érti a dallamot
Kinek énekesmadár a kakukk
A pacsirta dala az élet muzsikája
Kinek a strófa egyszerre könny és móka,
Kinek lelkében megfér galamb, s róka.
Egy dal annak, aki a másokét vigyázza
magára vigyázva,
Annak, kinek velem nyílik a szája
Ez a dal egy pillanat neked az élet
szélmalomtáncában.
- Turza Sándor -
2016-04-06

2016. április 6., szerda

ZÖLD FÉNY

Nem maradtál más nekem,
mint északi fény lelkemben,
jéggé dermedt szívemben
rég meghalt a szerelem.

Északi fény lelkemben,
jéggé dermedt szívemben,

Valamikor napsütésben
réten szaladtunk kéz-a kézben,
piros pipacsokat szedtünk,
tücsök hegedült dalt nekünk.

Piros pipacsokat szedtünk,
tücsök hegedült dalt nekünk

Szép volt az élet forró nyáron,
muskátli napozott a balkonon,
szemedben a kék hajnalka színe izzott,
vibrált, égetett, levelek közt rigó ringott.

Szép volt az élet forró nyáron,
muskátli napozott a balkonon.

Örökre elmentél, én ittmaradtam,
téli estén, holdsugárban,
néha álmomban zöld fény vibrál,
de a remény, a remény is meghalt már.

Néha álmomban zöld fény vibrál,
de a remény, a remény rég meghalt már..

B Ilona Tóthné
Kép: Net, saját






Sándor Turza: Ne menjetek még

9 órája · 
 Én kicsit zárkózott ember vagyok, sajnos nem hiszem, hogy ezt a tulajdonságomat lesz még időm"kinőni"...De amikor elolvastam Sándornak ezt a nagyszerű versét, meghatódtam és fontosnak tartom, hogy sorstársaim elolvassák. Miért? Mert kimondva, vagy nem, de korunkban nem sok becsülete van az idősebb generációnak. Talán már bele is törődtünk ebbe...de a verset olvasva mégis vannak, akik gondolnak ránk, őszinte, meleg szívvel..

Sándor Turza  Szókincstanya

Ne menjetek még!

Annyi mindent láttatok
építettetek, magatokból vágtatok
repültetek, s nem volt szárnyatok
ne menjetek még, tart e föld,
s mosolyog az ég.

Mi itt mögöttetek cipeljük
még a hitet, valamit együtt lehet
kereszt ma sorsotok, egy ijesztő
forduló, ne menj még Ratkó!
Ki mutatja, ha nem leszel.
Nem most nehéz, volt a sors
mindig az; példa vagy, s nem vagy
pimasz, nekem vagy igaz
jövőnek könnyel telt képe
voltál a kornak legszebb reménye.
Ne menjetek még, láttatok, hallottatok
vigyáztatok, áldoztatok
volt, ki kenyeret nem kapott
fáradtak vagytok, ádáz idő belőletek
harapott, ne menjetek, maradjatok!
Az idő tenyerén vagytok egy-egy véset
hálát kell adnunk annak a kéznek
ne menjetek, mert vétek
szikrái vagytok a becsület gyertyafényének
nélkületek poros, szürke lesz az élet.
Adott szó, gerinc, törhetetlen becsület
ezek szép szavak, de elvesznek veletek
könny homályosítja szemem
nektek adnám időm felét
szeretem a Ratkó-kor minden gyermekét.
- Turza Sándor -
2016-04-05
Kép: Ratkók....és akik még lemaradtak...maradjatok!
(Novák Zsuzsa montázsa)

2016. április 3., vasárnap

Táj-életrajzom

/Április havi játékra/

Hazám,szívem gyötrelme, szépsége, legszebb vagy a világon!
Bármerre sodort a sors, nem találtam képmásod,
legyen az hegy, puszta, vagy folyó,-az enyémnek érzem, s ez olyan jó!
Serdülő koromban, mikor szüleimmel felmentünk az Avasra,
s onnan letekintve szülőhelyemre, a terjedelmes Miskolcra,
szinte szédültem, szíven a torkomban dobogott,
a völgyben a város fölött füstfelhő gomolygott,
lent lüktetett az élet, a villamosok csörömpöltek,
a gyárkémények füstöltek s a piros Szinva patakban
mint erekben a vér, Miskolc verejtéke csobbant.

Nagyapámra emlékeztem, kinek ugyanúgy folyt az izzadtság a homlokán
a végeláthatatlan tarka mezőn, a kis Túr partján,
miközben a kasza nyele szánkózott tenyerében,
fekete kalapos feje le-fel mozgott, léket vájt a levegőben.
Nem messze a réttől a Tisza kanyargott
s mint veszett kutyának a szája, a  vize úgy habzott.
Délidő körül, mikor a nap sugarai forrón pásztázták a földet,
a szöcskék is tikkadtan a fűszálak közt heverésztek,
az öreg a butykosából nagyot hörpintett,
majd késő alkonyatkor befogta a lőcsös szekeret,
s a mögötte ballagó csikó hátára iszákot vetett.

Később, ifjú éveimben, mikor már komolyabb lettem,
a nyüzsgő fővárosba, Pestre keveredtem.
A Gellért-hegyről letekintve elámultam a csodán,
arra gondoltam,szebbet még nem láttam életem folyamán.
A hatalmas épületekben és széles utakon kigyulladt az esti fény,
olyan volt a város, mint fenyőfa karácsony éjjelén.
a Duna pa'rton kavicsokat dobáltam a göndörödő vízbe,
s a széles folyó úgy ringatta a hajókat, mint anya gyermekét a bölcsőbe'.
A szigeti medencében reggelente úszással frissítettem magamat,
este pedig a színpadon nézhettem az igazán nagyokat...
Az Országházat napokig elnéztem volna,
s az előtte fekvő hidakon mentem át a múltba...

Asszonyként a Balaton parton sütkéreztem a szabad strandon,
sétáltunk a mólón és a parton, nyaltuk a fagyit a Helikon parkban egy padon,
néztük a hattyúkat és a vitorlázókat, a hajladozó nádakat,
esténként a víz tükrén csillogó holdsugarakat.
Hétvégeken kapáltuk a cserszegi hegyoldalban a szőlőt,
szemben vele a másik oldalon családostól jártuk az erdőt,
gombáztunk és lestük a vadakat, az Isten áldja meg e gyönyörű napokat!
Szívemhez nőtt Cserszeg szomszédságában a romos Rezi vár,
s otthonom lett Keszthely, a város, mely mindig visszavár.

Másnak talán útleírásnak tűnik a táj-életrajzom,
de nekem az életemből egy-egy darab maradt e tájakon,
s hogy öregen újra egésszé formálhassam magam, megpihenni jöttem
e borsodi faluba, közel szülőhelyemhez, ahol a fecske fészkére most röppen,
s nézem, amint a tóparti horgász botját fogva a nagy halról álmodik,
mint én, arról, hogy látom még a fenséges Bükköt,
ahol a nap az égigérő fák levelei közé beszökött,
s alatta a lillafüredi vízesés zubogását is hallani fogom,
talán csobban majd evezőm a méregzöld színű Hámori tavon
mert ez az én világom, itt vagyok én otthon,
ez a táj a hazámmal összekötő köldökzsinorom...

B Ilona Tóthné
Kép: Saját



2016. március 30., szerda

Húsvéti ételszentelés



Ételszentelés: húsvét reggelén a nagyböjt utáni első, nem böjtös ételek megáldása. -

Húsvét vasárnapjára kinyílt az aranyeső,
millió sárga kis virág, mint apró csillagok
világítanak az út szélén, árnyékot nem vetít felhő,
a távolban zúgnak hívogató harangok.
Emberek mennek, arcukon áhítat,
kezükben kosárka, benne tojás, kalács, sonka,
fényár öleli templomba tartó alakjukat,
s az étkeken rajta lesz Isten áldása...
A kitörő zápor sem tépi a hagyományokat,
találkozás Istennel, szívükben a hit ereje,
van, aki mindig meghallgatja imájukat,
s a békés csöndet megtöri egy bárány bégetése...


B Ilona Tóthné
kép: Net

Tetszik

Pusztulás


Szeméthegyek, járványok,
kivetkőzött drogosok,
Vizözön és szökőár
Havas hegycsúcs,jéghalál
Szárazság,pusztulás,homok
Tájfun után romok
Tengerben olajfolt,
Haldokló halak,
Mérgező felhők,
Lehulló madarak,
Szmoggal telt levegő
Atomsugárzás,
Költöző városok,
Menekülttáborok
Fellázadt természet
Nyomában enyészet.

Föld anyánk édenkertet adott
S mi írtunk erdőt,állatot,
Nem tiszteljük a természet erejét
S latolgatjuk: mi jöhet még?
A kapzsiságnak nincs határa
Bár imádkozunk,nincsen hála.
Az emberek egymást is ölik,
Háborúznak,dúlnak,
Korszaka lett a terrornak,
A Földet nem kímélik.
Míg vége nem lesz a káosznak,
S kezdődik újra a jégkorszak...
B Ilona Tóthné
Kép: Net

2016. március 29., kedd

Te bolond

 Hayas Gyula értékelése szerint:
B Ilona Tóthné: Nyugodt,kiegyensúlyozott vers. Fontos szempont a versben az igaz mondás. Egy fél idézet még idekívánkozik Szt. Ágostontól: "Nem győz meg semmi csak az igazság, nem véd meg semmi csak a szeretet



/Váci Mihály: Te bolond verse után szabadon, játékra/


Óh, te bolond, megakarod váltani a világot,
miközben rogyadozó lábad alatt a föld is inog?
Rongyos tarisznyádban válladon cipeled nyűtt életed terhét,
senki sem kért, hogy szót emelj olyanokért,
mint te, bolond, kinek testéből kivirágzik a gond,
s a munka oltárára tetted egész viharvert életed...
Minek? Fizetségül magadban károgsz és káromolsz,
s a végén e bolondok-háza világban összeomolsz.
Talán te vagy az egyetlen, ki embernek tartod még magad,
az emberi méltóságod kút mélyén kavicsokra tapad,
de nem csak neked, sorstársak vagyunk mi itt mind,
téphetjük a szánkat, az úri nép a magasból...csak legyint.
Halljátok hát, mit mondok, nem vagyunk mások, mint bolondok,
ezért csak magamban morgok, de már arról is leszoktam,
úgysem lesz már nekem sohasem igazam...
S a jövő?- Új nemzedék jő, kit mi nevelünk,
értük van az, hogy mégis szót emeljünk
ne legyen szolga nép, mint te, bolond,
ezért mindig újra-és újra az igazat mondd,
harcolj és ne lemondva és meghajolva hagyd,
hogy szívják a véred és azt kiáltsák rád
-hallgass, hisz' nem vagy senki, te bolond!

B Ilona Tóthné