Nem maradtál más nekem,
mint északi fény lelkemben,
jéggé dermedt szívemben
rég meghalt a szerelem.
Északi fény lelkemben,
jéggé dermedt szívemben,
Valamikor napsütésben
réten szaladtunk kéz-a kézben,
piros pipacsokat szedtünk,
tücsök hegedült dalt nekünk.
Piros pipacsokat szedtünk,
tücsök hegedült dalt nekünk
Szép volt az élet forró nyáron,
muskátli napozott a balkonon,
szemedben a kék hajnalka színe izzott,
vibrált, égetett, levelek közt rigó ringott.
Szép volt az élet forró nyáron,
muskátli napozott a balkonon.
Örökre elmentél, én ittmaradtam,
téli estén, holdsugárban,
néha álmomban zöld fény vibrál,
de a remény, a remény is meghalt már.
Néha álmomban zöld fény vibrál,
de a remény, a remény rég meghalt már..
B Ilona Tóthné
Kép: Net, saját
2016. április 6., szerda
Sándor Turza: Ne menjetek még
9 órája ·
Én kicsit zárkózott ember vagyok, sajnos nem hiszem, hogy ezt a tulajdonságomat lesz még időm"kinőni"...De amikor elolvastam Sándornak ezt a nagyszerű versét, meghatódtam és fontosnak tartom, hogy sorstársaim elolvassák. Miért? Mert kimondva, vagy nem, de korunkban nem sok becsülete van az idősebb generációnak. Talán már bele is törődtünk ebbe...de a verset olvasva mégis vannak, akik gondolnak ránk, őszinte, meleg szívvel..
Sándor Turza – SzókincstanyaÉn kicsit zárkózott ember vagyok, sajnos nem hiszem, hogy ezt a tulajdonságomat lesz még időm"kinőni"...De amikor elolvastam Sándornak ezt a nagyszerű versét, meghatódtam és fontosnak tartom, hogy sorstársaim elolvassák. Miért? Mert kimondva, vagy nem, de korunkban nem sok becsülete van az idősebb generációnak. Talán már bele is törődtünk ebbe...de a verset olvasva mégis vannak, akik gondolnak ránk, őszinte, meleg szívvel..
Ne menjetek még!
Annyi mindent láttatok
építettetek, magatokból vágtatok
repültetek, s nem volt szárnyatok
ne menjetek még, tart e föld,
s mosolyog az ég.
Mi itt mögöttetek cipeljük
még a hitet, valamit együtt lehet
kereszt ma sorsotok, egy ijesztő
forduló, ne menj még Ratkó!
Ki mutatja, ha nem leszel.
Nem most nehéz, volt a sors
mindig az; példa vagy, s nem vagy
pimasz, nekem vagy igaz
jövőnek könnyel telt képe
voltál a kornak legszebb reménye.
Ne menjetek még, láttatok, hallottatok
vigyáztatok, áldoztatok
volt, ki kenyeret nem kapott
fáradtak vagytok, ádáz idő belőletek
harapott, ne menjetek, maradjatok!
Az idő tenyerén vagytok egy-egy véset
hálát kell adnunk annak a kéznek
ne menjetek, mert vétek
szikrái vagytok a becsület gyertyafényének
nélkületek poros, szürke lesz az élet.
Adott szó, gerinc, törhetetlen becsület
ezek szép szavak, de elvesznek veletek
könny homályosítja szemem
nektek adnám időm felét
szeretem a Ratkó-kor minden gyermekét.
- Turza Sándor -
2016-04-05
Kép: Ratkók....és akik még lemaradtak...maradjatok!
(Novák Zsuzsa montázsa)
még a hitet, valamit együtt lehet
kereszt ma sorsotok, egy ijesztő
forduló, ne menj még Ratkó!
Ki mutatja, ha nem leszel.
Nem most nehéz, volt a sors
mindig az; példa vagy, s nem vagy
pimasz, nekem vagy igaz
jövőnek könnyel telt képe
voltál a kornak legszebb reménye.
Ne menjetek még, láttatok, hallottatok
vigyáztatok, áldoztatok
volt, ki kenyeret nem kapott
fáradtak vagytok, ádáz idő belőletek
harapott, ne menjetek, maradjatok!
Az idő tenyerén vagytok egy-egy véset
hálát kell adnunk annak a kéznek
ne menjetek, mert vétek
szikrái vagytok a becsület gyertyafényének
nélkületek poros, szürke lesz az élet.
Adott szó, gerinc, törhetetlen becsület
ezek szép szavak, de elvesznek veletek
könny homályosítja szemem
nektek adnám időm felét
szeretem a Ratkó-kor minden gyermekét.
- Turza Sándor -
2016-04-05
Kép: Ratkók....és akik még lemaradtak...maradjatok!
(Novák Zsuzsa montázsa)
2016. április 3., vasárnap
Táj-életrajzom
/Április havi játékra/
Hazám,szívem gyötrelme, szépsége, legszebb vagy a világon!
Bármerre sodort a sors, nem találtam képmásod,
legyen az hegy, puszta, vagy folyó,-az enyémnek érzem, s ez olyan jó!
Serdülő koromban, mikor szüleimmel felmentünk az Avasra,
s onnan letekintve szülőhelyemre, a terjedelmes Miskolcra,
szinte szédültem, szíven a torkomban dobogott,
a völgyben a város fölött füstfelhő gomolygott,
lent lüktetett az élet, a villamosok csörömpöltek,
a gyárkémények füstöltek s a piros Szinva patakban
mint erekben a vér, Miskolc verejtéke csobbant.
Nagyapámra emlékeztem, kinek ugyanúgy folyt az izzadtság a homlokán
a végeláthatatlan tarka mezőn, a kis Túr partján,
miközben a kasza nyele szánkózott tenyerében,
fekete kalapos feje le-fel mozgott, léket vájt a levegőben.
Nem messze a réttől a Tisza kanyargott
s mint veszett kutyának a szája, a vize úgy habzott.
Délidő körül, mikor a nap sugarai forrón pásztázták a földet,
a szöcskék is tikkadtan a fűszálak közt heverésztek,
az öreg a butykosából nagyot hörpintett,
majd késő alkonyatkor befogta a lőcsös szekeret,
s a mögötte ballagó csikó hátára iszákot vetett.
Később, ifjú éveimben, mikor már komolyabb lettem,
a nyüzsgő fővárosba, Pestre keveredtem.
A Gellért-hegyről letekintve elámultam a csodán,
arra gondoltam,szebbet még nem láttam életem folyamán.
A hatalmas épületekben és széles utakon kigyulladt az esti fény,
olyan volt a város, mint fenyőfa karácsony éjjelén.
a Duna pa'rton kavicsokat dobáltam a göndörödő vízbe,
s a széles folyó úgy ringatta a hajókat, mint anya gyermekét a bölcsőbe'.
A szigeti medencében reggelente úszással frissítettem magamat,
este pedig a színpadon nézhettem az igazán nagyokat...
Az Országházat napokig elnéztem volna,
s az előtte fekvő hidakon mentem át a múltba...
Asszonyként a Balaton parton sütkéreztem a szabad strandon,
sétáltunk a mólón és a parton, nyaltuk a fagyit a Helikon parkban egy padon,
néztük a hattyúkat és a vitorlázókat, a hajladozó nádakat,
esténként a víz tükrén csillogó holdsugarakat.
Hétvégeken kapáltuk a cserszegi hegyoldalban a szőlőt,
szemben vele a másik oldalon családostól jártuk az erdőt,
gombáztunk és lestük a vadakat, az Isten áldja meg e gyönyörű napokat!
Szívemhez nőtt Cserszeg szomszédságában a romos Rezi vár,
s otthonom lett Keszthely, a város, mely mindig visszavár.
Másnak talán útleírásnak tűnik a táj-életrajzom,
de nekem az életemből egy-egy darab maradt e tájakon,
s hogy öregen újra egésszé formálhassam magam, megpihenni jöttem
e borsodi faluba, közel szülőhelyemhez, ahol a fecske fészkére most röppen,
s nézem, amint a tóparti horgász botját fogva a nagy halról álmodik,
mint én, arról, hogy látom még a fenséges Bükköt,
ahol a nap az égigérő fák levelei közé beszökött,
s alatta a lillafüredi vízesés zubogását is hallani fogom,
talán csobban majd evezőm a méregzöld színű Hámori tavon
mert ez az én világom, itt vagyok én otthon,
ez a táj a hazámmal összekötő köldökzsinorom...
B Ilona Tóthné
Kép: Saját
Hazám,szívem gyötrelme, szépsége, legszebb vagy a világon!
Bármerre sodort a sors, nem találtam képmásod,
legyen az hegy, puszta, vagy folyó,-az enyémnek érzem, s ez olyan jó!
Serdülő koromban, mikor szüleimmel felmentünk az Avasra,
s onnan letekintve szülőhelyemre, a terjedelmes Miskolcra,
szinte szédültem, szíven a torkomban dobogott,
a völgyben a város fölött füstfelhő gomolygott,
lent lüktetett az élet, a villamosok csörömpöltek,
a gyárkémények füstöltek s a piros Szinva patakban
mint erekben a vér, Miskolc verejtéke csobbant.
Nagyapámra emlékeztem, kinek ugyanúgy folyt az izzadtság a homlokán
a végeláthatatlan tarka mezőn, a kis Túr partján,
miközben a kasza nyele szánkózott tenyerében,
fekete kalapos feje le-fel mozgott, léket vájt a levegőben.
Nem messze a réttől a Tisza kanyargott
s mint veszett kutyának a szája, a vize úgy habzott.
Délidő körül, mikor a nap sugarai forrón pásztázták a földet,
a szöcskék is tikkadtan a fűszálak közt heverésztek,
az öreg a butykosából nagyot hörpintett,
majd késő alkonyatkor befogta a lőcsös szekeret,
s a mögötte ballagó csikó hátára iszákot vetett.
Később, ifjú éveimben, mikor már komolyabb lettem,
a nyüzsgő fővárosba, Pestre keveredtem.
A Gellért-hegyről letekintve elámultam a csodán,
arra gondoltam,szebbet még nem láttam életem folyamán.
A hatalmas épületekben és széles utakon kigyulladt az esti fény,
olyan volt a város, mint fenyőfa karácsony éjjelén.
a Duna pa'rton kavicsokat dobáltam a göndörödő vízbe,
s a széles folyó úgy ringatta a hajókat, mint anya gyermekét a bölcsőbe'.
A szigeti medencében reggelente úszással frissítettem magamat,
este pedig a színpadon nézhettem az igazán nagyokat...
Az Országházat napokig elnéztem volna,
s az előtte fekvő hidakon mentem át a múltba...
Asszonyként a Balaton parton sütkéreztem a szabad strandon,
sétáltunk a mólón és a parton, nyaltuk a fagyit a Helikon parkban egy padon,
néztük a hattyúkat és a vitorlázókat, a hajladozó nádakat,
esténként a víz tükrén csillogó holdsugarakat.
Hétvégeken kapáltuk a cserszegi hegyoldalban a szőlőt,
szemben vele a másik oldalon családostól jártuk az erdőt,
gombáztunk és lestük a vadakat, az Isten áldja meg e gyönyörű napokat!
Szívemhez nőtt Cserszeg szomszédságában a romos Rezi vár,
s otthonom lett Keszthely, a város, mely mindig visszavár.
Másnak talán útleírásnak tűnik a táj-életrajzom,
de nekem az életemből egy-egy darab maradt e tájakon,
s hogy öregen újra egésszé formálhassam magam, megpihenni jöttem
e borsodi faluba, közel szülőhelyemhez, ahol a fecske fészkére most röppen,
s nézem, amint a tóparti horgász botját fogva a nagy halról álmodik,
mint én, arról, hogy látom még a fenséges Bükköt,
ahol a nap az égigérő fák levelei közé beszökött,
s alatta a lillafüredi vízesés zubogását is hallani fogom,
talán csobban majd evezőm a méregzöld színű Hámori tavon
mert ez az én világom, itt vagyok én otthon,
ez a táj a hazámmal összekötő köldökzsinorom...
B Ilona Tóthné
Kép: Saját
2016. március 30., szerda
Húsvéti ételszentelés
Ételszentelés: húsvét reggelén a nagyböjt utáni első, nem böjtös ételek megáldása. -
Húsvét vasárnapjára kinyílt az aranyeső,
millió sárga kis virág, mint apró csillagok
világítanak az út szélén, árnyékot nem vetít felhő,
a távolban zúgnak hívogató harangok.
Emberek mennek, arcukon áhítat,
kezükben kosárka, benne tojás, kalács, sonka,
fényár öleli templomba tartó alakjukat,
s az étkeken rajta lesz Isten áldása...
A kitörő zápor sem tépi a hagyományokat,
találkozás Istennel, szívükben a hit ereje,
van, aki mindig meghallgatja imájukat,
s a békés csöndet megtöri egy bárány bégetése...
B Ilona Tóthné
kép: Net
kép: Net
Pusztulás
Szeméthegyek, járványok,
kivetkőzött drogosok,
Vizözön és szökőár
Havas hegycsúcs,jéghalál
Szárazság,pusztulás,homok
Tájfun után romok
Tengerben olajfolt,
Haldokló halak,
Mérgező felhők,
Lehulló madarak,
Szmoggal telt levegő
Atomsugárzás,
Költöző városok,
Menekülttáborok
Fellázadt természet
Nyomában enyészet.
Föld anyánk édenkertet adott
S mi írtunk erdőt,állatot,
Nem tiszteljük a természet erejét
S latolgatjuk: mi jöhet még?
A kapzsiságnak nincs határa
Bár imádkozunk,nincsen hála.
Az emberek egymást is ölik,
Háborúznak,dúlnak,
Korszaka lett a terrornak,
A Földet nem kímélik.
Míg vége nem lesz a káosznak,
S kezdődik újra a jégkorszak...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
S mi írtunk erdőt,állatot,
Nem tiszteljük a természet erejét
S latolgatjuk: mi jöhet még?
A kapzsiságnak nincs határa
Bár imádkozunk,nincsen hála.
Az emberek egymást is ölik,
Háborúznak,dúlnak,
Korszaka lett a terrornak,
A Földet nem kímélik.
Míg vége nem lesz a káosznak,
S kezdődik újra a jégkorszak...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2016. március 29., kedd
Te bolond
Hayas Gyula értékelése szerint:
B Ilona Tóthné: Nyugodt,kiegyensúlyozott vers. Fontos szempont a versben az igaz mondás. Egy fél idézet még idekívánkozik Szt. Ágostontól: "Nem győz meg semmi csak az igazság, nem véd meg semmi csak a szeretet
/Váci Mihály: Te bolond verse után szabadon, játékra/
Óh, te bolond, megakarod váltani a világot,
miközben rogyadozó lábad alatt a föld is inog?
Rongyos tarisznyádban válladon cipeled nyűtt életed terhét,
senki sem kért, hogy szót emelj olyanokért,
mint te, bolond, kinek testéből kivirágzik a gond,
s a munka oltárára tetted egész viharvert életed...
Minek? Fizetségül magadban károgsz és káromolsz,
s a végén e bolondok-háza világban összeomolsz.
Talán te vagy az egyetlen, ki embernek tartod még magad,
az emberi méltóságod kút mélyén kavicsokra tapad,
de nem csak neked, sorstársak vagyunk mi itt mind,
téphetjük a szánkat, az úri nép a magasból...csak legyint.
Halljátok hát, mit mondok, nem vagyunk mások, mint bolondok,
ezért csak magamban morgok, de már arról is leszoktam,
úgysem lesz már nekem sohasem igazam...
S a jövő?- Új nemzedék jő, kit mi nevelünk,
értük van az, hogy mégis szót emeljünk
ne legyen szolga nép, mint te, bolond,
ezért mindig újra-és újra az igazat mondd,
harcolj és ne lemondva és meghajolva hagyd,
hogy szívják a véred és azt kiáltsák rád
-hallgass, hisz' nem vagy senki, te bolond!
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné: Nyugodt,kiegyensúlyozott vers. Fontos szempont a versben az igaz mondás. Egy fél idézet még idekívánkozik Szt. Ágostontól: "Nem győz meg semmi csak az igazság, nem véd meg semmi csak a szeretet
/Váci Mihály: Te bolond verse után szabadon, játékra/
Óh, te bolond, megakarod váltani a világot,
miközben rogyadozó lábad alatt a föld is inog?
Rongyos tarisznyádban válladon cipeled nyűtt életed terhét,
senki sem kért, hogy szót emelj olyanokért,
mint te, bolond, kinek testéből kivirágzik a gond,
s a munka oltárára tetted egész viharvert életed...
Minek? Fizetségül magadban károgsz és káromolsz,
s a végén e bolondok-háza világban összeomolsz.
Talán te vagy az egyetlen, ki embernek tartod még magad,
az emberi méltóságod kút mélyén kavicsokra tapad,
de nem csak neked, sorstársak vagyunk mi itt mind,
téphetjük a szánkat, az úri nép a magasból...csak legyint.
Halljátok hát, mit mondok, nem vagyunk mások, mint bolondok,
ezért csak magamban morgok, de már arról is leszoktam,
úgysem lesz már nekem sohasem igazam...
S a jövő?- Új nemzedék jő, kit mi nevelünk,
értük van az, hogy mégis szót emeljünk
ne legyen szolga nép, mint te, bolond,
ezért mindig újra-és újra az igazat mondd,
harcolj és ne lemondva és meghajolva hagyd,
hogy szívják a véred és azt kiáltsák rád
-hallgass, hisz' nem vagy senki, te bolond!
B Ilona Tóthné
2016. március 24., csütörtök
Megbocsájthatatlan bűnök / Epigramma /
Fúj a szél, döngeti a fákat, lehullott róluk a pirkadati harmat,
mint sok ártatlan ember vére spriccelt a repülőtér hideg kövére.
Vészjóslóan kezdődött ez a kikelet, vérvirágok nyíltak,
s pirosra festették az ártatlan, fehér gyöngyvirágokat..
Az ördög sötét lelke ott porzott a hatalmas teremben,
s fekete varjakként rászálltak a földön fekvő tetemekre.
Ember, meddig feszíted még a húrokat, elvakultan gyilkolsz,
vigyázz, mert megbocsájthatatlan bűneidért
egyszer valahol, valamikor meglakolsz!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
mint sok ártatlan ember vére spriccelt a repülőtér hideg kövére.
Vészjóslóan kezdődött ez a kikelet, vérvirágok nyíltak,
s pirosra festették az ártatlan, fehér gyöngyvirágokat..
Az ördög sötét lelke ott porzott a hatalmas teremben,
s fekete varjakként rászálltak a földön fekvő tetemekre.
Ember, meddig feszíted még a húrokat, elvakultan gyilkolsz,
vigyázz, mert megbocsájthatatlan bűneidért
egyszer valahol, valamikor meglakolsz!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2016. március 23., szerda
BODRI MONOLÓGJA
Nem vagyok én magyar fajta,
hogy a bánat meg ne rúgja!
Az én fajtám golden retriever,
s fajtámért oly sok beteg szív ver!
De most én is migráns lettem,
hiába tenyésztőm honában születtem,
már csak a pórázomon van
piros, fehér és zöld szín,-ez valós,
de megtagadtak, törzskönyvezni tilos!
Mi lesz veled, drága Sári nélkülem,
gazdám, hogyan élsz ezután vakon és süketen,
hűségesen vigyáztam rád és vezettelek,
s te is imádtad szerény, segítő személyemet...
Mi lesz velünk, az én őseim nem tereltek,
de nem is akarnám elvenni a puli-kenyeret,
úgy látom, lassan ők is munka nélkül maradnak,
lesz-e gazdája, legelője a magyar baromnak?
Legnagyobb gond most az én bajom e hazában,
a magyar fajok becsületét megőrizni a világban,
nincs már nekem keresnivalóm e helyen,
csak ugathatok, mert azt még tehetem...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
hogy a bánat meg ne rúgja!
Az én fajtám golden retriever,
s fajtámért oly sok beteg szív ver!
De most én is migráns lettem,
hiába tenyésztőm honában születtem,
már csak a pórázomon van
piros, fehér és zöld szín,-ez valós,
de megtagadtak, törzskönyvezni tilos!
Mi lesz veled, drága Sári nélkülem,
gazdám, hogyan élsz ezután vakon és süketen,
hűségesen vigyáztam rád és vezettelek,
s te is imádtad szerény, segítő személyemet...
Mi lesz velünk, az én őseim nem tereltek,
de nem is akarnám elvenni a puli-kenyeret,
úgy látom, lassan ők is munka nélkül maradnak,
lesz-e gazdája, legelője a magyar baromnak?
Legnagyobb gond most az én bajom e hazában,
a magyar fajok becsületét megőrizni a világban,
nincs már nekem keresnivalóm e helyen,
csak ugathatok, mert azt még tehetem...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2016. március 22., kedd
Én már azt sem bánom
Én már azt sem bánom,
ha kettő meg egy nem három,
ha a hold nem nevet
nem üzennek a fellegek
a csillag nem titkok őrzője
vagy nem melegit a nap hője.
Ezért pokolra tán nem megyek,
higgyenek mesékben a gyerekek.
Szomorú sem vagyok
nyomot is csak annyit hagyok
mint pici porszemek a földön
melyekből sár lesz, ha eső jön..
Örömöm mégsem kevés, élek
még a boltba is néha betérek,
kezemben fémpénzek ragyognak,
nem sercegnek, mint a nagyoknak.
Csak csörögnek, mint a sipka
bohóc fején harangocska.
Jókedvemben énekelek
heje-huja, elhiszitek?
B Ilona Tóthné
kép: Net
kép: Net
2016. március 21., hétfő
Epigramma
Jövőtlen
Egykor fényes tekintetedbe nézek és elborzadok,
benne alszik a lomha idő, mint megkövült halott,
a lángoló ifjúság álmaiból nem maradt semmi,
múltak az évek, a reményt ráncaid közt kell keresni.
Szemedből már csak a csalódás keserve sugárzott,
álmokról lemondva körötted vérszívók hada rajzott...
Fejem lehajtom, mert félek, te is ezt látod az én szemeimben,
elvesztünk már s tartunk a jövőtlen évek kúsza berkeibe...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Egykor fényes tekintetedbe nézek és elborzadok,
benne alszik a lomha idő, mint megkövült halott,
a lángoló ifjúság álmaiból nem maradt semmi,
múltak az évek, a reményt ráncaid közt kell keresni.
Szemedből már csak a csalódás keserve sugárzott,
álmokról lemondva körötted vérszívók hada rajzott...
Fejem lehajtom, mert félek, te is ezt látod az én szemeimben,
elvesztünk már s tartunk a jövőtlen évek kúsza berkeibe...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2016. március 20., vasárnap
MAGAM FOGSÁGÁBAN
Néha látok még a múltból ködös foltokat,
porolóval plafonról levert rongyos pókhálókat,
s ablakon kirázva lent ellepik a piros rózsákat,
a rózsák vérrel átitatott géz darabokká, válnak...
Magam vagyok e véges, végnélküli világban,
saját cellám idegrácsait reménnyel feszegetem,
s mikor a piros rózsára rászáll egy pillangó,
a leheletnyi súlytól a rózsa meghajol,
alázattal arra gondolok: élni jó...
Élni jó? Magam fogságában olykor azt érzem,
hogy kiket szerettem, már ott vannak fenn,
s az égre nyíló ablakon át látom csillagos estéken,
némán ülnek a hodsugarak húzta Göncöl-szekéren...
Képzelet-intem magam,-mégis vágyom már oda én is,
de úgy lesz majd, ahogy rendeli a fétis...
Lenne még dolgom, az idő is egyre tanít,
nincs megállás, magány-kuckómból kaput nyit,
ha haladok, megismerek még sok újat, -ha nem,
elnyel a világegyetem...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
porolóval plafonról levert rongyos pókhálókat,
s ablakon kirázva lent ellepik a piros rózsákat,
a rózsák vérrel átitatott géz darabokká, válnak...
Magam vagyok e véges, végnélküli világban,
saját cellám idegrácsait reménnyel feszegetem,
s mikor a piros rózsára rászáll egy pillangó,
a leheletnyi súlytól a rózsa meghajol,
alázattal arra gondolok: élni jó...
Élni jó? Magam fogságában olykor azt érzem,
hogy kiket szerettem, már ott vannak fenn,
s az égre nyíló ablakon át látom csillagos estéken,
némán ülnek a hodsugarak húzta Göncöl-szekéren...
Képzelet-intem magam,-mégis vágyom már oda én is,
de úgy lesz majd, ahogy rendeli a fétis...
Lenne még dolgom, az idő is egyre tanít,
nincs megállás, magány-kuckómból kaput nyit,
ha haladok, megismerek még sok újat, -ha nem,
elnyel a világegyetem...
B Ilona Tóthné
Kép: Net
RECEPTEK
Szeretem a családomat ~
23 órája ·
Köszönöm ezt a klassz receptet. Szerintem gyakran elő fog kerülni. smile hangulatjel
Húsvétra
meg kell sütni! Mennyei finom és még laktató is! Hozzávalók 20 dkg főtt
sonka, 10 dkg vaj, 20 dkg liszt, 2 tojássárgája, 2 dl tejföl, só.
Elkészítés A vajat és a lisztet jól elmorzsoljuk. Hozzáadunk 1
tojássárgáját, kevés...
bidista.com
21 órája ·
Te tudod már, hogy mi lesz a vacsora? Ha nem, akkor ezt próbáld ki. smile hangulatjel
Hozzávalók:
6 szelet kenyér 2 tojás 2 kk mustár 1 fej lilahagyma 3 kk tömlős sajt 2
ek ketchup só, bors Elkészítése: A 2 tojást megfőztem, közben megpucolt
receptneked.hu|Forrás: SzaboKatalin
Melyiket próbáltad már ki? smile hangulatjel
A legjobb szombati ebéd a sütőben készül! Hogy neked ne kelljen keresgélni, összegyűjtöttük a legjobb tepsis receptjeinket!
receptneked.hu
Böjte Csaba: EMBER maradj
"EMBER maradj Fiam ,
minden körülményben!
EMBER -még akkor is,
ha ez már nem érdem...
.
Ha többet ér, ki kincset
s nagy vagyont harácsol,
vagy ki Glóriát kovácsol
~ a politikából!
.
Vedd észre, ki szenved,
és segítséget kér ...
Kinccsé válik minden falat
szívből adott kenyér...
.
Nem kell minden áron
letépni a babért :
Szíved tisztaságát, Fiam :
Ne add el semmiért!"
/ Tandari Éva /
minden körülményben!
EMBER -még akkor is,
ha ez már nem érdem...
.
Ha többet ér, ki kincset
s nagy vagyont harácsol,
vagy ki Glóriát kovácsol
~ a politikából!
.
Vedd észre, ki szenved,
és segítséget kér ...
Kinccsé válik minden falat
szívből adott kenyér...
.
Nem kell minden áron
letépni a babért :
Szíved tisztaságát, Fiam :
Ne add el semmiért!"
/ Tandari Éva /
.AZ ÉLET ALKONYÁN
Ismerős sorok ismeretlen szerzőtől:
.
Mikor kezed , lábad úgy fáj , majd leszakad ,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt .
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni .
Azt kérded magadtól : Érdemes még élni ?
.
Mikor kezed , lábad úgy fáj , majd leszakad ,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt .
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni .
Azt kérded magadtól : Érdemes még élni ?
Ha zimankós Télben kicsi szobád hideg .
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg .
Ha vérnyomásod naponta kell mérni
Megint csak azt , kérded : Érdemes még élni ?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót ,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót ,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni.
Újra csak azt kérded :Érdemes még élni ?
Amikor az idő ólomlábon halad .
És megkeseredik a szádban a falat .
Imádságodban sem tudsz semmit kérni .
Így sóhajtasz : Uram , érdemes még élni ?
Ha népes családodból egy szál magad maradsz .
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz .
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni .
Hát csoda , ha azt kérded : Érdemes még élni ?
Agyonhajszolt szíved akadozik , s kihagy ,
Amikor rádöbbensz arra , hogy már senki se vagy .
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni .
Keserűn fakadsz ki : Érdemes még élni ?
- Ó felebarátom : Megértem keserved .
Méltányolom , hogy sokszor panaszra áll nyelved .
Túl keményfából faragták kereszted .
Cipeled , vonszolod , minden tagod reszket .
Mégis arra kérlek , próbálj meg remélni .
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni !
Hiszen lelked még nem üres , kiégett ,
Vedd észre bátran körülötted a szépet !
Vedd észre Tavasszal , ha megjönnek a gólyák !
Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják .
Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat .
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt ...
Ugye , hogy szíved nem csak hideg márvány ,
Vedd észre , mily csodás Nyáron a szivárvány !
Feslő rózsabimbó , hogy csillog a harmat .
Örülj Nyár reggelén a sok madárdalnak !
Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán !
Te békédet is őrzi katona a vártán .
Teérted is felkél Isten áldott napja .
Érted is mond imát kis templomod papja .
Tárd ki szívedet minden szépnek , jónak .
Nyújts segítő kezet a rászorulónak !
Adjál szeretetet , mit majd viszonoznak .
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak !
Sütkérezz még kissé az Őszi napsütésbe :
Lapozgass csendben az emlékek könyvébe !
S ha majd a Sorssal meg tudtál békülni ,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni ..."...
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg .
Ha vérnyomásod naponta kell mérni
Megint csak azt , kérded : Érdemes még élni ?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót ,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót ,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni.
Újra csak azt kérded :Érdemes még élni ?
Amikor az idő ólomlábon halad .
És megkeseredik a szádban a falat .
Imádságodban sem tudsz semmit kérni .
Így sóhajtasz : Uram , érdemes még élni ?
Ha népes családodból egy szál magad maradsz .
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz .
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni .
Hát csoda , ha azt kérded : Érdemes még élni ?
Agyonhajszolt szíved akadozik , s kihagy ,
Amikor rádöbbensz arra , hogy már senki se vagy .
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni .
Keserűn fakadsz ki : Érdemes még élni ?
- Ó felebarátom : Megértem keserved .
Méltányolom , hogy sokszor panaszra áll nyelved .
Túl keményfából faragták kereszted .
Cipeled , vonszolod , minden tagod reszket .
Mégis arra kérlek , próbálj meg remélni .
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni !
Hiszen lelked még nem üres , kiégett ,
Vedd észre bátran körülötted a szépet !
Vedd észre Tavasszal , ha megjönnek a gólyák !
Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják .
Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat .
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt ...
Ugye , hogy szíved nem csak hideg márvány ,
Vedd észre , mily csodás Nyáron a szivárvány !
Feslő rózsabimbó , hogy csillog a harmat .
Örülj Nyár reggelén a sok madárdalnak !
Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán !
Te békédet is őrzi katona a vártán .
Teérted is felkél Isten áldott napja .
Érted is mond imát kis templomod papja .
Tárd ki szívedet minden szépnek , jónak .
Nyújts segítő kezet a rászorulónak !
Adjál szeretetet , mit majd viszonoznak .
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak !
Sütkérezz még kissé az Őszi napsütésbe :
Lapozgass csendben az emlékek könyvébe !
S ha majd a Sorssal meg tudtál békülni ,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni ..."...
2016. március 16., szerda
A KÍGYÓUBORKA
Ötszavas játék: horoszkóp,seprő,takaró,papucs,jégeső
Gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt az apró kis történetet, mert szomorú és a húsvéti ünnepek közeledtével inkább valami vidámságra lenne szükség. De a megadott szavakat látva nekem rögtön ez a kép ugrott be, így mégis úgy döntöttem, megosztom veletek.
Volt nekünk egy "hegyi" telkünk. Zalában úgy mondják ezeket a telkeket, hogy "hegy". Ha azt mondtuk, megyünk a hegyre, akkor már mindenki tudta, hova tartunk...
A mi hegyünk úgy nézett ki, hogy fent volt az épület, mögötte a meredek részen a szőlő, az épület előtt ki gyümölcsös és alatta a szántó. A férjem,-szakmájából is adódóan imádta ezt a területet, szinte minden szabadidejét itt töltötte, én is munka után vágtattam ki a hegyre, ültettem, túrtam a földet, kapáltam, rendet tartottam a ház körül.Hétvégeken jöttek a családtagok, vendégek, szóval nagyon jól éreztük itt magunkat, bár rengeteget dolgoztunk,-mindezt munka mellett.
A férjem nagy kísérletező típus volt, elsőként próbált ki minden újdonságot, oltott, keresztezett, nem vetette meg a kétkezi munkát.
Emlékszem, abban az időben jelent meg a kígyóuborka a piacon, javarészt külföldről hozták.Akkor még minden magért külön fizetni kellett. Mi rögtön elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kígyóuborka termesztését. Nem tagadom, kicsit babonás vagyok, átnéztem a horoszkópomat, mivel bő termést ígért, megnyugodtam.
Felhúztunk egy nagy fóliasátrat és annak rendje-módja szerint elültettük a magokat, megcsináltuk a támrendszert, ahová majd szépen felfutnak.
Mindez március elején történt és csodálatos volt, amikor a magok kikeltek és napról-napra, mint a gyerekek fejlődtek, gyönyörködtünk, amikor virágba borultak és megjelentek az első kis uborkák.Maga volt a gyönyörűség, nekem képzeletben már megjelent a húsvéti asztal, a tálcákon ott virítottak a formázott uborkák.
A férjem minden délután kiment, ellenőrizte a hőmérsékletet, locsolt és szemével simogatta az akkor már tíz centisre nyurgult uborkákat.
Aztán egy nap arra ébredtünk társasházi lakásunkban, hogy valami cefetül veri az ablakokat, dörög, villámlik.Szinte reszkettem a takaró alatt, később papucsban kicsoszogtam a ház elé, fehér volt minden, hatalmas jégeső esett,,a diónyi nagyságú jég darabok befedték a ház előtti területet.
Mikor kicsit lecsendesült, kiloholtunk a hegyre. Szörnyű volt, amit láttunk. A fólia széttépve, a csodás uborka ültetvényünk összetörve, cafatokban lógott a kifeszített futtatón.
A férjem megállt a sátor előtt és szemeiből ömlöttek a könnyek. Én még soha nem láttam férfit sírni, nagyon megrendültem, borzasztó érzés volt, amint ott állt előttem ez a magas, szikár férfi és rázkódik a válla.
Elkeseredésemben ott kotorásztam mellette és a seprővel a jég darabokat hessegettem, ami teljesen értelmetlen volt, de talán magam sem tudtam, mit csinálok..
Ilona B.T.
Gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt az apró kis történetet, mert szomorú és a húsvéti ünnepek közeledtével inkább valami vidámságra lenne szükség. De a megadott szavakat látva nekem rögtön ez a kép ugrott be, így mégis úgy döntöttem, megosztom veletek.
Volt nekünk egy "hegyi" telkünk. Zalában úgy mondják ezeket a telkeket, hogy "hegy". Ha azt mondtuk, megyünk a hegyre, akkor már mindenki tudta, hova tartunk...
A mi hegyünk úgy nézett ki, hogy fent volt az épület, mögötte a meredek részen a szőlő, az épület előtt ki gyümölcsös és alatta a szántó. A férjem,-szakmájából is adódóan imádta ezt a területet, szinte minden szabadidejét itt töltötte, én is munka után vágtattam ki a hegyre, ültettem, túrtam a földet, kapáltam, rendet tartottam a ház körül.Hétvégeken jöttek a családtagok, vendégek, szóval nagyon jól éreztük itt magunkat, bár rengeteget dolgoztunk,-mindezt munka mellett.
A férjem nagy kísérletező típus volt, elsőként próbált ki minden újdonságot, oltott, keresztezett, nem vetette meg a kétkezi munkát.
Emlékszem, abban az időben jelent meg a kígyóuborka a piacon, javarészt külföldről hozták.Akkor még minden magért külön fizetni kellett. Mi rögtön elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kígyóuborka termesztését. Nem tagadom, kicsit babonás vagyok, átnéztem a horoszkópomat, mivel bő termést ígért, megnyugodtam.
Felhúztunk egy nagy fóliasátrat és annak rendje-módja szerint elültettük a magokat, megcsináltuk a támrendszert, ahová majd szépen felfutnak.
Mindez március elején történt és csodálatos volt, amikor a magok kikeltek és napról-napra, mint a gyerekek fejlődtek, gyönyörködtünk, amikor virágba borultak és megjelentek az első kis uborkák.Maga volt a gyönyörűség, nekem képzeletben már megjelent a húsvéti asztal, a tálcákon ott virítottak a formázott uborkák.
A férjem minden délután kiment, ellenőrizte a hőmérsékletet, locsolt és szemével simogatta az akkor már tíz centisre nyurgult uborkákat.
Aztán egy nap arra ébredtünk társasházi lakásunkban, hogy valami cefetül veri az ablakokat, dörög, villámlik.Szinte reszkettem a takaró alatt, később papucsban kicsoszogtam a ház elé, fehér volt minden, hatalmas jégeső esett,,a diónyi nagyságú jég darabok befedték a ház előtti területet.
Mikor kicsit lecsendesült, kiloholtunk a hegyre. Szörnyű volt, amit láttunk. A fólia széttépve, a csodás uborka ültetvényünk összetörve, cafatokban lógott a kifeszített futtatón.
A férjem megállt a sátor előtt és szemeiből ömlöttek a könnyek. Én még soha nem láttam férfit sírni, nagyon megrendültem, borzasztó érzés volt, amint ott állt előttem ez a magas, szikár férfi és rázkódik a válla.
Elkeseredésemben ott kotorásztam mellette és a seprővel a jég darabokat hessegettem, ami teljesen értelmetlen volt, de talán magam sem tudtam, mit csinálok..
Ilona B.T.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




















