Két vers a Tanya-könyvbe( ha megfelel )

AZ ÉJ CSÖNDJÉBEN

Mondd, miért van az, mikor a bíbor
alkony leszáll, s a Hold, mint strázsa őrt áll,
Ölelve a semmit, megremeg a váll,
illatot sír az orgonabokor?

Az éj csöndjében alszik a madárdal,
mint kígyó méreg jár át a fájdalom,
ellensége vagyok magamnak, tudom,
még mindig gondolok rád forró vággyal..

Belémhasít a kínzó döbbenet,
az idő nem tép szét emlékeket,
úgy körülfon, mint csuklót a karkötő.

Nem vágyom már új alkonyra, éjre,
csak árvalányhajjal teli mezőre,
ahol a nap mögé bújik a felhő..



FOLYAMAT
/Arany -és ezüstkor/

Kamaszkorom elején, mikor még
nem eszméltem, körülvett tengermély
ezüst színű titok, fátyol lebegés.
Dacos, konok, szertelen természetem
legyőzte a bizonytalanságot és elhitette  velem
álmaim labirintusában már mindent tudok a világról.
Semmit nem vettem komolyan, hanem csak úgy, fél vállról...
Aztán egy ismeretlen érzés bizsergett bennem,
Ámor nyila átlőtte szívem...
Pókhálóként körülfont az első szerelem.
Estek csöndjében fülemben búgott a "Szerelmi álmok",
s az éjszaka ködében is ott lebegtek a dallamok.

Mikor "felnőttem" s a magam ura lettem,
egy olyan helyről álmodoztam, ahol
senki nem parancsol nekem, s bár
az élet csűrt,-csavart, a konokságom megmaradt.
Álmodtam egy olyan társról, családról,
ahol a hétköznapok nem állnak csak gondokból.
Meg is tettem mindent, amit lehetett,
s családunkat összetartotta a szeretet.
Megtanultam, mi a harc és alkalmazkodás,
a hűség és türelem, s olykor a bánkódás.
Nem kergettem nagy álmokat, csak reméltem,
így lesz ez majd, végig az életben.

Tévedtem. Minden összekuszálódott bennem,
merő kín, fájdalom,- mert én vagyok,
s a másik felem-még deres sem lett fejem-halott.
Most, amikor a fehér hó már rátelepedett fejemre,
s elérkeztem békés nyugdíjas koromhoz
gyakran álmodom arról, ő én vagyok,
s hogyan vátoztathattam volna meg a sorsot...
Férfiként sem találom nyugalmam,
véreimért  az aggódás és féltés bennem van,
mert valahogy rossz felé megy a világ,
kúszik bennem a  beletörődő magányosság,
homokba tett lépteimet elnyeli a pusztaság...







Köszönettel: B Ilona Tóthné

Edit levele

Rövid levél B. Tóth Ilonának

 Ilona én szeretem a kerted, A fát, amit kezeddel metszel, A tolladat, telis-tele verssel, És örök bizodalmadat, Ami nélkül elveszhet egy ember. Tudom, hogy ismered a magányt, Láttál már hernyót az almafán, A béke csöndje néha látogat, Szeretem, hogy bölcs minden szavad. Én is látom kedves madaraidat, Itt röpködnek a fák alatt. Ha eljön egy-egy üres este, Riasztó rémeket a falra festve Megcsöndesülök. Rágondolok minapi versedre, Megcsendülnek a szavak, Az élet nem vidám színdarab. Kitessékelem az elégedetlenséget, Ha becsönget néhány apró öröm, Nem dobom át a küszöbön, Ahogy tőled tanultam, köszönöm.

Ilona levele Editnek

Ilona levele Editnek:
Kedves Edit!
Nagy örömmel vettem kézbe nekem írt leveled,
s míg a válaszon merengek, azon tűnődöm,
hogyan lehetséges az, hogy soha nem láttalak,
mégis számtalan gondolat s a szavak
egy úton haladnak, olykor találkoznak...
Pedig nem vagyok nagy lélekbúvár, az a kis tapasztalat,
mit magammal cipelek, a korral rám ragadt.
Életemet a számok világában éltem,
vonalakat huzogattam és szögeket mértem,
terheléseket számítottam, hogy a falak ösze ne dőljejenek,
hogy stabilan álljon az épület, mint versekben a rímek,
ki gondolta azt, hogy valaha kicsit még ehhez is értek?
Kulcsszavak: a természet és a szeretet...
Ma már csendes magányban élek, a sors ezt szánta nékem,
könyvjelző nélkül is itt nyilik ki életkönyvem.
Nem berzenkedem,mert a csendembe fojtom a szót
amikor hozzám szól, mert azt én értem,
rajta van kertemben az őszi fáról lehulló sárga levélen...
Igen, szeretem a természetet, részeként kertemet,
s mint Te is-az állatokat, a kutyámat,
aki öregen is örök gyermek...
De nem terhellek soraimmal tovább,
ünnep van ma, idézzük a márciusi ifjak korát,
s a fádalom a sok fiatal életért,
kik vérüket és életükért adták a hazáért.
Miért? Nem csak érezni, gondolkodni kéne már..
Buzdítalak,-bár Téged nem kell,-írj még sokat,
szeretem a verseidben kifejezett gondolataidat,
bár néha szavad keserű, de igazat nem ferdít,,
én tudom, nagy a Te lelked, Edit!

Ölellek szeretettel:
Ilona

LEVÉL/ Episztola/ Turza Sándorhoz és válasz

Turza Sándornak

 Drága Barátom!

Tudom, Te nem lepődsz meg a megszólításon,
hiszen ismersz, szavaimat mindig szívemből írom,
oly kevés az őszínte szó manapság,
nálam a Biblia szava a barátság..
Akik közel állnak hozzám, mind gyerekkori haverok,
még együtt koptattuk valamikor az iskolapadot,
s ahogy telt-múlt az idő, mint folyóban a kavicsok,
sodródtunk határon innen és túl, keresve a holnapot.
A hajunk már megőszült, barátaim köre beszűkült,
sokunkat szétzilált az élet és én már úgy éreztem,
nincs helye újaknak összezsugorodott szívemben.
Aztán 4-5 éve kitágult előttem a technikai világ,
hirtelen sok lett az ismerős és barát,
de az Isten megáldott jó emberismerettel,
szavak és képek mögé látva éreztem,
kinek a szavait hihetem..
Mindezt csak bevezetőnek szántam, hogy megmagyarázzam,
Sándor barátom, mit Te is tudsz,-néha ördög van a bárányban...
Téged már a Tanya felé vezető úton megismertelek,
olvastam őszinte lélekkel írt gyerekkori gyötrelmeidet,
elgondolkodtam azon, miért van az,
hogy akivel oly mostohán bánik a sors,
nem prüszköl, szemet nem váj, mint teszi azt a bors,
míg a másik, akit tenyerén hordoz az élet,
nem ismeri sem a becsületet, sem a tisztességet...
Te egy rendkívüli ember vagy, barátom,
-csak úgy magunk között mondom-belátom,
de a mély érzéseket az ember nem kiabálja ki,
a lélekbe ivódott, még akkor is, ha baráti...
Hogy vagy mindig? ( Nálunk így kérdezik) Vannak-e terveid?
Tudod, mikor személyesen is találkoztunk, emlékszel még?
Közös csporttársunk, jóbarátunk( remélem, írhatom így )
költői bemutatkozásán, ott Nyékládházán,
hát az a nap ünnepnap lett számomra,
azt hiszem, akkor jöttem rá a nagy igazságra,
hogy a hétköznapoknak is vannak ragyogó fényei,
nem kell hozzá más,  mint egy kedves költőnő versei,
egy fészeg, halkszavú, magában is vívódó nő érintése,
és egy lángolószemű, biztató ember derüje, tekintete.
Mint említettem, ünneppé tette e délután a napomat,
de elárulom, ugyanakkor nem feledtem szorongásomat,
szomorú is voltam,-nem tagadhatom le magamat.
Nagy úr az idő, mely visszafelé nem halad,
s ahogy törtet, húzza maga után a testi-lelki bajokat.
Bár a sorsunkat nem látjuk előre, nem hiszem,
hogy lesz még alkalmam látni Benneteket,
de így is hálás vagyok a sorsnak,
hogy teljesítette kérésemet..
Sok szépet és jót kívánok Neked még az életben,
alkoss és küzdj, legyen benned békés derű,
s ne sokat töpreng azon, hogy az élet olykor keserű...

Szeretettel, barárnőd,
Ilona



Turza Sándor:

Levél Ilonához
Gondolat-fordultával,
mivel nem vagyok jóba’ az idő postásával,
a szél szájára sem bízhatom a szívednek szánt rímeket…
írok hát, míg az idő köröttünk remeg…
Sok-sok éve annak, mikor először olvastam tőled,
mikor megnevettettél,
s mire nagyon büszke vagyok … talán meg is szerettél.
Az út, amit a sorsunk keze egyenletrendre szabott,
elhozott hozzám, s nekem megmutatott.
Ne mondd Ilonám, hogy soha,
mert a nyári felhőknek elvész a mosolya,
azt se mondd, hogy talán, mondd hogy akarom,
ez a szó egy életre szóló vagyon,
ez segít egymáshoz szóló barátokon.
Szép volt az a nap, daloltak a versek,
s még szebb volt, hogy láthattalak.
Hogy nem láttuk még egymást?
De tudtam, hogy ott vagy. Autódban ültél.
Más nem tudta volna, hogy Te vagy.
Én tudtam, s az érzés nem hagyta mozdulni lábamat,
jó volt végre megölelni barátomat.
Tudom, jól tudom, hogy nem vagy kishitű,
s értem azt, hogy egészséged nem ad vigalomra okot,
de látsz még, vagy láthatlak!
Vagy megtiltja a sietős idő?
Az a barátod vagyok, aki felhő, aki arcod mosdató eső,
nap fénye, mi megcsillan a lábad előtt heverő köveken.
Ne csodálkozz rajtam barátom,
mikor jajongnom kellett volna, akkor sem tettem,
a bánatot temetni igyekeztem.
Leveled vége szomorúan hangzik, talán mást ijesztene.
Én nem szoktam, én reménykedek,
és kinek nincs, annak azt adok.
Asztag-érzéseket hányok halomba,
a szeretet búzaszemét hordom a malomba,
cipót abból sütök neked.
Mikor kezedbe veszed azt a kenyeret,
látni fogod, belőle lelkem rád nevet.
Érintem arcodat, hogy érezd, tiéd a pillanat.
Szeretettel, barátod,
Sándor

Gyakorlat 60 év felett...

Mindazok számára, akik már hatvanon felül vagy alul vannak, itt van egy
titkos gyakorlat, hogyan erősítsük meg a kar- és vállizmainkat.
Egy héten háromszor kell csinálni, és csodákat művel.

1. Kezdd azzal, hogy állj ki a hátsó udvarra egy-egy 5 kilogrammos krumplis zsákkal a kezedben. Nyújtsd ki a karjaidat a két oldaladra, és tartsd ki vízszintesen, amilyen hosszan csak bírod.
2. Néhány héttel később cseréld fel az 5 kilós zsákot 10 kilósra, majd
később 20 kilósra és utána 30 kilósra. Ha sikeresen eljutottál erre a
szintre, tartsd ki legalább egy percig!
3. Ezen a szinten azután elkezdhetsz beletenni néhány darab krumplit is a
zsákokba, de légy óvatos, nehogy túlerőltesd magad!
/net/

Tetszik

HozzászólásMegosztom

52Julia Moriczne, Daniel Bano és további 50 ember

VÉGSŐ FÁJDALOM

Néztél már kínokkal
gyötört ember szemébe?
Üvölt a fájdalom,
de hallgat a száj
beszélni nem tud
kivánna bár
de a szó elhal
könnyekkel kicsordul
a szörnyű kín
tehetetlenül vár
mást nem szeretne
csak vége lenne már!
Nincs remény
tudja jól
a sziv még ver
az agy zakatol
gyűlölet,esdeklés
s a nagy kérés:
óh, Uram
kitárt karral
mennék feléd
a földi pokolból
adj békét,
megnyugvást nekem
csak itt a Földön
szűnjön meg életem!

B Ilona Tóthné
Kép: Net

44 Gyula Gulyás, Miklósné Borbála Éles és további 42 ember/2016.09.21./

27Gyula Halyas, Zoltánné Várady és további 25 ember

Az erényöv

 Ötszavas játék

Zoltán elkeseredetten ült a búzamező kellős közepén, a búzavirágok és pipacsok között ezen a szép nyári napon.Nagyon szerette ezt a helyet, közel volt város széli kis házukhoz, ahol még a szüleivel élt. A szülők nyugdíjasok voltak, a ház körül tettek-vettek, azzal egészítették ki kis nyugdíjukat.
Zoltán a Szinművészeti Főiskolára járt, minden alkalmat megragadott, ahol szerepelni lehetett, hogy a kis fellépti díjból fedezze tanulmányait.
A főiskolán ismerkedett meg Klárával is, megszerették egymást, komoly terveik voltak. De a tervek megvalósítása még váratott magára, mert mire is házasodtak volna össze? Úgy gondolták, ha Zoltán ismert lesz, "befut", lesz annyi fedezetük, hogy közös életüket elkezdjék. Addig is élték a fiatalok bohém életét, tanultak, este szerényen szórakoztak a barátaikkal, néha kijöttek ide, a búzamezőre, önfeledten futkároztak, megrészegülve az illatos mező levegőjétől,eljártak még egy tarantellát is, majd lehuppantak a kalászok közé és szeretkeztek.
De ma Zoltán nagy bajba került.Pedig milyen boldog volt, végre beválogatták egy színdarabba, ami a középkorról szólt és ő egy keresztes lovagot alakított.
A kersztes lovag a forgatókönyv szerint háborúba készült és mint mindig ilyenkor,-hogy felesége töretlen hűségét megőrizze, az asszonynak távolléte alatt erényövet kellett viselnie.
Az erényöv ott éktelenkedett a kellékek között, de a főpróbán már szereplővé avanzsált Cecilián, a feleségen és az erényöv aranykulcsocskáját a keresztes lovag "zsebre vágta", majd távozott.
Ekkor hívta fel Klára telefonon, hogy e forró, napsütötte időben a közeli cukrászdában megehetnének egy nagy adag fagylaltot.
Zoltán szégyellte mondani, hogy neki egy huncut vasa sincs még kisadag fagyira sem, de hirtelen eszébe jutott az arany kulcsocska, elrohant és beadta a zaciba.
Mikor visszament a színházba, folytatódott a főpróba, a kerszteslovag nagy ünnepléssel visszatért a győztes csatából, Cecilia is epedve várta őt egy másik "csatára"-csak hát a kulcsocska sehol nem volt.
Ekkor kezdődött Zoltán számára a sötétkor, hiába mondogatta, hogy valahol kiránthatta a zsebéből, a rendező ordított és kidobta, a sikoltozó Ceciliáról pedig a színház mindenese "tüzesen" leoperálta az erényövet.
Igy történt és most itt, a búzamezőn elhatározta- kicsit tudott heegedülni,-hogy holnaptól kiteszi maga elé a cilinderét és utcazenészként fog szerepelni...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Egy hajléktalan monológja

 heti játékra

nem loptam, nem raboltam
soha senkinek nem, ártottam
egyetlen rossz szót sem szóltam
még akkor sem, mikor számbam már
bugyborékoltak a szavak, kitörni készültek
az arcizmaim is megfeszültek
de családomért letapasztottam a számat
mély barázdák szántották homlokomat
egyre rosszabb lett a helyzet
választanom kellett, eszünk vagy fizetek
de élni kell és az élet éhkoppon nem megy
az iskolából is éhesen jött haza a gyerek
s én hiába trappoltam munka után
nap-mint nap lábamat koptattam az utcán
csak megaláztak, mintha egy mihaszna lennék
sok a szemét, szedjed, pucold az árkot, tessék
s az éhbérért lábam alól a talajt kilökték
hogy van ez, én nem is értem, van szakmám
de nincs már házam, sem családom
az életem függ egy hajszálon
hideg van itt a híd alatt
ó, Istenem mondd, egy kis jobbért
kihez forduljak?
Sodródom, mint előttem a Dunában a kis kavics
tehetnék valamit, de leint a nincs
s ha hidegrázós éjszakában mély álomba esem
álmaimban is a régi életem keresem
hajnalonta fél derengésben arra gondolok
talán jobb lett volna, ha életemben
nem becsületes vagyok
raboltam, öltem volna s most egy zárkában
lógatnám a lábam jólakottan
biztos jobb lenne, mint itt a híd alatt
s ha kikerülnék egyszer
zsebrevágnám a milliókat...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Szebenyi Judit, Irén Szabó Becherer és további 26 ember

A VONAT

Száguld a mozdony a síneken,
hozzákötve vagonok sora,
robognak, mint évek az életen.
mögöttük kín-keserves napok pora.
A vonat csak dübörög előre, acélsinek
korlátozta célirányos útján,
talpfák rezegnek a kerekek alatt,
szabadulnának, de csavarok szorítják...
Egy-egy állomáson dübörögve megáll,
van, aki fel- vagy leszáll,
néha átrobog az állomási padok előtt,
olykor éles füttyel jelzi, vigyázat, jövök!
Egyszer láttam, amint elsuhantunk,
te a peronon álltál,-vagy látni véltelek,
de a ködös pillanattal elszálltál...
Aki az első vagonokban ül, előre láthatja,
hogy a nagy táj-térképen merre vezet útja,
de a hátsó vagonokból csak az elhagyott út dereng,
hol van az előre?-s az utas bizonytalanul mereng.
Ki akarok szállni!-kiáltotta valaki,
s meghúzta a vészféket,
a fékező vonat velőtrázó sikolya
ott rezgett a síneken, mint az ember szemében
a bódult tétovaság, mert számára
az út véget ért, nem volt tovább...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

METSZÉS

Bizonytalankodik a nap,
mint aki maga sem tudja,
küldjön-e tavaszi sugarakat.
Aztán megcsiklandozza a szeleket,
elhessegeti a komor felhőket,
s e kis ragyogásban a tenni akarás
erőre kap, hisz' a szőlő, a fák
úgy várják már az új ruhát.
Metszegetek, lágyan simogat a szél,
a körtefáról egy galamb turbékolva
hozzám beszél...
szeméből biztatás sugárzik,
mintha csak te néznél,
lehajtom fejem, érzem, itt vagy velem,
s ahogy haladok a sorban,
lábad nyomát keresem, hol van?
Ekkor a galamb lendülettel elrepül,
folytatom a metszést, de már
hazajáró lelked nélkül.
Ha majd virágozni kezdenek a fák,
a méhek zümmögésében
hallani fogom hangod,
mert évről-évre így van ez,
ez az én s a te tavaszod...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Én csak vagyok

Szonett 11.
Tavasz van, minden úszik a napfényben
De én az árnyékban tengődöm régen,
Lent és még az alatt is, nagyon mélyen
Vagyok, élek a sötétben,reményben.

Éjszaka belopóznak a démonok,
Egyedül vagyok, reszketek és félek,
Szivem meg-meg áll, életet remélek,
Egyre izzadok, gyötörnek rémálmok.

Lentebb vagyok, mint annyiszor már voltam,
Az ördög is csak játszik, nevet rajtam,
Miért vagyok még? Jó lenne nem lenni.

Mint erdei vad, ha hurokba akad
Menekülnék, de a hurok nem szakad.
Szeretnék a világomból kimenni.

B Ilona Tóthné
Kép: Net

18László Iván Herszényi, Ferencziné Kapás Irma és további 16 ember/2016.03./

Értetlenül

Julika egy végtelenül kedves, egyszerű munkásasszony volt. Nyugdíjazásáig a közeli fonógyárban dolgozott. Egy kopottas pesti bérház második emeletén lakott unokájával, Péterrel, akit kisgyermek korától fiaként nevelt nagy szeretetben, miután a lánya rák betegségben elhunyt.
Péter nagyon jó gyerek volt, kitanulta a géplakatos szakmát, serényen dolgozott a gépgyárban. Julikáék nem éltek nagy lábon, de mindenük megvolt. Aztán  Peti elveszítette az állását.
Egy nap odaállt Julika elé, mondván, külföldre megy dolgozni.
A repülőtérre a szomszéd Pisti vitte el őket. Visszafelé Julika csak töprengett, úgy érezte, ő egyáltalán nem érti már ezt a világot.
Mikor még ő dolgozott, az "átkosban"-biztos volt a munkahelye,  egyszer még a Balatonnál is nyaraltak a férjével szakszervezeti beutalóval, a gyárban nagy ünnep volt a nőnap és azok a május elsejék, a felvonulások,  vidám majálisok! Igaz, a fölötte lakó Erzsike gyakran mesélt Recskről és a gulágról is, de Julika nem sokat törődött a politikával, ő jól érezte magát itt a bérházban is.
Aztán , mikor 89-ben jöttek a változások, Julika csak azt értette, hogy ezután minden más és jobb lesz, mert a nép lett az úr . De ő azóta is úgy látja, hogy nem lett jobb, sőt az egyetlen örömét, a vasárnapi sétákat is abbahagyta, nem mert kimenni, mert az utcákon elégedetlen emberek tömege méltatlankodott, demonstrált, hol csendben, hol zajosan. És most az unokája is elment...
Julika 82 éves volt és nemrégen kaptam a hírt, hogy meghalt.
Meghalt úgy, hogy semmit nem értett a világból és nyitott szemében megdermedt a csodálkozás és értetlenség.

TÁRS_A_DALOM

Hajnalban, mikor felébred, a dobozokat összehajtja,
takaróját és rongyait a pince sarkába dugja,
jó emberek megengedték neki, a pincében aludjon,
hogy a hideg téli mínuszokban csonttá ne fagyjon,
majd,-hogy az utca képet ne zavarja, leül a ligetben egy padra.

Az ember alapvető joga, hogy fedél legyen felette,
otthona, mely hazavárja s gyermekeit nevelje,
de nincs munkája, pénze, csak óriási hitele,
itt a tavasz, a márciusi virágzás s a kilakoltatás,
mellette ül majd a padon száznegyvenezer sorstárs...

S amíg migránsok hada, nincstelen millió özönlik Európába,
itthon kockásinges tanulók mennek iskolába,
tehetetlen öregek és betegek magukra hagyatva,
nő a szegénység és sokaknak vagyona,
s nem tudni, ki földjén terem-e majd búza.

Beteget hoztak a kórházba, magas a láza,
influenza lenne, attól szökött fel a vérnyomása,
vagy az össze-visszaságban heves szíve dobogása?
A pontos diagnózishoz orvos és műszer kellene,
ó, társ-a-dalom, valaha meggyógyulsz-e?

B Ilona Tóthné
Kép: Net

HAVI JÁTÉK EREDMÉNYHIRDETÉSE
Szervusztok kedves Csoporttársak!
Óriási örömmel követtem ezt a havi játékot.
El kell, hogy mondjam, nagyon sok kiváló társadalom nevelő verset olvastam. Megfordult a fejemben, ezt vajon miért nem teszitek naponta. Itt térek rá a novellákra.
Kiváló művet alkotott Horváth János Kislord. 15 pontot és egy oklevelet kap Metamorfózis c. novellájáért, valamint Mi akartuk...c. társadalom nevelő verséért.
Nem maradt el mögötte B Ilona Tóthné Értetlenül c. novellája, valamint Társ-a-dalom c. verse, melyek szintén 15 pontot értek el egy oklevél kíséretében.
Őt követte Kocsis Erika Szomorú tanár úr c. novellája, valamint Mi vár? c. verse, melyeket szintén 15 ponttal és egy oklevéllel jutalmaztam.
Majd végül, de nem utolsó sorban Széll Magdolna Napfényre vársz c. novellája és Ízlés, ma c. verse, szintén 15 pont és oklevél a díja.
Mivel ezek a művek érték el a legmagasabb pontszámot a zsűri döntése alapján, itt szeretném megjegyezni kedves Irén Szabó Becherer és Katalin Rencsisovszky, ti is zsűriztetek már, és biztos vagyok benne, hogy fogtok is, ott a nevetek köztudott volt, nálam a zsűri anonim, s ha egyszer titeket kérlek majd, a ti neveiteket sem fogom majd kiírni.
Na akkor folytassuk tovább.
Özvegy István rendkívül jó társadalom nevelő verset írtál Érzéketlen társadalom címmel, a novella is megfelelt a követelményeknek, de a zsűrinél valamiért nem érte el a kellő hatást. 14 pontot értél el István, arra kérnélek, neveld a társadalmat, jól csinálod.
A zsűri döntése alapján 10 pontot értek el:
Mária HS, Irén Szabó Becherer, Tünde Havellantné Szerencsés, Timea Hennel és Jutka Andrásné Zvolenszki.
Itt kiemelném Irén Szabó Becherer Szó-mágia és Tünde Havellantné Szerencsés Anya, gyermeked érted kiált! c. versét. Annyit fűzök hozzá, hogy Irén novellája - mondanivalója tekintetében - szintén az élvonalhoz tartozott, ám messziről kikerülte a szabályt.
Ezen kívül, neveljetek társadalmat versben, mert mindenkié egy kis gyöngyszem volt. Köszönöm, hogy velem játszottatok, a következő havi játékon nagyon sokat könnyítek.
 Sándor Turza
 

Dúdolj el egy dalt

Ha azt érzed, az élet meggyötört,
belefáradtál mindenbe, nincs örömöd,
letargiába süllyedve nézel magad elé,
s már utad sincs a remény felé,

dúdolj el egy dalt.

Mikor a téli lucsokba beragad a lábad,
a gomolygó ködben nem hagyod el házad,
s a kandalló tüze sem melegít már,
ha elmégy, nincs, aki visszavár,

dúdolj el egy dalt.

Ha koldust látsz a sarkon, sírva fakadnál,
s még maszkban sem rólad szól a farsangi bál,
magányod tüskéket növeszt lelkedben,
az idő is semmivé válik kezedben,

dúdolj el egy dalt.

Dúdolj el egy dalt, hisz közeleg a tavasz,
a róka is kibújik vackából, a ravasz,
szétfutnak a felhők, fák, bokrok rügyeznek,
s a kis kék ibolya új színt ad létednek..

dúdolj el egy dalt,
mikor az ibolya kihajt...

B Ilona Tóthné 
27 György Zoltánné, Nagy Ildiko és további 25 ember/2017,02,27/

Jelzőtüzek kikeletnek

Madár száll a város felett,
párját keresi. Hol lehet?
A kémények füstölögnek,
hamut hordoznak a szelek.

A kémények füstölögnek,
jelzőtüzek kikeletnek,
de még jégvirágok nyilnak,
tél vége van, elolvadnak...

Körhintáznak fenn a felhők,
éjjel áznak a háztetők,
kutya vonyít a vackában,
víz hömpölyög az utcában..

Madár száll a város felett,
de a reggelt nem éri meg,
lecsapott rá éhes vércse,
a tollait szél elvitte.

Szomorú ez a tél vége,
madár a párját nem lelte,
de majd a napos tavaszban,
gerle pár búg az ablakban..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

25Magdi Béres, Magdolna Kato és további 23 ember

Séta a Bükkben

Az első szonettem...

Séta a Bükkben

Érzem a levegőben, a szűrt fényben
Sétálva a bükki erdő illatát,
Mögöttem a vízesés halk moraját,
Csendes szimfónia fák sűrűjében.

Hív a kitaposott erdei ösvény,
Kutyám szimatol,a vad szagát érzi,
Feszül a póráz, kíváncsian nézi,
Amint a sziklákon megtörik a fény.

Lábam alatt levelek és száraz ág,
Köröttem sok pompás erdei virág,
Lombok résein át az ég letekint.

Megyünk egyre beljebb,az erdő csak hív,
Tudom,egyszer majd megállok, mint a szív
És egy leszek veled, természet megint.

B Ilona Tóthné
Kép: saját

Panni Szabóné, Hilda Katzler, Antal András és további 27 ember kedveli ezt.

Demonstráció

Tegnap több ezer állatvédő demonstrált a fővárosban, követelve az állatkínzók szigorú büntetését.Az előzmények:
A szemenyecsőrögei Qtanyán T. Mari nénit letartóztatták, mert halálra éheztette Riska nevű tehenét.Ugyanakkor felmerült még az adó csalás és hivatalos személyek megvesztegetésének gyanúja is.A letartóztatást végignézte az öreg Józsi és néhány,-a rendőr kutyák által egy kupacba verődött bánatos szemű birka is.
T. Mari néni már a rendőr autóban egyszuszra elsírta, hogy eltűnt a legelője és az állatot nem tudta hol legeltetni. Korábban nem volt semmi problémája, a Riska szépen tejelt, abból köpült vajat, túrót és némi sajtot készített, amiket a szemenyecsőrögei piacon értékesített. A befolyt összegből csinált Józsinak töltött káposztát, mert azt nagyon szereti.
Aztán egyszer csak jött valami felszólítás, hogy nem fizetett be 799 Ft adót, majd megjelent két adóellenőr terepszemlére.Ő, mint egyszerű, de szíves vendéglátó megkínálta őket az akkor készített friss szalonnás puliszkával, amit az ellenőrök visszautasítottak. Az ügyet tüzetesen ki fogja vizsgálni a Hatóság.
/B. I. Tóthné, Szemenyecsőröge/

Sirató
a szemenyecsőrögei Qtanyán
egy esős tél végi nap hajnalán
öregasszony könnyet törölgetett,
Riska tehene teteme mellett...
Elpusztult a szegény pára,
rossz évek várnak a tanyára,
a drága föld, mely éltette,,
az ősök verejtékes, szorgos helye
kalapács alá került,
az ős a sírjában megpördült,
ki az új gazda, még nem tudja,
neki odalett kevéske holnapja..