a piros madár

Köszönöm, POET.HU/2017.03.12./

B Ilona Tóthné: A piros madár

láttam, mikor mosolyogtál álmodban, / szempilládra bevetődő kósza sugár / vetült, megrebbentek, Csodaországban / járhattál, válladra ült egy piros madár

poet.hu

Tetszik

HozzászólásMegosztom

14 Jolán Surányi, Katalin Fehér és további 12 ember

Hozzászólások

További 3 hozzászólás

Erzsébet Ecsedi

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · március 12., 12:48

Bartha Ilona Köszönöm! :)

Tetszik · Válasz · március 12., 15:05

Tünde Szerencsés Szép versed megjelenéséhez gratulálok :-)

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · március 12., 17:15

Katalin Fehér Nagyon szép! Gratulálok Ilona! <3

Tetszik · Válasz · március 12., 22:10

láttam, mikor mosolyogtál álmodban,
szempilládra bevetődő kósza sugár
vetült, megrebbentek, Csodaországban
járhattál, válladra ült egy piros madár...

vágytam látni ezt a békés álmodat,
s a halvány lámpafénynél mosolyogtam,
feledtették nappali komor arcodat,
a kínt, mely eltorzított a fájdalomban.

ma már csak  dereng e kép előttem,
lidérceim az én éji álmomat keserítik,
nappali fényben menekülnek előlem,
s varjak ülnek az ágakon, mikor alkonyodik.

ünnepi várakozásban álmodlak,
jó lenne csendesen simogatni arcodat,
hess, hess, ti fekete károgó varjak,
hagyjátok felém szállni a piros madarat!

B Ilona Tóthné
Kép: Net

KARÁCSONYI GONDOLATOK

KARÁCSONYI GONDOLATOK
Herczeg László/ Medve/

Karácsony van, szent karácsony.
Most sem lett új nagykabátom.
Néhány csekkem nem fizetem.
Nem is vidám most a kedvem.
Kocsimba benzint nem veszek:
Nem ér az úton majd baleset.
Pénzem az unokáimnak adom.
Lefogyva szép leszek nagyon.
Bejglit már két éve nem eszek.
De jó, cukorbeteg már nem leszek!
Szerencsémre szeretnek a nők.
De Istenem, adjál több erőt!
Vagy részesíts szent kegyedben!
Tégy egy barlangba a hegyekben,
Hol elbújhatok szégyellni magam,
Mert önbecslésem cafatokban van.
Kitüntetéseimet néha előveszem,
De eladni mégis csak szégyenlem.
Emlékszem, míly boldogan álltam;
A névsorban a nevemre vártam.
Nem egyszer számos alkalommal.
Ma kidobnám az egész halommal
Hiszen most csak azok nyúlnak a kalácsért,
Akik semmit sem tettek a hazáért.
Csak szájukkal lettek honfiak, nagyok.
Míg én csak szürke, régi harcos vagyok.
Végül aztán azt is meg kellett élnem,
Itt az idő, már a holnaptól kell félnem,
Miközben messziről, hisz oda nem ütök,
Gúnyolnak vézna kis szúnyogcsődörök.

Heltai Jenő: December

Nekem ennek a hónapnak a koronája Heltai Jenő verse:

Heltai Jenő: December

Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a kisded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.

Heltai Jenő verse

Sztancsik Éva Lambrozett, Piroska Erika Polyák, Kovács L. István és további 24 ember kedveli ezt.

6 megosztás

Hozzászólások

Van egy további hozzászólás

Bernadett Székelyhidi smile hangulatjel

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · december 16., 17:38

Gyula Gulyás heart hangulatjel

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · december 16., 20:32

B Ilona Tóthné Köszönöm, Magdi, Bernadett, Gyula és mindenki jelét! smile hangulatjel

Tetszik · Válasz · 1 · december 16., 20:39

B Ilona Tóthné válaszolt. · 3 válasz

Zsuzsa Kovács Gyönyörű ! heart hangulatjel

HAIKUK

Kapum előtt

kapum előtt a
fenyőfám olyan komor
nem lesz hófehér

Az úton

e téli estén
csak a kóbor köd bolyong
ezen az úton
Ismerős

kong a sötétség
én hallom, ismerős már,
hűvös alkonyok
TANKA

télen valaha
babérbokrom az utcán
nemzedékeket
látott szánkózni hóban
vígan, karácsony előtt
B Ilona Tóthné
kép:saját

Sági Erzsébet, Péntek Tulipán, Magdolna Barkó Péterné és további 10 ember kedveli ezt.

A HETI JÁTÉK ÉRTÉKELÉSE

KEDVES CSOPORTTÁRSAK, TANYALAKÓK!

Beérett a heti munkánk gyümölcse, ami a gyermekversekről szólt és -mint ahogyan a meséknek a vége: "itt a vége, fuss el véle"- bizony én is legszívesebben világgá futnék, mikor az értékelésre kerül sor.
E héten a gyűjtőbe 31 vers érkezett, ebből hármat nem értékeltem, azaz Erika Kocsis: Manótánc versét, ezt a végtelenül kedves verset, de mivel Erika admin, ezért nem tisztem Őt értékelni, továbbá
László Vezendi: Altató című versét, aki jelezte is, hogy a verse nem a játékra íródott,továbbá köszönetem Gyula Gulyásnak A cinege inspiráló videójáért.
Miközben olvasgattam a verseket, két dolog körül rezegtek gondolataim. Az első gondolatom az volt, hogy az igazi értékelés az lenne, ha egy gyermek-csoportnak felolvasnók  ezeket a meséket és ők választanának tetszésük szerint, nem pedig én, hivatkozva a "második gyermekkoromra" :)
A másik: gondolatban elkalandoztam imádott Lillafüredemre a forráshoz és csak bámultam a friss, tiszta zuhatagot és arra gondoltam, hogyan is tudnék én kiemelni egy-két cseppet ebből a forrásból, hiszen ez így teljes, ahogyan van és minden cseppje egyformán értékes. Mert a forrás a  Ti  szeretetek, amiből e versek születtek és számomra egyformán kedvesek.
De játékról lévén szó, szeretném hangsúlyozni, hogy az "osztályozást" a versek elolvasásakor érzelmileg rám ható benyomások alapján döntöttem el. Nem vagyok irodalmár, így verstanilag nem elemeztem írásaitokat.
Fentieket figyelembe véve:

Első helyezettek: Antal András: Jó éjt
                             Bernadeth Székelyhidi: Számolgató
                             Irén Szabó Becherer: Téli mondóka
Második helyezettek:
                             Mária Albert: A spenót giliszta
                             László Vezendi: Mézeskalács
                             Mátyás Rita: Kiszámoló

Harmadik helyezettek:
                              István Vollai: Csacska macska
                              Olga Kristóf  Lejko: Cica és Mica
                              Tünde Havellantné Szerencsés: Karácsonyi mese
Mindenki mást a különdíjasak közé sorolok, mert-legyetek elnézőek-de én már igazán nem tudok különbséget tenni, nekem minden vers a szeretetről, játékról, meséről, dallamról szól és köszönöm, hogy alkalmam  volt elolvasni valamennyit.
Szeretném megköszönni Sándornak a "súgást" és az adminoknak-különösen Erikának- a csodálatos inspiráló verseket, valamint mindazoknak, akik játékon kívül is írtak verseket e témához.
Szeretettel gratulálok a helyezetteknek, a feltett képeket hálám jeleként küldöm jutalmul.
Mindenkinek köszönöm a résztvételt!
Tisztelettel és szeretettel: B Ilona Tóthné

kell az erő

van-e még erőd
megtartani a kezedre szállt lepkét,
s gyógyítani széttört lelkeden a hasadást,
komor éj után nézni a hajnalhasadást,
s legyűrni fojtó lázad parázsló hevét?
mert néha olyan gyenge az ember,
hogy egy lepke, vagy hópihe is teher...
kell az erő,
hiszen minden hajnalban új nap fakad,
szembe kell nézni s tépni a pókhálókat,
összetört szívedből kivetni minden rosszat,
s szeretet-hegekkel összeforrasztani a jókat,
majd továbbadni, szórni mások elé,
mint a szirmokat,
adni, sugározni,
meglátod, százszorosan visszakapod,
így lesz békés minden álmod,
a reggelt angyalok hozzád eléd,
s lelkeddel megsimogatod
az elrebbenő lepkét..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Eleonóra Kertészné Rotter, Sánta Éva, Bartók Anikó és további 23 ember kedveli ezt.

Játékkiírás

KEDVES CSOPORTTÁRSAIM, TANYALAKÓK !

Ismét engem ért a megtiszteltetés, hogy a heti játékot kiírhatom. Tudom, így ünnepek előtt kevesebb idő jut a játszadozásra, takarítunk, sütünk-főzünk, futkosunk a  bevásárló központokban, törjük a fejünket az ajándékokon és van, aki mindezek mellett még dolgozik is. Azért úgy gondolom, pihenésképpen a fizikai munkák után biztosan jólesik majd kicsit leülni és elmélkedni.
Testhezálló feladatot fogtok kapni. Írjatok gyermekverseket!
Közelednek az ünnepek, örvendeztessük meg gyermekeinket, unokáinkat, no és egymást, mert ne tagadjuk, hajdan volt gyermek énünk bennünk rejtőzik. Téma van bőven, legyen az mese, az állatok csodálatos világa, gyermek-álmok, az otthon, a természet, tündérek és angyalok és nem utolsó sorban a karácsony.A gyermekversek könnyedek, vidámak, játékosak.
Néhány nagy nevet említenék a gyermekversek világából: Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Kormos István...
Én semmiféle kötöttséget nem kérek, írjatok szabadon, szárnyaljon a fantáziátok.
Remélem, velem tartotok, amit előre is köszönök. Bízom benne, hogy mint mindig, az adminok is segítenek nekünk inspiráló verseikkel.
Péntek estig várom a verseket, jó játék hetet kívánok mindenkinek.Kérem, hogy a gyűjtőbe csak egy verset tegyetek be.
Szeretettel: B Ilona Tóthné

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.

Csendül a fürge száncsengő,
véget ért az esztendő.

MICI ÉS FRICI

Mit is kérjek karácsonyra?
-gondolkodott Mici cica,
engem nagyon szeret anyu,
mindent megad, nyau-nyau.

Vett nekem már plüss-egeret,
Wickatcot kapok eleget,
ölébe vesz, simogat,
s dorombolok nagyokat.

Karácsonykor a szobában
nagy fa áll a sarokban
csillog-villog minden rajta,
felmászok a felső ágra.

Minden szép és gyönyörű,
egy bánatom van, keserű,
nincsen társam, vagy barátom,
aki mindig velem játsszon!

A szomszédban él Frici cica,
néha ide ül az ablakba,
bánatosan néz befelé,
s a hideg üveget belehelé.

Szomszéd néni elutazott,
Frici cica elkóborolt,
néha-néha haza jár,
ennivalót sem talál.

Karácsony reggelén hallom,
miaúúú,-átjött a hang a falon,
gazdim kinézett kérdőn,
s a küszöbön Frici ült, kérőn...

Azóta itt van velünk a barátom,
megosztozunk a kajákon,
a Jézuska hozott nekem ajándékot,
kívánok Neked boldog karácsonyt!

B Ilona Tóthné

A VERÉB

Valahol a berekben
veréb gubbaszt rekedten,
már oly sokat csipogott,
sehol nem lelt kukacot...

Jó, hogy nem esik a hó,
a fák alatt itt-ott dió,
még az ősszel leesett,
nem látták az egerek.

Elrepült a faluszélre,
Mari néni kiskertjébe,
meglátta a sok mgot,
nem leszek már télen holt!

Öreg néne minden nap,
kiszórja a magokat,
cinkék, rigó, sok madár,
délidőben arra száll.

Hálásak is az étekért,
trilláznak az életért,
de a veréb nem dalolt,
hálából csak pottyantott..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

SÖTÉT, FÁRADT NAPOK

Vonszolják magukat a fáradt nappalok,
köd kapaszkodott a fénytelen tájba,
kora délutáni sötétség homályában lapozgatok
letűnt decemberek hóval borított albumában.

Lakásomban nappali lámpafény ingadozik,
szívemben derűtlen ünnepi készülődés,
ebédlőmben csak az ősi rézmozsár fénylik,
s már csak szokásból tölt el várakozás..

Talán majd este, ha begyújtok a kandallóba,
a tűz ropogása elnyomja a kinti varjak károgását,
s fényénél felidéződik a rég volt karácsonyok hangulata,
belopozik csöndem jelenébe, feledtetve a sötét varázst..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

TÉLI ÉRZÉSEK

Már jéggé dermedt szívemen
korcsolyázik a szerelem,
kúsza karcokat huzogat,
vén arcomra mély ráncokat.

Hajdan a Pece patakban
-mint csikók a tág pusztában-
úgy róttuk a jégköröket,
s rugdaltunk jeges rögöket.

Lecsúszkáltunk az Avasról,
szánkónk lesiklott a dombról,
ruhánk ránkfagyott estére,
teáztunk tél örömére...

Az idő már behavazott,
hajamra fehér dér fagyott,
jégvirág az ablakomon,
olvadt szírma az arcomon.

De nézd csak, a havas kertben,
madarak az etetőben
csipegetik a magokat,
szárnyukra veszik a fagyokat...

Minden

Érdemes  "átlapozni" és lementeni az egészet, úgy ahogy van! Fantasztikus gazdagság, szinte minden megtalálható rajta, ami egy elektronikus encikolopédián egyáltalán lehetséges. Budapest épp úgy, mint múzeumok tömege - és ami csak eszedbe jut, muzsikától, tájakig stb. Tanulmányozd az anyagot a legelejétől,mielőtt   belefogsz a a folyamatos felhasználásába

http://www.netnagyiklub.hu/honlapok/prezentaciok.htm#muzeumok
 

 

Sándor decemberi játékára

FOLYAMAT
/Arany -és ezüstkor/

Kamaszkorom elején, mikor még
nem eszméltem, körülvett tengermély
ezüst színű titok, fátyol lebegés.
Dacos, konok, szertelen természetem
legyőzte a bizonytalanságot és elhitette  velem
álmaim labirintusában már mindent tudok a világról.
Semmit nem vettem komolyan, hanem csak úgy, fél vállról...
Aztán egy ismeretlen érzés bizsergett bennem,
Ámor nyila átlőtte szívem...
Pókhálóként körülfont az első szerelem.
Estek csöndjében fülemben búgott a "Szerelmi álmok",
s az éjszaka ködében is ott lebegtek a dallamok.

Mikor "felnőttem" s a magam ura lettem,
egy olyan helyről álmodoztam, ahol
senki nem parancsol nekem, s bár
az élet csűrt,-csavart, a konokságom megmaradt.
Álmodtam egy olyan társról, családról,
ahol a hétköznapok nem állnak csak gondokból.
Meg is tettem mindent, amit lehetett,
s családunkat összetartotta a szeretet.
Megtanultam, mi a harc és alkalmazkodás,
a hűség és türelem, s olykor a bánkódás.
Nem kergettem nagy álmokat, csak reméltem,
így lesz ez majd, végig az életben.

Tévedtem. Minden összekuszálódott bennem,
merő kín, fájdalom,- mert én vagyok,
s a másik felem-még deres sem lett fejem-halott.
Most, amikor a fehér hó már rátelepedett fejemre,
s elérkeztem békés nyugdíjas koromba,
gyakran álmodom arról, ő én vagyok,
s hogyan vátoztathattam volna meg a sorsot...
Férfiként sem találom nyugalmam,
véreimért  az aggódás és féltés bennem van,
mert valahogy rossz felé megy a világ,
kúszik bennem a  beletörődő magányosság,
homokba tett lépteimet elnyeli a pusztaság...

B Ilona Tóthné
Kép: Net


Nagy öröm ért ma, ami széppé varázsolta az estémet.
Itt is köszönöm szépen!
Sándor Turza
2 órája
Szervusztok Csoporttársak!
Ígéretemhez híven kihirdetem a decemberi "Álomjáték" okleveleseit.
Elismerő oklevélben részesülnek:
B Ilona Tóthné: Folyamat (Arany - és ezüstkor) c. verséért
Széll Magdolna: Bolondos álmok c. verséért
Tünde Havellantné Szerencsés: Álomképek c. verséért

2016. 01.05.

B Ilona Tóthné

7 órája ·

Köszönöm szépen Turza Sádornak és a Tanyának! smile hangulatjel

TetszikHozzászólásMegosztom

Nép Ágnes, Magdolna Kato, Erika Kocsis és további 32 ember kedveli ezt.

2 megosztás

Hozzászólások

További 11 hozzászólás

Mária Dufek Gratulálok.

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 2 órája

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

B Ilona Tóthné Mindenkinek köszönöm szépen! smile hangulatjel

Tetszik · Válasz · 1 órája

Erika Kocsis Gratulálok Ilonám. Megérdemelted. like hangulatjel heart hangulatjel

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 25 perce

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

Nép Ágnes Szeretettel gratulálok! smile hangulatjel heart hangulatjel

Tetszik · Válasz · 16 perce

Egy levél 1903-ból

Egy barátnőm kutakodott és megtalálta ezt a levelet. Jó nagyot nevettem rajta és levontam két konklúziót: 1: Már 1903-ban is volt 35 fok meleg, pedig akkor még nem is tudtak talán a "felmelegedésről".
2.. A hivatalokban semmivel sem voltak türelmesebbek, mint most...
Akit netalán megbotránkoztatna a hangnem, hát...ne olvassa el!

Néhány évvel ezelőtt egy szakfelügyelő kollégám kutatás közben találta ezt az iratot a Pest Megyei Levéltárban. Fénymásolta mindannyiunknak, és nagyot nevettünk rajta. Aztán valahogy elkallódott az irataim között, és most pakolás közben megtaláltam. Lefényképeztem, de nem túl jól olvasható, ezért leírom neked a szöveget. Az irat a múlt század elején, 1903- ban keletkezett, korhű helyesírással másolom.

" 506/1903
Tekintetes Kultúrmérnöki hivatal !
Pécsett.
Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 hivatalos átiratukra, melyben azt kérdezik, hogy a Nagy-Berki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék?
Hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35' Reaumius hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug. 18 , Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe!
Ph. Dr. Réthy László
m.n.muz. érem és régiségosztályi
igazg.-helyettes"

Ági Szutor, Erzsébet Pádár, Magdolna Barkó Péterné és további 20 ember kedveli ezt.

HAIKUK, Álmaim

Az álmaimat
nem játszom el senkinek
az csak az enyém

a valóságban
sorstársakkal osztozunk
de hagyj álmodni

nő vagyok, nőnek
születtem és majd
nőként fogok meghalni

B Ilona Tóthné

Edit Fekete, Erzsébet Pádár, Magdolna Barkó Péterné és további 19 ember kedveli ezt.

Egy képet látok

Egy képet látok, amint merengek,
három vidám, bohókás kisgyermek
a sárga anyaföldön hempereg...
Az öreg  kaszáját feni,
dús bajsza mosolyát rejti.

Három vidám, bohókás kisgyermek
kék búzavirágokat szedeget,
a zöld ugaron birkák legelnek,
itatónál szürkemarhák
gémes kút friss vizét isszák.

A vidám gyermekek rég felnőttek,
szomorú korok jöttek és mentek,
idegenek arattak, vetettek.
Nem mosolygott már az öreg,
fáradt élete törte meg...

Dús kalászok közt nő a libatop...
-Senki többet...?- a kalapács kongott,
zsebekből az öreg vére csorgott,
s a bús szürkemarhák bőgtek,
karám mögött birkák bégtek..

B Ilona Tóthné

Kép: Net