2015. december 14., hétfő

kell az erő

van-e még erőd
megtartani a kezedre szállt lepkét,
s gyógyítani széttört lelkeden a hasadást,
komor éj után nézni a hajnalhasadást,
s legyűrni fojtó lázad parázsló hevét?
mert néha olyan gyenge az ember,
hogy egy lepke, vagy hópihe is teher...
kell az erő,
hiszen minden hajnalban új nap fakad,
szembe kell nézni s tépni a pókhálókat,
összetört szívedből kivetni minden rosszat,
s szeretet-hegekkel összeforrasztani a jókat,
majd továbbadni, szórni mások elé,
mint a szirmokat,
adni, sugározni,
meglátod, százszorosan visszakapod,
így lesz békés minden álmod,
a reggelt angyalok hozzád eléd,
s lelkeddel megsimogatod
az elrebbenő lepkét..

B Ilona Tóthné
Kép: Net


2015. december 12., szombat

Játékkiírás

KEDVES CSOPORTTÁRSAIM, TANYALAKÓK !

Ismét engem ért a megtiszteltetés, hogy a heti játékot kiírhatom. Tudom, így ünnepek előtt kevesebb idő jut a játszadozásra, takarítunk, sütünk-főzünk, futkosunk a  bevásárló központokban, törjük a fejünket az ajándékokon és van, aki mindezek mellett még dolgozik is. Azért úgy gondolom, pihenésképpen a fizikai munkák után biztosan jólesik majd kicsit leülni és elmélkedni.
Testhezálló feladatot fogtok kapni. Írjatok gyermekverseket!
Közelednek az ünnepek, örvendeztessük meg gyermekeinket, unokáinkat, no és egymást, mert ne tagadjuk, hajdan volt gyermek énünk bennünk rejtőzik. Téma van bőven, legyen az mese, az állatok csodálatos világa, gyermek-álmok, az otthon, a természet, tündérek és angyalok és nem utolsó sorban a karácsony.A gyermekversek könnyedek, vidámak, játékosak.
Néhány nagy nevet említenék a gyermekversek világából: Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Kormos István...
Én semmiféle kötöttséget nem kérek, írjatok szabadon, szárnyaljon a fantáziátok.
Remélem, velem tartotok, amit előre is köszönök. Bízom benne, hogy mint mindig, az adminok is segítenek nekünk inspiráló verseikkel.
Péntek estig várom a verseket, jó játék hetet kívánok mindenkinek.Kérem, hogy a gyűjtőbe csak egy verset tegyetek be.
Szeretettel: B Ilona Tóthné

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Végire jár az esztendő,
cseng a fürge száncsengő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.

Csendül a fürge száncsengő,
véget ért az esztendő.

MICI ÉS FRICI

Mit is kérjek karácsonyra?
-gondolkodott Mici cica,
engem nagyon szeret anyu,
mindent megad, nyau-nyau.

Vett nekem már plüss-egeret,
Wickatcot kapok eleget,
ölébe vesz, simogat,
s dorombolok nagyokat.

Karácsonykor a szobában
nagy fa áll a sarokban
csillog-villog minden rajta,
felmászok a felső ágra.

Minden szép és gyönyörű,
egy bánatom van, keserű,
nincsen társam, vagy barátom,
aki mindig velem játsszon!

A szomszédban él Frici cica,
néha ide ül az ablakba,
bánatosan néz befelé,
s a hideg üveget belehelé.

Szomszéd néni elutazott,
Frici cica elkóborolt,
néha-néha haza jár,
ennivalót sem talál.

Karácsony reggelén hallom,
miaúúú,-átjött a hang a falon,
gazdim kinézett kérdőn,
s a küszöbön Frici ült, kérőn...



Azóta itt van velünk a barátom,
megosztozunk a kajákon,
a Jézuska hozott nekem ajándékot,
kívánok Neked boldog karácsonyt!

B Ilona Tóthné

2015. december 10., csütörtök

A VERÉB

Valahol a berekben
veréb gubbaszt rekedten,
már oly sokat csipogott,
sehol nem lelt kukacot...

Jó, hogy nem esik a hó,
a fák alatt itt-ott dió,
még az ősszel leesett,
nem látták az egerek.

Elrepült a faluszélre,
Mari néni kiskertjébe,
meglátta a sok mgot,
nem leszek már télen holt!

Öreg néne minden nap,
kiszórja a magokat,
cinkék, rigó, sok madár,
délidőben arra száll.

Hálásak is az étekért,
trilláznak az életért,
de a veréb nem dalolt,
hálából csak pottyantott..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2015. december 9., szerda

SÖTÉT, FÁRADT NAPOK

Vonszolják magukat a fáradt nappalok,
köd kapaszkodott a fénytelen tájba,
kora délutáni sötétség homályában lapozgatok
letűnt decemberek hóval borított albumában.

Lakásomban nappali lámpafény ingadozik,
szívemben derűtlen ünnepi készülődés,
ebédlőmben csak az ősi rézmozsár fénylik,
s már csak szokásból tölt el várakozás..

Talán majd este, ha begyújtok a kandallóba,
a tűz ropogása elnyomja a kinti varjak károgását,
s fényénél felidéződik a rég volt karácsonyok hangulata,
belopozik csöndem jelenébe, feledtetve a sötét varázst..

B Ilona Tóthné
Kép: Net


2015. december 7., hétfő

TÉLI ÉRZÉSEK

Már jéggé dermedt szívemen
korcsolyázik a szerelem,
kúsza karcokat huzogat,
vén arcomra mély ráncokat.

Hajdan a Pece patakban
-mint csikók a tág pusztában-
úgy róttuk a jégköröket,
s rugdaltunk jeges rögöket.

Lecsúszkáltunk az Avasról,
szánkónk lesiklott a dombról,
ruhánk ránkfagyott estére,
teáztunk tél örömére...

Az idő már behavazott,
hajamra fehér dér fagyott,
jégvirág az ablakomon,
olvadt szírma az arcomon.


De nézd csak, a havas kertben,
madarak az etetőben
csipegetik a magokat,
szárnyukra veszik a fagyokat...

2015. december 6., vasárnap

Minden

Érdemes  "átlapozni" és lementeni az egészet, úgy ahogy van! Fantasztikus gazdagság, szinte minden megtalálható rajta, ami egy elektronikus encikolopédián egyáltalán lehetséges. Budapest épp úgy, mint múzeumok tömege - és ami csak eszedbe jut, muzsikától, tájakig stb. Tanulmányozd az anyagot a legelejétől,mielőtt   belefogsz a a folyamatos felhasználásába
 

2015. december 2., szerda

Sándor decemberi játékára

FOLYAMAT
/Arany -és ezüstkor/

Kamaszkorom elején, mikor még
nem eszméltem, körülvett tengermély
ezüst színű titok, fátyol lebegés.
Dacos, konok, szertelen természetem
legyőzte a bizonytalanságot és elhitette  velem
álmaim labirintusában már mindent tudok a világról.
Semmit nem vettem komolyan, hanem csak úgy, fél vállról...
Aztán egy ismeretlen érzés bizsergett bennem,
Ámor nyila átlőtte szívem...
Pókhálóként körülfont az első szerelem.
Estek csöndjében fülemben búgott a "Szerelmi álmok",
s az éjszaka ködében is ott lebegtek a dallamok.

Mikor "felnőttem" s a magam ura lettem,
egy olyan helyről álmodoztam, ahol
senki nem parancsol nekem, s bár
az élet csűrt,-csavart, a konokságom megmaradt.
Álmodtam egy olyan társról, családról,
ahol a hétköznapok nem állnak csak gondokból.
Meg is tettem mindent, amit lehetett,
s családunkat összetartotta a szeretet.
Megtanultam, mi a harc és alkalmazkodás,
a hűség és türelem, s olykor a bánkódás.
Nem kergettem nagy álmokat, csak reméltem,
így lesz ez majd, végig az életben.

Tévedtem. Minden összekuszálódott bennem,
merő kín, fájdalom,- mert én vagyok,
s a másik felem-még deres sem lett fejem-halott.
Most, amikor a fehér hó már rátelepedett fejemre,
s elérkeztem békés nyugdíjas koromba,
gyakran álmodom arról, ő én vagyok,
s hogyan vátoztathattam volna meg a sorsot...
Férfiként sem találom nyugalmam,
véreimért  az aggódás és féltés bennem van,
mert valahogy rossz felé megy a világ,
kúszik bennem a  beletörődő magányosság,
homokba tett lépteimet elnyeli a pusztaság...

B Ilona Tóthné
Kép: Net


Nagy öröm ért ma, ami széppé varázsolta az estémet.
Itt is köszönöm szépen!
Sándor Turza
2 órája

Szervusztok Csoporttársak!
Ígéretemhez híven kihirdetem a decemberi "Álomjáték" okleveleseit.
Elismerő oklevélben részesülnek:
B Ilona Tóthné: Folyamat (Arany - és ezüstkor) c. verséért
Széll Magdolna: Bolondos álmok c. verséért
Tünde Havellantné Szerencsés: Álomképek c. verséért

2016. 01.05.
Köszönöm szépen Turza Sádornak és a Tanyának! smile hangulatjel
B Ilona Tóthné
B Ilona Tóthné Mindenkinek köszönöm szépen! smile hangulatjel
Erika Kocsis
Erika Kocsis Gratulálok Ilonám. Megérdemelted. like hangulatjel heart hangulatjel
Nép Ágnes
Nép Ágnes Szeretettel gratulálok! smile hangulatjel heart hangulatjel

2015. november 29., vasárnap

Egy levél 1903-ból

Egy barátnőm kutakodott és megtalálta ezt a levelet. Jó nagyot nevettem rajta és levontam két konklúziót: 1: Már 1903-ban is volt 35 fok meleg, pedig akkor még nem is tudtak talán a "felmelegedésről".
2.. A hivatalokban semmivel sem voltak türelmesebbek, mint most...
Akit netalán megbotránkoztatna a hangnem, hát...ne olvassa el!

Néhány évvel ezelőtt egy szakfelügyelő kollégám kutatás közben találta ezt az iratot a Pest Megyei Levéltárban. Fénymásolta mindannyiunknak, és nagyot nevettünk rajta. Aztán valahogy elkallódott az irataim között, és most pakolás közben megtaláltam. Lefényképeztem, de nem túl jól olvasható, ezért leírom neked a szöveget. Az irat a múlt század elején, 1903- ban keletkezett, korhű helyesírással másolom.

" 506/1903
Tekintetes Kultúrmérnöki hivatal !
Pécsett.
Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 hivatalos átiratukra, melyben azt kérdezik, hogy a Nagy-Berki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék?
Hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35' Reaumius hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug. 18 , Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe!
Ph. Dr. Réthy László
m.n.muz. érem és régiségosztályi
igazg.-helyettes"

HAIKUK, Álmaim


Az álmaimat
nem játszom el senkinek
az csak az enyém


a valóságban
sorstársakkal osztozunk
de hagyj álmodni

nő vagyok, nőnek
születtem és majd
nőként fogok meghalni

B Ilona Tóthné

Egy képet látok

Egy képet látok, amint merengek,
három vidám, bohókás kisgyermek
a sárga anyaföldön hempereg...
Az öreg  kaszáját feni,
dús bajsza mosolyát rejti.

Három vidám, bohókás kisgyermek
kék búzavirágokat szedeget,
a zöld ugaron birkák legelnek,
itatónál szürkemarhák
gémes kút friss vizét isszák.

A vidám gyermekek rég felnőttek,
szomorú korok jöttek és mentek,
idegenek arattak, vetettek.
Nem mosolygott már az öreg,
fáradt élete törte meg...

Dús kalászok közt nő a libatop...
-Senki többet...?- a kalapács kongott,
zsebekből az öreg vére csorgott,
s a bús szürkemarhák bőgtek,
karám mögött birkák bégtek..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2015. november 28., szombat

SORSTÖREDÉK


Régen,
mikor a felnőtt korba
léptem,
reméltem,
lesz majd egy társam,
kivel kéz a kézben
néha meg-meg állva
együtt hajtjuk majd
fejünket álomra.
Csodáljuk a világot,
alapítunk családot,
tervezünk,élünk,dolgozunk.
Örülünk a jónak,
bánatot adunk a búnak.
Az álom valóra vált,
mégis közben
féltem.
Ahogy az idő szaladt,
az örök reszketés
bennem maradt.
Tudtam,egyszer véget ér,
a sors soha nem henyél.
S Te,ki úgy szerettél élni,
virágokat nézni,
zenélni,dalolni,
élvezni mindazt,
mit a Teremtő adott,
ÉLNI, élni,
-most  minden elhallgatott.
A gyilkos kór elragadott,
s én maradtam félelmemben,
ki lesz majd mellettem,
Magatehetetlen éltemben?

B Ilona Tóthné
Kép:Net

2015. november 27., péntek

HOL ÉS HONNAN


Honnan van a Mindenség,
a Hadak útja és a sötétség,
fekete lyuk, csillagok, bolygók,
a világ s mi emberek,-kis pontok?

Kitől kapta az idő a fenséget,
az uralkodó időtlenséget,
s a tér, mely olyan, mint az idő,
nem látható, a Mindenséget ölelő?
Hol van a fényben úszó Mennyország,
s a mélység tüzében izzó Pokol,
eltávozottak országa, a Másvilág,
élünk-e tovább, mikor a test már csak por?
Tudósok bogozzák a szálakat,
adnak a kérdésekre magyarázatokat,
nekem mégis oly sok az ismeretlen,
nem is tudom már meg életemben..

B Ilona Tóthné
Kép: Net
Gyula Halyas, Cserényi Tiborné Magdi, Erika Kocsis és további 15 ember kedveli ezt.

Hol és honnan
Honnan van a Mindenség,
a Hadak útja és a sötétség,
fekete lyuk, csillagok, bolygók,
a világ s mi emberek - kis pontok?

Kitől kapta az idő a fenséget,
az uralkodó időtlenséget,
s a tér, mely olyan, mint az idő,
nem látható a Mindenséget ölelő?
Hol van a fényben úszó Mennyország,
s a mélység tüzében izzó Pokol,
eltávozottak országa, a Másvilág,
élünk-e tovább, mikor a test már csak por?
Tudósok bogozzák a szálakat,
adnak a kérdésekre magyarázatokat,
nekem mégis oly sok az ismeretlen,
nem is tudom már meg életemben...
Honnan van a Mindenség, / a Hadak útja és a sötétség, / fekete lyuk, csillagok, bolygók, / a világ s mi emberek - kis pontok?
poet.hu

VÁLTOZÁSOK


Ha világunkra gondolok,
egy átlátszó üveggömböt látok,
benne a teremtés nagy eposza zajlik,
ahol mindig minden változik...
Csak egy érintés,
s mint galamb a varázsdobozból,
valahol dobban egy szív,
s repül a sírás egy újszölött ajkáról.
Talán ugyanekkor megkondulnak a harangok,
s egy kis ház köszöbén a halál toporog...
Olyan egyszerű ez, mégis égi-földi csoda,
a fény és a sötétség egymást váltja naponta,
hálás vagyok, mert megadatott, hogy részese lehetek
ennek az egyszeri, megismételhetetlen életnek...


2015. november 22., vasárnap

A ROSSZ ÉS A JÓ

Mióta a Teremtő megalkotta a Földet,
ezt az égő poklot, mégis csoda szépet,
a rossz és a jó szüntelen viaskodik benne,
legyen az ember, gondolat, irodalom, zene...
S ez olyan egyszerű,-nem árulok el titkot-,
magam is átéltem számtalanszor hasonlót,
hogy minden rosszban van valami jó,
s ez fordítva is igaz, hiszen a világ változó.
Semmi nem tart örökké, az élet egy hinta,
a jó és a rossz repül benne oda-vissza.
Az alfától az omegáig,-születéstől a halálig
hosszú az út, felhőkön ülve és rögökön át
minden belefér, néha sasként szeljük az ég alját,
máskor az alagsorban tapogatjuk a falakat,
örömtől vagy bánattól olykor a szív megszakad...

Nem berzenkedem, ez így van rendben,
hiszen ha a világ csak jó lenne, egy helyben lebegne.
Mikor bármi rossz ér, hálás vagyok egy érintésért
s béke lesz szívemben, ha egy andalító zeneszó
feledteti velem, hogy e jó-rossz élet is mulandó...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

november 18., 19:20 Ma,16 óra




Színt váltott az ég,
tüzes haragra gerjedt,
mert a nap tündökölt még.
A szél mérgesen felhorkant,
jussát követelte az este,
a bajt a nap magának kereste,
sötétség ura letakarta, lefedte,
hajnalig alhat, majd lekerül leple...


Kép: saját