SZINEK

2015. szeptember 24., csütörtök

ŐSZI DAL

ŐSZI DAL

Langyos eső szemerkél,
Búcsút int ágnak a levél,
Elmúlt már a forró nyár,
Elköltözött a gólyapár,
Egyedül maradtam, fázom
Börtön lett a lakásom,
A nap még néha ki-ki süt,
Meleg fényárja sziven üt.

Tralala-la
A fény, a fény..

A nap fényárja sziven üt,
Lombok közül reám süt,
De ha jön az őszi szél,
Nekem a nyár nem beszél,
Te is tőlem messze mentél,
Mint a fecske, elköltöztél,
Elcsábitott egy új legény,
Nekem maradt csalfa remény.

Tralala-la
A remény, a remény..

Nekem maradt csak a remény,
Életemből elszállt a fény,
Most még minden oly keserű,
De itt a tarka ősz és derű,
Ha a felhők elvonulnak,
Utat mutatok a búnak,
Tudom, visszajönnél, de már késő,
Elrepitett viharfelhő, adieu!

Tralala-la
Felhő, adieu

B Ilona Tóthné

Tetszik Hozzászólás Megosztom

Melinda Biro, Endre Rácz, Bigi Torday és további 21 ember kedveli ezt.

7 megosztás

Hozzászólások
Tamási Frigyes Kellemes verssel, kellemes a botongó idő is!

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 20 órája
Cserényi Tiborné Magdi Nagyon szép !

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · 20 órája
Magdolna Barkó Péterné Icuka! Ez nagyon szép! Szép őszi napot Neked is!

Mégsem tetszik · Válasz · 2 · 20 órája
Gyula Halyas Nagyon tetszik Ilona! Valóban dal,nemcsak a cimében sejlik. A legszubjektivabb lírai műfaj. A költő teljesen megnyílik, kitárja szivét lelkét.

Mégsem tetszik · Válasz · 2 · 20 órája · Szerkesztve
Vali Karvász Kedves, szép dal, tényleg kottára vár!

Mégsem tetszik · Válasz · 2 · 17 órája
B Ilona Tóthné Köszönöm Frigyes,Magdi, Magdolna,Gyula,Valikám és mindenkinek! smile hangulatjel

Tetszik · Válasz · 1 · 15 órája

2015. szeptember 23., szerda

/Játékra /

Unalmas estéken
-milyen jó, hogy van ilyen-
szarkasztikus valómmal vitatkozom magammal
magamban, miszerint a negatív is lehet pozitív,
mert ebben az életben minden relatív...

Olykor szórakozott vagyok, összetévesztem
a csapot és a papot,
néha imádkoznom kell, follyék már a csap,
kell a víz, különben mit prédikál a pap?
No, azért a hazudós és tisztességtelen, az már sok!
Nem veszem magamra, eddigi életem rá a garancia!
Öntelt is vagyok-kis mértékben-,
ne mondja senki, nincs bőr a képemen.
Gyáva lennék? Igen, ha a helyzet követeli,
mert jobb félni, mint megijedni.
A szégyenlősség nem az én asztalom,
mert ami a szívemet nyomja, azt kimondom...
Arroganciának tűnik, ha olykor vad hevülettel
védem magamat és másokat attól, aki bántani mer.
Előfordul, hogy válogatok, ha tehetem
és a jobbat magamnak megengedem.
A lustaság és unalom sem ölt meg eddig,
teszek-veszek reggeltől napestig.
Egoista lennék és fukar, ha, amim van,
nem osztanám meg,élvezném csak magam.
Bár a fukarság nem jellemző rám,
a meggondolatlanságot kizárnám.

Szerencsés vagyok, mert szótlanságomat feledtem,
magamról e néhány tulajdonságomat elmesélhettem,
így szerencsémben nem lettem szerencsétlen...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2015. szeptember 20., vasárnap

Pró-és kontra

Játékra
Pró- és kontra

János és Mári ötven éve házasok,
életüket nem unalom kísérte, inkább sokk,
de szeretetük legyőzte a sok negatív hatást,
így sikerült elviselni napos-felhős,
hosszú életükben egymást...

Mert mi egy házasságban a legfeketébb felhő?
Nem más az, mint a lehajtatlan WC tető!
Mári olykor már-már szarkasztikusan dühöngött,
ha belépve e kis helyiségbe rá egy ásító WC köszöntött,
csak egy mozdulat lenne,-mondta ötven éven át,
megspórolhatnánk a sok szagtalanító csodát,
-de kend a napi sörök után csak a WC tetőt mossa!
János mosolygott: a takarítás az asszony dolga,-mondta.

János amúgy szótlan ember volt,
hiábavaló dolgokra nem vesztegette a szót,
s hogy a lustaság ne kerülgesse,
Mári néha a boltba elküldte.
-Hozzon kend kenyeret, tejet, s nézze meg, tojás van-e?
Mikor visszajött és letette a portékát,-volt tojás -közölte.
-Hol van?-az asszony kereste.
-Nem mondtad, hogy hozzak is,-felelte.

Nincs olyan lakás, ahol valami ne lenne rossz,
s mivel a baj nem jár egyedül, a véletlenek sorozata káosz.
Mári ilyenkor nem volt szófukar, ösztökélte Jánost,
-munkára apjuk, folyik a csap, leesett egy kép, nem sül a kalács,
s János bá' kezében máris szorgoskodik a kalapács,
mert csak ez az egy szerszáma volt, de Mári ilyenkor hallgatott,
bár az öreg a helyzeten nem javított, inkább rontott,
Mári nem érvelt, míg férje kezében a kalapács bontott...

Néhány momentum egy hosszú házasságból, pro- és kontra,
ahol az ész-érveket egymás szeretete elnyomja,
tudják már egymásról, ki mikor gyáva, hazudós vagy öntelt,
a végén mindig győz a mosoly és szeretet,
bár néha borongósak a napok, cikáznak fellegek,
magukban mindketten révednek:
-mit tennék, mi lennék nélküled?

B Ilona Tóthné

2015. szeptember 18., péntek

Értékelés, Szókincstany, Játék

A heti játék

ÉRTÉKELÉSE

Kedves Játszótársak!

Imádok játszani, második gyerekkoromban sem nőttem ki ezt a jó szokásomat. De a mi játékunknak van egy olyan fázisa, amit szívesen átengednék másnak..20 vers érkezett a játékba..
Tehát itt ülök és értékelek, értékelnék sírásra görbült szájjal, mint mindig, amikor a tehetetlenség zavarba hoz, amikor osztályozni kell a szinte egyforma értékű, szépségű versek között. Már az is eszembe jutott, hogy én nem nagyon vagyok alkalmas erre a szerepre, dehát ez is a játék része.
Mert csodálatos verseket írtatok, arról nem is beszélve, hogy többen József Attilától, Tóth Árpástól,-mint általam oly nagyon szeretett költőinktől idéztetek.
Azért ez a játék arra is jó volt, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, mert kinek-kinek a kedvenc idézete bepillantást engedett az érzéseibe, gondolataiba, jellemébe.

Alapvetően háromféle típusú vers született:
-van, aki beleszőtte versébe a jelenkor nehézségeit, a jövőre vonatkozó reményeit,
-mások a természeti szépségeket részesítették előnybe, az évszakok szépségét, a föld tiszteletét, a csillagok szikrázó fényét,
-a harmadik csoportba a lélekrezdüléseket, a szerelmi lírákat sorolnám.

Mielőtt döntésemet leírnám, szeretném hangsúlyozni, hogy az én olvasatomban az adminok is játszótársként vettek részt a játékban.
Mivel,-mint említettem, a témakörök eltértek egymástól, ezért arra gondoltam, az eddigiektől eltérően három-három helyezettet jelölnék meg a helyezési csoportokban, egyenértékűen megosztva.
Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, de ez egy játék és mi játszunk, ugye?
Tehát:

I. Helyezettek: Edit Fekete: Jövőt
                         Ildikó Tokos Trinfa: Ősz van
                         Erika Kocsis: Fénnyel érkeztél
II. Helyezettek:Kovács László: Mondd, mit
                          Hilda Katzler: Ami volt, van s lesz
                          Novák Zsuzsa: Varázslat
III. Helyezettek:Horváth László Kislord: József Attila verséhez
                          Vercsek Györgyi: Esti csendesség
                          Tünde Havellantné Szerencsés: Csillagkoszorú
Különdíjasok: Valamennyi, az előbbiekben nem szereplő versíró, beérkezési sorrendben:
                        Ágnes Gemán, Mária HS, Helena Szűcs, Kata Dusnokiné, Kertész Emma,
                        Gabriella Kerekné, Széll Magdolna, Rajtó Milán, Mária Dufek, Nagy Sándor és
                        Gyula Gulyás videója

Gratulálok a helyezetteknek és külön köszönetem azoknak, akik játékon kívül is írtak verseket ebben a témában.

További sikeres munkát kívánok szeretettel: B Ilona Tóthné

2015. szeptember 16., szerda

Dió

a dió feltörő álmait feladta,
bosszút állt rajta a nehézségi erő,
ág ölelelő karjából kitépte,
mert neki nem vetkőzött meztelenre..
zöld ruháját csak az ősznek vette le,
kacéran hemperegve
földnek selymes ágyán.
jutalma: télen majd ott lóg a fenyőfán,
aranyporral behintve,
aranyszállal a nyakán..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2015. szeptember 15., kedd

Mezei úton

Mezei úton poroszkálok,
útszéli fák lombjai alatt,
a sárga mezőt még
beteríti a nap,
da a forró nyár elillant...

Más ez a nyárvég,
mint a korábbi években,
miért is?-a választ keresem...
Hol van a nádak suttogó csendje?
A sínek sikoltanak,
ezer acéltestű vagon
zakatol rajtuk
nap-mint nap.
Keserű emberek tömege
elindult messziről
új hazát keresve,
szárnyaló reménnyel,
mint a madarak,
útrakeltek, de a lábuk
a sárba ragadt...
S az én kis hazám
smaragdzöld gyepe
szeméttel, rongyokkal tele.
Talán én is bújnék
a szögesdrót alatt,
s két kézzel
kaparnám a falat,
ha életem és jövőm a tét
s ez lenne egyetlen lehetőség.
De Isten megsegített,
drága hazámban élhetek,
szívemben áldom ezt a kegyet,
hazám, oly nagyon féltelek!

S most bóklászom az én földemen,
a sárguló őszt nézhetem,
"a csókra hajló lomb közül lehull
egy koraősz, rozsdádodó levél,
az ördögszekér megáll az úton
és feljajdul a szél."
Valahol egy menetelő férfi hátán
egy gyermek zokog hangtalanul,
s elgyötört kis arcáról
könnye a földemre hull...

Az idézet: Tóth Árpád, Ez már nem nyári akonyat verséből való

B Ilona Tóthné
Kép: saját

2015. szeptember 14., hétfő

NINCS

Az esték a legrosszabbak,
négy fal közé fészkel a magány,
csak a szél rázza az ablakokat,
lámpám fényében köröz egy bogár.
"Szívem körül süvöltenek
a NEM VAGY! és a NÉLKÜLED",
ó, bár csak tudnám, vajon
te is így éreznéd ezt?
Marcangol a gyötrő kétség,
vacog bennem a hiány hidege,
szívemben oly közeli a messzeség,
s elönt kérdések özöne...
A NINCS oly sok éve hörög
itt belül, miért? -soha nem
látlak már, homályba vesztél,
mint szemem előtt a füstkarikák...

Az idézet: Zelk Zoltán, Sirály
című verséből való

B Ilona Tóthné
Kép: Ne