2015. szeptember 24., csütörtök

ŐSZI DAL

2015. szeptember 23., szerda

VITATKOZÁS MAGAMMAL

/Játékra /

Unalmas estéken
-milyen jó, hogy van ilyen-
szarkasztikus valómmal vitatkozom magammal
magamban, miszerint a negatív is lehet pozitív,
mert ebben az életben minden relatív...

Olykor szórakozott vagyok, összetévesztem
a csapot és a papot,
néha imádkoznom kell, follyék már a csap,
kell a víz, különben mit prédikál a pap?
No, azért a hazudós és tisztességtelen, az már sok!
Nem veszem magamra, eddigi életem rá a garancia!
Öntelt is vagyok-kis mértékben-,
ne mondja senki, nincs bőr a képemen.
Gyáva lennék? Igen, ha a helyzet követeli,
mert jobb félni, mint megijedni.
A szégyenlősség nem az én asztalom,
mert ami a szívemet nyomja, azt kimondom...
Arroganciának tűnik, ha olykor vad hevülettel
védem magamat és másokat attól, aki bántani mer.
Előfordul, hogy válogatok, ha tehetem
és a jobbat magamnak megengedem.
A lustaság és unalom sem ölt meg eddig,
teszek-veszek reggeltől napestig.
Egoista lennék és fukar, ha, amim van,
nem osztanám meg,élvezném csak magam.
Bár a fukarság nem jellemző rám,
a meggondolatlanságot kizárnám.

Szerencsés vagyok, mert szótlanságomat feledtem,
magamról e néhány tulajdonságomat elmesélhettem,
így szerencsémben nem lettem szerencsétlen...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2015. szeptember 20., vasárnap

Pró-és kontra

Játékra
Pró- és kontra

János és Mári ötven éve házasok,
életüket nem unalom kísérte, inkább sokk,
de szeretetük legyőzte a sok negatív hatást,
így sikerült elviselni napos-felhős,
hosszú életükben egymást...

Mert mi egy házasságban a legfeketébb felhő?
Nem más az, mint a lehajtatlan WC tető!
Mári olykor már-már szarkasztikusan dühöngött,
ha belépve e kis helyiségbe rá egy ásító WC köszöntött,
csak egy mozdulat lenne,-mondta ötven éven át,
megspórolhatnánk a sok szagtalanító csodát,
-de kend a napi sörök után csak a WC tetőt mossa!
János mosolygott: a takarítás az asszony dolga,-mondta.

János amúgy szótlan ember volt,
hiábavaló dolgokra nem vesztegette a szót,
s hogy a lustaság ne kerülgesse,
Mári néha a boltba elküldte.
-Hozzon kend kenyeret, tejet, s nézze meg, tojás van-e?
Mikor visszajött és letette a portékát,-volt tojás -közölte.
-Hol van?-az asszony kereste.
-Nem mondtad, hogy hozzak is,-felelte.

Nincs olyan lakás, ahol valami ne lenne rossz,
s mivel a baj nem jár egyedül, a véletlenek sorozata káosz.
Mári ilyenkor nem volt szófukar, ösztökélte Jánost,
-munkára apjuk, folyik a csap, leesett egy kép, nem sül a kalács,
s János bá' kezében máris szorgoskodik a kalapács,
mert csak ez az egy szerszáma volt, de Mári ilyenkor hallgatott,
bár az öreg a helyzeten nem javított, inkább rontott,
Mári nem érvelt, míg férje kezében a kalapács bontott...

Néhány momentum egy hosszú házasságból, pro- és kontra,
ahol az ész-érveket egymás szeretete elnyomja,
tudják már egymásról, ki mikor gyáva, hazudós vagy öntelt,
a végén mindig győz a mosoly és szeretet,
bár néha borongósak a napok, cikáznak fellegek,
magukban mindketten révednek:
-mit tennék, mi lennék nélküled?

B Ilona Tóthné


2015. szeptember 18., péntek

Értékelés, Szókincstany, Játék

A heti játék

ÉRTÉKELÉSE

Kedves Játszótársak!

Imádok játszani, második gyerekkoromban sem nőttem ki ezt a jó szokásomat. De a mi játékunknak van egy olyan fázisa, amit szívesen átengednék másnak..20 vers érkezett a játékba..
Tehát  itt ülök és értékelek, értékelnék sírásra görbült szájjal, mint mindig, amikor a tehetetlenség zavarba hoz, amikor osztályozni kell a szinte egyforma értékű, szépségű versek között. Már az is eszembe jutott, hogy én nem nagyon vagyok alkalmas erre a szerepre, dehát ez is a játék része.
Mert csodálatos verseket írtatok, arról nem is beszélve, hogy többen József Attilától, Tóth Árpástól,-mint általam oly nagyon szeretett költőinktől idéztetek.
Azért ez a játék arra is jó volt, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, mert kinek-kinek a kedvenc idézete bepillantást engedett az érzéseibe, gondolataiba, jellemébe.

Alapvetően háromféle típusú vers született:
-van, aki beleszőtte versébe a jelenkor nehézségeit, a jövőre vonatkozó reményeit,
-mások a természeti szépségeket részesítették előnybe, az évszakok szépségét, a föld tiszteletét, a csillagok szikrázó fényét,
-a harmadik csoportba a lélekrezdüléseket, a szerelmi lírákat sorolnám.

Mielőtt döntésemet leírnám, szeretném hangsúlyozni, hogy az én olvasatomban az adminok is játszótársként vettek részt a játékban.
Mivel,-mint említettem, a témakörök eltértek egymástól, ezért arra gondoltam, az eddigiektől eltérően három-három helyezettet jelölnék meg a helyezési csoportokban, egyenértékűen megosztva.
Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, de ez egy játék és mi játszunk, ugye?
Tehát:

I. Helyezettek: Edit Fekete: Jövőt
                         Ildikó Tokos Trinfa: Ősz van
                         Erika Kocsis: Fénnyel érkeztél
II. Helyezettek:Kovács László: Mondd, mit
                          Hilda Katzler: Ami volt, van s lesz
                          Novák Zsuzsa: Varázslat
III. Helyezettek:Horváth László Kislord: József  Attila verséhez
                          Vercsek Györgyi: Esti csendesség
                          Tünde Havellantné Szerencsés: Csillagkoszorú
Különdíjasok: Valamennyi, az előbbiekben nem szereplő versíró, beérkezési sorrendben:
                        Ágnes Gemán, Mária HS, Helena Szűcs, Kata Dusnokiné, Kertész Emma,
                        Gabriella Kerekné, Széll Magdolna, Rajtó Milán, Mária Dufek, Nagy Sándor és
                        Gyula Gulyás videója

Gratulálok a helyezetteknek és külön köszönetem azoknak, akik játékon kívül is írtak verseket ebben a témában.
További sikeres munkát kívánok szeretettel: B Ilona Tóthné
  


2015. szeptember 16., szerda

Dió

a dió feltörő álmait feladta,
bosszút állt rajta a nehézségi erő,
ág ölelelő karjából kitépte,
mert neki nem vetkőzött meztelenre..
zöld ruháját csak az ősznek vette le,
kacéran hemperegve
földnek selymes ágyán.
jutalma: télen majd ott lóg a fenyőfán,
aranyporral behintve,
aranyszállal a nyakán..

B Ilona Tóthné
Kép: Net


2015. szeptember 15., kedd

Mezei úton

Mezei úton poroszkálok,
útszéli fák lombjai alatt,
a sárga mezőt még
beteríti a nap,
da a forró nyár elillant...

Más ez a nyárvég,
mint a korábbi években,
miért is?-a választ keresem...
Hol van a nádak suttogó csendje?
A sínek sikoltanak,
ezer acéltestű vagon
zakatol rajtuk
nap-mint nap.
Keserű emberek tömege
elindult messziről
új hazát keresve,
szárnyaló reménnyel,
mint a madarak,
útrakeltek, de a lábuk
a sárba ragadt...
S az én kis hazám
smaragdzöld gyepe
szeméttel, rongyokkal tele.
Talán én is bújnék
a szögesdrót alatt,
s két kézzel
kaparnám a falat,
ha életem és jövőm a tét
s ez lenne egyetlen lehetőség.
De Isten megsegített,
drága hazámban élhetek,
szívemben áldom ezt a kegyet,
hazám, oly nagyon féltelek!

S most bóklászom az én földemen,
a sárguló őszt nézhetem,
"a csókra hajló lomb közül lehull
egy koraősz, rozsdádodó levél,
az ördögszekér megáll az úton
és feljajdul a szél."
Valahol egy menetelő férfi hátán
egy gyermek zokog hangtalanul,
s elgyötört kis arcáról
könnye a földemre hull...

Az idézet: Tóth Árpád, Ez már nem nyári akonyat verséből való

B Ilona Tóthné
Kép: saját
 


"

2015. szeptember 14., hétfő

NINCS

Az esték a legrosszabbak,
négy fal közé fészkel a magány,
csak a szél rázza az ablakokat,
lámpám fényében köröz egy bogár.
"Szívem körül süvöltenek
a NEM VAGY! és a NÉLKÜLED",
ó, bár csak tudnám, vajon
te is így éreznéd ezt?
Marcangol a gyötrő kétség,
vacog bennem a hiány hidege,
szívemben oly közeli a messzeség,
s elönt kérdések özöne...
A NINCS oly sok éve hörög
itt belül, miért? -soha nem
látlak már, homályba vesztél,
mint szemem előtt a füstkarikák...

Az idézet: Zelk Zoltán, Sirály
című verséből való

B Ilona Tóthné
Kép: Ne
t

2015. szeptember 13., vasárnap

Ősz a kertben

A szögedi tóparton

2015. szeptember 12., szombat

JÁTÉK

Kedves Tanyalakók, Játszótársaim!

 Nem hagylak Benneteket pihenni, pedig az elmúlt hetekben nem volt könnyű feladatunk, ránk fér egy kis pihenés.

Ezért úgy gondoltam, most könnyítésként kicsit játszadozzunk, mi mással, mint a szavakkal. Ez eddig is így volt, de most nem kell tanulnunk, továbbá azon rágódnunk, mi is az én ars poetikám. Tehát játszunk...

Szerintem egy író embernek van példaképe, vagy egyszerűen szereti olvasni kedvencei verseit, valamiért rá figyel, azonosul az általa szeretett  költő  érzéseivel. Lehet ez a költő akár csoporton belül is, vagy a magyar-és világirodalom nagyjai közül valaki.
A feladat a következő: megkötés nélkül valamelyik kedvenc költőd verséből egy, max. két sor idézetének felhasználásával írj saját verset.Követheted a költő gondolatait, de még jobb, ha az idézethet párosítva a Te érzéseidet, gondolataidat írod le.A versformában nincs kötöttség, saját címet adhatsz a versnek, csupán egy kérésem lenne, a vers alá írjátok oda, kinek és melyik verséből idéztetetek. Természetesen az idézőjelet kérem az idézett mondat(mondatok)-hoz kitenni, továbbá a gyűjtőbe csak egy verset tegyetek be, persze írni bármennyit lehet. Kizárólag új versek kerüljenek a gyűjtőbe.

Szeretettel kívánok mindenkinek jó játékot, abban a titkos reményben, hogy érdekelni fog Benneteket ez a téma és minél többen írtok.
Én inspirációként egy versemet hoztam, bizonyára Ti ezektől sokkal jobbakat fogtok írni...

Jó játékot kívánok, lezárás péntek, 22-e, 20 óra.kor.

SZÁGULDÁS

Amikor az ifjúság madarát
még nem kellett kergetni,
ó, azok voltak a szép idők!
Énekeltek a búzamezők,
s az erdők halkan zsongtak,
szerelmesek bokrok alá bújtak...
Vadul átdübörögtünk az ifjú éveken,
örökké futottunk, nem néztük a távolságot,
hiába álltak előttünk élet-korlátok,
szilajul tapostuk a sarat, lendülettel..
"Jó lovasok voltunk, világgá vágtattunk,
s nem a távolság, ó! az élet fogyott el."

Idézet:
Sinka István: Lovasok az opál mezőkön című verséből.

B Ilona Tóthné

2015. szeptember 11., péntek

PÓKHÁLÓBAN

Van a világon egy pókfajta,
amely rengeteg tojását lerakja,
s mikor a kicsinyek kikelnek,
a gyengébb tápláléka lesz az erősnek.
Az anya a maradék kispókokat tovább eteti,
magától a falatokat elveszi,
a mikor már kiürült az éléskamra,
pókjainak saját testét feláldozza..
A kispókok élvezettel rágcsálják anyjukat,
számukra az élet az, hogy megtöltsék hasukat...
Ösztön lenne az áldozat, vagy szeretet?
Gondolkodj el rajta s ítéld meg!

B Ilona Tóthné
Kép :N
et

2015. szeptember 10., csütörtök

ÖRÜLÖK

Ma örülni fogok,
fricskát mutatok
ennek a bolond
világnak
Van okom az örömre,
nem száraz kukorica levél
hullik fedélként fejemre,
s nem rúgott hasba sors,
mint asszony egy védtelen
gyermeket,
mert nem is ember az,
ki ilyet tett...
Kifordult a világ tengelyéből,
s a senki földjén,-talán kegyelemből-
van egy békés sarkom,
ahol esténként fejemet
lehajtom,
Örülök, mert a nyögések,
tébolyult futások dübörgése
most még távol esik tőlem,
s nézhetem, amint egy darázs
ráveti magát
egy szétloccsant gyümölcsre.
Örülök, csak a szemem könnyezik,
de kit érdekel,
hogy ajkamon
mosoly húzódik
vagy örömömben
sírok egy kicsit..

B Ilona Tóthné

2015. szeptember 6., vasárnap

Csak igaz legyen

Én csak rímfaragó vagyok, nem költő,
az élet színpadán epizód szereplő,
szeretnék költő lenni, de nem én döntöttem így,
ez a sorsom, ezt hagyta rám a Teremtő...
Mégis, ha mint vers író a tollat kezembe veszem,
s egy-egy kósza gondolatomat papírra vetem,
-írok vágyakról, álmokról reményekről,-
öntörvényű életemben van egy szabály:
csak igaz legyen!
Bár szárnyalok a versekben, mint egy sas,
szabadon lubickolok a reményben,
mégis lelkem a földhöz ragadt,
nem kergetek hiábavaló álmokat,
célom, írjak arról, mi megszépíti a mindennapokat,
csak igaz legyen!
Hogy a gyermek, aki csontot rág,
mert nem jut más, mint csirke far-hát,
érezze, lesz ez még másképp1 is egyszer,
ha az, akinek kell-ráfigyel.
Csak igaz legyen!
S felhők szélébe kapaszkodva kérem az Urat,
a csillagok szikrázó fényei úgy ragyogjanak,
hogy ne zúzzák szét a földi álmokat,
egyformán süssön minden lényre a nap.

Bármiről is írok, nálam a határ,
öntörvényű életemben a szabály:
csak igaz legyen...

B Ilona Tóthné
Kép: Net