Sok bútorom van. A felét örököltem, ragaszkodó természet lévén, ha kicsit zsúfoltan is, de mindnek találtam helyet. Sokszor gondoltam arra, azért egy-két darabtól mégis jó lenne megszabadulni, de sosem vitt rá a lélek, hogy eladjam őket. Egyszer egy fuvaros felajánlotta, hogy ingyen elviszi...Bezzeg, ha én akarok venni, a legegyszerűbb darab is vagyonokba kerül. Ennyit az én patinás bútoraimról.
Most viszont olyan helyzetbe kerültem, hogy a konyhai gépállományom úgy megszaporodott az idők folyamán, hogy sehol nem találok már helyet nekik, ide-oda dugdosom őket. Ezért elhatároztam, hogy veszek egy egyszerű konyhai polcot, ahol szépen minden darabot elhelyezhetek, még mutatnának is, megérdemlik, sok szolgálatot tettek már nekem.
A katalógusban ki is néztem egyet, mértre, kinézetre meg is felelt volna, igaz, az én konyhabútorom fehér, ez meg halványbarna, így lelki szemeimmel már át is festettem fehérre, szeretek festeni és ilyen csekélység nem lehet az én vásárlásom akadálya.
Tegnap aztán el is indultam, vittem egy colstokot is a biztonság kedvéért. Micsoda öröm, megláttam az én polcomat, de jobban szemügyre véve akárhogy is méregettem, rájöttem, ez bizony nem fér be az én kocsimba.Mindegy, lógó orral választottam egy kissebbet, igaz, hogy a duplájába kerül, de legalább el tudom vinni.
A hatalmas bútorboltban végre találtam egy eladót, elmondtam az óhajom és készségesen biztatott, azonnal hozzák a kiválasztott terméket, azaz a polcomat. Ennek a mérete 30x40x120 cm. Dalolva elfér a kocsiban.Ahogy ott várakozok, egyszercsak megjelenik az eladó egy lapos kartondobozzal. Mondom, én egy polcot kértem, azt mondja, ez az, ebben minden benne van. Paff lettem, később arra gondoltam, ezzel az erővel a másik polcot is megvehettem volna, csak egy kicsit nagyobb
lett volna a doboz mérete.
De hogy ez a doboz milyen nehéz volt! Az eladó készségesen kinyitotta a bútorbolt ajtaját, de a kisújjával sem segített volna legalább az ajtón kívülre kitenni. Onnan elvonszoltam a kocsiig, majd rogyadozva nagy nehezen betettem.
Itthon aztán szétcincáltam a csomagot, benne volt minden elem, továbbá egy halom csavar, tipli, védőfólia stb. Keserűen vettem tudomásul, hogy ezt bizony nekem kell összeszerelni, adtak hozzá szerelési útmutatót. A délutánom tehát előbb a tanulmányozással fog eltelni, majd lesz, ami lesz, nekiesek a szerelésnek..
Igy jár az ember, ha nem hallja az idők szavát, maga issza meg a kárát...
