2015. július 4., szombat

Fény és sötétség

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. június 30., kedd

Mindennapi küzdelmeim

Előljáróban hangoztatom, nehogy valami felemelő harcra gondoljatok, mondjuk tüntetés a Parlament előtt, vagy a szombatonkénti nagybevásárlásokra a Tescoban, sőt hál' Istennek még a mindennapi kenyér sem jutott eszembe, mert azért van még mit aprítani a Tesco 1.5 %-s olcsó tejébe (ami másnapra megsavanyodik ugyan és olyan büdös, hogy még a WC-be sem merem kiönteni, hanem a szomszéddal közös kerítés tövébe),-szóval ne gondoljatok ilyesmire.Az én kis küzdelmeim a háztartásomban örökké előforduló valamilyen hibákra vonatkozik, többek között a villanyvezetékre, lefolyó-dugulásokra,hűtőcsepegésekre, kinyithatatlan,ill,becsukhatatlan zárakra, pötyögő csapokra stb.,nem folytatom, mert gondolom, hasonlókkal mindenki el van látva. Egy kívűlálló mosolyog ezeken a dolgokon, mondván, hívok egy szerelőt, vagy szólok apjukomnak, hogy bűvészkedjen. Igen ám, de itt egyik sincs, marad a régi,szólás, magad uram, ha szolgád nincs.
Miután nem kis küzdelemmel leszedtem a meggyet a szobalétra segítségével, mert csak abban bízom két lába lévén, tegnap egész nap magoztam, szörpöztem. Mindehhez jónéhány lábasra, tálra van szükség, amit a műveletek közben állandóan mosogatni kell. Itt ütött be a ménkű, mert a víz nem folyt le a mosogatóból. Mit lehet ilyenkor tenni? Két üveg befőtt között szétszedtem a lefolyó csöveit, közben mindent elöntött a víz, de nem baj, ez ezzel jár. Szépen kikotortam, elmostam a csöveket, újra összeszereltem, működött. Este aztán betunkoltam derékfájás elleni gyógyszerekkel, mert a meggyszedéstől és a csaphajlongásoktól jajdenagyon fájt a derekam, valami ideg is becsípődhetett, mert szörnyű fájdalmas volt. Azért arra még gondoltam, hogy éjszakára öntök lefolyótisztítót a mosogatóba jó forró vízzel, hogy az éjszakai nyugodt órákban a pincébe lemenő vezeték ill. cső is átpucolódjon.
Ma reggel aztán gondoltam, hogy a tegnapi nap jutalmaképen főzök valami finomat, mert nekem ez a lejobb módszer a gyógyulásra. Mivel kísérletező típus vagyok, természetesen valami saját kreációra gondoltam, azaz zöldséges krumlisgombócot kreáltam pörkölttel. A gombóc isteni lett, mindenkinek ajánlom. Csak egy baj volt. Mikor a forró gombócvizet kiöntöttem a mosogatóba, megint nem ment le. Ejnye Ica, kontár munkát csináltál,-szídtam magam. Szétszedés, minden tiszta volt a tegnapi pucolásnak köszönhetően, nem értettem. Aztán kotorni kezdtem a cső-hajlatokba, mikor is észrevettem, hogy a víz útját akkora kövek zárják el, mint sziklák a folyóban.
Mindezt okulásként írtam le, ha valaki hasonló helyzetbe kerülne.Rájöttem, hogy a lefolyótisztító az éjszaka elvégezte az önmunkát, a zsírokat kioldotta, a többiből köveket faragott. Én az életben többet soha nem öntök lefolyótisztítót semmilyen csőbe, maradok a kávézaccnál.
Mikor ismét végeztem, mennyei hangokat hallottam, ahogyan zubogott a víz és áramlott lefele, a lillafüredi vízesés hangja ehhez képest halk zene..

B Ilona Tóthné

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. június 28., vasárnap

FELEDNÉM

Shakespeare-i szonett

A napok száguldanak, peregnek,
mint a homokszemek és az idő
lassan betemet, mögöttem évek
sokasodnak, a zord jelentfedő
emlékek tenyésznek rák módjára,
bár feledném, sorvadó testemben
nincs gyógymód a tehetetlen bajra,
s élek naponta bús félelemben.
Menekülnék, mint az emberömeg,
új utat keresve, biztonságot,
de a jövőt kerítés töri meg,
hiába mormolok imádságot.

Nem sírok, ők csak élni akarnak,
emlékeik múltjukban meghalnak...

B Ilona Tóthné
Kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. június 22., hétfő

NYÁRI ILLATOK

A természet a legnagyobb varázsló, titok,
ahogyan ontja a sok mámorító illatot.

Langyos eső után nyári hajnalon van- e jobb dolog,
mint a csalitban csalitkázni, bokrok alján az  avaron
gombázni, s tudni, hogy a rothadó fából, taljból
hogyan lesz a csoda, e kicsi növény,
melynek utánozhatatlan az illata.

Vagy futni a réten, a vadvirágos szőnyegen,
zabolázatlanul, mint csintalan nyerítő csikó,
szeretnék beleharapni a levegőbe,
fürödni a napfényben, mert a tüdőbe
úgy ömlik az illatok kavalkádja,
mint folyók a tengerbe.

Óh nyár, tavak, vizek, kutak! Elvarázsolnak!
Van a telkemen egy ásott kút, a vize nem iható,
de verejték-csurgató munka után fürödni benne olyan jó!
Sokfelé "úszkáltam" már a világban, de ilyen víz-illatot
még sehol nem találtam...

Néha délután, mikor összejön a társaság,
előkerül a házi pálinka, a bor és a bogrács,
izzik a parázs,-milyen az ember, feledi a virág illatot,-
ilyenkor még a büdös füst is ad zamatot,
áhítattal szippantja a sistergő hagyma-és hús szagot,
hiszen gulyás készül, mely meghódította a világot...

Az utcai fronton van egy hatalmas babér bokrom,
olyan nagyra nőtt,-gondoltam-megritkítom,
de a kora nyári időkben, mikor virágzik, átható illata
betölti a teret, s úgy örül az utca kicsinye és nagyja,
a  kitárt ablakokon az illat besurran a szobákba..

Kora-esti órákban, mikor a nap már nem küldi a meleget,
végigmenve a fűszer-és gyógynövényekkel teli ágyások mellett,
a zsálya, rozmaring, bazsalikom, kapor ontja az illatát,
a lila levendula rám köszön: nyugodalmas jó éjszakát!
Az izsóp és a kamilla is rábólint: szép álmokat, aludj hát!

Néha az illatok beszélnek hozzám,
a meggy, cseresznye, szilva és barack fám,
a gyümölcsökben benne zsong az egész nyár,
s kamrámban üvegekbe zárva alszik a nyári illat tár..

Mikor az ősz átveszi a nyár uralmát,
a krizantém akkor kezdi nyitogatni szirmát,
gömb fejükkel az égre tekintenek,
szél viszi az illatokat s üzenetet: égiek
a nyár elmúlt, de az élet tovább megy..

B Ilona Tóthné
Kép: saját

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. június 18., csütörtök

VALAHOL

valahol egy vadregényes tájon,
hol vadrózsák virítanak
belépésre csábít egy vaskapu,
rajta vasvirágok nyílnak,
vadszőlő fut a vakolaton,
muskátli virít a vakablakon,
viola illatot sóhajt a kert,

vándor felhő vándorútra kelt,
várok valakit valameddig,
ki jön valahonnan valamikor,
s ványadt világom kiviláglik,
fagyott vérem helyett vénámban
majd frissült vér vágtázik..

B Ilona Tóthné
Kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2015. június 17., szerda

ZAVAROS CSEND

Végre, végre! Mintha kezdene már halványulni a sötétség, a csillagok eltűntek s már csak a fodros felhők kavarogtak, aztán továbbúsztak és a félig elhúzott függöny mögött az ablak résén át egy kis fény beszökött. A félelmek is a felhőkbe kapaszkodtak, még kattogtak és zakatoltak az agyban,
aztán a hajnali szűrt fényben, mint alak a ködben, szétfoszlottak.

Még mindig ott ült az ágy szélén, mint egész éjjel, teste remegett, szeme az ablak előtti növényekre
meredt, ahonnan egy vigyorgó bohócfej felébólintott és csak nevetett, nevetett...Hallucinált, s az
éjszakai látomás minden éjjel kísértett. A szörnyű magányos csendben talán artikulátlanul kiáltotta
volna felém: segíts, nyújtsd a kezed, ez a torz bohóc nem megy!

Én tehetetlenül reszkettem, csendem vibrált, féltem, hangtalanul üvöltöttem: mit tegyek? De a csend
nem válaszolt, tétován, sunyin elloholt. Miért nem mentem hozzád s nem öleltelek át? De nem tettem,
nem tettem, bizonytalanul toporogtam a másik szobában, mint egy kisgyerek, nem hallottam hangodat, féltem, megzavarom fájdalmas magányodat.

Mire megvirradt, a csend is megszelídült, a fény feloldotta a félelmek sötétjét megtört szemedben,
s ugyanezt láttam az én szememben a tükörben. A békés nap alatt az idő csendjében simogattad
a rózsa szirmokat a kertben, az árnyékban rád hajoltak a fenyőfák tüskés ágai s a lombok közül rigók
éneke hallatszott. S ez így ment nap-nap után, míg eljött az alkonyat.

Már nem kell félned testvérem, hamvad pihen a temetőben a béke csendes, örök szigetén, s amíg élek,
vigyázok rád nem maradsz egyedül a Mindenségben, hiszen a nevem is ott van írva arany betűkkel
a neved alatt a kőben...

B Ilona Tóthné
Kép: Net


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)