AMI A MIÉNK

Amikor száz vonó a húrokba csap,
a magyar ember sírva vígad,
száz cigány önti dalba a lelkét,
milliók törlik szemük bús-édes könnyét...
Igyunk hát vigadjunk, vagy felejtsük a bút,
kezemben tartom Tokaj aranyát, az aszút,
benne a nap méz színe ragyog,
s mikor hörpintem, nem a földön vagyok...
Jártál már Matyó földön s Kalocsán?
Nem varázslat, terítőn virágzik a rózsa és tulipán.
Asszony szív dobog a hímzett rózsában,
s deli férfi erő a piros paprikában.
A nap is búcsúzik már a Hortobágyon,
magyar szürkemarha csorda pihen a szálláson.

Csak néhány HUNGARIKUM, mit itt említék

de van még bőven, sorolhatnám,-melyek csak a miénk,
magyaroké...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Eső után

Ültél-e már eső után egy fa alatt,
s láttad-e, hogy a víz csókolja a magokat?
Duzzadnak kertemben a levelek,
a szomjas föld mohón issza a nedveket.
Egy csiga jött valahonnan, araszol előttem,
tapogatóival kíváncsian köröz a levegőben,
házából kibújva fényes csíkot húz maga után,
ez  az ő ideje, nem érdekli, mi lesz majd ezután.
Rátapad egy levélre, szívja az életerőt,
meztelen testét felfedi s én csodálom őt.
Él a pillanatnak, feledi biztonságos házát,
csúszik, mászik, semmi nem töri útját...

Hirtelen csengetnek s én siettemben
-a sors már csak ilyen-véletlen ráléptem.
Konklúzióm az,élj meg minden percet,
nem tudhatod, az óra véget mikor csenget,
elfelednek majd, s te leszel, aki voltál,
porszem a Mindenségben,bármily utat jártál..

ELHAGYATVA

Nagyon régen beköszöntött Isten,
világosság és fény volt idebent,
s mint ahogyan a méhek zümmögnek,
úgy mormolták az imát gyarló emberek.
Az ódon falak közé beszökött a nap,
megvilágítva lelkeket s az ódon falakat,
volt itt élet, zöld ágak ölelték a templomot,
a gonosz a kitárt ajtón át elosont.

De az idő szétmarcangolta az álmokat,
elhagyatva áll most a napfényes ég alatt,
töredezett kövekre hullik a vakolat.
A zöld ágak csonttá aszottak,
eltünt korok sötét kapuján ma csak
a könyörtelen idő lassan araszolgat.
Az emberek elfelejtették e helyet,
birtokba vette a romboló enyészet...

B Ilona Tóthné
Kép: net

21Illésné Slezák Éva, Hortobágyi Istvánné Zsuzsa és további 19 ember/ 2016.04.

Lament

B Ilona Tóthné: Elhagyatva

gyusziapu.deviantart.com

Küldj nekem egy dalt

Küldj nekem egy dalt,
ne kelljen kérni,
itt bent a zene kihajt,
nem kell a szó, nem kell beszélni.
Szív ablakán  csend függönye meglebben,
a hang csendesen csordogál az erekben,
majd vágtat, mint a szilaj csikó,
eltölt, beterít, mint a pelyhes hó.
S a pünkösdi rózsa rózsaszín álmai
hegedű húrjain vibrálnak köröttem,
táncol a gondolat, búbánat mögöttem.
 

Küldj nekem egy dalt,
mert itt bent a zene kihajt,
minden felhő hagy nevessen,
érzem, elmúlt már minden,
de egy titok maradt még bennem... 

B Ilona Tóthné
Kép: Net

 

Levél Barátnőmnek

Közmondás: Nincs jobb tükör a régi barátnál


Ezt a levelet nem most írtam, talán megbocsájtjátok, hogy feltettem ide, a játékhoz. Tudom, nem vers, nem is vidám, de olyan jólesett ezzel a közmondással kapcsolatban most ezt itt közölni. A levelet, ha most írtam volna, derűsebb lenne, mert jó vége lett...

• Meleg fülledt idő van,talán vihar készül.Még nem ért ide a vihar szele,de szinte rezeg a levegő.Ma füvet nyírtam és a csendet csak a gép berregése törte meg.Közben elkalandoztak a gondolataim és ahogy a levágott fűszálak szerte-szét röpködtek,úgy  jutott eszembe ezer emlék,a mi közös múltunkból.
• Nagyon aggódom,mert kivizsgálás alatt vagy,a szíved rendetlenkedik,mint olykor az enyém is.Nehezen bírja már azt a sok emléket,titkot,örömet,bánatot,fájdalmakat,amit a hosszú évek alatt elraktároztunk.Ide-s tova fél évszázada ismerjük egymást,szinte gyermekkorunktól.Együtt kezdtük a gimit,ami akkor nehéznek tűnt,de most visszagondolva olyan volt,mint egy nagy játék.
• Emlékszel még a sok boldogságra,csinytevésre,a kirándulásokra,a házibulikra?Egyikünk sem tehetős családból származott,mégis mindenünk meg volt,a bulikra a hétköznapi ruhánkból menő cuccot varázsoltunk,önfeledten hülyéskedtünk,táncoltunk,énekeltünk.A srácok,Öcsi,Csöszi,Gyuri és a többiek nagy legényeknek akartak látszani,udvarolgattak,közben azon(is) járt az eszük,mivel viccelhetnének meg bennünket.No,és a TANÁR ÚR!Mai napig hasznosítom a tanításait.Csodálatos pedagógus volt!Pedig szegénynek nehéz volt kordában tartani bennünket.
• Varázslatos évek voltak azok és mi jó néhányan igazi barátok,testvérek lettünk.Úgy érzem, a gimis évek befejeztével a gyermekkorom is végetért.
• Szétszéledtünk a nagyvilágban.Belőled kiváló pedagógus lett,nemzedékeket neveltél fel.Én,az akkor még utált műszaki pályán kötöttem ki,mert "bűnös nemesi múltam" miatt a hőn áhítozott orvosi egyetem szóba sem jöhetett.De a sors így rendelte,ki tudja,miért.Szerelmek jöttek-mentek,majd családalapitás,gyerek nevelés.
• Jó pár év kihagyás után,mikor a "régi gárda" találkozott,már felnőtt,érett fejjel szinte újra gyerekekké váltunk.A baráti szeretet,az összetartozás mai napig megmaradt.Mi "harcos" utat jártunk be,de nem számit a politikai hova tartozás,nem számit az eltűnt idő sok fájdalma,keserűsége,mi barátok vagyunk.Féltjük és óvjuk egymást.
• Ezért aggódom most annyira.Te is elvesztetted a társadat,mint én,elvesztetted a fél szívedet és az a másik fél talán túlterhelt a gondoktól,a fizikai megpróbáltatásoktól,a családért aggódástól,olykor az egyedüllét bújától.Szeretném,ha éreznéd,nem vagy Egyedül.Mi itt vagyunk.Ha beteg vagy,mi is betegek vagyunk.Ezért kívánom,hogy ez a kivizsgálás,érfeltöltés ne egy betegség kezdete legyen.Vigyázz magadra,magunkra.
• Azzal a reménykedéssel zárom soraimat,hogy a következő találkozáskor megint a régiek leszünk,tele vidámsággal és szeretettel.
• Sok szeretettel puszillak: Ica

B Ilona Tóthné

•     
  

I

HA ELVESZTLEK

Hogyha elvesztlek, no mondd,
árnyékom nélkül hogyan élhetek,
mely sötét foltként ott lebeg
egybefonódva, símogatva a betont?
Hogyha elvesztlek, ki fogja a forró nyárban
hideg vízzel fröcskölni a vágyam,
s mikor a fagyos tél bekúszik a szobába,
egymagamban hogyan szítok tüzet a kályhába?
"Hogyha elvesztlek, no mondd,
tudsz-e úgy aludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?"
Hogyan telepszik rád az orgonaillat,
ha nem vagy mellettem, mikor ülök a fa alatt,
ki mondja meg, fel mit vegyek,
s látni elismeréssel csillogó szemed?

Hogyha elvesztlek, tovább gyötör életem,
de miért?-mondd, ha hiányzik másik felem...

/ Az idézet Rainer Maria Rilke: Altató c. verséből való/

B Ilona Tóthné
Kép:net

24 Eta Dékányné, Éva Etelka Varady és további 22 ember/2017.01.15/

HA ELVESZTLEK
Hogyha elvesztlek, no mondd,
árnyékom nélkül hogyan élhetek,
mely sötét foltként ott lebeg...
Továbbiak

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztom

22 Jolán Surányi, Kathy Fulop és további 20 ember(2017.04.28)

Álmodás

Sokszor láttalak álmaimban
az elmúlt évek alatt,
azóta is szüntelen kereslek, kutatlak,
mert itt maradtál álmaimban...
Mentünk együtt az idők végezetéig,
léptünk egy ütemre koppant,
mosolyt láttam csillanni ajkadon,
a szürke, borongós hajnalon.
Még mindig kereslek, bár tudom,
már átmentél a fényalagúton,
marcangol olykor a tudat,
szívem hiába, fáradtan kutat.
Álmaimban gyakran látlak,
csendesen állsz, intesz felém,
lassan elindulsz, kilépve a ködből,
halk zene hallik a lombok közül,
én fuldokolva rohannék feléd,
de az álom fogva tart,
s a reggeli ébredéskor
újra ködbevészve elsuhansz.
A földi lét magával ránt
és most te kutatsz...
Én mégis érzem és tudom,
egyszer találkozunk...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

A szép szó

A szép szó erdő mélyén
csörgedező kicsi patak,
melynek vize őzek nyelvén
szomjat oltva megtapad.

De szép szó a napsugár,
melengető vagy perzselő,
fényt ad és símogat,
mint a tavaszi szellő.

A szép szó ékkő, gyémánt,
olykor rakódik rá kéreg,
mit a bölcs idő lehánt,
s fényben ragyog tovább..

Két szép szó: magyar hazám,
szép és gazdag anyanyelvem,
kisded első szava: anyám,
s a hit, az igaz, hű szerelem..

B Ilona Tóthné

 Kép: Net

Hajnaltól naplementéig

HAIKUK

hajnal

ébred a hajnal
felhős álmai voltak
harmatot izzad

madár

nyitott kezemre
madár száll rám néz és vár
ő bízik bennem

rózsaíz

illatos rózsa
édes íze rózsaíz
megkóstólhatod

háló merül

háló merül a
tóba lesz a halaknak
lassú halála

naplemente

a naplemente
nem más mint előétel
est terítékén

B Ilona Tóthné

Kép: net

Az én földjeim

Kedves Tanyalakók!
Szép terhet rakott a vállamra az este. A szebbnél szebb költemények között a lelkem az egy igazit kereste, itt vergődik most gyöngyök közé esve. De hát csak húzza a cigány, akkor is ha fáj, akkor is dönt a víz, ha lassan jár. A héten mindenkit ölelek és dicsérek. Ne kívánjátok tőlem a névsor teljességét, hisz mindenkit felírhatok, ki a Tanyába írogatott. Így aztán Tóthnét emelem ki, aki a héten nekem nagyon sokat adott. De dicséret illeti Lordot, Zsiga Lajost, Kovács Lászlót, Novák Zsuzsát, így egy szóval a Tanyát. A Hét Verse címet Tóthné kapja. Dufek Mária az egyik külön díjamat, Zsiga Lajos a másikat. De nem mehetek el szó nélkül Béres Judit mellett, kinek a műve szintén tetszett.
Egyúttal felkérem itt Fekete Editet, hogy írja ki következő játékunkat. Köszönöm Nektek, köszönöm Edit.
/ Sándor Turza /



Mint a vándormadár
fészket sok helyen raktam már,
mikor merre sodort az élet,
utamon Isten vezérelt.

Bárhol éltem, laktam,
onnan egy marék földet
mindig magammal hoztam...
Életem földjeit enyémnek tekintem,
a gyárvárosét, ahol születtem,
lábam alatt az avasi domb-tető,
kohók lángnyelveit sodorta a felhő,
s mint enyhe szél a szirmokat,
a szikrákat elnyelte a Szinva patak,
de egy kóbor parázs a szívembe ragadt...
A Bükk rengetege,sziklái keménysége
erőt adtak nekem egy életre,
Lillafüred és a Hámori tó látványa,
bárhol is jársz, az embert visszavárja.

Fővárosunkról ódákat zenghetnék,
oda köt az ifjúság és ezer emlék.
Óh,állj meg idő, maradj még!
Mámoros évek, reménység.

Várt az új föld, a magyar föld tengere,
Keszthely városa, asszony-életem színtere,
magasságok és mélységek, kékek és sötétek,
mint a hullámzó Balaton,
nap ragyogó ébredését nézve a parton,
víz csobbanása, mikor a halászok hálóikat kivetik,
s a Rezi vár sikolya, ha romjait villámok lövellik.
E föld az, ahol a szívem megszakadt,
oly nehéz volt újra összekötni a szálakat.
Itt, a Sajó völgyében, e csendes faluban,
sétálva a Tisza parton érzem,
ismét otthon vagyok s milyen drága e föld nékem,
mert ez a föld az élet,
s földem ölébe egyszer visszatérek..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

21 Kovács Árpád Gábor, Ági Csernusné és további 19 ember/2017.04.

Szókincstanya: fény és árnyék (Értékelés)

A második helyen B Ilona Tóthné végzett. Gyönyörű lírai alkotás, verstanilag teljesen hibátlan. A Haikuból alakult ki a Renga (láncvers). Tökéletesen hoztad Ilona.
(Halyas Gyula)

HOMÁLY FEDI MÁR

Renga

hullott levelek
a talajon fekszenek
haldoklik az ősz
a hideg harmatcseppek
mint könnyek ráperegnek

homály fedi már
hajdani vágyaimat
néha felsír még
sekélyen egy bús dallam
múlt ködében merengés

ha jön az este
rád gondolok remegve
lágy muzsika szól
valahol a távolból
átölel a sötétség

az éjjel sem hoz
enyhülést jössz és elmész
úgy vártalak de
tested a semmibe vész
pirkad már és nem látlak

már régen nem vagy
csak a fájdalom maradt
komor bús szavak
mély tátongó üresség
óh bárcsak itt lennél még

B Ilona Tóthné
Kép: Net

ÁRAMSZÜNET

Ilonkáék falujában reggel 8 h-tól 17 h-ig áramszünet volt. Beharangozták ezt már egy héttel előtte és bár Ilonka a naptárába is felírta, bokros teendői mellett erről teljesen elfelejtkezett.
Ez a nap is úgy kezdődött, mint máskor. Miután Ilonka rossz alvó volt, éjjel felkelt olyan 3 óra körül, kicsit olvasgatott, aztán újabb kísérletet tett az alvásra. Ilyenkor minden eszébe jut, gondolataiban rendezgeti a másnapra tervezett dolgokat, ami már elég monotonná, mondhatnám unalmassá vált, így jó esélye volt arra, hogy az éjszaka hátralévő óráiban mély álomba merüljön, természetesen hajnali fél kilencig, minimum.

Ébredés után próbálja összekaparni magát, kóvályogva, kinyitja az ajtót a méltatlankodó kutyának, ugyanis az egyáltalán nincs tekintettel Ilonka reggeli összetört állapotára, majd következik a derékegyengetés a szobaajtó felső tokjába kapaszkodva. Ez rizikós művelet, mert ha a kéz megcsúszik, a vége  szőnyeg kóstolás lesz, dupla derékfájással.
Mikor már elég fittnek érzi magát, automatikus mozdulatokkal egy pohárba kiönti az este lefőzött kávét-mindig így tesz, mert a reggeli órákban képtelen a kávéfőzéssel bajlódni,-aztán irány a mikró, mert a kávé úgy jó, ha forró.De ma ez nem működött, ekkor villant fel előtte az áramszünet. Nem baj, a kávét megmelegítette a gázon, majd kiment a kertbe és madárcsicsergést hallgatva a virágzó gyümölcsfa alatti padon élvezettel elszürcsölgette a nap folytatásához nélkülözhetetlen erősítőt. A kutya is nagyon boldog ilyenkor, körbe ellenőrzi a kertet, majd megnyugodva "megöntözi" a fákat, bokrokat, aztán az utolsó kortyoknál az orrával bökdösi a gazdit, figyelmeztetve, hogy várja a reggelit. Az idillnek vége, vissza a konyhába, reggeli készítés, újra a mikró és ismét a némaság, hiszen áramszünet van.Marad a májaskenyér, miközben a kenyeret kenegeti, gondolta, meghallgatja a rádióban a híreket, persze, a rádió sem működött.Aztán telefonálni akart, érdeklődni, hogy másnál is ilyen áldatlan állapotok vannak-e, de a telefon is süket volt.

Az ember ilyenkor jön rá, hogy a kis hétköznapi dolgai milyen reflexszerűvé válnak. A mikró, a rádió, Tv és egyéb műszaki kütyük milyen természetessé lettek életünkben, szinte észre sem vesszük, csak amikor valami miatt nem működnek. Még jó, hogy a porszívózás nem lett mára beütemezve...

Szegény anyám.merengett Ilonka,-hogy tudott három gyereket felnevelni e nélkülözhetetlen szerkezetek hiányában? Emlékszem, már középiskolás lehettem, mikor apám megvette az első TV-t, a Tavaszt, az utcában elsőként. No, akkor jó ideig a nagyszobánk esténként moziteremmé alakult, jöttek a szomszédok, mindenkinek meg volt a helye. Nem hogy mikro, de gáz sem volt még akkor, pedig már gyümölcsözni kezdett a szovjet-magyar barátság...

Ma nagy elhatározást tettem. Emléknappá nyilvánítom a mai napot anyám tiszteletére, mikro-nap néven.Miért is ne, hiszen már mindennek van napja és ha másnak nem is, nekem ez a nap különösen fontos lett. Az emlékezés napja arra az időkre, amikor még nem volt mikro, Tv, számítógép.
Ezen a napon soha nem fogom használni ezeket a szerkentyűket,-kivéve a számítógépet, már ha lesz áram...

B Ilona Tóthné

VIRÁGESŐ

Kinyílt a nárcisz és a tulipán,
tüzesen villog a japánbirs,
meggyvágó ugrál a cseresznyefán,
rá fehér sziromeső csókot hint.
Pók ereszkedik le selyemfonálon,
hintázik a levegőben, mint én a létben,
majd megkapaszkodik egy levélben,
Isten ha segít, e tavaszt is túlélem...
Az aranyvesszőről ezer napocska süt rám,
méhek zümmögnek a körtefán,
teszik a dolgukat, ők nem kérdeznek,
vajh' mi értelme ennek az életnek...
Majd, ha az öröm mámornak vége,
rászállnak egy érett gyümölcsre,
mámorittasan csendesen lehullnak,
-bevégeztetett-végére érnek az útnak.

Az évszakok jönnek, mennek, egyszer a kör bezárul,
hol virágos szőnyegen lépkedek, majd hadat üzennek
sötét fellegek.
Hiszem, hogy ez így teljes...
B Ilona Tóthné
Kép: saját

Tetszik · Hozzászólás · Megosztom

IGAZI KÖLTŐ (Szókincstanya)

Az igazi költő még meg sem született,
de vérében már lüktetett a költészet...
Árnyból szőtt lelke ott bolyongott este
fenyvesek fölött ragyogva, könnybe veszve,
vagy ült a Duna parton csendesen, merengve,
rég nem látott anyját mily szavakkal köszöntse.
S az alföldi rónaság nagy szülötte, a lángoló,
ifjú szívvel népünk szabadságáért harcoló,
ki nem akart ágyban, párnák közt halni meg,
verseit olvasva örök időkre e kis nép megremeg.
Volt, ki csak álmodozhatott az otthonról
a szöges dróttal beszegett tölgyfa kerítés mögött,
miközben Párizsba az ősz halkan beszökött,
s már vénülő szemmel őrizte a szemem...
Igazi költő? Óh, sorolhatnám még végtelen,
örök példáink ők s én meg sem kísérlem a méltatást,
 gyér szótáramban nem találok szavakat, csak buzdítást.
Figyelmesen olvasni, tanulni tőlük nemzedékeken át,
mert az igaz költő mindig őszinte, szava múltról, jelenről,
a világról, titkokról, szépségről és szabadságról kiált..

Versemben Tóth Árpád, József Attila, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós
és Ady Endre költeményeiből használtam fel verscímeket és idézeteket.

B Ilona Tóthné

TÓPARTI FÁK

Ma ebéd után kisütött a nap.így kimentem a kutyával a temetőbe, majd lementünk a tópartra és sétáltunk egy nagyot. Igazi kikapcsolódás volt, holnap már nem tehetném meg...
Tóparti fák
(Sajószöged)
Tanka

Tóparti öreg
fák némán szemlélitek
a múló időt
látatlan könnyeteket
elnyeli a tó víze
B Ilona Tóthné
Kép: saját

Tetszik · Hozzászólás · Megosztom