A NAP VÉGE

A nap vége
Befejeztem tettem-vettem napomat,
bekulcsoltam bejárati ajtómat.
Eljött az este, a hideg kintmaradt,
szeretem e lámpafényes órákat,
a meghitt csendet, heverő kutyámat..
Míg a tegnap kitárt karral várja a mát,
kebelén emlékként őrzi az álmát,
éjfél után megszületik a holnap..
Mit hoz majd? Nekem már nem újság,
folytatódik a biztos monotonság..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Tetszik ·

· Megosztom

Kovács László, István Kovács, Imréné Balogh és további 24 ember kedveli ezt.

Anya és fia

/Egymondatos/
".. mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást.."

Az asszony ott állt a konyha ablaknál és lenézett az első emeleti panel házból az utcára. Minden nap pontosan fél kettőkor. A fiú munkából jövet ekkor ment el az ablak alatt. Ha kocsival volt, akkor egy pillanatra megállt és integetett az anyjának. Amikor biciklivel tette meg az utat és az anyja kezével intve felhívta, akkor beszaladt hozzá néhány percre. Ilyenkor az anyja mindig főzött neki előre valami finomat, a fiú megebédelt, aztán a párjának összecsomagolt ebédet is elvitte.
Ez így ment már évek óta. Az asszonyt ezek a félórás idők éltették, férje jóformán sose volt otthon, nyugdíjas lévén a közeli kiskertben éppen csak dolgozgatott, majd a barátokkal egy-két pohár borra betért a buszmegállóban lévő bisztróba, aztán hazament, megebédelt, bement a szobájába, elterült és nézte a TV-t. Önmagán kívül semmi más nem érdekelte.
Korábban sose voltak anyagi gondjaik. Amikor még mindketten dolgoztak, nem volt olyan dolog, amit a fiú ne kapott volna meg. Úgy járt, mint egy kisherceg, a legmenőbb ruhákban, modern mobilokkal, mindenféle műszaki cikkekkel felfegyverkezve. Az anyja mindent megvett neki. A fiú mindezt természetesnek vette, ebben nőtt fel, nem is kívánkozott el otthonról.
Aztán a szülők nyugdíjba mentek és szinte ezzel egy időben a fiú a munkahelyén megismerkedett egy kislánnyal. Miután összejöttek, a barátnőjével néhány hónapig a szülőknél laktak, aztán az apa "hatására" albérletbe költöztek.
A fiú társa gyakran hazautazott az anyjához, ilyenkor a fiú továbbra is feljárt

 a szülői házba, az anyja várta az ebéddel és nagyon boldog volt, de magának sem merte bevallani,-egyre fáradtabban.Mert az idő senkivel nem tesz kivételt..
Egy nap az ifjú pár , saját-hitelbe vásárolt-lakásba költöztek, mondván, hogy az albérletre kifizetett összeget legalább maguknak fektetik be. Gyönyörűen berendezték a lakást, milliós kölcsönökből, amit a bank szinte hozzájuk vágott. A fiú nem törődött azzal,-hiszen eddig mindent megkapott- hogy ezeket a kölcsönöket vissza is kell fizetni. Alig rendezkedtek be, jött a hitelválság, a fiataloknak annyi pénzük sem maradt a fizetésükből, ami a havi kosztot fedezte volna.
Az anya titokban,-hogy a férje ne tudjon róla,- nyugdíját szinte teljes egészében rájuk áldozta, e mellett a havi bevásárlásokból jócskán adott nekik mindenből.
Az asszony nővére gyakran meglátogatta testvérét, épp' egy ilyen bevásárlás-osztozkodásnál megjegyezte, hogy így a fiatalok soha nem fognak a saját lábukra állni, önállóan élni. Még idejében el kell vágni a köldökzsinórt, mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást- mondogatta,  bár magában érezte és látta is, hogy fölösleges a figyelmeztetés.
-Az egyszem fiamról van szó- válaszolta a testvére könnyes szemmel, aki idegileg és fizikailag is egyre gyengébb lett, egyrészt a titkolózástól, mert nővérén kívül senkivel nem beszélhette meg gondjait, másrészt a megterheléstől.
Aztán az élet gondoskodott a köldökzsinór elvágásáról..Az anya rövid betegség után szinte egyik hónapról a másikra meghalt.
Halála után a fia talált egy lezárt borítékot, a levélben az állt:
                          "Drága Angyalka,ha már nem leszek, kérlek, segítsd tovább a fiamat."...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

RAGADOZÓK

Tigris karmai közt antilop,
hiéna állkapcsában csont ropog,
oroszlán lapul a fák mögött,
zebrák legelnek magas fű között,
farkas oson fák fedezékében,
éhes kölyök szájak várják rejtekében.
Ölnek ők, mert élni akarnak,
küzdenek, ha nem,-éhen halnak..

Kislányka játszik a téren,
kéjes szem villan bokor tövében,
kinyúl egy kar,-az áldozat megvan..
Idős asszony alszik otthonában,
gyilkos kezében kés csillan,
ébredés egy másik világban..
Néhány ezer forint egy élet ára,
ember-ragadozót a kocsma várja.. 

B Ilona Tóthné
Kép: net

 

NEM ÉRDEKEL

Nem érdekel, ki vagy,
hogy' nézel ki, mi vagy,
éveidnek száma sem érdekel,
honnan jöttél, mit végeztél,
palotában vagy kunyhóban éltél,
szép-e a ruhád, vagy szakadt,
milyen színű a hajad,
szemed világít-e, mint a fáklya,
vagy mélabúsan nézel a világra..
szeretsz-e valakit,
vagy a magány beterít,
nem érdekel!
De egy úton megyünk, szembe
rád nézve villám vág szívembe..

elmentünk egymás mellett,
s fél lettem egész valóm helyett

B Ilona Tóthné
Kép:Net

TÖREDÉK

Egy különóráról tartottunk haza éppen,
a gyerek fáradtan bóbiskolt a hásó ülésen,
nesztelen suhantunk, a város házai eltüntek,
az út melletti földeken gépek dübörögtek,
talán éppen kukorica magokat vetettek..
mindig mosolygok magamban,
bárhogy is van, az élet ott van a magokban..
Mama mesélj,-riasztotta a gyerek a gondolataimat,
miközben kezében egy száraz szendvicset szorongat..

Elmesélem neked a mi szünidőnket az én papámnál.
Meséld, mama, legalább megtudom, milyen gyerek voltál..
Tudod, mi nyaranta falun, a nagyszülőknél voltunk,
s míg a papa a földeken kaszált, a réten játszottunk..

Lassan poroszkál a lovasszakér
a por lepte mezei úton,-kezdtem
s látom, a gyerek szeme örömmel megrebben..
Szemben már a lenyugvó nap
aludni készül felhő dunnába takarózva,
útszéli árokparton illatos virágok bólogatva
köszöntek el egymástól, már a tücsök sem hegedül,
a bakon öregapám ül
kérges kezében a gyeplő
szikár alakján az utolsó sugarak megtörtek..
hátra-hátra néz, a csenedet
vidám gyerekhangok törik meg.
Délceg már ismeri a járást,
nem kell neki a nógatás..
A faluba érve, szemben velünk
tehéncsoda közeleg,
a gazdák a kapuban várják őket,
mint hazatérő gyerekeket.
A tágra nyílt kapun át
Délceg büszkén hozza a sereget,
nagyanyám már megsütötte
az illatos kenyeret..
Készíti a vacsorát
s mi éhes szájjal kebelezzük
a fínom tejespuliszkát..

A nagyi kenyérsütő gépe meg van még?
S én elmagyarázom a kemence titkait.
És a puliszka sem egy csoda,
csak egy egyszerű kukorica kása..

Közben megérkeztünk, s a gyerek a lépcsőfordulóban
kezével ostor-suhintást utánozva visszaintett
mosolygó kék szemében huncut fény villant:
-a nagypapi varázsló volt, mint Harry Potter,-elmélkedett.
Meghatódtam, szemem valamiért nedves lett..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

MAGAM VAGYOK

"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom."
/Tóth Árpád/

Országunkban a felnőttek majd egyharmada egyszemélyes háztartásban él, hatvan felett pedig egyre több az özvegyek száma. Róluk szeretnék most írni, magam is közéjük tartozom.

Bizony, korosztályomban egyre többen élünk egyedül.
Van olyan barátnőm, aki- míg egészségi állapota engedte-állandóan utazott. Szinte bejárta a világot.De ma sem unatkozik, időnként összejön barátnőivel egy-egy közös vacsorára, beszélgetésre.
Egy másik barátnőm Isten csapásának érzi az egyedüllétet, mindig más-más ismerőse  "nyakára akaszkodik" és néhány napot velük tölt. Egyszerűen nem tud egyedülleni.
Aztán van olyan,aki napjait megosztja a családjával, mai napig velük él, segít az unokák nevelésében, háztartási munkákban.
Egy másik barátnőm bezárkózik, él a négy fal között, morózus, kerüli a társaságot. Megkeseredett ember lett, állandó társa a külviágtól  való félelem, csendesen,magában őrlődve telnek napjai.

Van, aki az egyedüllétben teljesedett ki. Megtalálta az egyedüllét örömét, a szabadságot, felfigyelt sok olyan tulajdonságára, amiről eddig nem is gondolta, hogy benne rejtőzködik.Eddig lefoglalták a napi családi gondok, de most lett ideje önmagára is gondolni, befelé figyelni.
De sorolhatnám tovább, az egyedüllétet mindenki másképp dolgozza fel, a változtatásokra ebben a korban már nehéz tanácsot adni.

Szerintem csak az keseredik meg, aki önmaga számára rossz társaság.
Gondoljunk arra, hány ember szenved az elszigeltségtől, aki családban él, vagy egy rosszul működő kapcsolatban. Nem is próbálnak kilépni, változtatni, hiszen maga a társadalom is automatikusan a "vesztes" a "szegény" billogot süti rá az egyedülállóra.
Pedig az embernek élete folyamán szüksége van az egyedüllétre, a magánszférára,-alapvető igényünk.
Ma már a magány fogalma is megváltozott, benne vagyunk az események sodrában akkor is, ha egyedül élünk.

A legfontosabb,hogy szerethetőek maradjunk, nyitottak, legyünk összhangban magunkkal, keressük és találjuk meg magunknak azt, ami tartalmassá, élhetőbbé teszi világunkat. A "megkérgesedés" nem vezet sehová. Amíg céljaink vannak, a magány legyőzhető és az egyedüllét is nyugalmat, egyensúlyt hoz életükbe.

B Ilona Tóthné
Kép:Net

Amikor én még...
Kutakodtam, mit találtam!? Rég volt, tán igaz sem volt..smile hangulatjel
Amikor még voltak terveim..

Tetszik ·

· Megosztom

Ana Mercedes Muñiz Zambrano, Éva Lambrozett, Kocsi Imre és további 45 ember kedveli ezt.

HOL ÉS HONNAN

Honnan van a Mindenség,
a Hadak útja és a sötétség,
fekete lyuk, csillagok, bolygók,
a világ s mi emberek,-kis pontok?

Kitől kapta az idő a fenséget,
az uralkodó időtlenséget,
s a tér, mely olyan, mint az idő,
nem látható, a Mindenséget ölelő?

Hol van a fényben úszó Mennyország,
s a mélység tüzében izzó Pokol,
eltávozottak országa, a Másvilág,
élünk-e tovább, mikor a test már csak por?

Tudósok bogozzák a szálakat,
adnak a kérdésekre magyarázatokat,
nekem mégis oly sok az ismeretlen,
nem is tudom már meg életemben..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Az egyszerű és a bonyolult

Újra meglátogatott a barátom, aki már a múlt héten is vendégem volt és már akkor megfenyegetett, hogy e héten, a mai napon is tiszteletét teszi nálam.Semmi gond,örülök a vendégeknek, különösen akkor,ha a látogatás időpontját előzőleg egyeztettük.
.
A barátom néhány évvel idősebb nálam, őszes, tisztes úr, mint gépészmérnök a műszaki tudományok jelentős képviselője.Mindezt csak azért írom le, mert magam is műszaki beállítottságú vagyok, sőt a régi-még gyerekkori -közös élményekre emlékezve abban a szent hitben éltem, majdhogynem egyforma természettel áldott meg bennünket a sors.
Az eltelt hosszú-hosszú évek után ma kellett arra rájönnöm, hogy ez korán sincs így, az agyunk teljesen másképp' működik.
Pechemre a számítógépem be volt kapcsolva.Így a barátom,- miután egy-egy közös emléket felelevenítve, derűsen, nevetgélve elfogyasztottuk a töltött káposztás ebédet és a szobában felszolgáltam a kávét,-azonnal a számítógépre vetette magát.
Én  öt éve ismerem ezt a nagyszerű szerkentyűt, működését, titkait.Ez a gépem aránylag még új, magam tanultam meg a használatát, semmi gondom nem volt vele.

Büszkén mutogattam az általam használt oldalakat, levelezésemet, képeimet, írásaimat stb. Csak ámult-bámult, végül kijelentette,hogy én borzasztóan bonyolultan kezelem ezt a gépet, mindent sokkal egyszerűbben meg lehet oldani.
Leült a gép mellé és kb. egy órát magyarázott, közben feltöltött nem tudom, hány programot, kihozott vagy ötven táblázatot, kattintott ide-oda, átrendezte a mintegy ezer képemet és a letöltéseimet, majd felállt és azt mondta, már minden rendben és átadta a helyét.
Tudni kell ehhez, hogy én a kezdetektől úgy állítottam be a programokat, hogy egy kattintásra kijött az összes hely, amit használok, be sem kellett jelentkeznem, a megfelelő helyre csak rákatintottam és bent üdültem a kívánt helyemen..
Tejesen kétségbe estem, mert az ő egyszerű,nekem kibogozhatatlan módszerével belépni sem tudtam.Sehova.

Azóta is itt ülök és merengek, honnan fogom ezután az általam szépen elrendezett képeimet feltenni, hol találom meg a blogomat és egyáltalán mindent.Hogyan fogom én visszacsinálni az én "bonyolult rendszeremet"?

Végső következtetésem: ami a nőknél egyszerű,az a férfiaknál bonyolult, ami a férfiaknál egyszerű, az a nőknél bonyolult. Vagy tévednék?

TAVASZ VÁRÁS

Tavaszvárás

Gyötrő, sötét lucskos tél volt,
ámulva nézett le a Hold,
miért nem jégtől ragyog a tó,
s a földön sem csillog a hó?
Óh, szánkó húzó tél, hol vagy,
gyemekarcon sem virul fagy..
léptek tocsognak az avaron,
nincs jégvirág az ablakon,
csak ónos eső szemerkél,
csúszna már odébb a tél!

Lelkemben már itt a tavasz,
mámorosan rágondolok,
szikrázó napsütés fogadott,s a lég
 madárcsicsergéssel volt tele,
hajamba kapott a tavaz szele,
kis idő és itt lesz újra,
nagy öröm a téli búra.

B Ilona Tóthné
Kép:saját

MÁR NEM ÉRZEM

már nem érezlek minden órában, percben,
már nem látlak menni az úton, a fényben,
már nem hallom hangod a lenge szélben,
már nem érzem illatod az éj sötétjében,
már nem beszélek magamban az egyedüllétben..
már régen nem lendítem vonat ablakából kezem feléd,
már régen nem tapossa lábam veled a kert zöld gyepét,
s fiad arcát sem simogatom már, téged benne látva,
szívem sem zakatol már vergődve az esti homályba..

hogyan is tehetném mindezt, hiszen a részem lettél,
sejtjeimbe gubóztál, minden vélt rezdülésed bennem él,
s csak akkor szűnsz majd meg létezni, ha minden elmúlt,
mert egy vérrög az erek útján becsukja a szív-kaput..

B Ilona Tóthné
Kép: net

Melegszik a Föld

E téli hét végi napon
kocsimmal halkan suhanok
a gyér forgalmú úton

lámpám fénye vibrál előttem
a csillogó, nedves aszfalton
monoton csúszkál az ablaktörlő
mert egyre csak esik, esik az eső..
Melegszik a Föld..
Vajon a szívek is melegebbek lesznek?
Vagy marad üres szó a szeretet,
s néha az ember azt is bánja,
hogy megszületett..
Életünket szabályozzák rendeletek,
(gondolok erre, s máris csökkent a hőmérséklet)
élj így, meg úgy, tedd ezt, meg azt,
-mondják felül-
s hiába háborogsz legbelül..
Fagyos ez a világ,
akár hogy' is nézem,
Istenem, egy palacsintává lapult
macska az útszélen!
Ott távol, egy nedves padon
egy ember alszik a téren,
amott kóbor kutya bóklászik
éhesen a réten.
Melegszik a Föld,
nem is értem, miért
olyan hideg a tél,
hiszen se hó, se fagy,
csak az erre tévedt szél.
Csak a remény marad,
hogy tavaszra más lesz,
s szebbik arcát mutatja
a vátesz..Ámbár
"vulpes pilam mutat,
non mores"
(a róka megváltoztatja a szőrét,
de nem a természetét)
Te csak figyelj,óvatosan vezess!

B Ilona Tóthné
Kép: Net

42 Imréné Balogh, Magdolna Barkó Péterné és további 40 ember/ 2017.01./

A 2015. 02. játék értékelése( KKK)

Szerintem az értékelés a játék legnehezebb része. Nem azért, mert fényezni akarom magamat, de olyan nehéz mindig dönteni, hiszen ebben az értékelő csak magára hagyatkozhat.Az igazság az, hogy én értékelni nem is tudok, ahhoz jobban kellene a verseléshez értenem, tehát csak azt tudom leírni, hogy én mit érzek a verseket olvasva.
Nézzük sorjában:

Ács Nagy Éva ÁLOMBÓL VALÓSÁG LETT
Szonett: 102.
Írta: Ács Nagy Éva

Megláttam őt, állt a neonfény alatt,
Nem csinált semmit, nézett maga elé,
A fény árnyékot font,varázsolt mögé,
Ismerem jól, reményem benne vágtat.

Láttam, tudom ő volt ott álmaimban,
Barna szeme most nyugalmat árasztott,
Mozdulata , magához hívogatott,
Indultam , nem féltem a karjaiban.

Hatással volt rám, akaratom megszűnt,
Szégyenlősségem percek alatt eltűnt,
Lépni, mozdulni sem tudtam hirtelen.

Akkor rám nézett, mosolyt küldött felém,
Éji ismerősöm , nem ép az elmém,
Szeress most, szoríts magadhoz gyengéden!

Évikém, a szonetteid száma magától beszél. A Tőled megszokott precizséggel, a szonett követelményeinek megfelelően nagyon szépet írtál egy álombéli találkozásról a nyugalom és vágyakozás hangjaival. Gratulálok, szép szonett!


H Kohut Katalin Kohut Katalin: Enyhet várok

" Egy találkozásnak -azt hiszem, minden találkozásnak- előélete, előtörténete, az ismeretlenből való eredője van, akkor is,ha nem tudunk róla."

Minden találkozásnak van célja és oka.
Jönnöd kellett, drága, emlékezzem, móka
örömteli élet rám is várhat itten,
jóságod élesztett, szeretlek oly' híven,

mint egyetlent, akit szívembe fogadtam -
bár a sötétségben mindig benn ragadtam- ,
nem értheted soha, mi történt énvelem,
mégis jó volt nekem, fogtad a két kezem.

Lapoztál sorsodnak életút könyvében,
leírtál engemet - könnycsepp a szívemen -,
egyetlen életem örökké köt hozzád,
barátságod várom – reményem szív-virág.

Ékített bensőmmel enyhet várok kedves,
szerelmem, az voltál, nincs ára érzésnek,
ingyen kaptam ettől a nagy találkozástól,
nem félek a közös lélek-utazástól.

Kedves Kati, Te mindig olyan szépen tudsz írni az érzéseidről. Itt egy régóta vágyott szerelemről írsz, egy végzetes találkozásról, "egyetlen életem örökké köt hozzád", szívedben reméled, hogy életed végéig tartani fog. Nagyon szép, gratulálok, szépek a rímelések!

 Erdődi Maya Amikor majd találkozunk
Cikázik agyamban egy csodaszép gondolat
tekergetem, mint nagymama a fonalat.
Már minden sejtemet, körbe szőtte,
mi lesz majd, ha ott állok előtte?
Tudok-e szólni majd,
vagy csak bámulok némán,
vagy mellére borulok
és sírdogálok némán.
Vagy nevetve futok felé
hajam lobog a szélben,
elkap forog velem
s én szédülök kezében.
Olyan is lehetne
mint a hős filmeken
hogy egymás felé futunk
a kvarchomok tengeren.
A pillanat lassított képei
a nyugvó nap bíbor fényében
örökkévalóságnak tűnik
egy gyönyörű lágy zenében.
Amíg nem látjuk egymást
gyakran álmodunk
milyen is lesz az,
ha majd találkozunk ..

Drága Maya! Én még nem olvastam Tőled verset és őszintén mondom, ez a vers egy nagyon nagy meglepetés volt számomra. Visszahoztad nekem a fiatalságot, hasonlóan éreztem az első randevú előtt, az ilyesmi megmarad mindenkiben egy életen át.Gyönyörű természeti képekkel is fokoztad a várakozás izgalmát, ahogyan elképzeled az első találkozást. Versed szívenütött, nagyon tetszett, tiszta szívből gratulálok!

• 
Olga Földes A találkozás
Nézek rád,
mintha már
láttalak volna,
az illatod is ismerős,
úgy szólok hozzád,
mint kitől tegnap
váltam el,
mintha kettévált
volna a függönyön
túli ködös lepel,
mert kitárult egy ajtó,
amin túl már jártam,
s ott voltunk ketten
egy antik szobában,
kezedet fogtam,
és nem engedtem el.
Olyan, mint álom
és mégsem az,
tünékeny tarka lepke.
Találkoztunk megint,
s itt állok újra
remegve: honnan is jöttél?
Ki vagy?
Ismerős örök időkön át,
csak ez egy másik világ.
Olgim, a Te versed nagyon megérintett, egy érett, érzékeny asszony találkozása a sejtelmes, titokzatos -talán múlttal, vagy egy álommal, amit ismersz is, meg nem is, olyan, mintha az álom, ébredés határán járnál.Az ember gyakran érzi azt, ha jár egy helyen, olyan mintha korábban márt járt volna ott, pedig éleében sem. De személyekkel is vagyunk így.Az emberi lélek csodálatos, érzékeny hangszer. Szívenütött a versed, gondolatébresztő, hatással volt rám, mint minden "olgis"vers.Gratulálok, örülök, hogy olvastam!


Ez a négy vers vett részt a játékban és most rangsorolni kellene.Nem írhatnék inkább én is egy verset? No, mindegy, a szokásos "nagyon nehéz"-de meg kell tennem.
Az én olvasatomban tehát: 
I. Erdődi Maya, Amikor majd találkozunk
II: Olga Földes, A találkozás
III.H Kohut Katalin, Enyhet várok


Különdíj: Ács Nagy Éva  , Álomból valóság lett
                    
Szívből gratulálok minden résztvevőnek!

Az ezüstszínű kályhacsőlakk megtette jótékony hatását

( Egymondatos )

Régi családi házunkban,-ahol gyermekkoromat töltöttem és felnőttem- egy öreg vaskályha állt. Antik darab volt, ki tudja hány éves, bármelyik múzeumban megállta volna a helyét.
Nálunk már szertartás-számba ment, hogy a fűtési szezon megkezdése előtt apám a csövekkel együtt átkente a kályhát csőlakkal.Ilyenkor a kályha új ruhájában ezüstös fénnyel ragyogott, a szoba királynője lett és télen ontotta a meleget.
12-13 éves lehettem, amikor apám éppen a festéssel foglalatoskodott, én elmerülten néztem a munkáját. Abban az időben éppen szerelmes voltam a szomszéd fiúba, de nagy csalódás ért, mert észrevettem a szünetben, hogy szerelmem tárgya egy másik kislány kezét fogva sétálgat.
Apám magának való ember volt, mindig a gondolataiba merülve, sokszor úgy éreztem, valami másik világban kalandozik.
Akkor- miközben fényesítette a kályhát, fél szemével rám nézett, nem kérdezett semmit és teljesen váratlanul megszólalt:
- Ne légy szomorú, Icuka-mondta és tréfásan az orromra kent egy kis lakkot az ecsettel- nézd csak ezt a kályhát, látod, milyen volt? Most megszépítem és újra fog ragyogni.Te is fesd át a szomorúságod és ha ezzel végzel, újra a régi, vidám kislány leszel!

Az ezüstszínű kályhacsőlakk megtette jótékony hatását. De sokat gondoltam apám szavaira nehéz időszakaimban! Mert mi vagyunk a kályha, amit mindig újra-és újra át kell festeni.
Azóta már eltemettem a szüleimet, testvéreimet, férjemet, viharos éveken vagyok túl, örökös újrakezdéssel, mindig kimásztam az alagsorból, apám szavainak köszönhetően. És nem áltatom magam-még így, az utolsó szakaszban sem, hogy zökkenő mentesen élhetek. Amíg élünk, mindig szükség lesz az ezüstfényű kályhacsőlakkra..

B Ilona Tóthné..

Nem szeretem

Az "utálat" játékhoz

Az én szótáramban
nincs oly' szó, hogy utálni
nem emberhez méltó
ily szóval szólni
helyette azt mondom
nem szeretem
azt is csak végső esetben:
ha a gerinctelenség
renyheség, oktalan sértés
öndícséret és semmittevés
szemem előtt zajlik
mint áradó patak
akkor sem mondom, utállak
csak nem szeretem, ha
ilyen vagy..
mert minden emberben azért
van valami jó
s szép szavakkal még
megváltoztatható
nem legyinteni kell
és elmenni mellette
mert nem tudhatod
te mikor kerülsz
ilyen helyzetbe..

B Ilona Tóthné