2014. október 8., szerda

TÖBBET SEMMI NEM LESZ MÁR OLYAN

Nem csörög délben a telefon,
az előszobában csak az üresség kong,
kutyám kaparja az  ajtót, jönne be,
most lenne beszélgetésünk ideje...
Hogy vagy?- kérdezted minden nap,
akkor is, ha sütött a nap,
vagy az ablakon hálót szőtt a fagy.
Nem látod már többet a hulló leveleket,
s lépted nem tapossa az avaszőnyeget..
Tegnap még megsímogattam sápadt arcodat,
miközben ajkadon egy hörgés felszakadt.
Szemed még néha értelmesen rámnézett,
majd lecsukódott, tükrét törte szenvedésed.
Hangtalanul zokogtam, óh, nagy Isten,
bárhogy fáj, engedd, hogy elmenjen!
A sok kúsza vezeték, cső, olyan a testeden,
-melyek nem táplálnak már,-mint kés a szívben.
Hisz' látom, félig odaát vagy
testvérem, ne aggódj, itt a fiad!
Mondanám, rendben lesz minden,
véred itt csörgedez ereimben..
A mennyek kapuja nyiva áll előtted,
s a hosszú út után pihenj békében,
kezed fogja Isten.

Nem berreg délben a telefon,
csak ülök mellette bénán,hallgatagon,
a kutya halkan nyűszít az ajtó előtt,
többet semmi nem nem lesz már olyan,
 mint azelőtt..

B Ilona Tóthné
Kép:Net

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. október 4., szombat

Egy magyar ember egy napja


A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség.

Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László, 1931), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd Leó 1929), utána gyufával (Irinyi János 1836) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint (Szentgyörgyi 1931). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (Neumann János 1944), elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (Kemény János 1964), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (Simonyi Károly 1974). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (Rátai Dániel 2010) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (Goldmark Károly 1948), és bekapcsolta a tv-t is (Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (Goldmark Károly, 1948). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (Asbóth Sándor, ö készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón (Pávlics Ferenc kb. 1960), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát (Rubik Ernő 1976).
Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata fényképezőgépét (Mihályi József 1938), dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (Dallos József 1928) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (Gyorffy István 1959). használja-e? Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József 1908,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc 1983), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebesség váltója volt (Bíró László 1932). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János 1893). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos 1861), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (Asbóth Oszkár 1928). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (Pulitzer József 1917) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (Losonczi Áron, 2001) - magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.
Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (Bródy Imre 1930), megivott egy pohár szódát (Jedlik Ányos 1940), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (Richter Gedeon 1912). Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (Kodály Zoltán 1929) Psalmus Hungaricust.
Forrás: Internet
http://youtu.be/5gYZoC3GmR8



Zoltán Kodály: Psalmus Hungaricus, Op. 13
Kertész, London Symphony Orchestra; Kosma, Brighton Festival Chorus Mikoron Dávid nagy búsultában, [When as King David sore was afflicted,] Baráti miatt voln...
youtube.com
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. szeptember 26., péntek

AZ EGÉR


Megállapítom, hogy a tévhitekkel ellentétben a világ legokosabb állata az egér. Vagy Neked más a véleménye, Müszike? Akkor Neked még nem volt egered..
A történetem ott kezdődött, hogy vettem két zsák krumplit, borzasztóan örültem a téli betevőnek,-el is dicsekedtem vele,-mert olcsó volt és szép. Jahaj, az örömöm korai volt, mert szerintem egy egér családot is vásároltam a krumplival. Biztos, hogy így van, mert közel 20 év alatt, mióta itt élek, hírből sem láttam egeret.
A napokban meg akartam lepni a családot valami finom süteménnyel. Bemegyek a spájzba a gondosan becsomagolt lisztemért és kifelé jövet észrevettem, hogy egy fehér kondenzcsíkot húzok magam után. Forgatom jobbra-balra a lisztet, hát látom, hogy likas az alja. Hosszas töprengés után rájöttem, hogy ezt a merényletet csak egy egér követhette el. No, de az én józan paraszti eszem még ijedtemben sem hagyott cserben, a polcra a liszt mellé tettem egy darab sajtot, fölé egy negyed gyufa szállal kitámasztott befőttes üveget és vártam.Este aztán az én egerem,-miután a sajtot felfalta, ott ficánkolt az üveg alatt.Óh, de boldog voltam! A sötétség leple alatt kiosontam és az egeret vagy tíz méterre átdobtam a szomszéd kertbe, arra gondolván, hogy a nyolc macska közül-akik itt óbégatnak örökké az ablakom alatt, valamelyik csak elkapja, mert én meg nem ölöm!
Az egér nélküli éjszakát boldogan végigaludtam, szépeket álmodtam-egészen másnapig.
Ebédre milánói makarónit akartam készíteni, gyanútlanul bontogatom a szintén becsomagolt száraztésztákat, mikor egyszer csak, mint a puskagolyó, valami kilőtte magát a zacskóból a hátamra.Hú, azzal a virtus-tánccal, amit akkor ott a spájz sarkában eljártam a fájós lábammal, biztos versenyt nyertem volna!
A kétségbeesésem teljes volt, az újabb csapdám nem vált be, mert a sajt eltűnt alóla, de az üveg állt rendületlen.
A sógorom, mint telki egérszakértő, hozott nekem egy egérfogót, még életemben nem volt dolgom ilyen szerkentyűvel, így a szerelésnél az ujjamat háromszor úgy összezúzta, hogy még most is kék-zöld színben játszik.
De a sógor nem adta fel, bár tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok, hiszen a cseresznyémet is úgy szedte le, hogy előbb levágta az ágakat,-szóval mégis úgy összeszerelte az egérfogót és rákötözte a szalonnát, hogy egér legyen a talpán, ha nem marad majd őkelme alatta..De az egér megúszta, a szalonna eltűnt, egérnek nyoma sem volt és a csapda is lecsapódott..
Azóta is hallok mocorgást az éléskamrából, egér tehát van( lehet, hogy a kidobott okos egerem talált vissza). Mit tegyek??
Most bánatosan nézem az üres egérfogót és újabb hadicselen gondolkodom..
,
B Ilona Tóthné
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. szeptember 25., csütörtök

Befejezetlen beszélgetés


Hosszú évek átvirrasztott éjszakáin
hányszor jártak azon gondolataim,
meg kellett volna valamit mondanom,
de soha nem volt rá alkalom...
Melegen megfogni a kezed,
csendesen beszélgetni veled,
ültünk volna lombhulláskor egy padon,
vagy könyököltünk volna a teraszon
egy esti alkonyon.
El-el kezdtem, de valami miatt
beszélgetésünk mindig abbamaradt.
S mire befejeztem volna
már eljött az utolsó óra...
Aztán rájöttem, nemcsak én vagyok így ezzel,
minden másvilágra távozott emberrel
valakinek egy beszélgetése
befejezetlen maradt..

B Ilona Tóthné
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. szeptember 10., szerda

Siklik a csónak

 Szonett 66.



Siklik a csónak a csendes tavon,
mint vízisikló a parti nád között,
sejtelmes hold világit a tó fölött,
ahogyan fény vezet a vándorúton.

Mert mi vagyunk a csónak, hánykolódunk,
életünk néha békés tó felszíne,
örömökkel és csodákkal van tele,
csillogó csillag fényében úszunk.

De ha a csönd felett háború dúl,
az ég is haragosan felmordul,
viharos széltől csónakunk széthasad..

Tekergő örvény lehúz a mélybe,
bízol-e magadban, élni akarsz-e?
Hát mutasd meg, erős vagy! Rúgd föl magad!

B Ilona Tóthné
Kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. szeptember 8., hétfő

MELANKÓLIA

Kihűlt emlékeket
melegítek szívemben,
kaparom a régi képeket,
némelyik úgy belém égett.
Cudar bő idő!
Hát nem hagysz?
Oly szép némelyik kép,
már csak ez van nekem,
mert a jelen
képtelen, bénító, riasztó,
ürességtől kongó szívkamra..
Léket vert belé a magány,
- s csak talány-
lesz e még jövő képem
amíg lélegzem..

B Ilona Tóthné
Kép: Internet

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. szeptember 7., vasárnap

AZ ÉN KÉKMADARAM

KKK 33. játék
Shakespeare-i szonett
Megadott szavak: világ, szomorú,szerelem,csoda,menny

Fogaim közt némán vacog a vágy,
nem az égő szerelem tüze hajt már,
de az emberi szív nem egy tört tárgy,
melyet körbefon s mélybe ránt a hínár...

E szomorú világ bennem lüktet,
valami nagy-nagy csodára vágyom,
mely felrázná e szürke életet,
de nélküled marad ez már csak álom.

A fecskék is ülnek útra készen,
új csodák várják őket őszi fényben
s repülnek majd boldog reménységben.

Az én kékmadaram a kék égen
száll, soha  nem találom már, úgy érzem,
talán a mennyben egyszer elérem..

B Ilona Tóthné
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)