AZ EGÉR

Megállapítom, hogy a tévhitekkel ellentétben a világ legokosabb állata az egér. Vagy Neked más a véleménye, Müszike? Akkor Neked még nem volt egered..
A történetem ott kezdődött, hogy vettem két zsák krumplit, borzasztóan örültem a téli betevőnek,-el is dicsekedtem vele,-mert olcsó volt és szép. Jahaj, az örömöm korai volt, mert szerintem egy egér családot is vásároltam a krumplival. Biztos, hogy így van, mert közel 20 év alatt, mióta itt élek, hírből sem láttam egeret.
A napokban meg akartam lepni a családot valami finom süteménnyel. Bemegyek a spájzba a gondosan becsomagolt lisztemért és kifelé jövet észrevettem, hogy egy fehér kondenzcsíkot húzok magam után. Forgatom jobbra-balra a lisztet, hát látom, hogy likas az alja. Hosszas töprengés után rájöttem, hogy ezt a merényletet csak egy egér követhette el. No, de az én józan paraszti eszem még ijedtemben sem hagyott cserben, a polcra a liszt mellé tettem egy darab sajtot, fölé egy negyed gyufa szállal kitámasztott befőttes üveget és vártam.Este aztán az én egerem,-miután a sajtot felfalta, ott ficánkolt az üveg alatt.Óh, de boldog voltam! A sötétség leple alatt kiosontam és az egeret vagy tíz méterre átdobtam a szomszéd kertbe, arra gondolván, hogy a nyolc macska közül-akik itt óbégatnak örökké az ablakom alatt, valamelyik csak elkapja, mert én meg nem ölöm!
Az egér nélküli éjszakát boldogan végigaludtam, szépeket álmodtam-egészen másnapig.
Ebédre milánói makarónit akartam készíteni, gyanútlanul bontogatom a szintén becsomagolt száraztésztákat, mikor egyszer csak, mint a puskagolyó, valami kilőtte magát a zacskóból a hátamra.Hú, azzal a virtus-tánccal, amit akkor ott a spájz sarkában eljártam a fájós lábammal, biztos versenyt nyertem volna!
A kétségbeesésem teljes volt, az újabb csapdám nem vált be, mert a sajt eltűnt alóla, de az üveg állt rendületlen.
A sógorom, mint telki egérszakértő, hozott nekem egy egérfogót, még életemben nem volt dolgom ilyen szerkentyűvel, így a szerelésnél az ujjamat háromszor úgy összezúzta, hogy még most is kék-zöld színben játszik.
De a sógor nem adta fel, bár tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok, hiszen a cseresznyémet is úgy szedte le, hogy előbb levágta az ágakat,-szóval mégis úgy összeszerelte az egérfogót és rákötözte a szalonnát, hogy egér legyen a talpán, ha nem marad majd őkelme alatta..De az egér megúszta, a szalonna eltűnt, egérnek nyoma sem volt és a csapda is lecsapódott..
Azóta is hallok mocorgást az éléskamrából, egér tehát van( lehet, hogy a kidobott okos egerem talált vissza). Mit tegyek??
Most bánatosan nézem az üres egérfogót és újabb hadicselen gondolkodom..
,
B Ilona Tóthné

Befejezetlen beszélgetés

Hosszú évek átvirrasztott éjszakáin
hányszor jártak azon gondolataim,
meg kellett volna valamit mondanom,
de soha nem volt rá alkalom...
Melegen megfogni a kezed,
csendesen beszélgetni veled,
ültünk volna lombhulláskor egy padon,
vagy könyököltünk volna a teraszon
egy esti alkonyon.
El-el kezdtem, de valami miatt
beszélgetésünk mindig abbamaradt.
S mire befejeztem volna
már eljött az utolsó óra...
Aztán rájöttem, nemcsak én vagyok így ezzel,
minden másvilágra távozott emberrel
valakinek egy beszélgetése
befejezetlen maradt..

B Ilona Tóthné

Siklik a csónak

 Szonett 66.

Siklik a csónak a csendes tavon,
mint vízisikló a parti nád között,
sejtelmes hold világit a tó fölött,
ahogyan fény vezet a vándorúton.

Mert mi vagyunk a csónak, hánykolódunk,
életünk néha békés tó felszíne,
örömökkel és csodákkal van tele,
csillogó csillag fényében úszunk.

De ha a csönd felett háború dúl,
az ég is haragosan felmordul,
viharos széltől csónakunk széthasad..

Tekergő örvény lehúz a mélybe,
bízol-e magadban, élni akarsz-e?
Hát mutasd meg, erős vagy! Rúgd föl magad!

B Ilona Tóthné
Kép: Net

MELANKÓLIA

Kihűlt emlékeket
melegítek szívemben,
kaparom a régi képeket,
némelyik úgy belém égett.
Cudar bő idő!
Hát nem hagysz?
Oly szép némelyik kép,
már csak ez van nekem,
mert a jelen
képtelen, bénító, riasztó,
ürességtől kongó szívkamra..
Léket vert belé a magány,
- s csak talány-
lesz e még jövő képem
amíg lélegzem..

B Ilona Tóthné
Kép: Internet

AZ ÉN KÉKMADARAM

KKK 33. játék
Shakespeare-i szonett
Megadott szavak: világ, szomorú,szerelem,csoda,menny

Fogaim közt némán vacog a vágy,
nem az égő szerelem tüze hajt már,
de az emberi szív nem egy tört tárgy,
melyet körbefon s mélybe ránt a hínár...

E szomorú világ bennem lüktet,
valami nagy-nagy csodára vágyom,
mely felrázná e szürke életet,
de nélküled marad ez már csak álom.

A fecskék is ülnek útra készen,
új csodák várják őket őszi fényben
s repülnek majd boldog reménységben.

Az én kékmadaram a kék égen
száll, soha  nem találom már, úgy érzem,
talán a mennyben egyszer elérem..

B Ilona Tóthné

Hinni kell

Jobban teljesítettünk, mint egy éve!
Ma ugyanis nagy nap van Szögeden! KRUMPLIFESZTIVÁL!
Ezen alkalmakkor én már korán reggel loholok ki a parkba, ekkor szoktam megvenni a télire való krumplit, hagymát..Most leesett az állam, mert a burgonya jóval olcsóbb volt, mint tavaly! Hát ezért..Örömömben rögtön megmérettem a vérnyomásom is, továbbá vettem mangalica tepertőt és egy kis császárszalonnát.Az utóbbiak többe kerültek, mint a krumpli, de ha lúd, legyen kövér..Hazafelé jövet azon morfondíroztam, vajon miért olcsóbb most a krumpli, mint a múlt évben? Az ember már csak ilyen..Hinni kell a csodákban..

ÖREGKOR

Haiku

Búcsúzik a nyár
eső siratja, talán
sose tér vissza

ŐSZ KÖZELIT

Tanka

Nem nyílik már a
vérehulló fecskefű,
útra kész fecskék
alatt hintázva kileng
fenn a villany vezeték

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Ili Czibak, Hajnalka Szabo, Judit Béres és további 22 ember kedveli ezt.

Gyerekkorom

/shakespeare-i szonett/

Nem tudom, más gyerekkora milyen volt,
csak a magaméról regélhetek.
Az enyém olyan volt, mint derűs égbolt,
bár néha takarták sötét fellegek..
Ami bennem maradt, az a szeretet.
Apám hegedült, olykor sírt a vonó,
a háború szele még megérintett,
de mi csak azt tudtuk, játszani oly jó!
Esténként, mikor a család együtt volt,
anyám megsimogatta fejünket..
Nyaranta nagyapám izzadt, ekét tolt,
s mi a réten kergettük a lepkéket..

A gyerekkor nekem már történelem,
de éltet, s maradt mosolygó emlékem.

B Ilona Tóthné
Kép: Net

ÁBRÁND

KKK. 31. játék
/szonett/

A dogok néha csak úgy megtörténnek..
Vad angyal sikolt a vak éjszakába,
csorba sors fon körül, mint polip csápja,
tőr döfése a reszkető pszichének..

Árnyékként követ a lezáratlan múlt,
megfoszt minden jóra-vágyakozástól,
nem kímél, menekülnél a magánytól,
azt érzed, számodra nincs már egérút.

A dolgok néha csak úgy megtörténnek,
de ne adj esélyt a véletlennek,
nem rendhagyó, hogy mindig rossz szülessen..

A teljesség csak egy ábránd, de higgy,
bízz önmagadban, ne add fel, reménykedj
valami jóban, s benned béke legyen..

B Ilona Tóthné

ELŐTTEM

Óh, ledér ifjúság,
kitűzött céljaid
nem félelem járja át!
Szerelem, bohóság
olyan természetes,
mint fényes napjaid..
Céljaim még vannak,

csak meghuzódnak,
több már az imádság,
nem lüktet lázasan,
-mint rég- a gondolat,
mert a kevély idő
visszafelé nem halad..

Előttem már ködös a táj,
néha villan egy fénysugár,
mintha jelezné, még vagyok,
de kérges testemben már
csak a langyos vér zokog..

B Ilona Tóthné
Kép: Zádor György

A tök(ös) lecsó

Végre elkészült a vacsorám. Addig nem akartam nagydobra verni az esményt, amig meg nem kóstoltam.Ugyanis tökös lecsót csináltam.
A tököt én mindenféle formában szerettem, -szeretném, de valahogy az idén nem értem el vele sikereket.Pedig amerikait ültettem. Szóval akkorák lettek, hogy kétszer kellett ránéznem, hogy egyszer észrevegyem őket, szegénykéim ott lógtak apró termetükkel az elszáradt  szárakon.De annál keményebbek lettek..Én semmit nem dobok ki, amiért megdolgoztam, így a tököcskéimet is behoztam a telekről, mondván, majd valami lesz velük.
Estefelé megkívántam a lecsót. De sajnos csak néhány paprikám volt, ami ugye lényeges alapanyag, egy-két paradicsomom és hagymám.Ilyen szorult helyzetekben cukkinivel( ami ugyanolyan, mint a tök, csak az irigységtől megzöldült) szoktam "dúsitani", de most az sem volt itthon. Viszont eszembe jutott a két satnya tököm, meghámoztam és beleaprítottam a lecsóba. Lesz, ami lesz,-gondoltam. Mellé még két virslit is beletettem. Fenomenálisra sikeredett!!
A tököt mostanában jószerivel csak főzelékként fogyasztottam, de lám, mindig van új a nap alatt.Ezt sem én találtam ki..:-)
Főzés közben dúdolgattam férjem kedvenc nótáját: Elszáradt a tök, elszáradt a töknek a szára , tiéd leszek rózsám nemsokára,..károg a varjú a jegenyén..

A fagylaltos

KKK. 30. játék/ csilingelő,kukacos,űzi,inger,terpesz,tűfok/

Csi-Lin-Gel, a csilingelő
fagylaltos, ici-pici kínai
örül, ha nincsen felhő,
ettől rózsásak napjai..

Fagyit árul a piacon,
nem kukacos, bőven méri,
körötte sok nép zsibong,
ferde szemmel ő nem nézi.

Terpeszben, vagy vigyázban
száját nyalja sok gyerek,
fagyi inger hozta lázba,
tódulnak az emberek.

Még egy tűfok sem férne el,
a kis kínai oly boldog,
gond nem űzi, csilingel,
fagylaltot oszt két kézzel..

A BÁNYATÓNÁL

Sétáltam a parti fövenyen
benőtte már a gaz, kócos
kajla bokrokon pókok tanyátak,
hálóik közt levelek vergődtek.
A búcsúzó nap egy lombos
faág tetején fennakadt,
aztán megunva a nézelődést
komótosan tovahaladt .
Bányató volt most itt, homokját
hajdan gép markolászta,
úgy tépett ki földtestéből apránként
egy-egy darabot, mint a zord idő belőlem.
S mi maradt? Egy megfáradt élet,
csak a homokszemek peregnek
hangtalanul, míg véget érnek..
De ez a táj még most is bennem él, 
mikor a tó helyén mezei virágok nyíltak
s a kóbor szél táncára némán hajladoztak.

Múltamba merűlve láttam egy ifjú embert,
aki én voltam és aki akkor még élni mert..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

FOrróság

E kábult, fülledt trópusi légben
már nem is érzem emberi lényem
szinte öntudatlanul lebegek
testemet átdöfik sugárkötegek
agyamat a forróság kiszippantja
ólomlábaimmal itt lent taposom
üres fejjel bambulok a nirvánába
történne már valami,-álmodom
a körtefa alatt mintha rezegne a levegő
szinte kúszva fáradt testem a fa alá huppant
emlékszem még,-fejemen egy lehullt körte
szerves bombaként szétloccsant...

B Ilona Tóthné

NYÁRI EMLÉK

Nyári emlék

Régi nyári esték,
-arannyal írt mesék-
függöny lebben,
fülledt csendben,
szívemben megbúvó
rejtett emlékem
lepkeszárnyon vergődve
nesztelenül elrebben..

B Ilona Tóthné

 

• Éva Forró, Erzsébet Pádár, Ildiko Tokos Trinfa és további 15 ember kedveli ezt.

Kép:Net