Egymagamban kószálok
sudár fenyőfák között,
egyre hív az erdő hangja,
elveszek a lombok mögött.
Talpam alatt ágak recsegő
jaja,-oly mámoros játék,
vajon győz a sötét erdő?
Elönt a hideg verejték..
Az adrenaloi hajt tovább,
-nem hallok véleményeket-,
csak szisszenő sóhajt, odább..
Legyőzöm a félelmeket!
Nekem is van egy szigetem,
szívem mélységében a rend,
a tökéletességet keresem,
de eltol magától a csend..
Kép: net
2014. június 8., vasárnap
2014. június 7., szombat
Haikuk
Haikuk
Higgy
ne remélj hanem
higgy, nyílnak még előtted
virágos kapuk
Ha megcsalnak
a megcsalatás
mély bánat, de oka van
mélyülj magadba
Tanka
Közöny
mindenek előtt
a közöny a legbántóbb
mert olyan, mintha
nem is léteznél, por vagy
semmi a mindenségben
ne remélj hanem
higgy, nyílnak még előtted
virágos kapuk
Ha megcsalnak
a megcsalatás
mély bánat, de oka van
mélyülj magadba
Tanka
Közöny
mindenek előtt
a közöny a legbántóbb
mert olyan, mintha
nem is léteznél, por vagy
semmi a mindenségben
B Ilona Tóthné
kép.net
2014. június 1., vasárnap
2014. május 31., szombat
Minden nap
Színjáték az egész élet,
Valós képek és remények,
az ember fényeket kerget,
álmokat űz és kesereg.
Minden nap előről kezdem,
a sors szüntelen játszik velem,
furcsa világban létezem,
sors tengelyén folyik életem..
Néha fürdöm napsugárban,
vagy meghúzódom az árnyékban,
lassú vízben úszik magányom.
túl messze él a családom..
Lehetek boldog a világban,
vagy bika vagyok az arénában?
Döfnek, szúrnak,-fájjon még,
mielőtt a végzet felemészt..
Bárhogy is van, én harcolok,
a nincsmibe is kapaszkodok,
csak a vérem ne csorogjon,
áldás legyen minden napon..
B Ilona Tóthné
Kép: saját
Valós képek és remények,
az ember fényeket kerget,
álmokat űz és kesereg.
Minden nap előről kezdem,
a sors szüntelen játszik velem,
furcsa világban létezem,
sors tengelyén folyik életem..
Néha fürdöm napsugárban,
vagy meghúzódom az árnyékban,
lassú vízben úszik magányom.
túl messze él a családom..
Lehetek boldog a világban,
vagy bika vagyok az arénában?
Döfnek, szúrnak,-fájjon még,
mielőtt a végzet felemészt..
Bárhogy is van, én harcolok,
a nincsmibe is kapaszkodok,
csak a vérem ne csorogjon,
áldás legyen minden napon..
B Ilona Tóthné
Kép: saját
2014. május 29., csütörtök
Szeretem nézni
Szeretem nézni, mikor nevetsz,
ilyenkor érzem, boldog lehetsz..
Ha..-így kezdődik, majd kis szünet,
aztán lehúnyod huncut szemed.
Ha, ha , ha-mint a vulkán, feltör,
valahonnan mélyről, belülről.
Mint az őserő, hangok zengenek,
így nevethettek az istenek..
Mohón iszom a pillanatot,
elfelejtem a sok iszonyatot..
Nevess, nevess még,-mondanám,
hisz szívem annyira örült..
Rád néztem , s szemedből
egy könnycsepp legördült..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
ilyenkor érzem, boldog lehetsz..
Ha..-így kezdődik, majd kis szünet,
aztán lehúnyod huncut szemed.
Ha, ha , ha-mint a vulkán, feltör,
valahonnan mélyről, belülről.
Mint az őserő, hangok zengenek,
így nevethettek az istenek..
Mohón iszom a pillanatot,
elfelejtem a sok iszonyatot..
Nevess, nevess még,-mondanám,
hisz szívem annyira örült..
Rád néztem , s szemedből
egy könnycsepp legördült..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. május 27., kedd
Piros vadszőlő levél
Szonett (75)
Vigyázz, ha erre jársz, földem ölében
lépkedsz, a kedvesem ő, boldog voltam,
csókolt nyári rét, tüzes voltam ifjan,
vetettem, arattam ez áldott földben.
Nem siettem, e szép világ enyém volt,
ifjú szívvel dolgoztam, majd fáradtan
az árnyékban fű kebelén aludtam,
tücsök zenére a nap velem táncolt..
Ma már fáradt lábakkal vonszol a lét,
"leverte álmaim vackor gyümölcsét"
még élek, " de nézd, a napom oly kevés"..
A vadszőlő az ősz- ruhát felvette..
Szeresd, ápold a drága földet már te,
nem őrlődik bennem szerelem féltés..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Vigyázz, ha erre jársz, földem ölében
lépkedsz, a kedvesem ő, boldog voltam,
csókolt nyári rét, tüzes voltam ifjan,
vetettem, arattam ez áldott földben.
Nem siettem, e szép világ enyém volt,
ifjú szívvel dolgoztam, majd fáradtan
az árnyékban fű kebelén aludtam,
tücsök zenére a nap velem táncolt..
Ma már fáradt lábakkal vonszol a lét,
"leverte álmaim vackor gyümölcsét"
még élek, " de nézd, a napom oly kevés"..
A vadszőlő az ősz- ruhát felvette..
Szeresd, ápold a drága földet már te,
nem őrlődik bennem szerelem féltés..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. május 25., vasárnap
Elhatározás
Fáradt vagyok- mondta maga elé meredve a nő, kiejtette kezéből a porszívót és lerogyott az előzőleg fényesre dörzsölt bőr ülőgarnitura szélére. Úgy érezte, ha még egy mozdulatot tesz, tán túl sem éli..
Már régen állandó bűntudat gyötörte. Elégedetlen volt, morcos, ingerült és türelmetlen a gyerekeivel, esténként, mikor lefeküdt, egyre csak azt érezte, valami nem jó benne. Hiába voltak álmatlan éjszakái, az okokra nem jött rá.
De a munkahelyén is elégedetlen volt a saját teljesítményével. Pedig ő száz százalékosan mindent megtett( maximalista volt )-ami a napi 24 órába belefért.
Szinte irigykedve nézte-délutánonként,amikor munkából hazafelé tartott,- hogy a házuk előtti padokon az asszonyok vidáman beszélgettek, körülöttük gyerekek játszadoztak. Az asszonyok nem csináltak patáliát, ha egy-két gyerek az eső áztatta fűben meghempergett, vagy nyakig vizesen ugrált a tócsában.
Hogy van nekik idejük a traccs-partira? -tűnődött magában.
Ő most hazamegy, kifényesíti a lakást, elkészíti a vacsorát és bedob a mosógépbe egy adag ruhát...
Szomorú volt, szorongott, egy konyhai robotgépnek érezte magát.
Szeretett volna néha mosolyogni, elégedettséget érezni. Szabadulni a saját maga teremtette rabszolgaságból.
Minden csak elhatározás kérdése, egyszerűen másképp kell döntenem- gondolta.
Biztos volt benne, hogy a gyerekei is jobban örülnének majd egy "lazább" anyunak..
B Ilona Tóthné
http://youtu.be/vn9XJiYYq-8
Már régen állandó bűntudat gyötörte. Elégedetlen volt, morcos, ingerült és türelmetlen a gyerekeivel, esténként, mikor lefeküdt, egyre csak azt érezte, valami nem jó benne. Hiába voltak álmatlan éjszakái, az okokra nem jött rá.
De a munkahelyén is elégedetlen volt a saját teljesítményével. Pedig ő száz százalékosan mindent megtett( maximalista volt )-ami a napi 24 órába belefért.
Szinte irigykedve nézte-délutánonként,amikor munkából hazafelé tartott,- hogy a házuk előtti padokon az asszonyok vidáman beszélgettek, körülöttük gyerekek játszadoztak. Az asszonyok nem csináltak patáliát, ha egy-két gyerek az eső áztatta fűben meghempergett, vagy nyakig vizesen ugrált a tócsában.
Hogy van nekik idejük a traccs-partira? -tűnődött magában.
Ő most hazamegy, kifényesíti a lakást, elkészíti a vacsorát és bedob a mosógépbe egy adag ruhát...
Szomorú volt, szorongott, egy konyhai robotgépnek érezte magát.
Szeretett volna néha mosolyogni, elégedettséget érezni. Szabadulni a saját maga teremtette rabszolgaságból.
Minden csak elhatározás kérdése, egyszerűen másképp kell döntenem- gondolta.
Biztos volt benne, hogy a gyerekei is jobban örülnének majd egy "lazább" anyunak..
B Ilona Tóthné
http://youtu.be/vn9XJiYYq-8
2014. május 24., szombat
Erdőben
Erdő szelleme ott bolyong a fák között,
nesztelen mozgását hűs szellőnek véled,
onnan figyel, néz rád a lombok mögött,
s víg madárdalokkal most ő köszönt téged.
Silnanus kitárt védő szárnyai alatt
vigyáz az ott lakókra, őzekre, nyulakra,
ág sem rezzen, ahogy fától-fáig halad,
nem tudod, de ott van, mutatja utad..
Menj csak tovább kitaposott ösvényeden,
s kitárul előtted az ős tölgyek kapuja,
jó helyen jársz itt, ózon béke-szigeten,
erdő szelleme feléd két kezét nyujtja.
B Ilona Tóthné
Kép: Net
nesztelen mozgását hűs szellőnek véled,
onnan figyel, néz rád a lombok mögött,
s víg madárdalokkal most ő köszönt téged.
Silnanus kitárt védő szárnyai alatt
vigyáz az ott lakókra, őzekre, nyulakra,
ág sem rezzen, ahogy fától-fáig halad,
nem tudod, de ott van, mutatja utad..
Menj csak tovább kitaposott ösvényeden,
s kitárul előtted az ős tölgyek kapuja,
jó helyen jársz itt, ózon béke-szigeten,
erdő szelleme feléd két kezét nyujtja.
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. május 22., csütörtök
ÓCEÁN MÉLYÉN
Haikuk
óceán mélyén
korall álarcod fedi
néma magányod
lezárt szemeid
mögött titkok rejtőznek
mély víz méhében
néhány ezer év
és nem maradsz egyedül
ott leszünk veled
B Ilona Tóthné
Kép: Net
óceán mélyén
korall álarcod fedi
néma magányod
lezárt szemeid
mögött titkok rejtőznek
mély víz méhében
néhány ezer év
és nem maradsz egyedül
ott leszünk veled
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. május 18., vasárnap
KÉP A FALON
A kalapos hölgy
A kép a heverőmmel szemben lévő falon van, alatta TV és egyéb műszaki tárgyak Éjjel-nappal szembenézek vele, délután,esténként ott pihenek, éjjel pedig, ha felkapcsolom a kislámpát, onnan néz rám jóságos tekintete.
A bekeretezett, kinagyított fénykép egy gyönyörű nőről készült, komoly, szépséges arccal, nagy, őzikebarna szemekkel, a 30-40-es évek divatja szerinti kalapban. Engem mindig elkápráztat, amikor ránézek és arra gondolok, Karády Katalin és Tolnai Klári sem volt szebb..
Pedig ő nagyon távol volt a szinészmesterségtől,-védőnő volt.
Az ő idejében nem volt divat a nőknek felsőfokon tanulni, a hozzá hasonló lányokat,-mikor beléptek a felnőttkorba, a szülők férjhezadták. Fő hivatásuk az anyaság volt, a családfenntartást, az anyagiakat a férj keresete biztosította. A nő ilyen családban nőtt fel öt testvérével.
De neki más elkézelései voltak az életével kapcsolatban és vállalva az apjával való összetűzést, elköltözött otthonról. Szabadságra vágyott, független életre, tanulni akart.
Nagyon szerette a gyerekeket és rengeteg lemondással, kínnal-keservvel elvégezte a védőnőképzőt. Soha nem bánta meg ezt a döntését, pedig egy fiatal nőnek abban az időben a falukat járni, beteg gyerekeket gondozni, nevelési tanácsokat adni nem kis dolog volt. Ezek a gyerekek egy életen keresztül szeretettel beszéltek, emlékeztek meg az ő védőnőjükről.
Később férjhezment és a fárasztó munka mellett három gyereket szereteben, tisztességgel, végtelen odaadással felnevelt. Nehéz idők voltak azok, mégis mindig volt kenyér az asztalon, néha kapott falun tojást, egy-egy csirkét, a gyümölcsöt az udvaron lévő hatalmas meggyfa biztosította. A fejlődésben lévő gyerekek mindig éhesek, a félfogukra sem lett volna elég egy vizes -zsemle , benne egy vékony szelet répával...A háborús években is minden napra jutott vitaminként egy kanál csukamájolaj..
Minden betegséget, szenvedést, ami a gyerekeket érintette, magára vállalt volna. Mikor a kisebbik lánya mandulaműtétre a kórházba került, ott zokogott a folyosón és kérte Istent, neki fájjon, ne a gyereknek.
Később bölcsödevezető lett, egészen nyugdíjazásáig gyerekekkel foglalkoott. Még akkor is gyakran felkeresték a " bölcsödei gyrekek ", kíváncsi volt rájuk, figyelemmel kísérte életüket.
Aztán gyerekei kirepültek otthonról, a férje meghalt és csendes magányban élt haláláig. A gyerekek szerették volna, ha valamelyikükhöz költözik, de ő nem akart, mert a férje ott volt eltemetve és akkor hogyan ment volna hozzá a temetőbe..
A húgom gyakran mondja, hogy néha földbegyökerezik a lába, ha elmegyek hozzá, mert,-mint mondja, mintha anyut látná.
Ilyenkor nagyon boldog vagyok. Igen, a képen, a falon anyám van..
B Ilona Tóthné
19 Lengyel Katinka, Judit Béres és további 17 ember(2017.04.29.)
A kép a heverőmmel szemben lévő falon van, alatta TV és egyéb műszaki tárgyak Éjjel-nappal szembenézek vele, délután,esténként ott pihenek, éjjel pedig, ha felkapcsolom a kislámpát, onnan néz rám jóságos tekintete.
A bekeretezett, kinagyított fénykép egy gyönyörű nőről készült, komoly, szépséges arccal, nagy, őzikebarna szemekkel, a 30-40-es évek divatja szerinti kalapban. Engem mindig elkápráztat, amikor ránézek és arra gondolok, Karády Katalin és Tolnai Klári sem volt szebb..
Pedig ő nagyon távol volt a szinészmesterségtől,-védőnő volt.
Az ő idejében nem volt divat a nőknek felsőfokon tanulni, a hozzá hasonló lányokat,-mikor beléptek a felnőttkorba, a szülők férjhezadták. Fő hivatásuk az anyaság volt, a családfenntartást, az anyagiakat a férj keresete biztosította. A nő ilyen családban nőtt fel öt testvérével.
De neki más elkézelései voltak az életével kapcsolatban és vállalva az apjával való összetűzést, elköltözött otthonról. Szabadságra vágyott, független életre, tanulni akart.
Nagyon szerette a gyerekeket és rengeteg lemondással, kínnal-keservvel elvégezte a védőnőképzőt. Soha nem bánta meg ezt a döntését, pedig egy fiatal nőnek abban az időben a falukat járni, beteg gyerekeket gondozni, nevelési tanácsokat adni nem kis dolog volt. Ezek a gyerekek egy életen keresztül szeretettel beszéltek, emlékeztek meg az ő védőnőjükről.
Később férjhezment és a fárasztó munka mellett három gyereket szereteben, tisztességgel, végtelen odaadással felnevelt. Nehéz idők voltak azok, mégis mindig volt kenyér az asztalon, néha kapott falun tojást, egy-egy csirkét, a gyümölcsöt az udvaron lévő hatalmas meggyfa biztosította. A fejlődésben lévő gyerekek mindig éhesek, a félfogukra sem lett volna elég egy vizes -zsemle , benne egy vékony szelet répával...A háborús években is minden napra jutott vitaminként egy kanál csukamájolaj..
Minden betegséget, szenvedést, ami a gyerekeket érintette, magára vállalt volna. Mikor a kisebbik lánya mandulaműtétre a kórházba került, ott zokogott a folyosón és kérte Istent, neki fájjon, ne a gyereknek.
Később bölcsödevezető lett, egészen nyugdíjazásáig gyerekekkel foglalkoott. Még akkor is gyakran felkeresték a " bölcsödei gyrekek ", kíváncsi volt rájuk, figyelemmel kísérte életüket.
Aztán gyerekei kirepültek otthonról, a férje meghalt és csendes magányban élt haláláig. A gyerekek szerették volna, ha valamelyikükhöz költözik, de ő nem akart, mert a férje ott volt eltemetve és akkor hogyan ment volna hozzá a temetőbe..
A húgom gyakran mondja, hogy néha földbegyökerezik a lába, ha elmegyek hozzá, mert,-mint mondja, mintha anyut látná.
Ilyenkor nagyon boldog vagyok. Igen, a képen, a falon anyám van..
B Ilona Tóthné
19 Lengyel Katinka, Judit Béres és további 17 ember(2017.04.29.)
Csak egy hangulat
Nesztelenül lebegek az űrben,
testetlenül a vaksötétben,
világitanék,szórnám a fényt,
de elvesztettem a reményt.
Az én váram már régen porba hullt,
fáradt testemre rátelepszik a múlt,
vállamra már csak a végtelen borul,
merengek fázósan,hangtalanul.
Tűnődésem tétován lépeget,
ma minden olyan reményvesztett.
Égi háború dúl, a hajnalt várom,
lelkemből is elillan e lidérces álom,
lesznek még jobb napok, vidámak,
talán még új élmények is várnak..
B Ilona Tóthné
Kép: saját
Nesztelenül lebegek az űrben,
testetlenül a vaksötétben,
világitanék,szórnám a fényt,
de elvesztettem a reményt.
Az én váram már régen porba hullt,
fáradt testemre rátelepszik a múlt,
vállamra már csak a végtelen borul,
merengek fázósan,hangtalanul.
Tűnődésem tétován lépeget,
ma minden olyan reményvesztett.
Égi háború dúl, a hajnalt várom,
lelkemből is elillan e lidérces álom,
lesznek még jobb napok, vidámak,
talán még új élmények is várnak..
B Ilona Tóthné
Kép: saját
- Magdi Csuka Nagyon szép Icukám ahogy a végén vissza tér a remény, amit soha nem szabad feladni!" lesznek még jobb napok vidámak, talán még új élmények is várnak" úgy legyen, szívből kívánom! Szép napot kívánok szeretettel:Magdi!
- Panni Szabóné Icám, csodálatos versed!!Hullámzó mély érzések!"Az én váram már régen porba hullt,
fáradt testemre rátelepszik a múlt,
vállamra már csak a végtelen borul,...Bővebben
2014. május 16., péntek
Vihar után
Vihar után
Nehéz napokon vagyok túl. Gondolom, sokunkat megviselt ez a szeles , esős időjárás..
Az ember egy-egy nehéz nap után sokszor úgy érzi, éveket öregedett..Hát
ez nekem egyáltalán nem hiányzik, mivel lassan már nincs hova
öregedni..Szóval van az itthoni kiskertem közepén egy óriási fenyőfa.Még a Bükkből hoztam 10-15 cm-es korában, kiültettem, azóta eltelt 15 év és az én kis csemetém majd majd 40 méteresre növekedett.Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen langaléta lesz, igaz, úgy féltettem, mint egy gyereket. A konyhaablakból pont rálátok, minden nap gyönyörködöm benne. Nos, az orkán kacérkodott velem, úgy belecsimpazkodott szegény fámba, hogy azt hittem, bármely percben tövestül kirántja. Arra már alig figyeltem, hogy a tetőmről potyogtak a palák és lent landolva összetörtek..
Ma-miután csendesült a szél, megállapítottam, hogy az én " fácskám" megállta a helyét..Ha nem ez történik, megsiratom és idővel megbékéltem volna. Mert a sors ellen hiába kapálózunk..Az idő szalad, kivel ez történik, kivel az. Közben menthetetlenül öregszünk.
Nézzünk időnként tükörbe és fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Nagyon szeretem Moretti Gemmát. Olvassuk el erről szépséges versét:
Moretti Gemma: Tükör
Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.
B Ilona Tóthné
Kép: Saját
2014. május 14., szerda
Ne vágjatok ki
Ne vágjatok ki
Ne vágjatok ki,
kérnék a fák,
ha beszélni tudnának.
A gyökereim itt vannak,
lakóhelye vagyok madaraknak,
hulló levelemmel
táplálom a földet,
éltetőnket,
árnyékot nyújtok nektek,
vagyok bölcsőtök és koporsótok.
Ha jön a kikelet
minden évben újjászületek
értem, értetek.
Ilona B.T.
Kép: Net
kérnék a fák,
ha beszélni tudnának.
A gyökereim itt vannak,
lakóhelye vagyok madaraknak,
hulló levelemmel
táplálom a földet,
éltetőnket,
árnyékot nyújtok nektek,
vagyok bölcsőtök és koporsótok.
Ha jön a kikelet
minden évben újjászületek
értem, értetek.
Ilona B.T.
Kép: Net
2014. május 13., kedd
Rózsa mellett
Rózsa mellett mentem el,
tövise átszúrta bőrömet,
vérem azonnal kisercent
szemem megtelt könnyel.
A sós kis csepp ajkam
szegletében megrekedt,
s én ott a kertben úgy éreztem
az óceán egy cseppjéből lettem.
Homokos partra sodort a szél,
rajtam nap sugarai ragyogtak,
a mindenség ölelt körül,
s évmilliók periódusán át,
ami az óceánból megmaradt
bennem, az a kis könnycsepp
a szememben, mely arcomat
szántva végigfolyt testemen..
B Ilona Tóthné
2014. május 12., hétfő
Nem hazudnak
Nem hazudnak
a körző és vonalzó, a szerkesztett ábra
megvalósult tervek, bennük, velük élünk
használjuk a mindennapokon.
Nem hazudik a festő ecsete,
mikor a valóság és fantázia képeit festi le,
a zene és muzsika szárnyalása,
mely az öröm, bánat , szórakozás világa.
Nem hazudnak az állatok
bár szivük értünk és létükért dobog,
ha emberi szemmel nem tetsző dolgot tesznek,
csak fennmaradásukért, életükért küzdenek.
Őszinték a virágok, mikor nyilnak,
pompás szirmaikkal a fény felé nyújtóznak.
Nem hazudik a gyermek tiszta tekintete,
csodálkozástól és kérdésektől tágranyilt szeme,
ha igaz szóval tápláljuk, a világ hasznára válik,
alkot és teremt majd kis-és nagy dolgokat,
őszintén és mélyen fogja szeretni hazánkat.
Mert az ember maga
a világ legnagyobb csodája..
B Ilona Tóthné
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
















