" Április, április,
egyszer nevetsz, máskor sírsz.
Jókedvedben nagyot kacagsz,
dalra buzdítasz madarakat,
s a hőségtől, barátom,
leveszem a kabátom.
Aztán megint dühös leszel,
havat dobálsz ránk mérgesen,
s úgy fúj a szél, barátom,
fölveszem a kabátom.
Április, április,
nem vagy szeszélyes kicsit? "
(K.László Szilvia: Április )
A magok el vannak vetve. Tehetetlenül, sorsukra hagyva hevernek, dideregnek, fáznak a nyirkos földben, eltemetve. Lesz-e valamilyen varázslat, amely feléleszti őket?
A burok, amely eddig körülvette, óvta őket, lassan átnedvesedik. Bár a felszín rezzenéstelen, zabolátlan ősi energiák mocorognak alatta, bizseregnek a sejtekben. Mint születő emberi testben a véráram lüktetése. Aztán a burok megpattan, a rögökbe gyökerek kapaszkodnak, fakadórügyek fényindákon lógva törnek a felszínre, levelek sarjadnak, s a szárak egyre magasabbra ágaskodnak.
Óh, természet, te vagy a csoda! A mag meghalt, de új élet született.
A bimbókat égi harmat táplálja, illatukat pajkos szellő hordozza a hátán s föld zenéjére kitárják szirmukat.
Virág születik..
Élnek, s elvarázsolnak minket..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. április 6., vasárnap
2014. április 4., péntek
DILEMMA
megyek,-nem megyek
nem megyek,-megyek!
mit tegyek?
ígéret-hegyek..
hiszem,-nem hiszem
nem hiszem,-hiszem,
zakatol a szívem
borongós a kedvem..
sok időt éltem
jobbat reméltem
így is volt,úgy is volt
lét-egységem a Volt
Vannak még napok
majdcsak határozok
programozom agyamat
szeretném szeretni hazámat..
B Ilona Tóthné
2014. április 2., szerda
CSERSZNYEFA VIRÁGZÁS
Mikor a cseresznyefa virágzik,
mintha újjászületnék megint
csak nézem, nézem, benne látom létem,
ámulok a csodán nap-nap után,
feledve a hideg, fázós napokat,
szememmel símogatom a szírmokat,
aztán, ha jön a bíborvörös alkonyat
az este szikrázó csillagos ég fényében
megfürdeti a bűvös virágokat..
Izgatottan várom a reggeli harmatot,
ilyenkor érzem, megérem a holnapot..
A szomorúság, gond tőlem búcsúzik,
mikor a cseresznyefa virágzik.
B Ilona Tóthné
Kép: saját
mintha újjászületnék megint
csak nézem, nézem, benne látom létem,
ámulok a csodán nap-nap után,
feledve a hideg, fázós napokat,
szememmel símogatom a szírmokat,
aztán, ha jön a bíborvörös alkonyat
az este szikrázó csillagos ég fényében
megfürdeti a bűvös virágokat..
Izgatottan várom a reggeli harmatot,
ilyenkor érzem, megérem a holnapot..
A szomorúság, gond tőlem búcsúzik,
mikor a cseresznyefa virágzik.
B Ilona Tóthné
Kép: saját
2014. március 28., péntek
ASZTAL KÖRÜL
amikor az asztal körül ültünk
téli estéken, meleg szobában
s mi gyerekek apám ajkán csüngtünk
lámpa fénye vibrált anyám hajában
tekintetéből e pillanatokban
a napi gondok elrebbentek messze
szeretete ránk vetült mosolyábn
szemeink tükre kapocs lett örökre
amikor az asztal körül ültünk
családunk, mint összeforrt kis csapat
beszélgettünk, nevettünk, azt hittük
béke-szigetünk mindig így marad..
akkor kellett volna a boldog időt
megállítani és sziklába faragni
mert soha nem jártuk volna a temetőt
s nem kellene sírok mellett sírni..
B Ilona Tóthné
Kép:net
téli estéken, meleg szobában
s mi gyerekek apám ajkán csüngtünk
lámpa fénye vibrált anyám hajában
tekintetéből e pillanatokban
a napi gondok elrebbentek messze
szeretete ránk vetült mosolyábn
szemeink tükre kapocs lett örökre
amikor az asztal körül ültünk
családunk, mint összeforrt kis csapat
beszélgettünk, nevettünk, azt hittük
béke-szigetünk mindig így marad..
akkor kellett volna a boldog időt
megállítani és sziklába faragni
mert soha nem jártuk volna a temetőt
s nem kellene sírok mellett sírni..
B Ilona Tóthné
Kép:net
2014. március 27., csütörtök
BARÁTOK
Szonett
Azt mondod, barát vagy,-nyújtsd a kezed,
Akkor mindenben osztozom veled!
Jön bármi, mindegy az út hova vezet,
Egyfelé megyünk, gondolatom tied.
Az életben nem csak könny és bánat van,
Ha borús vagy, mondd el, mi a bajod,
Oszd meg velem, vedd le, mint nyűtt kabátod,
Én örömöt adok, fogadd el bátran.
Bizalmunk töretlen kell, hogy legyen,
Világítson, mint napsugár, fényesen,
Akkor szerető, igaz barátot kapsz.
Ha évtizedek múlva is úgy szólítsz
Mint tegnap,akkor tudom, hogy barát vagy,
Nem változott semmi és az is maradsz.
TELIHOLD
Szonett
Oh, telihold, merengő vén vendég,
Egykor tán ifjú voltál, most szeretnéd
Újra ifjúságod, ha tehetnéd?
Jöjj vissza szerelem, néhány percre még!
Jöjj vissza szerelem, néhány percre még,
Öreg szívemnek adj egy kis reményt,
Bűn lenne kérni egy utolsó éjt,
Lángolni tűzben, mint kiszáradt fa ég?
Lángolni tűzben, mint kiszáradt fa ég,
Fojtott évek vágyai roppannak még
Mielőtt a Hold némán távozik..
Mielőtt a Hold némán távozik,
Mennék vele én is, de ő búcsúzik,
Velem az élet még tovább játszik..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
18 Gabriella Gőgös, Zoltánné Várady és további 16 ember/2013.03.12./
Oh, telihold, merengő vén vendég,
Egykor tán ifjú voltál, most szeretnéd
Újra ifjúságod, ha tehetnéd?
Jöjj vissza szerelem, néhány percre még!
Jöjj vissza szerelem, néhány percre még,
Öreg szívemnek adj egy kis reményt,
Bűn lenne kérni egy utolsó éjt,
Lángolni tűzben, mint kiszáradt fa ég?
Lángolni tűzben, mint kiszáradt fa ég,
Fojtott évek vágyai roppannak még
Mielőtt a Hold némán távozik..
Mielőtt a Hold némán távozik,
Mennék vele én is, de ő búcsúzik,
Velem az élet még tovább játszik..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
18 Gabriella Gőgös, Zoltánné Várady és további 16 ember/2013.03.12./
2014. március 26., szerda
FÉNY
Szonett
Fény: élet, világosság és melegség.
Erő. A fény ereje táplál, hevit,
Szomorú, sápadt arcokat felderit.
Egyetlen szó, de maga a teljesség.
Ha útját valami keresztezi, tény,
A fény megtörik és sötétség lesz.
Ne féljünk, bármily komor is a vátesz,
Sötétben még jobban tündöklőbb a fény!
Szűrt fényben a létünk is sekélyebb
Nem rideg és hideg, inkább szegényebb,
Olyankor a gondolatok elülnek.
Fogadjuk a fényt ölelő karokkal,
Éltet ad, búzát érlel sugarakkal,
A fényben fák, virágok rügyeznek.
Ilona B.T.
Kép: saját
Fény: élet, világosság és melegség.
Erő. A fény ereje táplál, hevit,
Szomorú, sápadt arcokat felderit.
Egyetlen szó, de maga a teljesség.
Ha útját valami keresztezi, tény,
A fény megtörik és sötétség lesz.
Ne féljünk, bármily komor is a vátesz,
Sötétben még jobban tündöklőbb a fény!
Szűrt fényben a létünk is sekélyebb
Nem rideg és hideg, inkább szegényebb,
Olyankor a gondolatok elülnek.
Fogadjuk a fényt ölelő karokkal,
Éltet ad, búzát érlel sugarakkal,
A fényben fák, virágok rügyeznek.
Ilona B.T.
Kép: saját
2014. március 24., hétfő
VÁLTOZÁSOK
Szép tavaszi nap volt, Erzsike és Éva kint ültek a teraszon, szinte nyárias melegben, ragyogó .napsütésben. Éva nagyon várta már ezt a napot, hogy beszélgethessen legjobb barátnőjével.
Mostanában sokat töprengett és csak ő volt az, akivel őszintén megbeszélhette gondjait és örömeit.
Éva a férjével egykorú volt, közel a 40-hez.Korán összeházadodtak, két gyermekük született.Párkapcsolatuk sohasem volt igazán harmónikus, a férje inkább a munkájának élt. De Évát is lekötötte a szakmája, a gyereknevelés és a háztartás, egyébre nem sok ereje maradt. A férje pedzegette is, hogy érzelmileg távolodnak egymástól.
-Nem értem-mondta Éva,-hiszen igyekeztem mindent a kedvére tenni, nem tettem szemrehányást, ha későn ért haza.Egyre jobban eltávolodott tőlem, a sexuális életünk is megszünt.A munkájában is kudac érte.Nemrégiben közölte velem, hogy már nem szeret, nem tudja,hogy mi hiányzik neki, de változtatnia kell, keres egy új kapcsolatot, mert így nem megy tovább...
Engem gyötör a féltékanység, de ha jelenetet rendezek, a férjem csomagol és elmegy.
-Csodálkozol?-kérdezte Erzsike.
Ha mindkettőtöknek közel húszévig nem volt fontos a bensőséges párkapcsolat, inkább a munkátoknak, a gyerekeknek éltetek és ez lett a követketménye? Ahhoz, hogy megtartsd a férjed, szembe kell néznetek önmagatokkal.Miért vagy féltékeny, hiszen hónapok óta nem volt köztetek sex, tehát nem is éreztétek ennek a szükségét.Le kellene ülnetek megbeszélni, hogy mit vártok el egymástól. Miután a férjedet munkahelyi kudarc is érte, valószínű, sok mindent átértékelt magában. Rájött, hogy egy szerető ölelés többet ér. mint a siker hajszolása. Az is
lehet, úgy érezte, az élet elmegy mellette.
Beszéljétek meg, talán mág nem késő és a férjed még nem jutott el a szakítás gondolatáig és visszataláltok egymáshoz.
Egy párkapcsolatban a legfontosabbak a közös döntések és azok tiszteletbentartása.
Ilona B.T.
Kép: Net
Mostanában sokat töprengett és csak ő volt az, akivel őszintén megbeszélhette gondjait és örömeit.
Éva a férjével egykorú volt, közel a 40-hez.Korán összeházadodtak, két gyermekük született.Párkapcsolatuk sohasem volt igazán harmónikus, a férje inkább a munkájának élt. De Évát is lekötötte a szakmája, a gyereknevelés és a háztartás, egyébre nem sok ereje maradt. A férje pedzegette is, hogy érzelmileg távolodnak egymástól.
-Nem értem-mondta Éva,-hiszen igyekeztem mindent a kedvére tenni, nem tettem szemrehányást, ha későn ért haza.Egyre jobban eltávolodott tőlem, a sexuális életünk is megszünt.A munkájában is kudac érte.Nemrégiben közölte velem, hogy már nem szeret, nem tudja,hogy mi hiányzik neki, de változtatnia kell, keres egy új kapcsolatot, mert így nem megy tovább...
Engem gyötör a féltékanység, de ha jelenetet rendezek, a férjem csomagol és elmegy.
-Csodálkozol?-kérdezte Erzsike.
Ha mindkettőtöknek közel húszévig nem volt fontos a bensőséges párkapcsolat, inkább a munkátoknak, a gyerekeknek éltetek és ez lett a követketménye? Ahhoz, hogy megtartsd a férjed, szembe kell néznetek önmagatokkal.Miért vagy féltékeny, hiszen hónapok óta nem volt köztetek sex, tehát nem is éreztétek ennek a szükségét.Le kellene ülnetek megbeszélni, hogy mit vártok el egymástól. Miután a férjedet munkahelyi kudarc is érte, valószínű, sok mindent átértékelt magában. Rájött, hogy egy szerető ölelés többet ér. mint a siker hajszolása. Az is
lehet, úgy érezte, az élet elmegy mellette.
Beszéljétek meg, talán mág nem késő és a férjed még nem jutott el a szakítás gondolatáig és visszataláltok egymáshoz.
Egy párkapcsolatban a legfontosabbak a közös döntések és azok tiszteletbentartása.
Ilona B.T.
Kép: Net
2014. március 22., szombat
ITT A TAVASZ
Itt a tavasz
bármily ravasz
nem késik, süt a nap,
langyos szellő
bárányfelhő
suhan az ég alatt.
Tulipánok,
kankalinok,
kékes-lila irisz
virul a rét
tekints csak szét
káprázik a szem is.
Az erdőkben,
gyümölcsösben
új rügyek fakadnak,
faágakon,
mint egy bálon
billegnek madarak.
Föld ölében
ébredeznek
az elvetett magok,
jó munkával,
szorgalommal
majd bő termést kapok
Ilona B.T.
Kép: net
bármily ravasz
nem késik, süt a nap,
langyos szellő
bárányfelhő
suhan az ég alatt.
Tulipánok,
kankalinok,
kékes-lila irisz
virul a rét
tekints csak szét
káprázik a szem is.
Az erdőkben,
gyümölcsösben
új rügyek fakadnak,
faágakon,
mint egy bálon
billegnek madarak.
Föld ölében
ébredeznek
az elvetett magok,
jó munkával,
szorgalommal
majd bő termést kapok
Ilona B.T.
Kép: net
2014. március 19., szerda
Nem mese
Mostanában olvastam a meseterápiáról. A mese felnőttekre is gyógyító hatással van, évezredek óta hallgatták, erőt adott, mint a népdalok.
Manapság a gyerekeknek mondunk mesét, ők megértik. A mi világunkban mindent racionálisan akarunk megoldani.Ezáltal egyre nő a lelkiproblémákkal küzdő emberek száma, egyre többek mind magányosabbak. A meseterápia segít abban, hogy a teljességet megteremtsük magunkban és felfedezzük magunk körül.
Minden életeseménynek megvan a mesebeli párja. A népmesékben több ezer év emberi tapasztalata, tudása van és azok a mesék, amelyeket az emberi tapasztalat igaznak tartott, fentmaradtak.
Ma mindent átbeszélünk, megbeszélünk, mégis boldogtalanok vagyunk, míg a meshősők nem tépelődnek, hanem cselekszenek.A mesehősők a cselekvésben élnek, megkeresnek, megszabadítanak, legyőznek...Mindenkinek megvan a maga meséje, csak meg kell találni. Az a mi mesénk, amelynek hősével azonosulni tudunk, amely a sorsunkat, problémánkat rejti magában. Energiát nyerünk, ha a mesében lévő szimbólumokat megértjük. A teremtő képzelet és a fantázia ebben segítségünkre van.Ha hallgatunk a megérzéseinkre, félretesszük a racionalitást és elfogadjuk,hogy nem csak az létezik, amit látunk és tudunk, közelebb jutunk a megoldásokhoz.
Természetesen ennek az árát meg kell fizetni, erőfeszítésekre van szükség, küzdeni kell a célért, olyan ösvényen elindulni, amin eddig nem jártunk..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Manapság a gyerekeknek mondunk mesét, ők megértik. A mi világunkban mindent racionálisan akarunk megoldani.Ezáltal egyre nő a lelkiproblémákkal küzdő emberek száma, egyre többek mind magányosabbak. A meseterápia segít abban, hogy a teljességet megteremtsük magunkban és felfedezzük magunk körül.
Minden életeseménynek megvan a mesebeli párja. A népmesékben több ezer év emberi tapasztalata, tudása van és azok a mesék, amelyeket az emberi tapasztalat igaznak tartott, fentmaradtak.
Ma mindent átbeszélünk, megbeszélünk, mégis boldogtalanok vagyunk, míg a meshősők nem tépelődnek, hanem cselekszenek.A mesehősők a cselekvésben élnek, megkeresnek, megszabadítanak, legyőznek...Mindenkinek megvan a maga meséje, csak meg kell találni. Az a mi mesénk, amelynek hősével azonosulni tudunk, amely a sorsunkat, problémánkat rejti magában. Energiát nyerünk, ha a mesében lévő szimbólumokat megértjük. A teremtő képzelet és a fantázia ebben segítségünkre van.Ha hallgatunk a megérzéseinkre, félretesszük a racionalitást és elfogadjuk,hogy nem csak az létezik, amit látunk és tudunk, közelebb jutunk a megoldásokhoz.
Természetesen ennek az árát meg kell fizetni, erőfeszítésekre van szükség, küzdeni kell a célért, olyan ösvényen elindulni, amin eddig nem jártunk..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. március 17., hétfő
AZ ÉJ CSÖNDJÉBEN
Szonett 73.
Mondd, miért van az, mikor a bíbor
alkony leszáll, s a Hold, mint strázsa őrt áll,
Ölelve a semmit, megremeg a váll,
illatot sír az orgonabokor?
Az éj csöndjében alszik a madárdal,
mint kígyó méreg jár át a fájdalom,
ellensége vagyok magamnak, tudom,
még mindig gondolok rád forró vággyal..
Belémhasít a kínzó döbbenet,
az idő nem tép szét emlékeket,
úgy körülfon, mint csuklót a karkötő.
Nem vágyom már új alkonyra, éjre,
csak árvalányhajjal teli mezőre,
ahol a nap mögé bújik a felhő..
B Ilona Tóthné
Kép: net
Mondd, miért van az, mikor a bíbor
alkony leszáll, s a Hold, mint strázsa őrt áll,
Ölelve a semmit, megremeg a váll,
illatot sír az orgonabokor?
Az éj csöndjében alszik a madárdal,
mint kígyó méreg jár át a fájdalom,
ellensége vagyok magamnak, tudom,
még mindig gondolok rád forró vággyal..
Belémhasít a kínzó döbbenet,
az idő nem tép szét emlékeket,
úgy körülfon, mint csuklót a karkötő.
Nem vágyom már új alkonyra, éjre,
csak árvalányhajjal teli mezőre,
ahol a nap mögé bújik a felhő..
B Ilona Tóthné
Kép: net
2014. március 9., vasárnap
NAP VÉGÉN
Újra itt az este,
a pihenés ideje.
Sötétedik, a nap behúzta szárnyait,
valahol egy másik féltekén világít.
Oh, ezek az esték egy dolgos nap után,
fáradtan fogyasztom vacsorám,
egy jó fürdés majd feüdít,
úgy hiányzol, nem vagy itt..
Múlik az idő, élek, vagyok,
néha magamnak is hazudok,
hogy egyszer megbékélek majd,
de a nemfelejtés egyre hajt.
Talán holnap..Lefekszem,
ágyam szélén ül az Isten,
s lehúnyt pilláim mögött,
álmom új világba szökött..
B Ilona Tóthné
kép: saját
2014. március 8., szombat
Mindennapi asszonyok
Oh, ti mindennapi asszonyok,
Társaim, testvéreim a sorsban
Mennyi minden terheli vállatok,
Első helyen álltok az emberi sorban.
Munkátok nem látványos, alig észrevehető
Nélkületek mégis a család, az ország
Még a világ sem lenne élhető,
Ti vagytok az erő,a könny és a boldogság.
Ha férfi lennék, leborulnék előttetek,
Két kézzel szórnék rátok szirmokat,
De csak egy vagyok közületek,
Kik másokért olykor félreteszik az álmokat.
Szülés, nevelés, monoton munka
Reggeltől estig, majd az éjszaka
Ad örömet,vagy fáradt, titkolt könnyeket..
Mindennapi asszonyok, áldottak legyetek!
B IlonaTóthné
Bakos Bobe, Zsuzsa Kovács és további 25 ember/2016
2014. március 3., hétfő
MÁRCIUS 15.
Vezércikk
Március 15. a legnagyobb nemzeti ünnepünk, amely nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt.
1848 március 15-én robbant ki a pesti forradalom, mely nyitánya lett Magyarország másféléves szabadság küzdelmének.
A Párizsból induló forradalmi hullám két nap alatt jutott el Bécsből a fiatal radikális értelmiségiekhez (Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Sándor ), akik a Pilvax kávéházban gyültek össze, majd a szerveződő ifjúság lefoglalta Landerer Lajos nyomdáját, innen került ki a követeléseiket összegező Tizenkét pont és Petőfi forradalmi hagvételű verse, a Nemzeti dal, mely szimbóluma lett március 15-ének.
Délután a Nemzeti Múzeumnál már tízezres tömeg előtt Vasvári és Irinyi szónokol, majd kiszabadítják Táncsics Mihályt a budai várbörtönből.
Jókai Mór a Kőszívű ember fiai című regényében így ír erről a napról:
" Amint kilépett egyszerre elkapta a népár, és ragdta magával.De ez egészen más áradat volt, mint amiről ő a szobájába zárkózottan képzelt magának. Nem egy dühöngő vérszomjas csapat, hanem egy örömében őrjöngő tenger fogadta magába.Öreg és ifjú, úr és napszámos, kofák és úrhölgyek, diákok és katonák egy gomolyba keveredve, egymás nyakába borulva, egymást csókolva, sírva, őrjöngve, ordítva, tombolva, rekedtté kiabálva torkaikat a "szabadság" nevével. "Diadal, diadal"-hangzik mindenfelé, röpívek adatnak kézről kézre, egy-egy szónokot felkapnak a légbe, hogy olvassa el a népnek a legújabb fejedelmi határozatot..."
Este a Nemzeti Szinházban a nép kívánságára Erkel Ferenc operáját, a Bánk bánt tűzték műsorra, de a szinházba tóduló lelkes tömeg az előadást mgszakítja, a Himnusz és a szózat eléneklése után Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt.
22.30-kor a Rendre Ügyelő Választmány a városházán két határozatot szerkeszt, melyek másnap már kinyomatva az egész városban láthatók.
Petőfi Sándor. 1848
Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen
Egy új csillag, vérpiros sugára
Életszínt vet a betegségében
Meghalványult szabadság arcára.
Szent szabadság újabb megváltója
A másodszor sűlyedt embereknek,
Drága élted miljom s miljom ója,
Ne félj, téged nem feszítenek meg
Elbuvék a békesség galambja,
Fészke mélyén turbékolni sem mer,
Háborúnak ölyve csattogtatja
Szárnyait a légben vad örömmel.
Hah, ti gyávák, ti máris remegtek?
Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték...
Hátha mindazok beteljesednek,
Amiket én álmaimban láték!
Eljön, eljön az ítélet napja,
A nagy isten véritéletet tart,
S míg jutalmát jó, rossz meg nem kapja,
Már nyugonni sem fog addig a kard!

http://youtu.be/qu0uzQ25HPA
Ilona B.T.
Kép: Net
Március 15. a legnagyobb nemzeti ünnepünk, amely nap minden korban a magyar szabadság szimbóluma maradt.
1848 március 15-én robbant ki a pesti forradalom, mely nyitánya lett Magyarország másféléves szabadság küzdelmének.
A Párizsból induló forradalmi hullám két nap alatt jutott el Bécsből a fiatal radikális értelmiségiekhez (Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Sándor ), akik a Pilvax kávéházban gyültek össze, majd a szerveződő ifjúság lefoglalta Landerer Lajos nyomdáját, innen került ki a követeléseiket összegező Tizenkét pont és Petőfi forradalmi hagvételű verse, a Nemzeti dal, mely szimbóluma lett március 15-ének.
Délután a Nemzeti Múzeumnál már tízezres tömeg előtt Vasvári és Irinyi szónokol, majd kiszabadítják Táncsics Mihályt a budai várbörtönből.
Jókai Mór a Kőszívű ember fiai című regényében így ír erről a napról:
" Amint kilépett egyszerre elkapta a népár, és ragdta magával.De ez egészen más áradat volt, mint amiről ő a szobájába zárkózottan képzelt magának. Nem egy dühöngő vérszomjas csapat, hanem egy örömében őrjöngő tenger fogadta magába.Öreg és ifjú, úr és napszámos, kofák és úrhölgyek, diákok és katonák egy gomolyba keveredve, egymás nyakába borulva, egymást csókolva, sírva, őrjöngve, ordítva, tombolva, rekedtté kiabálva torkaikat a "szabadság" nevével. "Diadal, diadal"-hangzik mindenfelé, röpívek adatnak kézről kézre, egy-egy szónokot felkapnak a légbe, hogy olvassa el a népnek a legújabb fejedelmi határozatot..."
Este a Nemzeti Szinházban a nép kívánságára Erkel Ferenc operáját, a Bánk bánt tűzték műsorra, de a szinházba tóduló lelkes tömeg az előadást mgszakítja, a Himnusz és a szózat eléneklése után Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt.
22.30-kor a Rendre Ügyelő Választmány a városházán két határozatot szerkeszt, melyek másnap már kinyomatva az egész városban láthatók.
Petőfi Sándor. 1848
Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen
Egy új csillag, vérpiros sugára
Életszínt vet a betegségében
Meghalványult szabadság arcára.
Szent szabadság újabb megváltója
A másodszor sűlyedt embereknek,
Drága élted miljom s miljom ója,
Ne félj, téged nem feszítenek meg
Elbuvék a békesség galambja,
Fészke mélyén turbékolni sem mer,
Háborúnak ölyve csattogtatja
Szárnyait a légben vad örömmel.
Hah, ti gyávák, ti máris remegtek?
Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték...
Hátha mindazok beteljesednek,
Amiket én álmaimban láték!
Eljön, eljön az ítélet napja,
A nagy isten véritéletet tart,
S míg jutalmát jó, rossz meg nem kapja,
Már nyugonni sem fog addig a kard!

http://youtu.be/qu0uzQ25HPA
Ilona B.T.
Kép: Net
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






.jpg)

