Mit tudunk róluk

HUNGARIKUMOK 2.

Korábban már írtam a fröccsről, a Rubik kockáról és Lúdas Matyiról.
További hungarikumok: Szamos marcipán, , Zsolnay porcelán, Kodály-módszer, magyar vizsla, Pick szalámi..

Szamos marcipán
Anyám bölcsödevezető volt és amikor munka után bementem hozzá a bölcsödébe, mindig kezembe nyomott 1-2 macskanyelvet. Nagyon szerettem, finom édesség.
A Slavits Mladen szerb cukrászinasból lett kisiparoshoz-aki későbbSzamos Mátyásra magyarosította a nevét-kapcsolódik ez az édesség, 1968 óta töretlen sikerű, mandulából és cukorból készülő marcipán.

Zsolnay porcelán
A Zsolnay porcelánok, kerámiák értéke óriási, egy kis porcelán váza festése rengeteg időt vesz igénybe.Már a 19. században is rendeltek Zsolnayt a világ minden tájáról. 2010-ben létrehozták a pécsi Zsolnay Kultuális Negyedet.

Kodály-módszer
" Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom ki vagy"
Kodály Zoltán a 20. század egyik legnagyobb zenepedagógiai egyénisége, akinek a ma már világszerte ismert és alkalmazott módszerekre építve-mint például a szolmizálás, az egyszerűsített ritmusírás-alkotta meg saját rendszerét.

Magyar vizsla
Akinek van magyar vizslája, az tudja, hogy ez a legismertebb magyar vadászkutya milyen kiváló házikedvenc, gyerekszerető, kedves, barátságos kutya.
A vizsla őse a honfoglaló magyarjainkkal érkezett a Kárpát-medencébe.

Pick szalámi.
A Pick szalámi egyedi és utánozhatatlan. 1869-ben a Pick Márk által létrehozott gyárban egy mesterről mesterre szálló titkos recept alapján készítik a mai napig.2 007-ben az Európai Bizottság védett eredetű élelmiszeripari termékké nyilvánította.

Számtalan kiváló hungarikum van még, a válogatás a teljesség igénye nélkül készült.

Ilona B.T.
Kép: net

 
 

EMLÉKEK

Sanyi és Elemér, szüreti képek.

TRIPTICHON /szonett hármas /

Nicholas Lawrence 

előszó: Néhány barátommal megálmodtunk egy a szonettkoszorúkhoz hasonlatos formát, ami három szonettből áll. A szonettek szíve és motorja a középső szonett, ami egyben a téma középpontja is. A felépítésből és kapcsolódásából fakadóan hasonlatos a szárnyas-oltárok szerkezetéhez, így a forma a triptichon nevet kapta. Fogadjátok szeretettel!
-----------------------

M. Laurens
I.TRIPTICHON
(szonett hármas)

1. A POKOL
Itt nem létezik sem oltár se szentség,
És gyalázatos bűn a dicsértessék,
Elkárhozott hús ég pokoli bűzben,
Undor-szag terjeng a sátáni tűzben.

Gyűlölet, s paráznaság itt a módi,
Másokon lélektelenül taposni.
De hisz ezt tették nyomorultul élve,
Rabolva, gyilkolva, sohasem félve.

Mindnek kiégett már lelke réges-rég,
Imádságuk a káromlás, s hét szentség.
Emberségük nem is volt talán soha,

Nekik még a pokol sem oly mostoha.
Számukra a Sátán újabb ajándék,
a pokol tüze is csupán-csak játék.


2. A FÖLD

A pokol tüze is csupán-csak játék,
- a kovácsolás, izzó vasra ráfér-
hol kalapács alatt görbül a gerinc,
és önkéntes rabszolga vagy jószerint.

Tenyered kérges napi betevődért,
harcolsz önnön sorsoddal, egyenlőként,
nap mint nap a földről újra felállva,
megváltásod napját hiába várva.

Küzdesz hasztalan, magadért és másért,
küzdesz hittel, egy igaz látomásért.
Minden erőd a tisztességed s hited,

így eljuthatsz majd békédhez, úgy hiszed.
E hit ad neked új erőt a földön:
A lélek örök, s tested csupán kölcsön.


3. A MENNY

A lélek örök, s tested csupán kölcsön,
a sár fájdalma lenn maradt a földön.
S teremtőd álmát most valóra váltva,
újabb csillagként jöttél a világra.

Mert csak a tiszta lélek válhat fénnyé,
oly öröklétű izzó teremtménnyé,
ki utat mutat a földi sötétben
sarkcsillagként, a tévelygők szívében.

Emberként kiálltad a végső próbát,
a kölcsönvett test, elvégezte dolgát.
Ám a szent fény is olykor aprót lobban

amikor a szív emléke feldobban.
Tán neki is hiányzik az irgalom,
a halandó lét, a könny és fájdalom.

( Pest-Buda 2013. november 3. )

JÉGSZÍV

Szonett(Petrarca) 53.

Álmomban nálad voltam az ismeretlenben,
oly távol kerültél tőlem és ami maradt
a fájó emlék, lassan az is tovahaladt,
jégcsapok csengése a mélység csendjében.

Szived jégbarlangjában az utat kerestem,
hogy e dermesztő világból végleg távozzam,
de még egyszer visszatértem, hogy elhozzam
az én kihűlt bánattal teli szeretetem

Fáklyát gyújtottam, égő lángja nagyot lobbant
és vörös fénnyel vonta be jégereid
talán utoljára az én szivem is dobbant.

De nem olvadtak fel jeges sziv-falaid,
a fáklya kialudt, leesett és koppant,
én keresem a kiutat, te nyald sebeid..

B Ilona Tóthné

Kép:Net

Hagyd az álmokat

Lábujjhegyen oson az éjjel
s vinné álmom hátizsákon
mint tolvaj, néz szerte-széjjel,
sötét arccal távozón,
betekint az ablakon.
Vagy mint csintalan kobold,
huncut szeme cinkosan kacsint.
Ne vidd még el, kérlek ne oldd
szép álmaim fonalát,
még a Hold is rám tekint!
Álmomban élek igazán,
vagyok, ki szeretnék,
az éj leple alatt érek meg
sok száz furcsa csodát.
Ne vidd hát még álmaimat,
talán csillag is lehetnék,
meghóditanám az égiek hadát!

S ha jön a pirkadat,
sárgás-vörös szemével
gyengéden simogat,
a nap melegen átölel,
fülembe súgja halkan,
éteri rezgéssel:
most egy új nap jön el,
told odébb az álom szekerét,
hagyd az álmokat
az égiek terét
éljed a napokat!

B Ilona Tóthné
Kép: saját

A szép szó

A szép szó erdő mélyén
csörgedező kicsi patak,
melynek vize őzek nyelvén
szomjat oltva megtapad.

De szép szó a napsugár,
melengető vagy perzselő,
fényt ad és símogat,
mint a tavaszi szellő.

A szép szó ékkő, gyémánt,
olykor rakódik rá kéreg,
mit a bölcs idő lehánt,
s fényben ragyog tovább..

Két szép szó: magyar hazám,
szép és gazdag anyanyelvem,
kisded első szava: anyám,
s a hit, az igaz, hű szerelem..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

NYUGALOM

Van az időben nyugalom,
vagy csak rohan? Én nem tudom..
Mikor kicsit megpihennél,
időd oly hamar véget ér.
Csak taposol, futsz és rohansz
mert félsz, hogy kimarad egy sansz.
Az idő mégis,-néha áll,
lelassul és csak folydogál,
mint ahogyan az esőcsepp
virág szirmára rácsepeg.
Pihenj le, hunyd be a szemed,
fordítsd a fény felé fejed,
-nem varázslat, tér és idő
a mindenségben összenő,
s e szerelmes ölelésben
nyugalom lesz a lelkedben..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Én még tudok örülni

Szonett /6/

Én még tudok örülni minden jónak,
Termőföld szagának és langy esőnek,
Újraéledő virágzó mezőnek,
A fáknak, ha tavasszal virágoznak.

Örülök a napnak, amely rám ragyog,
Az esti alkonyatnak és felhőknek,
Az éji álmoknak,mikor eljőnek,
Mindennek,mit a természettől kapok.

Bár az élet olykor nagyon nehéz,
Keservből és búból kijut nem kevés,
Örülök és a pillanatnak élek.

Ha majd eltávozom e kies földről,
Boldogan lenézek odaföntről,
Mert tudom,hogy egyszer még visszatérek.

B Ilona Tóthné
Kép:Net

 41 Hecz Sándor, Horváth János Kislord és további 39 ember/2017. 01./

Jegenyesoron

Kihalt a táj a jegenyesor mentén,
kis hóbuckák pihennek az út szélén,
károgó varjak repülnek felettük,
fák susogó csendjét megtöri röptük.
Egy ember sétál a jegenyék alatt

a városban valami dolga akadt,
visszafelé jövet széllel szembenéz,
alakja a  fehér szitáló ködbe vész.
Vajon ki várja, gyermeke, családja,
vagy csak sétál, bele a nagyvilágba ?
Mert mindannyian tartunk valamerre,
néha céltalanul, csak úgy, merengve..
Esteledik már e télvégi napon,
mögötte megyek a jegenyesoron..

B Ilona Tóthné
Kép: net

 25 Imréné Balogh, Horváth János Kislord és további 23 ember

FÉLTÉKENYSÉG

Ne azt nézd, hogy mi a divat, hanem hogy ki vagy..

A nagy diszkózások idején Dorka sem maradhatott ki a bulikból. Dorka amolyan "töltött galamb"típus volt, okos tekintetű, széparcú,arányos termetű.Mégis irigykedett anorexiás kinézetű barátnőire.Kora ifjúsága arra ment rá, hogy roham-fogyókúrákkal igyekezett a vézna divathoz felzárkózni.Az volt a rögeszméje, hogy ezzel az általa "daginak" titulált külsővel nem kell majd egy férfinak sem, el volt keseredve, mert a fogyókúrák nem sok eredményt hoztak, így szépen fel is hagyott velük.
Aztán egy szép nap a diszkóban Gyuri felkérte táncolni.Gyuri magas, jóképű fiú volt, biztos anyagi háttérrel,mindenhol a társaság középpontja, a lányok körülrajongták. Dorka nem is értette, Gyuri miért vele, a "dagival" foglalkozik.De Gyuri nemtágított mellőle és meggyőzte arról, hogy pont azért tetszik neki Dorka, mert nem deszkasovány manöken, őt sose vonzották az ilyen nők, neki egy olyan "okos töltött galamb" rendeltetett, mint ő.
Kapcsolatuk egyre jobban elmélyült, Dorka a felhőkben járt boldogságában, majd három év múlva összeházasodtak.
Szépen éltek, de a fiatalasszonyban a bódulattal teli hónapok után egyre jobban motoszkált a "kisördög"- az a bizonyos zöldszemű. A férjét továbbra is körülrajongták, ami őt mindjobban kétségbeejtette. Mindig is benne volt a gyanakvás, talán ha rászánta volna magát, megbeszélhették volna Gyurival.De ehelyett elhatározta, még csinosabb lesz, mint férje rajongói. Kemény testedzésbe kezdett, alig evett valamit, átfestette a haját,-mikor tükörbe nézett, nem ismert magára..
Miután Gyuri a hosszabb kiküldetésből hazajött és meglátta Dorkát, kétségbeesve ordított.-Hogyan nézel ki, mit csináltál magadból? Zörögnek a csontjaid, szörnyen néz ki a hajad!  -Azért szerettem beléd,mert más voltál, mint a többiek!
Dorka zokogott, de erre sem kapott észbe.Titokban zsebekben kutatott, megnézte Gyuri mobil-üzeneteit, elolvasta emailjeit. Szinte belebetegedett a féltékenységbe.
Végül Gyuri,-aki őszintén szerette a feleségét-nem nézhette tovább Dorka "ámokfutását". Közösen megbeszélték, hogy pszichológus segítségét veszik igénybe.
A kezelés sikerrel járt, Dorka ráébredt lehetetlen viselkedésére.Rájött, hogy a saját életét mérgezte meg féltékenységével.A házasságuk rendbejött, azóta gyönyörű kisfiúk született.

Irtam ezt a történetet a szerelem napján,azzal a célzattal,hogy nem elég valakit szeretni.
A szerelem olyan, mint egy szép virág.A pompás virág maga a szerelem, de a virág szára a bizalom. Csak együtt virulhatnak.. 

Ilona B.T.
Kép: saját

Judit Béres, Holdsugar Edina Nagy, Magdolna Kato és további 36 ember kedveli ezt.

ILLÚZIÓ

2014. február 13.

A boldogság bennünk van..

A minap derűsen sütött a nap, felüdülés volt a nyirkos, zúzmarás, esős téli napok után, amikor az embernek élni sincs kedve és begubózik, mint a selyemhernyó. Vágytam már emberek közé, ezért elhatároztam, beautókázom a városba és vásárolgatok.Ennek a szintere általában a városszéli TESCO.
Titokban bevallom, számomra nem is a vásárlás a fontos-kivéve a nagybevásárlást-,hanem az ott tébláboló sok ember. Szeretem őket megfigyelni. Érdekes tapasztalatokat szerzek, nekem legalábbis érdekes.
Nézem például, amint egy idősebb úr a műszaki cikkek között sétál, arcáról lerí a csodálkozás, finoman megtapogatja a plazma-TV-ket, megnézi előről-hátulról, talán arra gondol, mennyit fejlődött a világ a Tavasz TV óta.
A vetőmagokkal teli polc előtt egy férfi nagy elánnal magyaráz egy hölgynek, széles gesztusokkal egy Zsuzsi zöldborsós zacskóval a kezében hadonászva, a hölgy érdeklődéssel hallgatja, olyan, mintha a külvilág megszünt volna számukra.
A 14 Ft-os vizeszsemlékkel teli tárolóból egy egyszerűen öltözött fiatalasszony elmélyedve tömi a zsemléket a zacskóba, keze meg-megáll, számolgat, gondolataiban tűnődik,hányan is vannak a családban, elég lesz-e már, amennyit bepakolt. Biztos kedveskedni akart a családnak, így a zsíroskenyér helyett ma lehet, hogy tojásos zsemlét készít vacsoára.
De szinte minden pult előtt látok elgondolkodtató arcokat. Az is átfutott rajtam, talán valaki meg pont engem figyel, amint ott hasalok a bevásárlókocsin és próbálom irányítani, kevés sikerrel, mert mindig pont ellenkező irányba gurul, mint amerre szeretném.
Mikor már eleget nézelődtem-az idő is elszaladt-kifelé jövet gondoltam, megebédelek itt a kínai bisztróban. Nagyon szeretem a rántott csirkefalatokat salátával, biztos finomabb, mint az enyém és nem kell vele vesződnöm.
Maga ez a tény-furcsa- újra elindított bennem egy gondolatsort.
Úgy éreztem, valami jó történik velem.Szépen, komótosan eszegettem az illúziót. Mert tudtam,hogy ezek a csirkefalatok semmivel sem jobbak annál, mint amit otthon készítek.Ki tudja, milyen, honnan jött csirkéből csinálják..
Hányszor előfordult már, hogy jártam valahol, megragadott a táj szépsége és azt éreztem, hogy itt boldogabban tudnék élni, mint ahol élek, jobban magamra hangolódnék.Pedig ott jó lenni, ahol nincs hamisság, ahol önmagam lehetek, ahol nem kell színt játszani.
Az életünk illúziók és a "ha" sorozata. Majd ha leérettségiztem..majd ha dolgozom,..majd ha férjhezmegyek..majd ha gyerekem lesz, unokám..Közben halogatom a pillanatot, ami elszáll.A halogatások függvényévé tesszük a boldogságunkat, amik csupán illúziók.
Pedig a boldogság nem hely és időfüggő.A boldogság ott van bennünk, a megélt pillanatokban, amikor önmagunk tudunk lenni...
Erre gondoltam és a csirkefalatok elfogyasztása után a szép, napos időben hazaindultam..

Ilona B.T.
Kép:net

Gyula Halyas, Éva Hirth, Jutka Andrásné Zvolenszki és további 29 ember kedveli ezt.

 

Mily parány az ember

Mily parány az ember a hófedte csúcson
egy jégcsepp csupán, semmi a horizonton,
ahol a kék ég és a föld összeér,
nem látszik más, csak a végtelen tér.
De a Föld kerek, se vége, se hossza,
a Mindenség van itt egybeolvadva,
lent a végeláthatatlan mélység,
fenn vonuló felhők takarta kék ég,
közöttük jéggé dermedt életek,
jégcseppenként hegyet emelnek.
Olyan ez a táj,mint az ember élete,
csak egy rossz lépés és lezuhan a mélybe.
De lentről látni a fénylő csillagokat,
s ha erőt gyűjtesz, megmászod a falakat,
mikor a Föld fordul, felhőkre felülhetsz,
s láthatod a le utat, melyet elkerülhetsz.
Egyszer fenn, egyszer lent, a jégcseppek
összebújt testek, fázósan hegyet ölelnek,
s a hegyek felsóvárgó csúcsait beragyogja
valószínűtlen  fényével távolról a nap..

B Ilona Tótné
Kép: net

Moretti Gemma: Tükör

Moretti Gemma:
Tükör

Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.

Nem harsognék már

Szonett 72.

Vágyva zengenék dalt a szerelemről,
piros tintával írnám a sorokat,
s mint a szellő, mikor lágyan símogat
éreznéd, hogy óvnálak égő tűztől.

Nem harsognék már heves szavakkal,
gondolatokat is elnyelő hévvel,
érzékeket bizsergető kéjjel,
csók-epedő mámoros ajakkal.

Mikor a parázs még vörösen izzik,
s ha nem táplálják, lassan kialszik,
úgy üszkösödik bennem a szerelem..

De nem hagyom, hogy hamuvá váljék,
gondolok rá,maradjon szép emlék,
kopott éveimben napsugár legyen..

B Ilona Tóthné
Kép: saját

TÉL VÉGÉN

Olvad a hó
duzzad a tó
sírnak a jégcsapok,
hólé csorog
kutya topog
hűsek a hajnalok.

Ne szomorkodj,
álmokat fonj,
jön már a szép tavasz,
aranyszálas, 
napsugaras,
új életet kaphatsz.

Kis idő még,
virul a rét,
rügyet csókol a nap,
kicsi folyam
fényt nyel, csobban
ha a hajnal hasad.

zeng az erdő,
fut a szellő,
kertbe kimehetsz,
madár dalol,
eb csatangol,
gazda fákat metsz.

Ha majd felkelsz,
te sem reszketsz,
télapó nem havaz,
sarjad a fű,
csupa derű,
itt a tobzó tavasz!

B Ilona Tóthné
Kép: saját

Megosztom

36 Magdi Béres, Istvan Ozvegy és további 34 ember/2017,01.12./