2014. február 7., péntek

TÚRÓSCSUSZA

Ma póruljártam! Ki kell mennem a városba vásárolni, ezért úgy gondoltam, előbb megebédelek.
Méghozzá finom túróscsuszát, mert néhány napja vettem finom, friss tepertőt. Gyorsn megfőztem a tésztát és tenném rá a jó tepertőt, de sehol nemtalálom!
Belémnyilallott! Csak nem vagyok olyan hülye, hogy az üres zacskókkal kidobtam? :(   :)
Nem hiszitek el, az vagyok!!
No, inkább verseket írok, mert ott nem olyan feltűnő! :)
Ennyit, ha öregszik az ember..:D
Mai menü: túróscsusza tepertő nélkül..

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

A MULTUNK VISSZAINTEGET

Szonett

Ereinkben őseink vére lüktet,
Lehettek szegények vagy gazdagok,
Egyszerű halandók és tudósok,
A múltunk mindig visszainteget.

Kopott fényképek, kutyabőr, fababa,
Régi levelek, háziszőttes, zsoltár,
Bibliában száradt halvány virágszár,
Mind egy-egy tárgy, mely visszavisz a múltba.

Természetünk is tükrözi eleink
Vérét, jó és rossz tulajdonságaink
Tőlük származnak, bennünk tükröződnek.

Múltunkat nem tagadhatjuk meg soha,
Gyermekeinkben tovább öröklődnek..

B Ilona Tóthné
Kép: saját
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. február 5., szerda

Facebook-klipem

Íme a saját Facebook-klipem. A tiédet is megtalálhatod itt: https://facebook.com/lookback/ #FacebookIs10
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

A pénz,-hol a határ

Edina úgy ült ott előttem a kávézóban, mint egy szárnyaszegett madár. Szomorúan összehúzta magát, miközben a kávéscsészével melengette a kezét, majd bizonytalanul, félénken közölte: -Elválunk..

Még az állam is leesett. Nem is olyan régen, úgy másfél éve még az esküvőjükön,-ami nagy falusi lakodalom volt-úsztak a boldogságban. Edina az egyik legszebb lány volt a faluban, egyedüli gyerekként tehetős szüleitől mindent megkapott.
Gábor, a férje egy induló építőipari vállalatnál dolgozott műszaki beosztásban,menedzselte a céget, szervezett, tárgyalt, vezette az építési munkákat.Kettőjük jövedelme nem volt ugyan egeket ostromló, de jól kijöttek belőle. Még lakást sem kellett venniük, abban a házban éltek, amit Edina örökölt a nagynénjétől.Tehát nem volt tartozásuk, a rezsijük sem volt túl magas.
Szépen élhettek volna, ám Edina lassan kezdett ráébredni a nagy igazságra, miszerint lakva ismerni meg az embert.

Gábor egyre zsugoribb és konokabb lett, Edina ezeket a tulajdonságait most fedezte fel.Szívós akarnokságát bevetette, hogy minden úgy történjen, ahogyan ő akarja.Végül már odáig fajult a dolog,hogy egy nap kijelentette, ezentúl ő fog gazdálkodni a pénzzel, Edinának a fizetését is oda kell adnia neki, merthogy ő nem tud bánni a pénzzel.

Edinának szokatlan volt ez, hiszen mióta az eszét tudja, a családban mindig a nők voltak a "bankárok", ők kezelték, osztották be a jövedelmet.Nekik még ennivalóra sem kellett sokat költeni, mert általában hétvégeken a szülőknél ebédeltek.Most mégis neki csak a zsebpénz jutott.
Gábor már azért szólt, ha kenyér helyett zsemlét vett reggelire, vagy egy-egy barátnőjét meghívta.Néha egyenesen őrjöngött, ha valami nem úgy alakult, ahogyan ő eltervezte.
Edina tisztában volt azzal, hogy-mint fiatal házasok-felelősségteljesen, beosztással kell élniük, ha vinni akarják valamire.De arra nem számított és elfogadhatatlannak tartotta, hogy valaki egyedül hoz döntéseket, majd azokat vele, mint egy beosztottal közli.Próbálta ezt megbeszélni a férjével, de ő hajthatatlan volt.
Az i-re a pont akkor kerűlt fel, amikor Edina egy nap a kínai üzletben vásárolt magának egy cipőt, majd észrevette párja gyűlölködő tekintetét, amint rámeredt.
Akkor 
érezte először igazán, hogy ő nem ezt az embert szerette meg és ennek a kapcsolatnak nincs jövője.

 A kávézóban történt beszélgetésünk óta eltelt lassan egy év.Akkor Edina még nagyon maga alatt volt,a válással kapcsolatos körülmények nagyon megviselték.
Azóta nem találkoztunk, de érdekelne, hogyan alakult a további élete..

 Ilona B.T.
Kép: net

 http://youtu.be/ksTB8rkQEPk
 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. február 4., kedd

FÉLELMEIM

Ülök sután félelmeim kupacán,
rést tépek éveim sűrű hálóján,
hogy átlássam mindazt a sok tévhitet,
mely a félelmek világába vezetett.
Sok stressz, kiszolgáltatottság, kockázat,
megtudom-e védeni majd magamat,
ha legyűr egy betegség, lesz-e erőm,
vagy elesek, mint katona a harcmezőn..
Félelem a kudarctól, a magánytól,
a jövőtől, s legjobban a haláltól..
Döntenem kell, van szabad akaratom,
mélységből a kiutat megtalálom..

Ezért fogom a fekete zsákom,
s a sok félelmet beledobálom.
Még ábrándozom, de eldöntöttem,
új életemet mától elkezdem!

Zsákomat többé ki nem nyitom,
majd valahol az út szélén elhagyom..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. február 1., szombat

Alkudozás

Létem egyre zsugorodik bennem,
de él aszott ráncaim közt mag-szívem,
napjaim úgy hullanak a semmibe,
mint tépett virágszírom a mélybe..
A Teremtőmmel alkudozom,
ahogyan pénzsóvár kufár a piacon,
kérem az Urat, adjon még néhány évet,
lássak még lélekmelengető szépet,
zavaros éjjek után napfelkeltét 
s bús- öröm órák után naplementét.
Hogy gazdálkodhassam a fogyó napokkal,
élhessek békés belső nyugalommal..

Ha majd a létem véget ér, Uram,
kezedet fogva veled folytatom utam..

B Ilona Tóthné
Kép: Net 

B Ilona Tóthné: Alkudozás
Negotiation
B Ilona Tóthné: Alkudozás
gyusziapu.deviantart.com
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. január 30., csütörtök

Fenn és lent

Egy fiatal ismerősöm mesélte:

Már két éve éltek együtt, tervezgették a jövőt.Feri és Zsóka szerették egymást, úgy gondolták, ahhoz, hogy boldogok legyenek, nem szükséges papír. A kapocs egymás iránt érzett szerelmük volt, és ha majd gyermekük születik, akkor mégis megpecsételik boldogságukat házasságkötésükkel. Ezt megbeszélték egymással.
A két együtt töltött év töretlen volt, semmi jel nem mutatott arra, hogy ezt a boldog kapcsolatot bármi is veszélyeztetné. 
Aztán egy reggel Zsóka arra ébredt, hogy párja nincs mellette, Ferit mintha a föld nyelte volna el, ruháival, személyes dolgaival együtt eltűnt.Zsóka fel sem tudta hirtelen fogni, mi történt, arcát kezeibe temette, csendesen sirdogált, rájött, hogy elhagyták.Egy szó, egy üzenet nélkül.
Váratlanul érte ez a szakítás. Mi történt, mivel bánthatta meg ennyire Ferit? Hiába töprengett, semmi nemjutott eszébe. Vagy egy harmadik személy áll a szakítás mögött? Tulságosan boldog és elégedett volt, nem vette észre, hogy valami nincs rendben?
Nézte magát a tükörben, semmit nem változott az utóbbi két évben.
Napokig ki sem ment a lakásból, étvágya sem volt, csak gubbasztott a heverőn és úgy érezte, ezt a szakítást talán túl sem éli.A rengeteg szép élmény egyre ott tornyosult lelki szemei előtt, nem értette, miért hagyták el.
Nem tudta, hogy szenvedéseinek ez még csak az első időszaka.
Napokig, hetkig a szomorúság és a düh viaskodott benne. Egyre mélyebbre került, eljutott addig a pontig, amikor már nem volt lejebb.
Remélte, hogy ez az állapot nem tarthat örökké.Időt kell adnia magának, amig a sebek begyógyulnak.
Aztán,-ahogyan az idő telt, elkezdett a mélypontról felemelkedni...
Lassan visszatért a régi, csendes hétköznapokba, ma már úgy gondolja, ez a történés edzettebbé, erősebbé tette.
Néha már mosolyog, vagy elejt egy-egy könnycseppet, mikor kedvesére gondol, mint most is, aztán már csak azt kérdezi magától, minden keserűség és dac nélkül: -hogyan is tudtam egy ilyen embert szeretni?
De az élet nem kérdez,bármi megtörténhet, nemcsak az örömöket, boldog pillanatokat, de a mélységeket is meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy megtudjuk, mennyi erő rejlik bennünk..

B Ilona Tóthné
Kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. január 27., hétfő

Itt az ideje..

Most, hogy beszorultunk a meleg szobába, eljött az elmélkedés ideje.Én ilyen csendes napokon gondolom át, milyen vetőmagokat,szerezzek be, mit hova fogok ültetni.( a kivitelezés folyamán ez egy kicsit mindig módosul)
Az árúházakban már megjelentek a magok, érdemes szétnézni. Én ilyenkor-amig kapható- általában a gyógy -és fűszernövényekre helyezem a hangsúlyt a szokásos sárgarépa, zöldség és borsó mellett.
Minden évben szoktam egy kb. 2x3 m-es gyógy-és fűszernövény ágyást csinálni, ahova kaprot, bazsalikomot, csombort, metélőhagymát stb. ültetek. A zsályát, citromfüvet, máriatövist...csak egyszer kell elültetni, mondhatnám, ki sem lehet írtani, évről -évre díszbokornak is beillő szép bokrok maradnak..
B Ilona Tóthné
Képek:saját
B Ilona Tóthné fényképe.
B Ilona Tóthné fényképe.
B Ilona Tóthné fényképe.
B Ilona Tóthné fényképe.
B Ilona Tóthné fényképe.
B Ilona Tóthné fényképe.
Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:

2014. január 25., szombat

Még szél süvőlt



szonett 71

Még szél süvőlt s hóvihar cikázik
Beszorúlva házak falai közé
Jajongva sír, csillámpora a fáké
Táncától kabátba bújt testem fázik.

Fogok még ülni a kerti padon,
Mikor már fehér párnám hópelyhei
Tavasszal virággyökerek csókjai
Lesznek, ölelő harmatos hajnalon.

Halk zene szól előttem az asztalon
Lágyan dalol éteri hullámokon,
Virágillat ölel majd, mint szerető..

Az elsuhanó idő nem hazudik,
Néhány hónap és kitavaszodik,
Kacéran símogat igéző szellő..

Ilona B. T.
Kép: Saját
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. január 16., csütörtök

Amikor a titkok ajtaja kinyilik

Első szerelem

Furcsa az élet. Hiszek abban, hogy a sorsunk előre elrendeltetett. Mi nem tehetünk  mást, mint néha-néha "szél-jegyzetet" írunk a sors könyvébe.

A lány 12-13 éves lehetett és ott állt az utcafrontot elválasztó kerítés mögötti bokrok ágai között.A szemközti házban lakott barátnője, iskolába is együtt jártak. Mivel a szülők dolgoztak, délutánonként a többi szomszédgyerekkel játszottak, élték a felhőtlen gyerekkor minden örömét. Játék után otthon rendetraktak, kitakarítottak, tanultak, mire az anya hazatért, már csak vacsorát kellett készítenie.
De mostanában valami megváltozott. Történt, hogy a szembenlévő házba egy fiatal pár költözött albérlőként.A férfi akkor végzett a műegyetemen, szemrevaló, csinos felesége is dolgozott valahol félállásban, mert többnyire sétálgatott, vagy valahol volt.Szép, napos időben kiültek a kertiasztalhoz, beszélgettek, vagy nézték a játszadozó gyerekeket.A férfi magas, fekete, jóképű ember volt és a lány szeme meg-meg akadt rajta, néha odamosolygott és a férfi felé intve, viszonozta.
Mennyire más ez az ember, mint Béluska-gondolta a lány. Ő mindig csak bosszantotta a hülye tréfáival és a vége az lett, hogy a lány jól odasózott neki, de Bélus még azt is élvezte.
A lányban egy új érzés kezdett mocorogni. Maga sem tudta, hogy mi, de egyre csak a bokrok mögé vágyott, hogy nézhesse a férfit.A levelek eltakarták, a túloldalról semmit nem lehetett észrevenni.
Igy telt el a nyár, majd a következő év,-a lány beleszeretett a férfiba.Ennek egyetlen bizonyítéka volt, a naplója.Ebben minden napjáról beszámolt, kiírta az érzéseit, még az egyoldalúság sem zavarta, talán kicsit természetesnek vette, hogy itt egyedül csak ő a főszereplő,-bár a vele egykorú lányoknak már voltak olyan Béluska féle udvarlóik, őt ez az érzés annyira eltöltötte, hogy senkivel nem akart osztozkodni, még egy beszélgetés erejéig sem.
Aztán megkezdődött a középiskola, a gimnázium egy másik városrészben, a gyárvárosban volt, ahová minden reggel villamossal utazott.
Az egyik reggel a meglepetéstől majdnem hanyattesett. A férfi jött mögötte, gyengéden a vállára tette a kezét, beszélgetve haladtak a megálló felé. A lány a gimibe, a férfi a gyárba tartott, ahol gépészmérnökként dolgozott.
Ez megismétlődött hetente egyszer-kétszer, a férfi érdeklődött, tanácsokat adott a tanulással kapcsolatban, egyszer véletlenül elárulta, hogy asszonya félrelépett, a házasságukat nemsikerűlt megmenteni, elváltak.A lányban-aki már-már feledte a "gyerekkori" fellángolást-most újra előtörtek a régi érzések, de mélyen titkolta és halgatott róluk. Szinte szégyellte.
A gimis évek végére a lányból gyönyörű, kisportolt nagylány lett, rengeteg középiskolai élénnyel és baráttal gazdagodva.Felejthetetlen évek voltak.
Érettségi után nem vették fel az egyetemre, orvos szeretett volna lenni.-így a gyárban helyezkedett el, két évig dolgozott ott.Reggelente néha együtt villamosoztak.
Két év után aztán a lány felvételt nyert a műegyetemre. Villamos helyett mostmár busszal járt, nagyon jó tankörtársai voltak, az egyikük komolyan udvarolt, együtt tanultak, készültek a vizsgákra, éltét az egyetemisták néha kicsit léha, olykor nehéz időszakát. A lány barátja vidéki volt, így mindennapos vendég lett náluk, szinte családtag.Bár eljegyzést is tartottak, bár a lány egyre jobban úgy érezte, ez a szerelem nem olyan, mint amit a férfi iránt érzett.
Aztán a férfi újra megjelent az életében, egy gyakorlati órán, ahol a legnagyobb meglepetésre ő tartott előadást.Mindketten nagyon meglepődtek, mikor meglátták egymást.Mint kiderült, a férfi otthagyta a gyárat és itt kínáltak neki megfelelő állást.Igy most az egyetem felé buszoztak együtt.
Aztán a lány megbetegedett, komoly operációt hajtottak rajta végre. Az operáció előtt azt mondta a főorvos, hogy hosszú gyógyulásra kell számítani, így a lány évhalasztást kért.
Mikor ennek tudatában utoljára ment az egyetemre, a buszon a férfival csendesen ültek a hátsóülésen és a lányban hirtelen valami elkeseredett düh feltört, maga sem értette, hogy miért és akkor ott életében először keményen a férfi szemébe nézett és elmondta neki a gyerekkorától benne izzó érzéseit, szerelmét, eltitkolt egész addigi életét, szenvedélyesen, zaklatottan. A férfi csak ámult, nem is tudott megszólalni, mikor a busz megállt és a  lány hirtelen leugrott.
Akkor látta utoljára a férfit.Nem tudta, hogyan élt ezután, mi történt vele, párhuzamos életüknek vége lett.
A gyógyulása után Pestre kerűlt, a tanulmányait is ott folytatta más vonalon, majd férjhezment-de nem a vőlegényéhez.
Azóta eltelt majd egy élet. Néha mosolyog, ha eszébejut első szerelme és arra gondol, nem bánt meg semmit...

B Ilona Tóthné
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. január 14., kedd

Tavaszi metszés

Ékt 15. szójáték
Megadott szavak: szőlő, tőke, részeg, darázs,vaddisznó, szüret,szerelem,hordó,őrület, szedni

sóhajtozik már a tél
az uralma véget ér
itt a tavaszi őrület
darázs sem marad kövület
gyere kislány a szőlőbe
ide fel, a hegytetőre
felül metszem a vesszőket
te meg alul a tőkéket..
ősszel, ha majd lesz a szüret
együtt szedjük a fürtöket
még a vaddisznó sem rest
hullott szemektől részeg lesz
a hodókban forr az újbor
szerelmes szám ég a csóktól
szüret volt ez a javából
Istenünknek jóvoltából..

B Ilona Tóthné
Kép: Saját
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)