2013. szeptember 30., hétfő

ZARÁNDOKLAT




B Ilona Tóthné
Hosszú még az út, mi előttem áll.

Lábam zsibbad, sarkamból vér csordogál,

Az út pora kullog mögöttem,mint hű kutya,

Vállamon egyre nehezebb a tarisznya.

A táj szépsége mégis lenyűgöz,

Valami vonz e kies földhöz.

Egyedül vagyok,magányom teljes,

Kérdéseket teszek fel a csendhez:

Ki vagyok én, mi végre lettem?

Oly hosszú út van már mögöttem,

Éltem, mint mindenki más,

Semmi nagy dolgot nem tettem,

Oly kicsi vagyok a végtelenben!

Kell-e változnom hátralévő életemben?

Csak a ma fontos, vagy tépelődjek a jövőn?

Ezer kérdést tehetnék még fel,

Csak nézek homályosan kérdőn

Az út menti fák árnyas lombjaira.

Egyre fáradtabban gondolok a holnapra.

A kérdésekre a válasz még nem tudom.

Nem tudom!

Megyek hát tovább utamon.

Utamon..



Kép: Net

Fénykép: ZARÁNDOKLAT B Ilona Tóthné Hosszú még az út, mi előttem áll. Lábam zsibbad, sarkamból vér csordogál, Az út pora kullog mögöttem,mint hű kutya, Vállamon egyre nehezebb a tarisznya. A táj szépsége mégis lenyűgöz, Valami vonz e kies földhöz. Egyedül vagyok,magányom teljes, Kérdéseket teszek fel a csendhez: Ki vagyok én, mi végre lettem? Oly hosszú út van már mögöttem, Éltem, mint mindenki más, Semmi nagy dolgot nem tettem, Oly kicsi vagyok a végtelenben! Kell-e változnom hátralévő életemben? Csak a ma fontos, vagy tépelődjek a jövőn? Ezer kérdést tehetnék még fel, Csak nézek homályosan kérdőn Az út menti fák árnyas lombjaira. Egyre fáradtabban gondolok a holnapra. A kérdésekre a válasz még nem tudom. Nem tudom! Megyek hát tovább utamon. Utamon.. Kép: Net
10Tetszik · · Leiratkozás · Kiemelés ·
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. szeptember 29., vasárnap

SÍRJ



B Ilona Tóthné

Sírj, ha fáj valami
Jobb nem lesz,
Csak könnyebb,
Lelked sós tengeréből
Kihull egy könnycsepp.
Sírj, ha bántanak
És a fájdalom átjár
Ha belül a kín rág
Mint láthatatlan bogár.
Sírj, ha nagy öröm ér,
Nevetés ejt könnyet,
Sírj, amig tudsz sírni és
Szemedből hullanak a könnyek,
Mert megesik, hogy a bánattól
A könnyed elapad,
Szemed csak beszél már,
de tüzes, száraz marad,
S könnyeid csak legbelül
csendesen csorognak..
.
Kép: Net

Fénykép: Sírj B Ilona Tóthné Sírj, ha fáj valami Jobb nem lesz, csak könnyebb, Lelked sós tengeréből Kihull egy könnycsepp. Sírj, ha bántanak és a fájdalom átjár, Ha belül a kín mardos és rág Mint láthatatlan bogár. Sírj, ha nagy öröm ér, Nevetés és derű ejt könnyet Édes mosolyodért. Sírj, amig tudsz sírni és Szemedből hullanak a könnyek, Mert megesik, hogy a bánattól Könnyed is elapad. Szemed csak beszél már, Tüzes, száraz marad, Könnyeid csak befelé Találnak utat.. Kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. szeptember 28., szombat

A KERÍTÉS


SZERETEM

B Ilona Tóthné


Szeretem nézni a tó tiszta tükrét
Napnyugtakor, vörös ragyogásban,
Amint szerelmesen egybeolvad
A ráhanyatló sötét arcú éggel.
Néha sirályok sikolya hallatszik
Vagy a vizfelszin csobbanása,
Amikor virgonc kishalak ugrálnak,
Majd alámerülnek a tó homályába.

Szeretem nézni a ringó mezőt,
Melyet lágy szellő simogat,
Bóditó illatát mélyen beszivni,
Megbújni a magas fű alatt.
Látni kergetőző mezei nyulakat,
Erdő szélén gombázni,
Zümmögő méhek munkáját figyelni,
Hazatérni esti szürkületben.

Szeretek sétálni árnyas parkokban,
Megállni egy-egy virágágynál,
Csodálni a szinpompás jázminokat,
Lesni szerelmesek csókjait,
A meghitten sétáló idős párt,
Szemükből ősi nyugalom sugárzik
Túl idők viharain, még most is
Egymás kezét fogják

Szeretem a kérges kezű parasztot,
Tenyerüket kemény munka barázdálta,
A kőművest, ki házakat épit,
Bányászt, munkást, szerelőt.
Zene szárnyain repülni,
Verseket olvasni tépelődni.
Szeretem a világot és embereket
Igy együtt, egyszerűen..




Kép: Net


Fénykép: Szép estét Mindenkinek!:) SZERETEM B Ilona Tóthné Szeretem nézni a tó tiszta tükrét Napnyugtakor, vörös ragyogásban, Amint szerelmesen egybeolvad A ráhanyatló sötét arcú éggel. Néha sirályok sikolya hallatszik Vagy a vizfelszin csobbanása, Amikor virgonc kishalak ugrálnak, Majd alámerülnek a tó homályába. Szeretem nézni a ringó mezőt, Melyet lágy szellő simogat, Bóditó illatát mélyen beszivni, Megbújni a magas fű alatt. Látni kergetőző mezei nyulakat, Erdő szélén gombázni, Zümmögő méhek szorgos munkáját figyelni, Hazatérni esti szürkületben. Szeretek sétálni árnyas parkokban, Megállni egy-egy virágágynál, Csodálni a szinpompás jázminokat, Padon ülve lesni szerelmesek csókjait, A langymelegben meghitten sétáló idős párt, Mert szemükből ősi nyugalom, szeretet sugárzik Túl idők viharain, még most is Egymás kezét fogják Szeretem a kérges kezű parasztot, Kinek tenyerét kemény munka barázdálta, A kőművest, ki házakat épit, Bányászt, munkást, szerelőt. Zene szárnyain repülni, vagy csendben elmerülni. Verseket olvasni tépelődni. Szeretem a világot és embereket Igy együtt, egyszerűen.. Kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

A tuják Haikuk


A tujáknak úgy látom, nagyon kedvezett az idei nyár, megint több métert
nőttek.Igy délután azzal foglalatoskodtam, hogy a kerítés mellett visszavágtam őket, ne árnyékolják a szomszéd kertet. Ennek örömére megleptem magam jutalmul egy örökzöld csokorral..

HAIKUK
B Ilona Tóthné

VIRÁG

a virág már a
szépségével is képes
örömet adni

ÖRÖKZÖLD

örökzöld vagyok
színem a remény színe
élted végéig

RAGYOGÁS

a nap nemcsak a
szépre ragyog hanem tűz
minden emberre

Kép: saját

Fénykép: Szép estét Mindenkinek! A tujáknak úgy látom, nagyon kedvezett az idei nyár, megint több métert nőttek.Igy délután azzal foglalatoskodtam, hogy a kerítés mellett visszavágtam őket, ne árnyékolják a szomszéd kertet. Ennek örömére megleptem magam jutalmul egy örökzöld csokorral..:) HAIKUK B Ilona Tóthné VIRÁG a virág már a szépségével is képes örömet adni ÖRÖKZÖLD örökzöld vagyok színem a remény színe élted végéig RAGYOGÁS a nap nemcsak a szépre ragyog hanem tűz minden emberre Kép: saját
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. szeptember 22., vasárnap

MÉLYSÉGEK

" Mert mélységbe vetettél engem,tenger közepébe,és körülfogott engem a viz:
örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!És én mondám: Elvetettem a te szemeid elől,vajha láthatnám még szentséged templomát!Körülvettek engem a vizek lelkemig,mély ár keritett be engem,hinár szövődött fejemre.A hegyek alapjáig sülyedtem alá,bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! " (Jón 2.4-7 )


MÉLYSÉGEK


Ha nyillik a nagy vizek kapuja
két hullám között vakitó kékségben,
feltárul Próteusz csodás birodalma
s a vizbe vájt homályos résen
a nap is beszökken.
Mennyire félünk a mélységektől!
Számunkra a pokol tüzes kinjait jelenti,
égni, hevülni a lélek sötét bugyraiban,
elveszni ott, vagy felszinre kerülni
megtörten, de tapasztaltan.
Pedig a mélységek csodákat rejtenek!
Égi napot soha nem látott növények,
korallok ezer szinű kertjét, melyek
úgy pompáznak, mint itt fenn a rétek.
Kis- és nagyhalak bújnak meg
tenger mélyén rejlő sziklák résein
mint a tág égi térben
madarak fák lombjain..
A tengerek világa káprázatos, mély,
s ha megszűnik minden fény,
Néreusz, az idős tengeristen
hullámok hátán elpihen..

Kép:net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)