2013. augusztus 20., kedd

SZENT ISTVÁN NAPJÁN

E tikkasztó, fűzabáló
forró augusztusi napon
egy kép suhant át agyamon:
mézillatú nyárban,
-érett a szilva, mosolygott
a szőlő, alma,-
gyerekek szedték, ették a
gyümölcsöt kétpofára,
nagy volt a nevetés, lárma,
vidámság, kacaj,
tréfás csapat-játék,
szílva-dobáló harci zaj.
Aztán hirtelen mély csend lett,
egy huncut szellő arra libegett,
s egy földöntúli illatot hozott felénk,
a friss kenyér utánozhatatlan illata
lebegett s nagyanyám zengő hangja
a kemence felől: kisűlt a friss kenyér,
gyertek, egyetek!
Nagy ünnep van ma,
boldogok legyetek!

Szent István ünnepén ez a legszebb kép,
amire emlékszem,
s még ma is boldog vagyok,
hogy mindezt átéltem..

B Ilona Tóthné
Kép: Net


Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:

Jó feleség

10. szójáték (feleség,sör, szatyor, virág, nyál)

JÓ FELESÉG

Egy jó feleség el nem hagyja urát,
járja vele egész nap a kocsmát,
éhárogni sem kell, szatyorban az ebéd,
a zura nyála csorog, úgy nyeli a sörét,
mint kiszáradt virág hajnal harmatcseppjét..
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. augusztus 18., vasárnap

FANTÁZIA


B Ilona Tóthné

Mintha az ég meghasadt volna, a résen
fentről az éteri térben felhőkön úszva
pont szembenéztem veled, amint ott lebegsz
a sötétség bugyraiban s szemeddel
kutattad, ott fenn mi van?

Eltelet egy év, vagy ezer talán, s a sötétség
polipkarjaival átölel, örvénylő szél
simítja arcodat és az űr mélyén
mint búvárt tenger fenekén
alig ér fény, lebegsz titok rejtekén.

De jön már a pirkadat, a nap
bekúszott a háztetők alatt,
s én félálomban tűnődöm, álom volt,
vagy valóság? Hisz' tisztán láttam, itt voltál,
a mélybe zuhantál, s egy másik bolygó elkapott..
S csillagszemed újra álomba ringatott..

Az álmot és a valóságot csak egy keskeny folyó
választja el, s a folyón ide-oda sodródó
fantázia egyszer majd kiköt valahol..

Kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. augusztus 16., péntek

HAIKUK

Mint kérges tenyér

mint kérges tenyér
kemény lesz a lélek is
ha sokat bántják

Csend

nincs abszolút csend
csak füllel nem hallható
és testükbe zárt

TANKÁK

Büszkeség

a büszkeség is
képes lehajtott fejjel
rongyos ruhában
járni ha kell szenvedni
de nem alázkodik meg

Fontok majd

fontok majd minket
szép mennyasszony csokorba
esküre megyünk
vagy halottkoszorúba
ravatalon könnyezünk

Temetés után

sok évet éltem
de mindmáig nem értem
miért ünneplünk
temetés után torral
mikor sírnunk kellene

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. augusztus 14., szerda

LÁZAS TERVEIM

9. szójáték
/csendfátyol, szárnyatlan, mámor, pezsgő, minden/


B Ilona Tóthné

lázas terveim szárnyatlanná váltak
felemésztették mind a szürke napok
s a szikra morzsák, melyeket még kapok
csendfátyol alatt bennem vonaglanak

égető vágyaim már nem kísértenek
minden felszálló pezsgőbuborék lett
enyésző mámor tüzében elégett
s részeivé váltak a jeges űrnek..

Kép: saját
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. augusztus 13., kedd

MEDDŐ GONDOLAT


8. szójáték (1)

/sereghajtó, izgató, hold, mosoly, buborék/

meddő gondolat

fekete fátyollal
közeleg az este
hold fénye világít
sugárral utat terít
sereghajtóként űzi
a "hős" nappalokat
s az idő tovább szalad
mosolygó csillagok
-eljött az idejük-
izgatón lebegnek
őrzik a titkokat
mint buborékba szorult
születő gondolat
mely égi szikrára
robban és elporlad
az éterbe meddő
halottként beolvad..

Kép: saját
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

HULLÓ CSILLAGOK


8.szójáték (2)
HULLÓ CSILLAGOK

Renga láncvers

emlékszel, mikor
egy csendes nyári estén
ültünk a kertben
bámultuk a holdat és
a hulló csillagokat

sereghajtók a
fények, szikráztak, égtek,
szemed mosolygott
vibráló gyertya fénye
lázrózsát fújt arcodra

tudtad már akkor
miért az izgató tűz,
titok szemedben,
hogy az élet buborék
s tovarebben a szélben

lebegve, fájón
olvad a mindenségbe
s talán lelked
álmomban visszatér majd
virrasztó bús szívembe..

kép: net
 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. augusztus 10., szombat

MAGÁNYOS SZIKLA



MAGÁNYOS SZIKLA

B Ilona Tóthné

Isten kőtenyerében tartja
sziklamagányodat
középen, ahol a kivájt
erek összefutnak.
S te ellenállsz rendületlen
délceg derékkal, töretlen,
szeleknek és viharoknak,
otthona lettél büszke sasoknak..
Ha én felhő lennék,
szirted köré bárányokkal
glóriát terelnék
s megkoronáználak
aranyló sugarakkal..

Kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. augusztus 7., szerda

SZINEK

SZINEK



Szonett
Irta:B Ilona Tóthné


Piros: égő tűz, a vérem és szivem
Mely ropog, lüktet, dobog szüntelen.
Fehér: tisztaság és felhő az égen,
A papir, mely oly sokat jelent nékem.

Zöld: a rét szine, az erdőké, fáké,
A dús mezőké, hol a búza érik.
E három szin, ha együttesen nézik
Az édesé, mely bölcsőm volt, HAZÁMÉ.

Sárga: a nap, a fények és életek.
Kék: a tiszta égbolt, folyók, tengerek
És a kék szép szemed, amely rám nevet.

Barna: a föld, a termést adó, áldott.
Fekete: gyász és minden, ami halott.
A sok-sok szin együtt: maga az élet.

Kép: Net

Bejegyezte: dátum: 2 megjegyzés:

HULLÁMOK HÁTÁN

7. Szójáték  (gyertyatartó,vörösbor,parázs, levélpapir, ringat)

B Ilona Tóthné

Tajtékos hullámok hátán
levélpapírt ringat a víz,
rajta elmosódott szó: "várlak"..
Ki írta, kinek?- Sose tudni már.
Talán az ífjúság üzent, mikor még
a szívben habot ver a rest vér.
Egy szó, tele parázs vággyal,
gyönyört ígérő sóhajjal,
még egy mámorító éjjért,
gyertyatartóban lengő fényért
vörösboros pince hűvös rejtekén..
De a papír csak sodródik,
mint teljesületlen álom,
majd egyszer kiköt a parton
s a nyugodni készülő öreg nap
még ragyogó ifjúi hévvel
rávetődik a sötét partra,
s búcsúzóul fényes sugaraival
betakarja..

Kép:Tóth Ricsi


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. augusztus 6., kedd

HALKULÓ ZENE


HALKULÓ ZENE

Már olyan vagy nekem,
mint egy halkuló zene,
lelkemben még
rezegnek a hangok
de a fortisszimo
régen elhallgatott.
Lágy szimfónia lettél,
szivem még pengeti
hegedű húrjait,
s amikor a hárfa szól
mintha öledben
kucorognék megint.
Karjaimmal ölellek
fuvola hangjaira,
klarinét nevetve
suttogja fülembe
pajzán huncutságod.

S most szemem
mered a semmibe,
maradt nekem
a halkuló zene,
néha még az ütősök
verik a dobokat,
remegek és kutatom
keresem az okokat.
S mint ahogyan
lágy zenére
patak vize folydogál
az utolsó taktusoknál
könnyem csendesen
csordogál..

B Ilona Tóthné

Kép: Net

Köszönöm, POET:HU
B Ilona Tóthné: Halkuló zene
Már olyan vagy nekem, / mint egy halkuló zene, / lelkemben még / rezegnek a hangok, / de a fortisszimó / régen elhallgatott.
poet.hu


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. augusztus 5., hétfő

A ZENE


A ZENE

Szonett

Irta: B Ilona Tóthné



Nekem a zene daloló gondolat,
Mely hullámokon az éterbe repít,
Ha a lélek csendre vágyik, andalít,
Örömmé formálja a gondokat.


Lehet lágy, harsány,fájdalmasan síró,
Velőtrázó, ördög dübörgő tánca,
Hangok összefonódó románca,
Vagy csatára hívó harci induló.


A hegedű hangja a szívemig hatol,
Jókedvem lesz a füttyös madárdaltól,
Bármerre járok, hallom a hangokat..


Ha majd befejezem földi létem,
Zenével várják égi érkezésem,
Angyalok fújják a fanfárokat..


kép: Net
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2013. augusztus 4., vasárnap


VÖRÖS FÉNYBEN

B Ilona Tóthné

6. szójáték: csorog,vörös, árnyék, ajak, zuhany, csorog

vörös lámpa imbolyog a ház falán
kéjes nóta zendül fel egy zongorán
tüzes árnyékok nyögnek a szobában
pénzéhes ajkak összeforrnak csókban
aztán már csak a zuhany vize csorog
a neszek elülnek, új vendég kopog
6. szójáték

Csók
HAIKU
B Ilona Tóthné

csorog a zuhany
árnyékban hűtöm vörös
ajkad tűzcsókját
 6. szójáték
Vörös szőnyegen
TANKA
Írta: B Ilona Tóthné

vörös szőnyegen
sztárajakból méz csorog
szirupos zuhany
édes élet szinpadán
míg rá árnyék nem vetűl
 
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)