A PÁRHUZAMOSOK

A párhuzamosok valahol a
végtelenben találkoznak,
én ott állok és várlak majd
ahol a sínpárok összefutnak,
aztán vonatunk a fény úton
zakatol tovább az égig
s együtt érkezünk álmomban
az út végi fénylő állomásig.


Még botladozom a holnapokon,
de egyre közelebb érek hozzád..

Ilona Bartha Tóth



Fotó: Tóth Ricsi

A BAGOLY SZEME

Ez a versem eredetileg egy Renga (láncvers) akart lenni, de a tartalom jobb áttekinthetősége miatt irásjeleket alkalmaztam.Igy maradt csak vers..

Kedvenc képeim:

A BAGOLY SZEME

nyitott szemében
titok, elme, őserő,
mit hoz a jövő?
Néz előre sötéten,
látja a napot, kutat

mint bölcs tudós, mert
az erdőben egyre több
fény hatol a fák
közt, hol voltak a lombok,
sudár fák, az én honom,

ritkul az erdő,
lesz itt gyászos temető,
vérző gyökerek,
madárcsontok, kivágott
ágak, állattetemek

néz a bagoly a
semmibe és huhogna,
látja a jövőt
hangját elnyomja
messzi fűrész sikolya..

Szeretnék szólni

SZERETNÉK SZÓLNI


Ilona Bartha Toth



Szeretnék szólni valami szépet,
de oly érdekes az emberi természet,
ha bántás ér, ömlenek a szavak,
szép szónál a hang elakad.


Úgy vélem, azért van ez igy,
mert a napok arra tanitanak: ne higgy,
kevés a jó szó manapság.
nem mosoly ér, hanem komiszság.


Szeretnék szólni valami szépet,
mosolyt fakasztót, derűset, békéset,
hálát adni a kis jóért, ami ér,
talán jönnek majd a szavak,
mint erdőben felbukkanó patak.


Érzéseim mélyen vannak szivemben,
megpróbálom kiásni nehezen,
arcom barázdáin előbb folyik könnyem,
pedig amit mondanék, nagyon egyszerű,
köszönet a létért, mely nagyszerű.

 20 Ibolya Fejes, Tünde Szerencsés és további 18 ember/2016.11.14.

 

Egyél meszet

2013. január 19. -

Tegnap a nyelv (nem) tudásról beszélgettünk és nekem megint eszembe révedt egy történet. Az emberrel -ennyi idős korára már sok furcsaság megtörténik.
Friss nyugdíjas voltam, amikor egy közös barátunk bemutatott egy idős német úrnak.
A barátom elmesélte, hogy a német úr itt szándékozik eltölteni nyugdíjas éveit nálunk, Cserszegen vett egy kis családi házat, szépen felújíttatta és elhatározta, hogy megtanul magyarul. Csak hát nem nagyon volt kivel társalognia. A barátom tudván, hogy egy kicsit pötyögök németül,-megkért, hogy látogassam már meg az urat, nagyon-nagyon örülne, ha néha elbeszélgethetne velem. Azonnal igent mondtam, gondoltam, talán tanul majd tőlem valamit és nekem sem árt felfrissíteni kihalóban lévő német tudásomat...
Elmentem hozzá és nagy örömmel fogadott. Mindjárt hellyel kínált, majd néhány szó után kedves mosollyal ,-amúgy németesen-felszólított, mondván, "egyél meszet" !
Még a szám is eltátottam, mit mondjak, nem ilyen fogadtatásra számítottam. Gondolom, lerítt az arcomról is, különösen akkor, amikor már többször is meginvitált a mészevésre.

Gondoltam, nem ettem meszet, hogy meszet egyek! El is magyaráztam neki, hogy ez mit jelent.Az öregúr tágra nyílt szemmel elmosolyodott,felállt, majd eltűnt a konyhában, kis idő múlva előjött, kezében egy üveggel.
-Itt a mész- mondta. Az bizony nem más volt, mint a mi közkedvelt, finom akácmézünk...

A cikket írta: Ilona B. T.

Erika Kocsis, Nép Ágnes, Zsuzsanna Czimer és további 18 ember kedveli ezt.

HÓESÉS

Tél van és most éppen szakad a hó,
fűtött szobából nézni olyan jó!
Hideg szél bőszen rázogatja a felhőket,
s a hó kavarog, kering, ellepi a tereket,
fehérré változnak az utcák és a fák,
olyan tiszta fényes, mint a mennyország.
A tetőket hósapka fedi, s az ablak fényei
világitanak fehér falak hóarcából, mint tél szemei.
Bokor tövében hó nem-érte avaron
kóbor cica borzolt szőrrel kuporog,
madarak bújnak tüskős örökzöldek ágai között,
ahová a kertben lakó galambpár költözött.

Szép igy belülről, oly tiszta, fehér a táj,
de amire gondolok, az szinte fáj.
Mert a békésnek látszó idilli téli kép
sokak számára végtelen nehézség.
Távoli tanyákban az ajtót befalazza a hó,
s bent egy öregember ajkát elhagyja a jaj-szó.
Bekötő-utakon- fentről nézve, mint lábnélküli bogarak
elakadt autók vastag hóterhükkel hasalnak,
s hiába lapátol keményen a sok ember,
nem birnak az egyre növekvő hóheggyel.
A távolban hófüggönyön át feltűnnek a hókotrók
olyanok, mint fuldoklónak kezet -nyújtó angyalok..

Kép: Tóth Ricsi

CSENDES ŐSZI ESTÉN

CSENDES ŐSZI ESTÉN
Ilona Bartha Toth

Csendes őszi estén
korábban kigyúlt a fény,
ingadozó sugarai olyanok,
mint lelkemben a gondolatok,
ide-oda repdesnek szeliden
búsan,borongón,könnyen,
ajkam szögletében könnyem
pereg, s pörög a légben
még a nyár illata, szivemben
halvány félelem felsejlett,
az elmúlás csendje érintett..

CSENDES TÉLI NAPJAIM

Csendes téli napjaim

Ilona Bartha Toth,

 

Tél közepén, magunk mögött hagyva az ünnepeket, a lázas készülődéseket, ünnepi ebédeket. az ünnepekkel járó felhajtást, csendesen telnek nyugdijas napjaim.
Én élvezem ezeket a napokat, különösen, ha kint fehér a táj és szállingózik a hó. A télnek is megvan a maga hangulata.
Reggel, mikor összetört csontokkal felébredek, kiengedem a kutyust, megetetem, elkészitem a szomszéd cicáinak is a reggelit,-ugyanis a szomszédnőm abban a hitben él, ha nem ad a cicáinak kaját, majd eltünedeznek a háztól.E miatt nekem a reggeli etetés nagyon izgalmas, egyrészt figyelnem kell arra, nehogy a kutya észrevegye, hogy rajta kivül a halálos ellenségeit is etetem, másrészt terepszemlét kell tartanom, hogy senki ne tudja, hogy a cicák nem a portán fogott egerektől gömbölyödnek.
Következnek a madarak! Tördelem a tavalyi diót, már nagy izgalomban vannak a cinkéim, mire kiérek az etetőhöz. Bentről figyelem, amig vidáman röpdösnek, egészen addig, amig meg nem jelenik a galamb-pár, akik kisajátitják az etetőt és beletelepszenek, megkezdődik a közelharc a cinkékkel a magokért.
Igy telnek el a reggeli óráim.
Nagyon szeretem Vivaldi Évszakait, most a Telet hallgatom, megnyugtató délelőtti kikapcsolódás. Közben eszembe jut egy dal, nevezetesen " Mit főzzek ma magamnak? "
Igy, ünnepek után feltétlenül  csak valami vitamindús egyszerű étel dukál. Tehát káposztaleves lesz, nokedli  csirkefar-hátból készült pörkölttel, mert azt a kutya is szereti.
A levesbe a káposztán kivül egy kis zöldség-félét is szoktam tenni, hogy igazán tartalmas legyen.A répát nem a TESCO-ban vettem, hanem a piacon, ott magyar árút is lehet kapni. Nagyon szép volt, egészen addig, amig fel nem vágtam és a közepéből egy kis kukac ki nem dugta a fejét, hogy szétnézzen a nagyvilágban. Sajnáltam, igy őkelmét répástul együtt betettem a kukába.A "tartalom" tehát elmaradt..
Délben aztán a teritett asztalnál neki ültem tartalmatlan levesem elfogyasztásának, mikor jött a postás az újságpénzért, közben elmesélte az utcabeli újdonságokat. No, nem baj, a káposztaleves hidegen is jó.
Mosogatás közben aztán újabb csengetés, most a kéményseprő jött megvizsgálni,hogy szelel-e a kémény, mert pucolva már évek óta nem volt.
Miután a kutyát végigkergettem a kerten, hogy megtudjam kötözni a kéményseprő biztonsága érdekében, a szaki bevilágitott valami műszerrel a két kéménylyukba, elkért ötezer forintot és elment. Én azért még-ahol hozzáfértem, kiszedtem a kormot a kéményajtó nyilásain.
A délutánt a mozgásnak és a sportnak szenteltem.Nekem nem kell szobabicikli és egyéb zsirégető gép.Miután a hó elolvadt, kézbe kapok két vödröt és minden nap kihordok a pincéből egy párvödör vizet.A következő napi adag is biztositva van, mert a talajviznek az a tulajdonsága, hogy mindig több jön vissza mint amennyit kihordok.
De most már igazán rám férne egy kis pihenés. Leheverednék,, de ebbéli szándékomat a kutya megneszelte és azonnal elfoglalta a helyemet. Igencsak rossz néven veszi, ha odébb akarom tuszkolni.
Közben csörög a telefon, a barátnőm sirva hiv, előadja nagy gondját a vizóráról, de ez már egy másik történet..
Bánatosan letelepszem a számitógép mellé, leirom ezt a csendes téli napomat, mivel a hang nem jó a gépen, hallgatom Vivaldit és arra gondolok,-bár szeretem a telet, jó lenne, ha jönne már a tavasz, a rügyfakadás, veteményezés, lenne mit csinálnom, nem unatkoznék egész nap..


http://youtu.be/tiQiBBU7Lug

NE HARAGUDJ

Ne haragudj

Csűröm, csavarom
e rövidke mondatot
de nem találom az
okot,
miért olyan nehéz
kimondani
e két egyszerű szót:
ne haragudj!
-nem úgy gondolom
-már bánom
-igazad van, tudom,
-én igy vélem
-másként érzem.
Milyen egyszerű!
Mégis, miért nem
mondod?
Ne emeld fel a
hangod.
Attól még maradsz,
aki vagy,
ne vessen fel a
dac..
Lenne köztünk béke,
reménység,
tanulhatna belőle
egy egész nép!

Ne haragudj!

Ilona B.T.

A BARÁTSÁG

A BARÁTSÁG

A barátság olyan
mint zúgó kis patak,
ered a forrásból
soha el nem apad!
Hosszú útját olykor
durva kövek állják,
kavargó örvények
vizét mélybe rántják.
De a kövek elsodródnak,
zavaros örvények
felszinre tolulnak
mert erős a kis patak
folyik tovább,
néhol szélesedik,
medre terjeszkedik.
Sok pici vizcsepp
egymást átkarolva
megy a maga útján,
végűl befut
a nagy folyóba.

Legyél te egy vizcsepp,
kit karolnak a többiek..

Ilona B.T.

TÉL A KERTBEN

fehér ágú fák között
ballagok a kihalt kertben
néhol kilátszik egy-egy rög
kezem fázik a hidegben
olyan tiszta, fehér a táj
ahogy nézem, szinte fáj
varjak serege fel-leszáll
rothadt almát kapirgál
lovagolnak a kitúrt avaron
károgva ugrálnak a havon
fagyosan koppan a csend
jég sír lógva az ereszen
roppan a hó, mikor lépek
felriasztom a cinkéket
valahol rekedt kutya vonít
hangja a néma csendbe hasit.
Mély álomban alszik minden
tél szívében, itt a kertben
megtörik a havon a fény
pelyhek cikáznak, mint az örvény
hamar sötétedik, sóhajtok
a kertkapuban még megállok
kerti házam ablakán a fagy
áttetsző jégvirágokat fakaszt.

Úgy várom a tavaszt!

HÚZD AZ EVEZŐT

Ilona Bartha Toth



Húzd, húzd az evezőt ember,

Árral szemben haladni kell,

Mert a sodrás a parthoz ver!

Ha lazitasz egy pillanatra,

Nehéz az iram, nem birod,

Felkenődsz a sziklafalra!

Veszélyes vizeken haladsz,

Sötét mélység könnyen elnyel,

A pokolban magad maradsz..

Emberfeletti ez a harc

De vállaltad és tenni kell,

A vége nem lehet kudarc.

Lásd, ha révbe érsz, megérte,

Kiérsz a sima vizekre

Tudod, megküzdöttél érte!

HALIHÓ, HÓ

HALIHÓ, HÓ

Hahó, halihó, hó!
Az éjszakai manó
kristály tekintete
ránevetett a földre
hátára felkapta
méretes hózsákját
szétszórta tartalmát.
Amig kábán evezünk
álmaink hajóján,
a dér csipkét fon
pók erős hálóján.
Millió kis pihe,-
tépett papirszelet
hull alá,rajta áll
jégcsapokkal irt
áttetsző üzenet.

Ugye gondolsz rám?

Ilona B.T.
Kép: Net

esti monológ

esti monológ

Ilona Bartha Toth


eljött az este
sepregetem össze
a kidobott
ma ez sem sikerült
gondolatokat
mint szemetet
talán majd holnap..
szeretnék
tisztán lefeküdni
álmodni arról
hogy másnap
majd máshol
másképp'
csinálom
bárcsak válna
valóra álmom

HAVAS REGGEL

Havas reggel

2013. január 9.


Csodálatos a mai ébredés!Mikor felkelek, első dolgom az, hogy az ablakhoz megyek és szemrevételezem a kinti világot.Ma reggel mindent ellepett vastagon a fehérség, az éjjel nagy hó esett.
Akár hogy is van, a tél nekem nem tél hó nélkül.A hó nem csak a szépséget, a frissességet jelenti számomra, hanem a tisztaságot, a csendet,kicsit az elmúlást, mert semmi nem örök életű és előbb-utóbb elolvad.
De most hajrá, jöhet a hóseprés!
A madaraim kajája is fogyóban van, szerencsére még van a tavalyi diómból, azt törögetem és kiakasztottam egy darab szalonnát is.

Szép jó reggelt , friss ébredést és derűs napot kivánok mindenkinek! :)

A bejegyzést írta: Ilona B. T.

Két hazában,-hontalanul Játék a szavakkal pályázat 2.

2013. január 8. - Látogatók száma: 14

" Fél világot is bejárhatod,
más ember földjén testvértelen leszel
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel."
/ Wass Albert /

A történet kezdete ötvenhét évre nyúlik vissza, amikor egy ködös, barátságtalan, jaj szókat süvitő novemberi reggelen felébredve egy kis cetlit találtunk a konyhaasztalon, ami egy búcsúüzenet volt.
" Elmentem"-irta többek között a bátyám, ez a katonának akkor besorozott, magas, szőke, jóvágású húszéves legény.
Hónapokig nem tudtunk róla semmit, izgatottan hallgattuk a rádiósüzeneteket, de semmi, semmi..
Én akkoriban léptem ki a gyerekkorból,-mint minden tapasztalatlan leány, álmodoztam a szépről, az első udvarlókról, az ismerkedési bulikról, ahova majd bátyám kiséretében eljárogatunk. Egy világ omlott össze bennem, mert az álmaim egy perc alatt szertefoszlottak.
Anyámék éveket öregedtek e bizonytalanságban eltöltött hónapok alatt. Aztán végre jött egy lap egy angliai táborból, ahol végül is kikötött a bátyám. Amennyire a zivataros idők engedték, kicsit megnyugodtunk.
Évek teltek el, megtudtuk, hogy megnősült, gyermekei születtek, rendezetten él. De a levelek végén mindig nedves volt a papir. Nagyon gyötörte a honvágy.
Érdekes, a sors néha ismétli önmagát. A nagyszüleim a nagy kivándorlás időszakában Amerikába hajóztak, apám már ott született és tizennyolc éves volt, amikor a szülőket a honvágy hazahajtotta. Egyszerű, dolgos, "hétszilvafás" gazdálkodó emberek voltak, akik az anyaföld vonzásának nem birtak tovább ellenállni. Apám aztán itthon, a számára idegen helyen tanult, csodálatosan elsajátitotta a nyelvet minden szépségével együtt. Elvégezte az egyetemet, boldogan alakulhatott volna az életünk, mégis mindig visszavágyott az ő Amerikájába, a szülőföldjére. Amire szinte nem is gondolhatott, nehéz időszak volt az, talán még a gondolatainkat is ellenőrizték.
Bizony, a bátyám ugyanerre a sorsra jutott.
Nekem még hosszú évek után is nagyon hiányzott, összetartó, szerető család voltunk, a hiánya olyan volt, mintha a szivemből kivágtak volna egy darabot.
Mikor dolgozni kezdtem, elhatároztam, összegyűjtögetek annyi pénzt, hogy elutazzam hozzá és meglátogassam. Végre a hetvenes évek közepén megkaptam az engedélyt, ma is csodálkozom ezen, hogyan sikerült.
Felszálltam a vonatra és a vonatfüttye élesen a levegőbe sikitott, a monoton zakatolás olyan volt számomra, mint egy meseautó suhanása a boldogság felé. Még az sem zavart, mikor a határra érve a tépőzáras bőröndömet egy késsel felhasitották, talán drogot kerestek benne.
A találkozás öröme, az együtt zokogás, az emlékezés, a várt itthoni történeteim és az ő ottlétezése kihozta az elfojtott indulatokat, miközben hallgattuk egymást, könnyei úgy potyogtak, mint siró kisgyermek szeméből a bánat.
Bejártuk London nevezetességeit, elmentünk Sratford-on-Avonba Shakespeare szülőhelyére..
Rohamosan telt az idő, halmoztam az élményeket, de a bátyám minden mondatát úgy kezdte. -" Emlékszel amikor Pesterzsébeten voltunk keresztanyádnál!..Emlékszel az első balatoni utunkra?..Emlékszel, mikor a Hejőben fürödtünk, vagy az Avason barangoltunk? .."
Eljött a búcsú ideje, kiültünk az Avon partjára, együtt néztük a naplementét, amint a nap vérvörös csikokat festett a viz felszinére. Éreztem, hogy utoljára találkoztunk..
Az volt a terve, hogyha itthon változás történik, hazajön.
A változás megtörtént és ő ott, idegen földön, hazájától távol néhány hónappal előtte meghalt. A szive nem birta tovább a vágyakozást.

Én gondolatban minden évben teszek a sirjára egy fehér szalaggal átkötött, üde zöld levelű piros rózsát...
Kép: Net

A cikket írta: Ilona B. T.